Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.
1933-01-21 / 3. szám
2. PÁPAI HIRLAR 1933 január 21. S> c\> INn v^v v Hasznos tudni, mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes hashajtó ásványvizek iránt, nagyobb bizalommal viseltetnek, Schmidthauer keseriivize hatékony forrás-sókban egész Európa leggazdagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: í/ é vagy 1/ 2 pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a legolcsóbb. Meinl-teakeverekei közismertek. Meinl-teakeven vai leihangzottak, nagy és meleg ovációban részesítették. Wittmann Ignác Lloyd-elnök pedig meghatottan :adott kifejezést a közönség hálás elismerésének. Dr. Hjantos tiszteletére ieste a Varróvendéglőben társasvacsora volt, melyen dn Weltner Sándor a Lloyd, Breuer Gyula az OMKE nevében, továbbá dr. Sulyok Dezső és dr. Hoffner Sándor mondtak felköszöntőket, melyekre Hantos Elemér dr. szellemesen és hatásosan válaszolt. RÁKÓCZI FÁJA. Vala hétszázhétben nagy futás Dunántul, Hol a német elől, hol a kuruc hátul. Mikor innen Bottyán, Rákóczi vitéze, Pálffy generálist fél szemmel kinézte. Fel Simontornyától Veszprém városáig, Talpon is, nyergen is nagy út az odáig. Még annak is, ki a plundrást veri, hajtja, — Elfárad a kuruc, meg is látszik rajta. Már Akarattyáig Bottyánék elérnek, Nagy szakadékához Balaton fejének, Oda, hol a szép tó egyszerre kitágul, Tihanyig ellátni meredek partjárul. Hej, micsoda hajhó támad a seregben, A búzát arannyá érlelő melegben. Maga vak Bottyán is lováról lepattan, S nem soká ott dőzsöl a had a habokban. Pihenő Balaton, nagy a te szépséged, Ezerféle árnnyal változó kékséged. Százezer kis hullám rajzik néha ebben, Mintha alvó tündér szempillája rebben. Gyógyvizű Balaton, nagy a te jóságod, Beteget zsongító szelíd fodrozásod; Csudaszer van abban, balzsam, irat, élet, Aki félig megholt, még az is feléled. Háborgó Balaton, nagy a te hatalmad, Ha öles, tarajos habjaid dagadnak, A rohanó szélvész vad üvöltésébe, Belekiabál a felhők menydörgése. Most is az ég alján, mint valami sárkány, Fekete esik támad messze Somogy táján. A melegség mindjárt rekkenőre fordul, A nagy csendességben távoli hang mordul. Megsejti a kuruc, lohol aztán vissza, Megtelik a csárda s az egész nagy puszta. Ki sohasem hátrált véres ütközetben, Viszi most irháját félig öltözötten. Kel is mindjárt zúgás, harsogás, égzöngés, Budavár ostroma melyhez szunyogdöngés. A felhők is bőgnek, a viz is alattok, Beléje a mennykő sisteregve csapkod. Elhallgat a felhő. Kifogyott, elfáradt? Vagy egy nagy ütésre erőt gyűjt magának? Hirtelen levág még, arra Csitteny felé, De úgy, hogy a föld is végigreszket belé. Mormog a vén csárdás befelé, magába: — No, megint bevágott az öreg szilfába! Oda figyel Bottyán, mert kupáját tölti: — Micsoda vén szilfát emlegetsz te, földi? — Akaratíya ékét, hatalmas hagyásfát, Két vármegye szélét jelölő határfát. Jó egy futamaira áll, kerek tisztáson, Ritkaság, hogy ember ekkora fát lásson. — Nyolc század növelte naggyá, tette vénné, Három ágát fává, törzsökét keménnyé. Fejsze meg nem járja, nyélbeszakad inkább. Csudára termette földünk ezt a szilfát. — Nincsen olyan szél, mely bele ne akadjon, Zivatar sincs olyan, mely rá ne szakadjon. Minden vihar tépi, minden villám vágja, Ezek