Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-03-26 / 13. szám

pán támadások okozta kár 370 millió amerikai dollárra tehető. 100.000 család otthona romba­dölt, a polgári lakosságból 6000-en meghal­tak, 1000-en megsebesültek s vagy 10.000-en eltűntek, illetőleg közülök legtöbben a táma­dók által lemészároltattak. V Az Ir szabad államban a legutóbbi kép­viselőválasztásokon a köztársasági párt győ­zött, melynek vezére De Valera ennek követ­keztében át is vette a kormányzást. Az új kor­mány teljesen szét akarja szakítani azokat a már úgy is elég laza kapcsolatokat, amik az anyaországhoz fűzik s ennek első jeleként megtagadta azokat a pénzügyi szolgáltatáso­kat, amelyekre az 1922-ben megkötött szer­ződésben még kötelezve van. Londonban in­tézkedéseket szándékoznak tenni arra az esetre, ha a független ír köztársaságot proklamálnák. Szovjetoroszországból a Dnyeszteren Ro­mániába akart szökni két moldvai család. A férfiak családtagjaikat szánkóra erősített hor­dókban akarták átszöktetni. Az egyik szán azonban feldőlt, mire a szovjethatárőrök sor­tüzet adtak a másik szánra is. A hordóban levő asszonyt és két gyermekét szitává lőtték. A másik szán utasai közül kettő alatt besza­kadt a jég és azok a Dnyeszterbe fulladtak, a harmadikat pedig a szovjethatárőrök agyon­lőtték. Egyetlenegy férfi menekült meg, aki felesége és két gyermeke holtestével elérte a román partot. Pápai terménymac március 25-én. Rúzs Rozs árpa 13 00-13 50 P 13-00-13-50 P 19-00 - 20-50 P Zab . . . 20 00-20 50 P Tengeri cs. 1-700—17-50 b Burgonya . 5 00— 7*00 F (-|- 6 pengő boletta.) Séta a csodás gyógyulások színhelyén, j dr. Baróti Lajos győri orvos s Opitz-utcai rendelőjében. Részletesen beszámoltam már a Pápai | Hirlap 1931 okt. 31. és nov. 28-iki számaiban Baróti dr. Opitz-utca 19. sz, alatti rendelőjé­ben tett látogatásomról, mikor is személyesen meggyőződtem a betegek révén a csodás gyó­gyulásokról, melyek közül jónéhányat fel is soroltam. Már akkor hallottam forgalomba ke­rülő közönséges magasfrekvenciás gépekről, amelyekkel »Zeileis-kezelést«, vagy óvatosabb fogalmazásban »Zeileis-rendszerü« kezelést folytatnak. Utána jártam a dolognak s meg­döbbenve tapasztaltam, hogy mig Csonkama­gyarországon mindössze kilenc eredeti Zeileis­gép van, addig 20-nál is többre rug a Zeileis­rendelők száma. Bitorolva tehát a Zeileis dr. immár széltében előnyösen ismert nevét, egy­szerű magasfrekvenciás gépekkel »Zeileisez­nek« és gyakori kudarc után a valódi s szaba­dalmazott gépekkel gyógyító orvosokra is ár­nyékot vet dicstelen működésük. Dr. Zeileis F. G. gallspachi orvos névbitorlásért már több esetben feljelentést is tett. Megnyugvásul szol­gálhat tehát, hogy Felsődunántulon csupán Győrött vannak eredeti Zeileis-gépek, melyek­kel dr. Baróti még 1931 májusában felsze­relte rendelőjét sok más gyógygéppel együtt. LJjból meglátogatva Baróti rendelőjét, módját ejthettem, hogy betekinthettem a ren­geteg hálanyilatkozatba, melyeket gyógyult betegeitől kapott Baróti dr. Nagy megelégedé­semre szolgált hallanom, hogy Baróti dr. bárki hozzáfordulónak hasonló bajból kigyógyult be­tege nyilatkozatával szolgál s cimét is közli. Dacára a gép óriási árának, a besugárzások ára mégis oly alacsony, hogy még a legsze­gényebb beteg is kezeltetheti magát. Megle­petve hallottam, hogy az alapos orvosi vizsgá­lat, mely eldönti, hogy a baj alkalmas-e Zei­leis gyógymódra, teljesen ingyenes. Érdeklő­déssel hallottam, hogy nemcsak az ideges bántalmak, hanem első sorban a szervi ba­jok számos faja adja a legszebb