Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-07-15 / 28. szám

ták, amelyet a boletta-rendeletben biztosított a kormány a mezőgazdaságnak. A mennyiségben nagyobb, kevesebb költséggel termelés igen egyszerű módja volna a mintagazdaságok létesítése, ha megfelelő terület és anyagi eszközök rendelkezésre állanának. Olyan módot kell tehát keresni, amely általános eredményre vezet, amellett nem kíván nagyobb áldozatot sem az államtól, sem a közületektől. Erre a célra különösen alkalmasoknak mutatkoznak a m. kir. téli gazdasági iskolák, amelyek önként jelentkező, fejlettkorú, kizárólag mezőgazda ifjakat nevelnek a gyakorlati életnek, ami egyik főérdemük, nem diplomagyárak, épen ezért nem szaporítják a művelt, de állás hiányában elégületlen ifjúság úgyis jelentékeny számát. Azzal tisztában vagyunk, hogy az állam súlyos pénzügyi helyzetében, tekintettel a nagyobb összegű beruházási költségekre, a téli gazdasági iskolák számának szaporítása lassú ütemben vihető keresztül. Annak azonban nem látjuk nagyobb akadályát, hogy ezeket az iskolákat — ahol ilyen nincs — gyakorlóterületekkel lássuk el adományozás, ha ez nem lehetséges, haszonbérlet útján. Addig is, mig a téli gazdasági iskolák csekély számuk, korlátolt befogadóképességük folytán nagyobb tömegek kiképzését nem teljesíthetik, a gazdasági szaktanítók számát kell néhány hónapos tanfolyamokon szaporítani. Ha a kellőszámu tanerő rendelkezésre áll, a községi gazdasági iskolákat kell, ugyancsak megfelelő gyakorlóterülettel, mielőbb felállítani mindazon községekben, ahol azok felállítása leküzdhetetlen akadályokba nem ütközik. Nem merjük, a búzapártiakkal egyetértve, teljes határozottsággal állítani, hogy »Magyarország a búzatermeléssel áll v|agy bukik«, de azt állítjuk, hogy külkereskedelmi mérlegünk kiviteli részének állandó hanyatlásával, gazdaságilag el kell buknunk. Ezt a hanyatlást kell minden, főkép politikai eszközökkel megakadályozni, amint a jelek mutatják, most ezt az egyedül helyes utat járjuk. (Gy—c) A teljes vasárnapi munkaszünetért. Bár nem vagyok tollforgató ember és különösen nem kenyerem, hogy valakivel hírlapi polémiába bocsátkozzam, de Csillaghegyi Márton név alatt megjelent, a vasárnapi munkaszünet ellen irott cikkre — mint az ipartestület közgyűlésén a teljes vasárnapi munkaszünet érdekében megindított mozgalom indítványozója — szeretnék pár sorban válaszolni. Bár a kereskedők közt is vannak, akik őszinte örömmel üdvözölnék a Vasárnapi teljes munkaszünetet, a mozgalom mégis az ő körükben váltotta ki a leghevesebb ellenállást és Csillaghegyi úrnak a cikke is ezért jelent meg e lapban. De térjünk magára a cikkre. Kénytelen vagyok feltételezni, hogy a cikkíró úr sem hiszi el, amit irt, hogy t. i. aninák idején mindenki örömmel üdvözölte a teljes munkaszünet eltörlését. Mert sem a kereskedők, sem az iparosok, de legfőképen (hogy néhai való jó Fischl bátyánk szavaival éljek) a »boltos cseléded nem örültek neki. Legf eljebb azok örültek, akik a hétből két napot ünnepeltek, de semmi esetre sem azok, akik hjat napot dolgoztak egy héten. Nem egy kereskedelmi alkalmazott panaszkodik amiatt, hogy egész évben nincs egy szabad vasárnapjuk, s irigykedve gondolnak az ipari pályán foglalkoztatottakra, akik vasárnapjaik felett szabadon rendelkeznek. Ezek tehát egész bizonyosan nem örültek a vasárnapi teljes munkaszünet eltörlésének. Menjünk tovább. Nézzük meg, mily forgalmasak vasárnap az üzletek; invitál bennünket a cikkíró. Amint tudom, meg amint mindenki tudja, az élelmiszer az a cikk, amit vasárnap leginkább vásárolnak. A többi, amit még vasárnap vesznek, igazán nem segíti ki sem a kereskedőt, sem az iparost a gazdasági válságból. Azt is irja a cikkíró úr, hogy a vásárlók, akik szombaton kapják ki a fizetésüket, nem tudnak vasárnapra bevásárolni. — Városunkban a vásárló közönség zömét a gyári munkásság teszi. Már pedig pl. a Perutz-gyáriak pénteken kapnak fizetést, a dohánygyáriak pedig szombaton, de már d. u. 3 órakor elhagyják a gyárat és így bőven van idejük bevásárolni. írja továbbá Csillaghegyi úr, hogy a gazdasági cselédnek csak vasárnap van ideje bevásárolni. — Hát kérdem én, Oyőrött és Szombathelyen, ahol teljes a munkaszünet, mikor vásárol a cselédember? Nem hétköznap? Vagy talán az említett városoknak nincs környéke, ahol gazdasági cselédek élnek? Nyugodt lehet minden kereskedő, hogy ha valakinek valamire szüksége van és van rá pénze, okvetlenül megveszi hétköznap, ha pedig nincs rá szüksége, akkor vasárnap sem veszi meg. Azt mondja még a cikk, hogy a teljes munkaszünet oly nagy csapás lenne, hogy azt sem az ipar, sem a kereskedelem nem birná el. — Vájjon Csillaghegyi úr statisztikailag be tudná-e bizonyítani, hogy Pápán kevesebb a fizetésképtelenség, mert fel van függesztve a vasárnapi