Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-02-13 / 7. szám

M EGJ JELENI K MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. Kz&m. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-atca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Sok mindenből, ami mostanában történik, megnyugvással látjuk, hogy a közéleti purifikáció terén elszánt és céltudatos intézkedések vannak folyamatban, aminek következményei erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt csak áldásosak lehetnek. Hogy purifikáció szüksége felmerült, az bármily sajnálatos, csodálatosnak éppen nem mondható. Visszaélések gyakran kiütköznek az államok életében. Szük látókörű s igen rövid emlékezőtehetségű az, aki azt állítja, hogy ilyesmi csak nálunk fordul elő. Valószínűleg nem tudja vagy elfelejti az illető, hogy a panama szó a Panama csatorna világraszóló pénzügyi botrányának köszönheti mai értelmét, hogy — sajnos — emberi gyengeség és kapzsiság következményekép Francia- és Németországnak is el kellett már nem egyszer szenvednie egyegy mindent, csak épen nem a nép jólétét előmozdító népjóléti-fajta botránynak szégyenét. Különösképen az u. n. átmeneti idők, forrongások, pénzingadozások, vállalkozások korszakai kedveznek a visszaélések felburjánzásának, a háború katasztrófája által meglazult erkölcsökben bőséges talajra találhattak azok a kísértések, melyekkel intézkedésre hivatottakat vagy kívülről megkörnyékezték, vagy amelyeket saját pénzvágyuk ébreszt fel lelkükben. Elképedni az ilyesmin nem lehet, lecsapni rájuk azonban a köz javára szolgáló elsőrendű kötelesség. S amikor ma azt látjuk, hogy a hivatali kötelességteljesítésben megtévedt, de azért állásába visszakívánkozó főtisztviselőt ridegen visszautasítják, amikor olvassuk, hogy a törvényszék minden bárhol felpanaszlott viszszaélés teljes és könyörtelen kivizsgálását rendeli el, amikor a kormányelnök ajkáról halljuk, hogy igenis az álláshalmozásokat és öszszeférhetetlenségeket meg fogja dönteni és ez | által módot és alkalmat ad arra, hogy a ma kenyér nélkül álló képzett embereket bármily szerény keretek közt ugyan, de kenyérhez jut- j tassa, akkor bizalommal várjuk a purifikáció | teljes végrehajtását és a nagy vetés közepette felburjánzott mindenfajta gaznak biztos kézzel való kiirtását. Kétségen kivül áll, hogy az állami purifikáció éreztetni fogja a maga hatását a kisebb közületek életében is. Meg kell jönni végre annak az időnek, amikor minden polgár biztos iehet afelől, hogy a köz céljára tőle beszedett minden fillér valóban a köz és nem egyesek magáncéljait szolgálja. Ha ez a meggyőződés általánossá válik/ akkor még az elég súlyos mértékben megkívánt áldozatokat is szivesebben, mert több bizalommal fogja mindenki meghozni. Kisiparunk problémái. Súlyos gazdasági helyzetünk talán egyik társadalmi osztályára sem nehezedik akkora teherrel, mint éppen kisiparosainkra. Az élet anyagi küzdelmei, a máról-holnapra való puszta megélhetés gondjai, érthető ideges nyugtalanságba és bizonytalanságba ejtik kisiparostársadalmunkat. És kisiparosságunk ideges állapotában könnyű dolguk lehet azoknak — a legtöbbször nem a tisztes iparosok törzséhez tartozó embereknek, — akik e nehéz bajoknak nem kivezető útját igyekeznek egyengetni, hanem a felajzott idegzetű sokaságot szélsőséges jelszavakkal olyan lépésekre törekszenek vezetni, melyeknek végeredményben a kisparosság vallhatja legnagyobb kárát. Helyes cél tehát a hazafiasan gondolkozó tisztes magyar iparosságot egy táborba