Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.
1933-09-02 / 35. szám
I T ek. Tóth Ferenc T h , ren c Theol. Önképzőkör Főiskola. Helyben. NDEi^i SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 Hllér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A megcsúfolt kenyér. (my) Az előkelő angol lapnak, az Observer-nek kitűnő munkatársa: Sisley Hudleston legújabb cikkében ismét a magyar kérdéssel foglalkozik. E cikkben nagyon érdekes megállapítások vannak a dunavölgyi kérdésről, épen úgy, mint a magyarokról. Azzal az elfogulatlan tárgyilagossággal, mely a kitűnő szerzőt jellemzi, megállapítja azt a ránk nézve egyáltalán nem közömbös igazságot, hogy a Duna-völgy kérdése nincs megoldva s új és igazságosabb megoldásra vár. Megállapítja továbbá a kisantant belső szervi bajait is, melyek előbb-utóbb a maga szomorú sorsára fogják juttatni ezt az új erőcsoportosulást, amely helyzetsikerétől és látszatnagyságától megrészegülve, oly hajlamos magát a nagyhatalmakkal egyenrangú félnek érezni és feltüntetni. »A nagyhatalmak már unják ezt a játékod — állapítja meg Sisley Hudleston, hozzáfűzvén, hogy ezzel szemben a magyar kérdés egyre nagyobb érdeklődést támaszt s a magyar igazság egyre több hatalmas barátot szerez a Nyugat vezető népei között. Hogy vájjon olvasta-e az angol közíró mindazon tudományos könyveket és értekezéseket, amelyek a Duna-medencének a kérdédésével, a magyar s a nemzetiségi kérdéssel foglalkoztak a múltban és foglalkoznak a jelenben: nem tudjuk. De aligha hisszük, hogy a könyvtárt kitevő anyag áttanulmányozására ereje és ideje lehetne. Szerencsére, nem is szükséges. Minden könyv, minden betű helyett magából a valóságból, az élet tagadhatatlan igazságából leszűrheti most a maga igazságos és elfogulatlan ítéletét. Csak egyet kell tennie. Kezébe kell vennie két kenyeret. Azt a kenyeret, amelyet ma Csehországban, magában az anyaországban esznek az emberek. És azt a kenyeret, amelyet ma Ruszinszkóban a Kárpátok alján fogyasztanak. Ezzel aztán el is dőlt a kérdés: hogy Vájjon méltó-e Csehország 1 arra, hogy »felszabadított« nemzetiségei felett uralkodjék és a/okat a »magyar iga«, a »magyar elnyomás« után a boldogság országa felé vezesse. Ez a két kenyér, ha egymás mellé tehetné egy igazságos kéz, egymás mellé, a hófehér ropogós és kívánatos cseh eledelt, a fekete agyagos és szinte undort keltő ruszinszkói kenyérrel, melyet az égvilág semmiféle állatja meg nem enne, de undorral fordulna el attól: ez az egymás mellé került két kenyér minden betűnél, minden szónoklatnál megcáfolhatatlanabbul tenne tanúságot a hangzatos népboldogítás és felszabadítás hazug, hamis frázismivolta mellett. Ha ez a ruszinszkói »népeledel«, ez a megcsúfolt kenyér odakerülhetne a Népszövetség genfi asztalára! Mennyi szörnyű vádat mondhatna el az a romlott gyurma arról a társaságról, amely politikai és diplomáciai ígéretek és a szomorú valóság között tá-i, tonghat. Ebből a ruszinszkói megcsúfolt kenyérből egy lelkes magyarbarát rutén, aki tizenhárom év után sem tudta elfeledni azt a kapcsolatot, amely Rákóczi hű népét oly elszakíthatatlanul kapcsolta a magyar Alföld kenyerettermő búzatábláihoz — most néma nagy szenvedésében — elküldött egyet mutatóba Budapestre. A kenyér most ott látható egyik kirakatban, mint valami szokatlan és borzalmas »különlegesség«. Az emberek tétován és hihetetlenül állnak meg a »sütet« előtt, amelyről nem akarják, nem tudják elhinni, hogy emberek számára sütötték. Pedig Valóban arra készült. Most, az aratás után, mikor gondot okoz a búzafelesleg s amikor a cseh hivatalos jelentés még a maga fegyvertársait, a kisantantot is kizárja a búzaszállítás lehetőségéből, jelentve, hogy »az idei bő termés biztosítja az önellátást, annyira, hogy Csehország sehonnan sem hoz be gabonát«. A ruszinszkói kenyér minden jajszónál és panasznál jobban elmondja, hogyan értelmezi a cseh felfogás a hatalmába kerített kisebbségek »ellátását«. Mi magyarok eddig csak a békeszerződések pontjainak a becsületes betartását kértük. Népszavazást