Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-08-12 / 32. szám

óW Tek. Tóth Ferenc Theol. önképzőkör Főiskola. Helyben. k MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. HÍRLAP Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kevés örvendetesebbet hallott és olvasott az ember mostanában, mint a földmívelésügyi minisztérium első augusztusi termésjelentése. A jelentés megállapításai szerint az idei búzatermés majd 24 millió métermázsára tehető, ami 6 millió métermázsával túlhaladja a tavalyi termést. A rozstermés is nagyon jó volt, ez is felülmúlja vagy másfél millió métermázsával a tavalyit. Az árpa és a zabtermés, ha nem is ennyire kedvező, de mindenesetre nagyon jó közepes eredményt mutat. Amilyen* örvendetes ez a jelentés, annyira elszomorító •ezzel szemben a terménytőzsde napi jelentése, amely a gabonaárak terén már cséplés kezdete óta állandó csökkenést jelez. Gondolkodóba esik az ember ennek az okán. A múltban ilyen kétségbeejtő árcsökkenéseknél Kanadára és Oroszországra történt rendszerint hivatkozás. Ma tudjuk, hogy Kanadában gyönge volt a termés, Oroszország szintén felhagyott az áru olcsó pénzen való piacra dobásával, mért kénytelen tehát akkor a becsületes magyar gazda, mely Isten áldásából a saját helyzete javulását is várta, búzáját 9 P-ért meg azon alul is eladni. Hiábavaló volt akkor a bőséges termés, ha az árdifferencián elúszik a terméstöbblet. Igaz, ilyenkor közvetlenül az aratás után cséplési munka idején mindig szokott némi áresés beállni, de az idei az szokatlanul nagy, annak már olyan az illata, mintha meg nem engedett spekuláció űznie játékot a magyar gazda verejtékes munkájának gyümölcsével. Hisszük, hogy kormányunk nem fog tűrni semmi olyan üzelmet, mely a tisztességes kereset rovására megy. Hisszük, hogy a magyar gazda nemcsak a terméssel, de a termés árával is meg lesz elégedve. Ez idő szerint, sajnos, ezt nem mondhatjuk el. Ez idő szerint a helyzet képét a termelő szempontjából a 9 P-s búzaár, a fogyasztó szempontjából pedig a rendületlenül 40 P-s nullás lisztár igen szomorúan illusztrálja. Kánikula idején, amikor a tikkasztó hőségben munkában kiizzadt embernek oly jól esik egy pohárral az üdítő, egészséges vizből, aktuális téma ennek a viznek a jóságáról és elegendőségéről elmélkedni. Városunkban, mely immár 37 esztendeje az ország legjobb ivóvizét kapja a tapolcai forrásokból, ennek a viznek jóságáról fölösleges beszélni, de nyáron és télen is egyaránt beszélni kell arról, hogy ebből a vizből nem jut a város minden lakosának, nem jut például egy egész nagy új városrésznek és nagyon nehezen jut azoknak, akik emeleti, pláne II. emeleti lakásokban laknak. A Tókertvárosrészben ma a lakosság csekély mélységből származó kútvizet iszik. Eddig még hála Isten nem volt baj miatta, bár a kutak túlnyomó része be sincsen födve. Nyilvánvaló azonban, hogy a közegészségügyet ezek a kutak állandóan veszélyeztetik és hogy a városnak nem szabad megvárnia, hogy valami nagyobb járvány kényszerítse annak megcsinálására, amit el kellett volna végeztetnie már akkor, amikor a földreform útján kapott telkeken az első háznak alapját megkezdték lerakni. De ismétlem, nem csupán a ma még vízvezetékkel el nem látott részek — akad még a Tókerten kívül más utca is nem egy, ahova a csőhálózat nincsen kiterjesztve — a Belvárosnak is érdeke az, hogy a vízvezetékkel valami történjék. Hiába feküsznek a tapolcafői