Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.
1932-11-26 / 48. szám
tvt ÍT: fi .1 ELENIK MINDEN SZO JST H A T O IV Tek. Theol.Tóth ^erenc * m z Önképzőkör '^iskola Helyben Laptubjdonos főszerkesztői Kiadóhivatal t Petőfi-otca 13. szám, főiskolai nyomda. ŐR KÖRÖS ENDRE Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A magyar-osztrák kereskedelmi szerződés a magyar miniszterelnök és az osztrák kancellár személyes érintkezése után nem remélt rövid idő alatt tető alá került. Amit hat hónapi viszontagságos .és verejtékes tárgyalás során eddig nem sikerült elérni, hogy a folytonos provizóriumok helyébe normális kereskedelmi szerződés jöjjön létre, azt Gömbös Gyula új stílusa Olaszországból való visszatérés után nyolc nap alatt nyélbeütötte. A szakelőadók hosszadalmas alkudozása, kötelességszerűen részletekbemenő, aprólékos egyezkedése után a miniszterelnök gyors elhatározással pontot tett. Ő a végső célt nézte, azt, hogy a súlyos agrárkrízis megoldására az első gyakorlati lépés nyomban megtörténjék. Ez pedig abban áll, hogy mezőgazdasági termelésünknek utat nyit, kaput tör a nyugat felé. Az Olaszországgal való árucsere megállapodást hamarosan követte az Ausztriával való megegyezés, amelynek részletei ma már tisztázva vannak, úgy hogy a szerződés aláírása e hét végére várható. Az új kereskedelmi szerződés célja, hogy az osztrák viszonylatban ismét helyreálljon a magyar export lehetősége. A szerződésnélküli provizóriumos állapotban kivitelünk Ausztriába több, mint az előzőnek felével lecsökkent. Az egymásrautalt két szomszédos ország között a régebbi gazdasági kapcsolatokat helyre kellett állítani mindkét ország érdekében. A szerződés most egy esztendőre nyugalmi állapotot fog létesíteni, amelyet Magyarország agrárexportjának lényeges élénkítésére, Ausztria viszont a maga legfőbb árucikkeinek Magyarországba importálására fog kihasználni. Mezőgazdasági termelésünk értékesítési nehézsé- J geit lényegesen enyhíti majd az, hogy a szerződés értelmében kedvezményes módon és feltételek között ismét beengedik Ausztriába a magyar gabonát, lisztet, főleg pedig élőállatainkat: a vágómarhákat és a hizott sertéseket, ezenkívül pedig a baromfit, tojást, disznózsírt, gyümölcsöt és főzeléket. Magyarország ennek ellenében Ausztriától az eddiginél jóval nagyobb mértékben fogja beszerezni a fát, papirt, textiliákat és bizonyos készgyártmányokat. A szerződés alapgondolata az, hogy a mai valutaszegény időben a két ország közötti gazdasági kapcsolat legegészségesebben az árúcsere útján bonyolódhatik le. Mindkét ország egymástól bizonyos mennyiségű meghatározott árucikket fog átvenni, amely menynyiséget kontingenseknek neveznek a kereskedelempolitikában. A szerződés biztosítékokat is fog tartalmazni arra, hogy a szerződő felek különböző ürügyek alatt ne csökkentM hessék a megállapított árúmennyiségeket, amint ezt az osztrákok tették két év előtt létesült kereskedelmi szerződésben kikötött kontingensekkel. Egészbenvéve el lehet mondani, hogy a mai nehéz viszonyok között előnyös ránk nézve az az elvi megegyezés, mely szerint Magyarország másfélszer annyi értékű árut szállíthat ki Ausztriába, mint amennyit Ausztria Magyarországba vihet. Igaz, hogy ezz'el szemben az osztrák exportértékbe nem lehet beszámítani azt az úgynevezett láthatatlan importot, amelyet Ausztriára nézve jelent a Magyarországból odairányuló idegen forgalom. Csakhogy ennek az Ausztriába való utazásnak és ottani költekezésnek a mértékét mi, magyarok magunk szabhatjuk meg és csökkenthetjük azzal, hogy az osztrák nyaraló- és fürdőhelyek helyébe mindinkább a hazai fürdőés nyaralóhelyeket keressük fel. Az idegenbe áramló magyar pénzmennyiség csökkentése társadalmi feladat, amelynek megoldása csak ön-magunktól függ. A magyar-osztrák kereskedelmi szerződés megkötése után most már egy gondolattal kevesebb nyomja a vállainkat és .teljes erővel kezébe veheti a kormány kereskedelmi kapcsolatainknak Csehszlovákia és a német birodalom felé leendő erőteljes kiépítését. Az olasz és az osztrák megállapodások! agrárfeleslegeink egy tekintélyes részét most már levezetik és a többi viszonylatban még' el nem intézett kereskedelempolitikai tárgyalásokat most már jóval kedvezőbb taktikai helyzetben folytathatjuk le. Drámai szinpad a 20. században. — Sebestyén Károly előadása a Jókai-körben. — — 1932 november 20. — Dráma és szinpad! Irodalmi légkörben élő emberek számára mindig érdekfeszítő probléma. A 20. század drámája és színpada? Sokszorosan érdekfeszítő a ma emberének. Érthető tehát az a nagy várakozás, amellyel! közönségünk Sebestyén Károlynak a Jókaikörben hirdetett előadását fogadta, minek jeléül zsúfolásig megtelt a kör előadó-terme. Ünnepi estje volt ez a Jókai-körnek, ünnepi estje városunknak, mert azok között a nagybecsű