tömöríteni és irányt mutatni a nehéz helyzet- j bői kivezető út felé. Az önálló kisiparosok számának hirtelen | megnövekedése, a kellő szakképzettség és a ; helyes kalkuláció hiánya folytán előállott ok- j taían, egymásközötti verseny mellett, a gyáriparnak erős konkurrenciája, már a világháború előtt is nehéz helyzetbe juttatta évszázadokon át jobb napokat látott kisiparosainkat. E konjunktura a kisiparosok számát méginkább megduzzasztotta és sokaknál az életstandardnak oly felemelésével járt, hogy a rövid idő múlva következő válságos évek igen nagy reakcióval jártak. A gyáripar térhódításával sokan jósolták a kisipar pusztulását. De Németország példája világosan mutatja, hogy a kézművesség létjogosultsága meg van. A folyamatos gyártásra felszerelt gyárak csak bizonyos iparcikkekre vannak berendezve és aránytalanul nagy tőkét emésztenek fel. Természetes, hogy ilyen gyárnak más cikk gyártására való berendezkedése akkora újabb tőkebefektetéssel jár, amely már a legritkább esetben racionális. E mellett a kisipar a változó követelményekhez is sokkal könnyebben simul és mozgékonyabb. Ugy sejtem tehát, hogy a kisipar rövid időn belül éppen olyan konkurrense lesz a gyáriparnak, mint az automobil a nagy vasútnak. Addig azonban, mig ez bekövetkezhetik, a máról kell gondoskodni. Kellő munkaalkalom minden égető bajt orvosolna. A mai nyomasztó gazdasági válságban ez szinte megoldhatatlan probléma. Mégis, azokat a munkaalkalmakat, amelyek megvannak és amelyek jog szerint a kisipart illetik, oda is kell juttatni. A háború szükségszerüleg megduzzasztotta a legkülönbözőbb közüzemek számát. Azokat, amelyek a kisipar munkaalkalmait csökkentik, törvényadta jogomnál fogva, mielőbb beszüntetem. A közszállításokban mindenekelőtt a kisiparosságot akarom részesíteni. í A kontár-kérdést intézményesen igyekszem í megoldani. A gazdasági helyzet legkisebb enyhülése mellett, a családi házak építését hathatósan elő akarom mozdítani. A kisipari hitelkérdést, az iparosság óhajának megfelelően, rendezni óhajtom. Meg kell azonban állapítanom, hogy a kisiparosság problémáinak ezek az orvoslásai inkább csak felületiek. A jövő boldogulása szempontjából mélyrehatóbb és maradandóbb hatású eszközökhöz is kell fordulnunk. Mindenekelőtt az ipartestületek reformja és az ipartestületi központ által egy olyan szervezettséget és összhangú munkálkodást kell megteremteni, amelynek segélyével a gazdasági kérdések is rendszeresebben nyerhetnek megoldást. Kisiparosainkban a testületi szellemet életre kell ébreszteni az egymásért való közös munkálkodás gondolatában, ma még hiányos szövetkezeti szellemet kialakítani. A technika rohamos fejlődése, a megrendelők igényeinek növekedése megkívánja az iparostovábbképzés, a tanoncnevelés korszerű reformját. Ma, amikor — sajnosan — meg kell állapítanom, hogy olyan iparosok is vannak, akik saját mesterségüket se tudják teljes szakszerűséggel, az iparosképzés a kisiparnak egyik legfőbb problémája. Ha a szabó avagy cipész, a nála megrendelt ruhát vagy cipőt elszabja, nem lehet azon megütközni, hogy a rendelőközönség nem műhelybe, hanem inkább üzletbe megy, ahol addig próbál magára kész ruhát vagy cipőt, mig megfelelőt talál. A jó szabót és jó cipészt ma is felkeresik. Az elsőrendű szakképzettség a kisiparos boldogulásának egyik legfőbb eszköze. Bár a ma égetőbb kérdésekkel áll elő, de a közeljövő szempontjából az iparosképzésre, a kisipari racionálisabb termelésre már most gondolnunk kell. Magam egy kisiparos család