Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-08-19 / 33. szám

/t I HÍRLAP Tek. Tóth Ferenc Theol. önképzőkör Helyben. iv MINDEN SZOMB^TO RE. Főiskola. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 BHér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nincs tiszteletreméltóbb az anyánál, ő valóban méltó a nemzet hálájára. Hiszen szive vérével táplálja magzatát, vezeti és irányítja gyenge lépteit, őrzi egészségét és megadja és megtartja az államnak a fajfenntartó erőt. Rokonszenves gondolat a sokgyermekes anyák kitüntetése, mely Szent István nemzeti ünnepünk alkalmából ezúttal harmadízben történik. A száz kitüntetett között az első kettő 21, illetve 19 gyermeknek adott életet. Ezek a számok azonban kissé már gondolkozóba ejtik az embert. Vájjon lehetséges-e a mai nehéz időben ennyi gyermeket épen és egészségesen felnevelni, kiskorukban anyagi és szel-' lemi gondatlan jólétükről gondoskodni, tisztán tartani, ápolni őket és a későbbi időpontban ki tud ennyi gyermeknek neveltetéséről és azután elhelyezéséről gondoskodni. Csudának lehet tartani, ha vannak szülők, akik ezt úgy meg tudják cselekedni, hogy amellett maguknak is jusson betevő falatjuk és nem pusztulnak el időnek előtte. Nem a modernség beszél belőlünk, mikor ilyen gyermekáldástól szinte már megijedünk. A magunk részéről teljesen elegendőnek tartjuk, ha egy mai anya a fenti horribilis gyermeklétszámnak csak a negyedrészével tud eldicsekedni és az érdemet abban találnók^ ha a megszült gyermekeket erősnek, egészségesnek föl is nevelné, s annál nagyobb az érdem, minél szerényebb körülmények között tudott gondoskodni gyermekeinek épségben, testi és szellemi erőben való megtartásáról. Az arany középút elvét valljuk minden téren és ebből még a gyermekáldást se vesszük ki. Ez azonbjan természetesen nem jelenti azt, hogy bámuló tisztelettel ne néznénk fel 21 és 19 gyermekes családanyára is. ők a gyermekáldás Balboi, vagy nevezhetjük őket, hogy a franciák meg ne haragudjanak, a gyermekáldás Codossainak és Rossiainak is, olyan teljesítményt produkáltak, amit csak tisztelni, de követni nem tud mindenki. Angol lapok annyira érettnek látják már a revízió ügyét, hogy szerintük a Népszövetség őszi időszaka foglalkoznék már vele. Bármennyire szeretnők ezt elhinni, az eltelt tizennégy keserves esztendő annyira leszoktatott bennünket az optimizmusról, hogy egyelőre ennyit még nem várunk. Nem mintha tapasztalatból nem tudnók, hogy a népszövetségi megkezdés még nem jelent bevégzést is, hiszen láttunk már nem egy igazságos ügyet éveken át kóborolni a Népszövetség útvesztőjében. De a hangulat a nagyhatalmaknál, itt főkép Franciaországra gondolunk, még nem látszik annyira teljesen egységesnek, hogy a megfelelő súlyú elkezdés időpontja elérkezettnek látszanék. Az egyedüli, ami mégis az ellenkező felfogás mellett szól, az az újabb kétségbeesett lótás-futás, kapkodás, amit az utódállamok s azok megbízásából főkép Titulescu, a főravasz, visz végbe. Űgylátszik, mégis rosszat sejthet, azért próbálja hazugságának arzenáljából vett minden fegyverrel visszaverni az igazságtalanság tornya ellen megindított ostromot. Ma már azonban neki is nehezebb a helyzete, mert a francia közvéleményben is kezd tért hódítani a revízió gondolata, viszont azok az anyagi és hatalmi érdekszálak, amelyek éppen Franciaországot saját kreatúráihoz, az utódállamokhoz fűzik,