elenyésznek, de a vén fa állja. — Nincs kuruc vitézed, uram, annyi sebbel, Mint ezen a vén fán amennyi a sebhely; Áll az egész törzse csupa forradásból, Száz begyógyult sebből, száz villámcsapástól. — Most is belevágott istenigazában, Mégsem esett nagy kár, tudom, a vén fában. Ha férge nem támad, az nem fúrja végig, Itt áll az, itt él az a világ végéig! Eltűnődik Bottyán hosszan e beszéden, Azt a vén magyar fát forgatja eszében. Kupájához sem nyul s alig veszi észre, Hogy az idő ott künn fordult napsütésre. Már elállt a zápor, csak a tó zúg ott lent. Nyári zivatar volt: gyorsan jött, hamar ment. Egyszerre feláll most a lócáról Bottyán: — Gyerünk, urak, látni új sebet a nagy fán ! Sohse szokott Bottyán hiába beszélni, Követték is mindjárt hadnagyi, vitézi. Minden katonája a derék seregnek, Hire futott gyorsan: csodát látni mennek. Már kuruc-gyürüben áll a hires vén fa, S az ámuló csöndöt váltogatja tréfa: Lánynak bizony vastag volna őkigyelmé, Öt-hat ember kell, hogy törzsét átölelje. De, — ni-ni! — Szól Bottyán s fölvesz egy forgácsot, Mit a tüzes villám a fából kivágott. — Ott a seb, az új seb, alig egy. tenyérnyi! . .. Mennykő se bir ezzel... Örökre fog élni... — Hadnagyim, vitézig minden hü pajtásom! Hallgassátok meg m^^én igazmondásom, Mi magyar hazánknak e fa hagyásfája, Nagy múltra néz vissza, nagy jövendő várja. Nyolc század növelte naggyá, tette vénné, Minden ágát fává, törzsökét keménnyé. Meg nem öli fegyver, kézbeszakad inkább: Csudára alkotta isten a magyar fát! — Nincsen olyan szél,'mely bele ne akadjon, Vérzivatar sem kél, mely rá ne szakadjon; 1 Mongol vihar tépte, török villám vágta: Ezek elenyésztek, — a vén fa kiállta. — Áll az egész testünk csupa forradásból, Anyánk sem ismer ránk a feltámadáskor. De fusson a gyermek, mint ijesztő rémet: Még se vált nyakunkon török igát német! — Levelei, ága vagyunk mi egy fának. Letéphet a szélvész, a villám kivághat, De ha belső féreg törzsökét nem rágja: Megél az én fajtám, nagy Rákóczi fája!... Áll Rákóczi fája, él fajunk örökre! Bottyán hadi népe utána dörögte. Elkapta a hangot Balaton zúgása, S széthordta a nagy part minden falujába. Áll Rákóczi fája, ha csonka is, áll még! Ez a vész is elszáll, felderül ez árnyék, Nagy seb is begyógyul, törött ág kizöldel: Tesz csudát az Isten még a magyar földdel! Medgyasszay Vince. x Az c!ső rádióházasság. Erről közöl rendkívül érdekes cikket a Délibáb új száma, amely gazdag tartalommal jelent meg. A népszerű képeslap minden színházi eseményről és filmaktuálitásról pompásnál pompásabb képekben és cikkekben számol be. Nagyszerű külföldi és budapesti rádióműsorok, novella, folytatásos regény és sok slágerszöveg teszi változatossá a Délibáb új számát. Ára 20 fillér. x Kéfezenégyszázöfvenhárom ievél. Ennyien érdeklődtek egy hét alatt Tolnai Világlapjának biztosítással kapcsolatos előfizetése iránt. A népszerű képeslap nem elégszik meg azzal, hogy 20 fillérért egy kitűnő lapot ad, hanem páratlan kedvezménnyben is részesíti előfizetőit. Az, aki havi egy pengő 28 fillérrel előfizet Tolnai Világlapjára, minden külön ráfizetés nélkül egy járadék-, temetkezési és balesetbiztosítási kötvényt kap. Részletes felvilágosítással levélben is szolgál Tolnai Világlapja kiadóhivatala, Budapest VII., Dohány-utca 