nyugodt polgári otthonában nevelkedtem. E tisztaérzésű, független, hazafias gondolkodású otthonnak lelkét őrzöm magamban. Legfőbb óhajom és törekvésem, hogy kisiparosainknak ma még zaklatott otthonukat mielőbb egy nyugodt, kiegyensúlyozott élet melege hassa át. Törvények, kormányrendeletek, ezt nem hozzák meg, gyökerében sohasem segítenek az iparosságon. A törvények, rendeletek betűi merevek. Életet csak az iparosság adhat belé, egyetértéssel, fegyelemmel, tanultsággal és becsületes munkával. i Kenéz Béla m. kir. kereskedelemügyi miniszter A leszerelés konferenciája. A szélső Keleten — a modern technika minden tudományával — kegyetlen, öldöklő harc van folyamatban s a haldokló és sebesült harcosok borzalmas hörgése szolgáltatja a kisérő zenét, az adagiót a leszerelési konferenciához, amely a minap nyilt meg Genfben. Erről a koincidens találkozásról —• a régi latin közmondást idézve — igazán nehéz szatírát nem irni. Minden úgynevezett békebiztosító nemzetközi megállapodás, a véres hadviselés ellen megnyilatkozó anatéma, Kellog-paktum stb. ellenére a tények beszélnek és ezekből a genfi konferencia levon-, hatja azt a tanulságot, hogy valameddig A fegyverkezés és a fegyveres készenlét terén olyan horribilis aránytalanságok vannak, aminők nemcsak Japán és Kina katonai szervezett ereje között, hanem az európai államok között is fennállanak, addig, mindig fenyeget a háborús veszedelem, mert az egyoldalúan túltengő fegyveres erő állandó feszültségben tartja a világot és mindig készen áll, mindig ösztönzést érez arra, hogy — akár csak egyes katonai formációk útján is, tehát anélkül, hogy az illető kormány ezért kifejezetten vállalná a felelősséget — a gyöngébb felet megrohanja, megalázza, vagy megsemmisítse. A genfi leszerelési konferencia legfontosabb és döntő jelentőségű feladata az, hogy a jegyveres készenlét terén mutatkozó óriási aránytalanságot megszüntesse és egyenlőséget teremtsen, az erőviszonyokat megfelelő egyensúlyba hozza az államok között. Már a legtöbb európai és tengerentúli állam, a győztesek, legyőzöttek és semlegesek egyaránt, ezt az egyedül helyes, egyedül igazságos, a béke biztosítása szempontjából egyedül célirányos álláspontot foglalja el. Amerika, Anglia, Olaszország és valamennyi legyőzött és semleges állam, az arányos leszerelést követeli. Nem az arányos fegyverkezést, hanem az arányos leszerelést, az aránytalanság megszüntetését és az egyenlőség helyreállítását sürgetik a fegyverkezés terén. Csak Franciaország és szövetségesei, Belgium, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia foglalnak el ellenzékes álláspontot és ragaszkodnak váltig a felsőséges, tehát örökösen fenyegető katonai hatalomhoz. Nevezetes jelenség ez — a békeszerződések szempontjából is. A békeszerződésekben kifejezetten bennÖk foglaltatik az általános leszerelés követelménye. A győztes hatalmak, mindenekelőtt követelték a legyőzött államok leszerelését, de ennek nyomában — a békeszerződések értelmében — következnie kellett volna és kellene mind a mai napig az általános leszerelésnek, tehát Franciaország és a többi győztes hatalom arányos leszerelésének is. Azonban az történt, hogy a legyőzött népeket lefegyverezték, de a győztes hatalmak nemhogy arányosan leszereltek volna, hanem ime, példátlan méretekben tovább fegyverkeztek, elannyira, hogy egyes hatalmak — Franciaországgal az élükön — olyan óriási katonai erővel rendelkeznek, mint semmiféle más hatalom a háború előtt. A győztes hatalmak a német birodalom-