munkaszünet, mint azon városokban, ahol meg van a hetedik pihenő nap? Kifogásaiból a ' cikkíró azt a következtetést vonja le, hogy tegyük félre a mozgalmat alkalmasabb időkre. Erre csak azt felelhetem, hogy azt a mozgalmat, melyet az ipartestület annyiszor megvitatott és a közgyűlés impozáns megnyilatkozásával magáévá tett és amely mozgalom mindenfelé helyesléssel és biztatő elismeréssel találkozik, nem lehet és nem szabad félredobnunk. Ezt a kérdést csak jóindulattal, elfogulatlansággal lehet és kell előbbre vinnünk. Végül még pár szót a többségről. Igen is a többség a teljes vasárnapi munkaszünetet követeli, mert annál antiszociálisabb intézkedést nem követhettek el, mint mikor a teljes vasárnapi munkaszünetet felfüggesztették. Követeljük tehát Magyarország iparosai és kereskedői nagy részének nevében, hogy országunk is lépjen azon kultúrnemzetek sorába, ahol a hetedik napot teljes munkaszünettel megszentelik. Tamás József ipt. előljárósági tag. Szakmájában kellő képzettséggel rendelkező füszerkereskedő-segéd helyben vagy vidéken állást keres. Azonnal is beléphet. — Cim a kiadóhivatalban. MAGYAR FÖLD. Magyar föld: dús föld, gazdag, csodaszép. De árva, koldus, szegény itt a nép. Bő búzagyöngyöt hullat a kalász, s gondtalan embert, aki learatja szívem, nem találsz. Dúskálnak jóban méltatlan kszek, s jobb sorsra méltó verejtékezett. Gonosznak állott mindig a világ, hisz meggyötretni keresztfára küldte Isten is fiát Itt Golgota volt minden magyar ut. Boldogtalan, ne döngesd a kaput, áhiíott tájra át úgy sem ereszt, jutalma jónak, meggyötört magyarnak csak: ácsolt kereszt. Termett itt álom, termett itt ének, s töröltünk titkon könnyet, verejtéket. — (A bánatát a magyar föld kalásza magányba sírja: senki meg ne hallja, senki meg se lássa.) Tóth Géza. ÚJDONSÁGOK. — Egyházmegyei közgyűlés. A veszprémi ev. egyházmegye a keddi előértekezletek és gyűlések után folyó hó 12-én tartotta Pápán évi rendes közgyűlését Takács Elek esperes és Mihály Sándor egyházmegyei felügyelő elnöksége alatt. Reggel 8 órakor a bevezető istentiszteleten dr. Mohácsy Lajos igét olvasott és imádkozott. Majd a nagy tanácsterembe vonultak a közgyűlés alkotó tagjai, hol a gyűlést Takács Elek esperes nagyszabású megnyitó-beszéddel vezette be. Kifejtette, hogy az akció katolikával párhuzamosan hogyan alakul ki az akció evangelika. Majd Luther Márton születésének 450. évfordulója alkalmából méltatta a nagy reformátor fellépésének világtörténelmi jelentőségét, s utalt arra, hogy a jelen legnagyobb és legszebb feladatában, a gyülekezetmentésben és gyülekezetépítésben a muzeális fegyvertár és jégverte autonómia mellett Luther Márton hősi lelkére van szükség. Isten iránti hála tölt el bennünket — mondá az esperes — arra gondolva, hogy 450 évvel ezelőtt született a lelkiismereti szabadság egyik legáldottabb harcosa: Luther Márton. Ezektől a gondolatoktól eltelve üdvözölte a megjelenteket és nyitotta m

e£ a gyűlést. Mihály Sándor indítványára esperes fennen szárnyaló beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatják, a beszédnek Luther Mártont méltató részét pedig Mohácsy Lajos indítványára az egyházmegye deklarációjakép a jegyzőkönyvben külön is megörökítik. Ezekután esperes előterjesztette évi jelentését. A jelentésből örömmel értesült a gyűlés, hogy a válságos gazdasági helyzetben, tulajdonképpeni anyagi-vagyon nélkül az evangélikus egyház mégis él, sőt az egyes hívek lelkes áldozatkészsége nem kevés látható gyümölcsöt hozott az egyházmegye területén az elmúlt év folyamán is. Esperes gondos jelentését egyhangúlag tudomásul vették, s érette jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Vitéz Draskóczy István az egyházak vezetőinek figyelmébe ajánlotta, hogy fokozott buzgalommal munkáljanak a lelkek kiegyensúlyozottságán, az evangélikus öntudat és összetartás ápolásán. Dr. Zaumer Róbert az esperesi jelentés kapcsán figyelemmel hallgatott tanácsokkal szolgált az egyházi adó hátralékok behajtása körüli eljárást illetőleg. A folyó évben Sopronban tartandó egyházkerületi közgyűlésre megbízólevéllel kiküldötték Ihász Mihály, Molnár Gyula, Sokoray Bálint lelkészeket és Szupper Ernő, Rákóczi Boda László, dr. Huszár István világiakat. A lemondás folytán megüresedett világi jegyzői tisztségre Obetkó Vilmos ny. pénzügyőri felügyelőt, másodügyésszé dr. Huszár István pápai ügyvédet, a számvevőszék egyházi elnökévé pedig Sokoray Bálint hántai lelkészt választották meg, kik a közgyűlés szine előtt letették a hivatali esküt. A gyűlés az egyes előadók referátuma alapján végigvizsgálta az egyházmegyei élet valamennyi ügykörét és megtette a szükséges intézkedéseket. A jövő évi közgyűlés helyéül Veszprém városát tűzték ki. A közgyűlés esperes buzgó imájával délután fél 2 órakor ért véget.