kulturértékek között, melyekkel irodalmi körünk e várost évtizedeken át megajándékozta, Sebestyén Károly előadása feltétlenül a legsugarasabb, legemlékezetesebb csúcspontok egyikét jelentette. Az előadó-ülést dr. Antal Géza elnök nagy figyelemmel hallgatott megnyitója vezette be, melyben őszinte sajnálattal bejelentette, hogy Sajó"'SándínY,'a nagynevű költőt, testvére hirtelen halála akadályozta meg közvetlenül a vonatraszállás előtt, hogy személyesen megjelenjen körünkben s hogy e szám helyett a műsor folyamán néhány Sajó-verset fog hallani a közönség. M,eleg szavakban üdvözölte az est illusztris vendégét, dr. Sebes-, tyén Károlyt, méltatta működését mint tudós filozófusnak, mint a szinészeti akadémia dramaturg professzorának, mint jeles műfordítónak, s végül legfőképpen mint esztétikusnak és kritikusnak, külön kiemelve abbeli nagy érdemeit, amelyeket a magyar irodalom termékeinek a külföldin egyedül olvasott német nyelvű magyar lap, a Pester Lloyd hasábjain történő nagyszerű ismertetései vei szerzett, s mely föltétlenül nem kis mértékben hozzájárult irodalmunk világirodalmi megbecsültetéséhez. Lelkes éljenzés követte az elnök tömören jellemző szép megnyitóját, s folytatólag tapsok üdvözölték a pódiumon megjelenő kitűnő tudóst, dr. Sebestyén Károlyt. Bevezetőleg tájékoztatásul közölte, hogy előadása bevezető részül szolgál annak a most készülő két kötetes tanulmánynak, amelyben a 20. század egész színpadi irodalmát fogja ismertetni és méltatni. Magát a bevezető részt sem adta egész terjedelmében. Előbb megállapította, hogy vájjon a század kezdetét lehet-e egyáltalán fordulópontnak tekinteni, majd világos képet nyújtva azokról a szellemi áramlatokról, melyek századunk küszöbén már megtorpantak és kimerültek, áttért tulajdonképeni témájára, a régitől bizonyos fokig eltérő utakon járó 20. századbeli drámára. Ennek termékei közül elsősorban szólott a történeti tárgyú darabokról, melyek felfogását és ironikus szellemét művészien magyarázta meg a világháború soha nem látott méretei mellett minden előző történeti esemény szinte eltörpülésével. Csupán egypár odavetett mondat reflektorfényével világított rá az ősi misztériumoknak vallásos tárgyú darabokban és játékokban történt felélledésére és ezután áttért arra a részre, amelyet teljes egészében adott: a filmdráma keletkezésének, fejlődésének, lehetőségeinek és értékének mesteri ismestetésére. Sajnos, nincs terünk arra, hogy azokat a bámulatosan finom megfigyeléseket, kristálytiszta logikájú megállapításokat, szellemes megjegyzéseket, amelyekkel témáját szinte fascináló hatással közel hozta hallgatósága lelkéhez, részletesen ismertessük. E helyen csupán arra szorítkozhatunk, hogy a tudós kritikus végső megállapítását leszögezzük: tökéletesedhetik bár az elképzelhető legmagasabb fokig a filmdráma, vászonra vetíthet ma nem is sejtett rejtelmeket, a kép s az arcok meg is színesedhetnek, még a test különböző dimenziójú érzékeltetése is sikerülhet, de a színész élő jelenlétét és azt az al-» kotó munkát, mely minden egyes színjátszásban megszületik, soha semmiféle mozi pótolni nem fogja. Sebestyén Károlyt, aki előadását részben úgy olvasta, részben szabadon adta elő, s akinél nagyszerűbb előadó még alig fordult meg a Jókai-kör pódiumán, remek tanulmányának befejeztével percekig tartó tapssal ünnepelte a közönség. Igen szép sikere volt az előadó-ülés többi számának is. Könczöl Irén Dohnányinak egy klasszikus alkotását csodálatos erővel, minden részében kifejező művészi biztossággal játszotta el. Igazán lekötelező nagy szívességet tett a Jókai-kör közönségének Fazekas Mihály, aki Sajó Sándor helyén, Sajó Sándor három versét olvasta fel, de ez a felolvasás 1 felért a legművészibb szavalással. A Magyar éneknek megrázó hatása volt, hasonlóképpen nagyon tetszettek az Aranyról és Jókairól szóló költemények is. A Sajó-versek által felkeltett hazafias hangulathoz méltóan illeszkedett Pap Zoltánné én'efke, aki Kacsóhnak két remekét (Rákóczi megtérése és Késő ősz van) a maga fényt és melegséget sugárzó csengő hangján igen szépen és hatásosan adta elő Könczöl Irén biztosan simuló zongorakisérete mellett. * A Jókai-kör elnöksége az előadó-ülés után barátságos összejövetelt rendezett a Kaszinóban az előadó-ülés nagynevű vendége tiszteletére. A vacsorán dr. Földy József a Kaszinó elnöksége nevében közvetlen melegséggel köszöntötte dr. Sebestyén Károlyt, mint a kör vendégét, kifejezvén örömét azon, hogy feleségét is magával hozta Pápára, dr. Hermann László a város nevében szép szavakban méltatta dr. Sebestyén Károly egyéniségét és fejezte ki a közönség háláját remek előadásáért. Tűzifa, szén és épületanyag legfutányosabb beszerzési forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BODÓ cégnél Pápa, Győri-ut 26. Telefonszám : 124.