; nem tudjuk, hogy nem fogják-e ideig-óráig! megakadályozni a jobb belátás felülkerekedését. Annyi azonban bizonyos, hogy ez csak ideig-óráig szól. A nagy beteljesedés napjai immár feltartózhatatlanul közelednek. Hirdessen a „PAPAI HIRLAP"-ban! Cseh-tót-ország kisebbségei. A csehek, talán magasabb kultúrájuknál fogva, nem olyan brutálisak, nem oly nyiltan erőszakoskodók a kisebbségekkel szemben, mint a románok és szerbek, de annál következetesebben viszik keresztül gazdasági, kultúrális és politikai téren a csehesítést, úgy a magyar, mint a tót, a rutén és a szász kisebbségekkel szemben. Bár folyvást hangoztatják, hogy a páriskörnyéki szerződéseket szigorúan be kell tartani: a megszállást követő időben, de ma is, tizennégy évvel a szerződések megkötése után, azoknak a szerződéseknek a kisebbségek jogaira és védelmére vonatkozó részeit úgy tekintik, mintha nem is léteznének. Az agrárreform végrehajtásánál többezer hektárt juttattak a síkságon levő cseh gyarmatosoknak, mig a rutén földmívesek 90 o/o-a semmit sem kapott és ugyanígy jártak a magyarok is. Más vámtarifát léptettek életbe a történelmi országokban és mást a ruténföld, vagy a tótvidék részére. Turnus nélkül vágatják Ruszinszkó erdőanyagát és minden üzemterv nélkül aknázzák ki sóbányáit. Szlovenszkónak a középkor óta virágzó iparát a szó teljes értelmében tönkretették. Errenézve Hlinka András nemzetgyűlési képviselő szavait idézem, aki a ruszinszkói és szlovenszkói gazdasági helyzetet kritikán alulinak minősítve, azt mondotta, hogy Zsolna, Csáca, Zólyom, Rózsahegy és Korompa virágzó iparát teljesen tönkretették. Az állampolgárság terén Scotus Viator, a csehek barátja is megállapította, hogy a magyarsággal szemben a legnagyobb igazságtalanságokat követik el. Még ma is tízezerre megy az állampolgárság nélküli magyarok száma, mert a csehek nem fogadták el azt, hogy aki 1918 októberében a mai cseh területen lakott, az állandó ottlakás alapján cseh állampolgár, hanem a külön felvétel útján megszerzett régi községi illetőség igazolását kívánják, ami a legtöbb esetben nem lehetséges, miután a magyar törvény ezt nem kívánta. Ezek a szerencsétlenek a legnagyobb bizonytalanságban ének, hiszen bármikor kiutasíthatók. A közfunkciókból úgy a magyar nyelvet, mint a magyar tisztviselőt is száműzték. Csehszlovákiában a közigazgatási tisztviselőknek csak 0.4o/o~a magyar, persze ez is csak kistisztviselő. A földreform hivatal 1300 alkalmazottja között egyetlenegy magyar sincsen, ruténeket is alig alkalmaznak. A közigazgatási kerületeket úgy kerekítették ki, hogy, amint Scotus Viator megállapította, a bírósági járások mesterséges átalakításával, tót falvaknak magyar többségű járásokhoz való csatolásával igen sok helyen megfosztották a magyarságot nyelvének használatától. Szellemi határzár van még ma is, úgy^ hogy néhány lap, tudományos és szakfolyóirat kivételével nem engedik be a sajtótermékeket. A Kárpát-alján, ahol a megszállás előtt egyetlen cseh család nem lakott, ma 31 cseh kisdedóvó működik, magyar csak 5,, rutén pedig 29. Ugyanott nincs magyar kereskedelmi iskola, sem magyar polgári, vagy más magyar középiskola, de magyar tanítóképzés sincs. Hogy milyen kétségbeejtő az ott élő kisebbségek helyzete, azt talán mindennél jobban bizonyítja a kivándorlás. A volt magyar Felvidék kivándorlási aránya 1929-ben több mint tízszerese a csehországi átlagnak. 10.000 ruténre 44 kivándorló esik, 10.000 magyarra 21 és 10.000 tótra 65. A kisebbségek védelme tárgyában a szövetséges és társult hatalmak és Csehszlovákia között 1919-ben Saint Germainben kötött szerződés szerint Csehszlovák-ország kötelezte magát arra, hogy a rutén területeknek a legtágabbkörű autonómiát fogja adni és a Millerand-féle kísérőlevél kimondja, hogy ez a szerződés a rutén autonóm tartomány népének megadja a lehetőséget arra, hogy kívánságait nyilvánosan kifejezhesse és igéri, hogy a hatalmak a legkomolyabb figyelemmel lesznek ennek a népnek jövőben nyilvánítandó kívánságaira. Ezt a megígért autonómiát a rutének a mai napig nem kapták meg, dacára annak, hogy a felvidéki összes ruténpártok, az amerikai rutén nemzetvédelmi tanács és az emigrált rutének ismételten sürgették a népszövetséghez eljuttatott kérvényükben. Ilyen a kisebbségek helyzete Cseh-tótországban! Wilson elnököt idézem, aki tizennégy évvel ezelőtt megmondotta, hogy az új államok csak a kisebbségi szerződések aláírása ellenében kapták meg a már bekebelezett új területeket. És idézem Charles Du pilist, a világhírű francia nemzetközi jogászt, aki szerint az utódállamoknak az átcsatolt területek felett való állami fennsőbbsége önmagától megszűnik, ha ennek feltételeit: a békeszerződések kisebbségvédelmi, valamint a magyar állampolgárok vagyonának védő rendelkezéseit az utódállamok meg nem tartják. Báró Perényi Zsigmond. Jamboree. Gödöllő, 1933 augusztus 13. Ma már haldoklik az óriási tábor. Valami bánat üli meg az ember szivét; ez a rövid idő is annyira megtanította ragaszkodni ahhoz a kis földdarabhoz, amelyet otthonának mondott. Mert tényleg az is volt. Máról-holnapra nőtt ki, szinte varázsütésre, a tábor és máról-holnapra el fog tűnni. A gödöllői föld újra visszanyeri eredeti nyugalmát, csak a fák fognak suttogni dalos meséket. Soha ennyi fiatalság, ennyi erő nem volt együtt egy táborban, ilyen vidám jókedvvel, ilyen magabizó kemény elhatározással. Valami csodának a szülőföldje kell, hogy legyen Gödöllő; mi, akik itt voltunk, így érezzük ezt mindnyájan. Haldoklik a tábor... De ez a haldoklás nem az elmúlás; ez a buzaszem haldoklása, amelyből tavasszal az élet szökken . . . Szerte indul a sereg a szoros együttlét után; közös szép emlékekkel válnak el és készülnek az új találkozásra ... És újra növekedni fog addigra a sereg, új és új katonái állnak a liliomos zászló alá. Megértőbb, testvériesebb nemzedékek nőnek fel, akiknek mögötte áll a jamboree-k DEUTSCH fakereskedő PAPA Bástya-utca 18. - Kisfaludy-utca 2. Telefon: 119. Telefon: 57. legjutányosabban ajánl, házhoz szállítva i* bükkhasáb tűzifát I

a cserhasáb tűzifát I

a aprított tűzifát elsőrendű hazai fűtőszenet elsőrendű hazai brikettet.