a nemzetiségi vidékeken. Most még ennél is tovább mehetünk s kevesebbel is beérhetjük. — Hasonlítsák össze azt a kenyeret, amit a Csonkaország legszegényebb nemzetisége eszik azzal, amit Ruszinszkó jobbmódú parasztjai ehetnek a győztes Csehországban. Ha a kenyér dönthetne ebben a kérdésben, Sisley Hudlestonnak nem sokáig kellene a magyar kérdéssel foglalkoznia. Képek a keszthelyi iparoskongresszusról. Kongresszus ... Kongresszus itt, kongreszszus ott, kongresszus mindenütt. Most iparoskongresszus Keszthelyen, a szép balatoni fürdővárosban. Nagy sokadalom, 7—800 iparos az ország minden részéből. Feszült várakozás, ideges kíváncsiság az arcokon. Vájjon mit hoz a kongresszus? Csak azt-e, amit a kongresszusok általában hozni szoktak: üres ígéreteket, vagy pedig kezdetét a jobb jövőnek, amelyre a megpróbáltatások tövises útját járó magyar iparosság olyannyira reászolgált. Majd meglátjuk. * * * Valami pozitívum már is történt. Közvetlen a Balaton partján levő »Hullám«-szállóban lefolyt ismerkedő-esten, amely alkalomra a Balatont gyönyörűen kivilágították, Körmendy Mátyás szegedi iparos, országgyűlési képviselő felavatta a »Pap József serleg«-et, amelyet több, mint száz ipartestület ajándékozott a népszerű iparosvezérnek abból az alkalomból, hogy az ipartestületi állami székház-kölcsönök annuitásos kamatát sikerült 9 1 / /2°/o-ról 6 1 / 2o/o-ra lesrófolnia. Volt nagy taps, éljenzés. A spontán ünnepély szinte felvillanyozta a kedélyeket. Asztalbontás után, tizenegy óra tájban távozom a nagyteremből, amelyben mintegy 3—400 ember szorongott, s az előcsarnokba lépve látom, hogy a virágos hangulat folyományakép a jazz-band hangjaira már javában »táncol a kongresszus« fiatalabb nemzedéke, amelyből alaposan kivette részét a pápai ipartestület elnöksége is. Nem megszóláskép mondom, hisz oly jól esik az embernek^' ha — csak rövid időre is — megszabadulhat á nyomasztó gondoktól. * * * Vasárnap délelőtt 10 órakor nyitották meg a kongresszust a Bocskay-szálló nagytermében. Amig ez megtörténik, kissé szétnézünk a csinos városban. Felmegyünk a városházára, hol kedves újságíró kollégánk: dr. Gárdonyi Lajos, akinek az Isten annyira felvitte a dolgát, hogy immár helyettes városbíró, fogadott bennünket lekötelező előzékenységgel. Látva a szép és tágas tanácskozó-termet, megvallom őszintén, kissé szégyeltem magam, hogy Pápa megyei város közgyűléseinek bérelt teremben kell meghúzódnia. De nemcsak a terem, hanem méginkább más is felhívta figyelmemet. Hazánk nagy fiai: Kossuth Lajos, Vaszary Kolos, Deák Ferenc, Tisza István stb. olajfestésű portréi között feltűnt egy torzonborz ősz szakállú férfiú arcképe, amelyről megtudtam, hogy egy egyszerű késes mesternek: Llnterberger Ferencnek vonásait örökíti meg, aki hosszabb időn át a város bírája volt,/ s 1889 november 29-én kelt végrendeletében 10.000 o. é. forintot hagyományozott elszegényedett önálló keszthelyi iparosok segélyezésére; egy másik végrendeleten pedig további 85.000 forintot hagyományozott kulturális és jótékony célokra a városnak. Mindkét végrendelet berámázva ott függ a falon, amelyeknek elolvasása után megértettem, hogy miért került az egyszerű iparos-mester arcképe a Kossuth Lajosok, a Vaszary Kolosok^ a Deák Ferencek arcképe mellé. * * * Mire a Bocskay-szállóba értünk, már megnyitották a kongresszust. Pap József elnöki jelentését adja elő. Közvetlenül, tárgyilagosan beszél; ha nem tudtak valamiben sikert elérni, őszintén bevallja, s nem kérkedik az elért eredményekkel. Csak konstatálja, hogy életbelépett az új ipartörvény, amely modern tartalmat ad az ipartestületek működésének, létesült az iparosok rég óhajtott központi DEÜTSCH fakereskedő PAPA Bástya-utca 18. - Kisfaludy-utca 2. Telefon: 119. Telefon: 57. legjutányosabban ajánl, házhoz szállítva I a bükkhasáb tűzifát I a cserhasáb tűzifát I a aprított tűzifát elsőrendű hazai fűíőszenet elsőrendű hazai brikettet. PAP szenzációja! MEGNY1IT az EXCELSIOR Harisnyagyár RT. ánvi lerakata Kossulh-u. 15. A gyár által előirt és ellenőrzött árak!