gyógyered­ményeket, mint pl. gyomor, bél, csont, Ízület, női, bőr, idegbetegségek, asthrna, rheuma, csuz, köszvény, golyva, fülbajok. A tavasz beköszön­tét főként a vidéki betegek várják türelmetle­nül, amikor is megkezdhetik az áldásos keze­lést. Tapasztalatokkal gazdagabban hagytam el ismét annyi reményét vesztett beteg meg­gyógyulási helyét, dr. Baróti Lajos Opitz-utcai ^rendelőjét. V. L. Melyik volt a bolond? Irta: Sas Ede. I. A hatalmas király, Merodák-Baladán, hét napig látta pazar vendégségben barátját, a nemkülönben hatalmas Szukub-Ben-Nakira királyt. Megmutogatta neki ragyogó palotáit, káprázatos kincstárát, melybe az aranymosó folyamok és a drágakövek völgyének termése van fölhalmozva; háromszáz darab elefántját, melyek egyszerre tudnak lépni; végül bajadér­jait, akiknek teste vakítóbb a márványpaloták­nál, lehelletük fűszeresebb a függő kertek illa­tozó mámoránál, szemük ragyogóbb a kincstá­rak minden drágakövénél. Hét nap és hét éjszaka szakadatlan vi­gadozása után együtt ült a gazda és vendége a bucsulakoma asztalánál, amikor is Szukub­Ben-Nakira e szavakkal fordula az ő vendég­látó háziurához, Merodák-Baladánhoz: — Udvari lantosommal versekben ira­tom meg a napok történetét, melyeket nálad töltöttem, ó dicsőséges testvérem! Mert iri­gyelhetnek téged a föld minden hatalmasai holt és eleven kincseidért, palotáidért, ele­fántjaidért és rabszolganőidért. De engedd meg nekem, hogy őszintén kimondjam, hogy gazdag udvarodban mégis hiányát tapasztal­tam annak, aminek birtokával viszont én dicse­kedhetem, aki egyebekben mezítelen koldus vagyok hozzád képest. A koronás gazda meglepetve fordult ven­dégéhez : — És mi légyen az, dicsőséges test­vérem ? — Van az én udvaromban két férfiú, — mondá a szomszéd király, — akiket én bi­zony háromszáz félöles agyarú elefántért sem adnék. Az egyik egy bölcs, aki a fényes egü Hellászból származott hozzám s akinek ajkai­ról az élet nagy igazságai úgy peregnek, mint a legdúsabb datolyapálmáról az édes gyümölcs. A másik pedig egy bolond, akinek Phrygia volt a hazája s akinek szavaira mo­solygó derű önti el a sötét éjszakát és haho­tázni kezdenek a rideg sziklák. Merodák király szemei vágyteljesen csil­lantak föl: — És nem adnád nekem e két férfiút, dicsőséges testvérem? Háromszáz elefántomat megrakatom arannyal s úgy küldöm őket ud­varodba. — Még ha hatszázat megraksz, akkor sem. — S ha háromszáz elefántomat megra­katom harcosokkal, mindig célba találó íja­sokkal és páncéltörő kopjavetőkkel, akkor sem adod, kedves barátom? — Még akkor sem. De mivel a vendég­látásodért hálával tartozom neked, ó Merodák­Baladán, hát oda adom neked a két ritka pél­dányt egy esztendőre — kölcsön. Mihelyt hazaérkezem, azonnal útnak indítom őket ékes fővárosod felé. Merodák-Baladán király megindultan zárta karjaiba barátját, s még egy bucsuserle­get ürített vele. A láthatatlan dalosok rákezd­ték a bucsuüdvözletet, melynek hangjai mel­lett könnyes szemekkel vált el egymástól a két hatalmas uralkodó. II. Történt ezután néhány nappal, hogy Me­rodák-Baladán palotájának szárnyas oroszlá­nokkal ékes kapuja előtt egy fáradt vándor ál­lott meg, akinek ruhája rongyos volt és meg­tépett, mintha két oroszlánra szakadt volna örökségül és azok testvéri osztályt akartak volna tenni rajta. Elmondta, hogy most érke­zett Szukub-Ben-Nakira udvarából, aki őt a háromszáz egyszerre lépő elefánt urához, Me­rodák-Baladánhoz küldötte. E hírre az udvarmester rögtön lesietett „Hattyú" Gőzmosoda (Tulajdonos : BREDÁR LAJOS) Pápa, Jókai-utca 5, az Irgalmasok bérházában mindenféle