források a nagytemplom tornyának magasságában, amiből a közlekedési csövek törvénye alapján az következnék, hogy a viznek is akkora magasságra kellene felszökni, a súrlódás és a mélyebben fekvő területekre való természetes lefolyás meghiusítja vizünknek minden nemes szándékát s bizony így kánikula idején még a magasabb első emeleti lakások csapjából is csak kínosan csöpög az üdítő harmat, II. emeleten pedig nem hogy nyár derekán, de még télen sem lehet a vízvezetékből egy cseppet sem kiszorítani. Általános városi érdek követeli tehát, hogy a vízvezeték ügyét napirendre tüzzük. Nem jelenti természetesen ez még azt, hogy azonnal vagy egész rövid idő alatt belekapjunk a munkába is, mert ehhez a mai pénzszűke-világban hiányzanak az anyagi lehetőségek. Viszont arra az esetre, ha a gazdasági megkönnyebbedés bekövetkeznék, készen kell állani a tervekkel, sőt az elhatározással. Nehogy akkor kezdjünk majd vitatkozni, mit kell inkább tennünk: víztornyot építeni vagy végig második főcsövet lerakni, mikor már régen építkezni kellene és lehetne. Mert amilyen jó vitatkozók vagyunk, még megtörténhetnék, hogy mire a döntéshez érünk, az anyagi lehetőségek már ismét megrosszabbodnak és ismét ott állnánk, ahol ma, a nagy non possumus előtt, amikor ha még annyira szeretnénk és még annyira kellene is, nagy dolgokat megvalósítani mégsem tudunk. A munkanélküliség ellenszere. A mai sok gonddal és nélkülözéssel telt világégés rákbetegsége, a munkanélküliség, megoldhatatlannak látszó kérdés. Ahol az ember megjelenik és ahol az emberek sorsáról Van szó, nem múlik el rövid idő sem, hogy ezen kérdés mikénti orvoslásáról szó ne lenne, hogy ez irányban panasz el ne hagyná a jelenlevők ajkát. A világ minden kormánya rendelkezései nagyrészével főként ezt akarja enyhíteni és minden törekvésük oda irányul, hogy az állampolgárok mindegyike kezébe legalább

1 szerény megélhetést biztosító kenyeret tudjanak juttatni. Mert hiszen ennek a kérdésnek megoldása tenné az országokat boldoggá, lakosaikat nyugodttá. A munkával elfoglalt ember a helyzetével kissé is megelégedett állampolgárok lelki békéje teheti csak a közállapotokat is erőssé és biztossá. Sok-sok tanácskozáson született már száz és száz nagyon üdvösnek látszó javaslat és szebbnél-szebb eszmék keltek már életre, melyeknek kitermelői azt gondolták, hogy ezzel a kérdés egy igen nagy része megoldható lesz. Az eredmény azonban nagyon is csekély, mert az esetleg elhelyezhető néhány munkanélküli helyett annál több kerül ki az életbe, akkor, amikor az iskolák ontják íróasztalt váró embereiket, a leálló gyárak a szakmunkásokat és rengeteg falusi kisiparosmunkás keresi az önállóságban a kenyeret. Ha a falusi élet felett nem siklunk el felületesen s annak mai folyamatát, körülményeit igyekszünk megállapítani, már itt látnunk kell a munkanélküliségnek egyik, a mai kort jellemző előidézőjét. Észre vehettük, hogy a munkanélküliség egyik előidézője a mai ember túlzása a felfelétörésben. Senki sem akarja, hogy gyermeke megmaradjon ott, ahol ő tisztes és becsületes, ha talán sokszor fáradságos munkával is, mindenkor biztosítani tudta a viszonyai megkövetelte szerény életsort. A mai falusi fiatalság szinte lealázónak képzeli apja egyszerű munkakörének folytatását, mert azt hiszi, hogy a gyárban, iparban, vagy az irodában elérhető munka csak fényt, örömet és gondtalanabb életet ad. Nem akarja észrevenni, hogy éppen itt