Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.
1933-05-20 / 20. szám
XXX. évfolyam. 20. Sfám. Pápa, 1933 május 20. Te k. Tóth Ferenc Theol. önképzőkör Helyben. Főiskola. Atj&ztoség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Lejebb az árakkal! (my) Az iparcikkek nagy részének drágasága szöges ellentétben áll az agrártermékek alacsony áraival. Ez a különbözet pusztítja a mezőgazdaságot, amely ugyanakkor, amikor a maga termékeiért egyre kevesebbet kap, kénytelen viselni az iparcikkek magas árát. Ez az, amit úgy hívnak, hogy az agrárolló pusztítása. Ma már nincs véleményeltérés abban, hogy ezt, a mezőgazdaságra nézve gyilkos árkülönbözetet egyrészt a termékek árának javításával, másrészt az iparcikkek árának leszállításával lehet és kell kiküszöbölni. Az agrárcikkek árjavítását a jelenlegi kormány elsősorban a gabonaértékesítés megszervezésével törekszik megvalósítani, a másik oldalon pedig a legfontosabb ipari cikkek ármérséklésével iparkodik a mezőgazdaság termelési költségeit és általában a fogyasztók kiadásait mérsékelni. Sajátszerű jelenség, hogy mindkét törekvésében a pártpolitika gáncsolni valót keres. A gabonatermés támogatására szolgáló gabonajegy fenntartását ugyanazok ellenzik, akik legjobban sürgetik az agrárcikkek árjavitását. Pedig ma már nyilvánvaló, hogy más járható út a gabonaárak feljavítására nincsen. De ugyanezek a politikusok azt követelik a kormánytól, hogy a legszigorúbb árdiktatúrával törje le az ipari cikkek árát és tekintet nélkül az ipar életlehetőségeire, kényszerítsen reá az iparra szükség esetén még veszteséges árakat is. Erről a nagyon fontos kérdésről fejtette ki a kormány álláspontját Gömbös Gyula miniszterelnök a gyáriparosok közgyűlésén tartott nagyszabású beszédében. A miniszterelnök ezt a kérdést is abból az alapvető szempontból tárgyalta, hogy a gazdasági életet erőszakos rendszerbe foglalni — amint ezt a szovjet teszi — nem lehet. A gazdasági életben is megnyilatkozik a lelki adottság és a szellemi készség, tehát szabadságra van szükség, de olyan szabadságra, amelyet körülbástyázunk nemzeti érdekeinkkel, a termelési ágak egymásrautaltságának a gondolatában s amely szabadság száz százalékos magyar szabadság legyen. Ennek a szemléletnek alkalmazása az iparra abban áll, hogy a magyar mezőgazdaság jogos kívánságát, amely az ipari árak revíziójára 'irányul, önmagától teljesítse, még akkor is, ha ez nagy áldozatokat kiván is az ipartól. A miniszterelnök az árkérdés szabályozását reá bizná az ipari érdekeltségekre, mert az az érzése, hogy az ipar átérzi a maga helyzetét és megértette azt, hogy a mezőgazdaság virágzása elsősorban az ipar érdeke. Ebben a meggyőződésben a kormány reméli, hogy nem lesz szükség hatalmi intézkedésekre, hanem, hogy az ipar és a mezőgazdaság közös megértésével fog az árrevízió végbemenni. Gömbös Gyula már kijelentette egy ízben, hogy el tud képzelni önzetlen kartelleket) is. Ezt úgy érti, hogy néhány önzetlen nagyiparos összeáll és azt mondja: a nemzeti közösség érdekében letörjük az árakat. De átéreztette a miniszterelnök a gyáriparosokhoz intézett szózatában azt az elszántságát is, hogy ha az ipar önmaga ezt a kívánatos árrevíziót nem fogja végrehajtani, úgy a kormány a maga haatlmi eszközeivel fogja elvégezni azt a korrektúrát, amely az ország egyetemes érdeke szempontjából az árak mérséklését valósítja meg. Nagy hibája a magyar politikai életnek, hogy