fehérnemű mosását és vasaiásót a legtökéletesebben végzi. — Gallérjait, kézelőit, ingeit és egyéb fehérneműit, továbbá felső ruháit nem kell többé más városokba küldenie tisztítás végett. Gallér és kézelő tisztítása darabonként ÍO f. és fürkészőleg nézett a jövevényre, nem tud­ván, a bölcs-e az avagy a bolond? — Te gyalog jöttél a tenger messzeség­ből, ó vendég? — kérdezte tőle. — Gyalog hájt. Mivel az Úristen nem jogosította fel az embert, hogy rabszolgáivá tegye a tevéket, elefántokat, lovakat és ösz­véreket, melyek épen olyan teremtményei, mint az ember. Azok ép oly joggal ülhetnének az ember hátára, mint mi az övékre. — De hát semmi ruházatot, semmi mái­hát nem hoztál magaddal? — Ruházat? Málha? Minek az? Az el­bizakodott halandó hivalkodó pompával ag­gatja tele magát s a féreggel egyformán ro­had el a sirban ... Az udvarmester összenézett a körülötte összegyülekezett főemberekkel. Több, mint bi­zonyos, hogy ez az érkező az a híres bolond. Ennek okáért örömmel vezették őt királyuk elé, aki egy darab aranyból öntött trónusán ülve fogadta őt birodalmának csillogó nagy­jai közepette. A jövevény pedig sarutlan lábát a tró­nus lépcsőjére tevén, mondá: — Te a király vagy? Ezrek életének és halálának ura? Vak és bűnös fenhéjázásodban uralkodni mersz hozzád hasonló, sőt talán ná­lad különb embertársaid felett? Szállj le a troliról, borulj arccal a porba, eredj a pusz­tába, egyél sáskát, úgy vezekelj gőgös vak­merőségedért! A király eleinte megütődve hallgatta a képtelen beszédet s már-már inteni akart szol­gáinak, hogy hurcolják el a lázadót a legfe­ketébb tömlöc fenekére; amikor egyszerre ész­hez kapott s kacagásra fakadt, hogy a könnyei is csorogtak belé. Nevetett a főudvarmester, kacagott az egész udvar, még a szárnyas, szakállas oroszlánok is mind hahotáztak a te­rem falán. Hogy is ne! Egy rongyos koldus beállít és egyenesen arra hívja fel a királyt,, hogy szálljon le aranyszékéről és menjen sás­kát enni a pusztába. Világos, hogy ez a férfiú bolond! Nos, akkor hát Isten hozta, becsüljük meg a gazdája kedvéért és ültessük őt a la­koma asztalához. A jövevény azonban siri komolysággal utasította vissza a nyájas kínálást: — Én csak gyümölcsöt eszem és hideg forrásvizet iszom reá, miként mesterem, aki egy hordóban lakott Athéné városa mellett. Persze, hogy e szavakra még inkább kitört körülötte a vigasság. S midőn egy bár­sonyos, aranyos szobába vezették őt, hogy pi­henje ki új otthonában az út fáradalmait, a különös férfiú nem akart ott tanyát ütni; azt mondta, hogy majd meghúzza magát a ren­geteg kert valamelyik zugában, ahova nem hat el a palota mulatságainak zaja. — Nem jössz el a ma esti ünnep­ségre? Nem nézed meg a bajadérok táncát? — Azok a bajadérok jobban tennék, ha ostorral szakgatnák föl patyolat testüket s ti jobban tennétek, ha befognátok fületeket és szemeteket, hogy ne lássátok a táncoló csábot. Ez ismét fölöttébb mulatságos kijelentés vala. S valóban, azontúl a vendég mindért szavát hangos derültség kisérte. Elég volt az ő hosszúra nyúlt, sovány arcára, makacsul őr­zött rongyaira nézni, hogy minden okos ember hahotára fakadjon. Legviharosabb volt azon­ban a jó kedv kitörése akkor, midőn egy nap Fápaiak találkozóhelye az István király szálloda Budapest, VI., Podmaniczky-utca 8. sz. Nyugati pályaudvar mellett. TELEFON: (Interurbán) 202—43. 294-34. — SÜRGÖNYCIM: Hotelist. Szobáink árát mérsékeltük. — E lapra hivatkozók 20% engedményt kapnak. Központi fűtés, folyó hideg-meleg víz, lift, telefonos szobák. — Teljes komfort.

Next

/
Oldalképek
Tartalom