jelentkezik legtöbbször a baj és csak amikor már ott van, amikor lehetetlennek tartja onnét a visszatérést, jön esetleg ennek tudatára. A ma oly sokszor vágyakozva emlegetett boldog béke éveiben is megvolt az előbbrejutás természetes folyamata, mert hiszen minden faluban van szerény kinézésű szalmafedeles házikó, melynek szülötte a közélet híres politikusa, tanára, kereskedője, iparosa stb. lett. Abban az időben is sok mezőgazdasági cseléd, napszámos, kisiparos gyermeke vívott ki magának előbbrejutást, amikor az akaraterő a szerénységgel párosulva volt útjuknak vezére. Azonban a fiatalság legnagyobb része boldog volt otthoni körében megmaradva, ott dolgozva, szülői példáját követve, azok helyét jól és hozzájuk méltóan betöltve. A régi földmívesszülő sarjadéka gyermekkortól megtanulta a föld szeretetét, a hozzá való ragaszkodást és már akkor elsajátította mindazon tudnivalókat, melyeket a jó földmíves munkája megkíván. A régi iparos már születésétől kezdve igyekezett gyermekét lelkileg is az iparospálya felé nevelni. Hosszú évek sok küzdelemei közt tudta azután a fiatal iparos munkakörét jól betölteni és megbecsülni, ahhoz minden körülmények közt ragaszkodni. A középosztálybeli szülő is igyekezett tudását gyermekébe átültetni abban a tudatban, hogy majd biztosítani tudja gyermekének is azt a szerény életet, melyet magának elérni sikerült. Ezeket egybevetve a mai állapotokkal, szomorúan tapasztaljuk, hogy a mult természetes, de a közre is mindenkor csak jótékonyan ható folyamata eltűnt, illetve az oly mellékutakra tévedt, amelyek jórészt előidézői letí tek a mai rettenetes munkanélküliségnek. A ! mai szerényebb viszonyok közt élő szülő a saját kenyerét lenézi, igyekszik gyermekét az általa nem ismert, magasabb körökbe elindítani. A magasabb iskolák százainak tanulói és a nagyszámú ipari munkástábor elvész a falu számára és onnét mihamar érezhetően hiáI nyozni is fog. Semmi sem volna üdvösebb, mintha az állam minden polgára az otthontanultakat kiegészítené az iskolanyujtotta, majd a kor követelményeit magába foglaló szaktudással. De tudását otthon értékesítené. Menynyire más volna, ha a földmívesgyermekek az iskolai tudást egybevetve a szülők mellett szerzett tapasztalatokkal, a szülők esetleges konzervativizmusát a kor követelményei szerint átalakítva használnák fel a föld megmunkálásánál. Ha az iparosfiú a középiskolai tudással fűszerezve, sok éven keresztül, a régiek szerint vándorolna, gyarapítaná a mesterséghez szükséges tudását, úgy minden bizonnyal csak az iparosság nívója emelkedne. A mai falusi fiatalság foglalkozásának statisztikája megdöbbentően mutatja, hogy a régen majdnem teljesen földmíveslakosság ifjúságából ma 50—70 százalék más pályán keresi a boldogulását. Különösen feltűnő ez ott, ahol már kissé fejlettebb viszonyok vannak, vállalatok könnyebbnek mutatkozó munkája ahol az erősebb forgalom, a gyárak és nagyobb csábítgatja a földmunkást. E törekvésnek vége azonban nagyobb részben az, hogy ismét földmunkássá lesznek. A tanoncidő letelte után az ipart önállóan szeretnék folytatni, anélkül,: hogy igyekeznének maguknak kint az életben gyakorlatot szerezni. Pedig csak a nagy gyaDEUTSCH fakereskedő PAPA Bástya-utca 18.- Kisfal udy-utca 2. Telefon: 119. Telefon: 57. legjutányosabban ajánl, házhoz szállítva l

a bűkkhasáb tűzifát I

a cserhasáb tűzifát I* aprított tűzifát elsőrendű hazai fűtőszenet elsőrendű hazai brikettet.