még a tisztára gazdasági kérdésekből is politikumot csinál. Egymás ellen vonultatja fel a különböző gazdasági ágazatokat abban a törekvésében, hogy ezek egyikét vagy másikát a maga pártérdekeinek, avagy világnézeti törekvéseinek szolgálatába állítsa. Ezt a kormány nem teheti, mert neki a nemzet egyetemes érdekét, tehát valamennyi gazdasági ág és foglalkozás boldogulását kell munkálnia, amit nem az ellentétes érdekek egymásrauszításával lehet elérni, hanem azoknak méltányos kiegyenlítésével és összeegyeztetésével. Az ipari árkérdést sem lehet egyoldalú túlzások érvényesítésével helyesen megoldani. Hiszen ép a most lezajlott budapesti Nemzetközi Vásár mutatta meg, hogy a magyar ipar milyen nagy erőfeszítéssel tudott olyan szinvonalra fejlődni, ahol már igen fontos szerep jut neki a nemzeti termelésben a magyar mezőgazdaság mellett. Az egyetemes nemzeti érdek ennek a felfejlődött és ma már versenyképes magyar iparnak a fenntartását követeli és rossz magyar politika volna az, amely brutális eszközökkel le akarná gázolni ezt az ipart. Gömbös Gyula szerencsésen formulázta meg azt a tételt, hogy legjobb árdiktátor a verseny. A tények mutatják, hogy a közhasználatú iparcikkek fogyasztói ára, mint a ruháé, cipőé és egyéb ruházkodási cikké, egy esztendő alatt lényegesen olcsóbbodott. Az a néhány kartell, amely a maga drága árait makacsul tartja, meg fog győződni róla, hogy a kormánynak lesz ereje az indokolatlan árszínvonal letörésére, ha ők maguk nem akarnak jobb belátásra jutni. Amint Gömbös Gyula miniszterelnök mondotta: tud ő brutális is lenni, ha muszáj. Az ;a lelkes fogadtatás, amelLyel a gyáriparosok a miniszterelnök szózatát fogadták, remélni engedi, hogy ezt a szükséges árrevíziót még a legcsökönyösebb kartellek is önmaguk végre fogják hajtani és nem lesz szükség a kormány részéről erélyesebb beavatkozásra. Tornaünnepély. 1933 május 14. Akik tájékozódva voltak affelől az izgalmas, lázas előkészület felől, amely hetek óta folyt a kollégium és a ref. nőnevelő-intézet ifjúsága körében a tornaünnepélyt illetőleg, és méltányolták a buzgalmat, amely a testnevelési tanárokat és az ifjúságot egyként áthatotta, — azok a mult hét utolsó napjain bizonyos aggodalommal vizsgálgatták az eget, amely sötét felhőkbe burkolózva, hideg, őszies esőt zúdított minduntalan a nyakunkba. A fagyos szentek ha fagyot nem is, de hűvös, kellemetlen időt hoztak bőviben, az bizonyos, és alaposan megtépdesték a reményt, hogy a református kollégium és nőnevelő-intézet együttes tornaünnepélye a kitűzött időben, vasárnap délután megtartható lesz. Szombaton délfelé azonban láthatatlan kezek kissé széttolták az égen a szürke függönyöket, s innen is, onnan is félénken kimosolygott a nap. A nyílás tágult, tágult, s estére kelve már látható volt a maga tiszta kékségében az ég boltozata, amelyen felragyogtak az éjszaka misztikus szentjános bogárkái, a rég látott, fénylő csillagok. Vasárnap reggel csak méginkább megerősödtünk hitünkben, hogy az ünnepélynek az idő kedvezni fog. Erre biztatott a barometer is, amelyben a higany lassan, de biztosan szállott fölfelé. Kivonulás. Alig mult el aztán délután 2 óra, mozgalmas képet mutatott a kollégium és nőnevelő-intézet udvara. Gyülekezett az ifjúság, készülődött a kivonulásra. Megjelent a leventék zenekara is, hogy útközben indulókat játsszon. Kovács Lajos testnevelési tanár a kollégium-, Gölöncsér Júlia, Ligárt Ida és Medgyasszay Ilona testnevelési tanárnők a nőnevelő-intézet udvarán ott sürögnek-forognak a növendékek között, utasításokat adnak, rendezkednek, s 3/ 43 órára a menet indulásra készen áll. A csapat élén felharsan a leventék zenekara, felhangzik a vezényszó: » Menet indulj!