12. kei közismertek. Meinl-teakevej kei közismej Meinl-teak kei közij Meinl-t kei Me ke Mein kei közis Meinl-teake kei közismert Meinl-teakeverq kei közismert Meinl-teakeve kei közismert Meinl-teakeverl kei közismertek. M Meinl-teakeverékei kei közismertek. Me] Meinl-teakeverékei kei közismertek. Meinl teakeverékei kei közismertek. Meinl-teakeverékei X • >/ [keverékei közismertek ,gk. Meinl-teakeverf ékei közismertek Leinl-teakevert ismertek ikeveré Ismertek ikeveré íertek ivere ktek feré rtek ceveré ismertek 'teakeveré íözismertek ml-teakeveré Fi közismertek leinl-teakeveré tei közismertek Meinl-teakeveré pkei közismertek ^Meinl-teakeveré fei közismertek leinl-teakeveré — Gömbös miniszterelnök Veszprémben. Vasárnap páratlan nagy érdeklődés között ment végbe Veszprémben a Nemzeti Egység pártjának zászlóbontása. A városba érkező Gömbös Gyula miniszterelnököt dr. Keinessey Pongrác főispán vezetésével hatóságok, intézmények és a polgárság impozáns fogadtatásban részesítették. A megtartott nagygyűlésen az agg báró Fiath Pál felsőházi tag elnökölt. A miniszterelnök nagyhatású beszédében programmja 95 pontját egy 96.-kal egészítette ki: türelmet kért becsületes munkája elvégzéséhez. Egyebekben a nemzeti öncélúság, a tevékeny gazdasági élet, igazságos teherviselés és az olcsó termelési hitel nemzetmentő kérdéseit fejtegette. Munkájában erőt ad az a tudat, hogy felvirrad még a magyarok napja. A miniszterelnöknek beszédéért dr. Rótt Nándor mondott köszönetet, lelkesen kérve mindenkit a programm támogatására. Rott püspök délben ebédet adott a miniszterelnök tiszteletére, aki délután a zirci apátságot látogatta meg és ott töltve egy éjszakát, másnap reggel autón tért vissza a fővárosba. — Az új polgármester üdvözlése. Hamuth Jánost, városunk új polgármesterét megválasztatása óta űgy egyesek, mint testületek és intézmények is igen nagy számban keresték fel, hogy előtte szerencsekivánataikat kifejezzék. írásban is igen sokan gratuláltak neki ismeretsége, főként pedig rendőrségi hivatali kollégái és elöljárói köréből. A hozzá érkezett üdvözlőlevelek közül mindenesetre legáltalánosabb érdekű és városunk fejlődése szempontjából örvendetesen reményt keltő az az üdvözlő irat, mellyel Esterházy Tamás gróf kereste fel polgármesterünket. A gróf sorai így hangzanak: Igen tisztelt Polgármester Úr! Pápa város polgármesterévé választása alkalmából fogadja legőszintébb szerencsekivánataimat. Isten segítse nehéz és felelősségteljes tisztségének munkájában! Nagy örömmel hallottam e hirt és nagy megnyugvás részemre is, hogy Pápa városának ügyei az Ön kezeibe kerültek. Ez biztosíték arra, hogy ügyességével, kitűnő képzettségével városunkat arra az útra vezeti, mely pit a fejlődés és megnyugvás révébe vezet. Bizalommal élek és remélem, hogy a város és köztem tévesen föltételezett félreértések most teljesen elmúlnak és, hogy mi ketten karöltve egymást segítsük. Ezt remélhetem, mikor őseimre gondolva látom, mennyit tettek a Város fejlődése érdekében és mily hálával volt irántuk minden esetben Pápa közönsége. Kérem ezért, igen Tisztelt Polgármester Úr, hogy ezen lojalitásomat teljes mérvben viszonozza. Ismételve jókivánataimat és gratulációmat, maradok szívélyes üdvözlettel híve és tisztelője! gróf Esterházy Twmás s. k.