« — és katonás rendekben megindul a hatalmas menet, amelyben vagy 500 fiú és 250 leány vett részt. Végig a Fő-utcán, a Főtéren, amelyen a menet elvonult, a kíváncsiak ezrei állottak sorfalat. Nem mindennapi látvány volt, az bizonyos. Elől a leányok, utánuk a fiuk, katonás, fegyelmezett sorokban, A legrigorózusabb »k. und k. Exercierreglement« sem találhatott volna kifogásolni valót bennük. A jövő reménységei büszkeséggel töltöttek el bennünket. A haza és annak szent ügye erős támaszt nyer bennük. A sportpályán. Pontosan 3 órakor az Esterházy-útról bekanyarodott a menet a sportpályára, amelynek tribünjét, földszinti ülő- és állóhelyeit akkorra már rengeteg közönség szállotta meg. Nem túlozunk, ha a tömeget több mint háromezer emberre becsüljük. Az oszlopok a tribünnel szemben állottak fel, két oldalt a fiúk, középen az egyenruhás leányok. Kovács Lajos tornatanár a nyári mozi gépházának lapos tetejére állva »Vigyázz!«-t vezényel, az oszlopok előtt karmesteri pálcával kezében megjelenik Tóth Lajos koll. ének- és zenetanár tiszteletreméltó alakja, hétszáz ifjú ajakán felhangzik nemzeti imánk: »Isten, áldd meg a magyart« — s megkezdődik az ünnepély. A programm első pontjaként szabadgyakorlatokat mutatott be az ifjúság — zenére. A fiuk és leányok oszlopai más-más mozdulatokat végeztek pontosan, szabatosan, a legcsekélyebb hiba nélkül. Kovács Lajos tanár vezényli a gyakorlatokat, amelyek mintaszerűen, csudaszépen peregnek le. A isúlydobásban nem sok ifjú vett részt, ! de szép klasszist mutattak; úgyszintén a kollégium alsó osztályú tanulói is, akik síkfutásban keltek versenyre egymással. A mintacsapatok tornázása fejlett testi erőről és kiművelt ügyességről tett tanúságot. A leányok ugrószekrényen, a fiuk magasnyújtón mutattak be sok-sok érdekes figurát. A gyakorlatok fapuskával a »Souvenir de Trianon« zenéjére nagyon szép látvány volt. A fiuk mechanikus pontossággal végezték gyakorlataikat, a fegyver változatos forgatását. A repülőlabda játék a két iskola válogatott játékosainak vegyes csapatai között élénk érdeklődés mellett folyt le, mert hisz a két csapat folyton egymás mellett haladt és csak az utolsó futamban dőlt el a játék sorsa. A 110 méteres gátfutás, a versenyvívás karddal izgatóan érdekes volt. Viharos tetszést arattak a tanítónőképző válogatott csapatának ritmikus gyakorlatai. Itt a felvonulás és elvonulás szépségét is külön kiemeljük. A nőnevelő-intézet- és a kollégium sportkörének mintacsapata külön-külön talajtornát végzett. Egyik-másik produkciójuk több volt egyszerű tornászatnál, szinte már artistamutatványnak is beillett. A kollégium csapata bámulatos szép gulaalakításával fejezte be produkcióit. A stafétajátékok változatosak, ügyesen véghezvittek és szórakoztatók voltak. Az ünnepély méltó záradéka volt a májusfa-tánc, amelyet három, felpántlikázott májusfa körül 48 magyarruhás leány lejtett sok keccsel, magyar temperamentummal, tökéletes összhangban. A kaleidoszkopszerüen változó bájos képekben reggelig is elgyönyörködött volna a szem. A programm egyes pontjaihoz megkívántató zenét a két iskola ifjúságának alkalmi zenekara szolgáltatta nagyon ügyesen.