Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-11-19 / 47. szám

Rossz bufioH akar? Nem? vr JÓ bútort LOWY-aél vásárolhat GYŐR, Gr. Tisza I. tér 5. Amiről nem beszélünk ... A héten már a hőmérő — mintegy szoktatóul — le-leosúszott a fagypont alá. Kétségtelenül nyakunkon a tél. Az élet kezd megdermedni. A mezők elnémultak, a szántó-vető elvégezte munkáját; ami csekély építkezés folyamatban volt az ősszel, azt abbahagyták,, majd a tavasszal, jobb idők beköszöntén folytatják tovább. Egyedül a villanytelep átalakításán serénykednek még munkás kezek, hogy a mozi ideiglenes otthonában mielőbb meg-< kezdhesse működését. Minden stagnál, a gazdasági élet vérkeringése még lassúbbá vált, sőt néha ki is hagy, csak a nyomorúság nő, a szegénység, a nincstelenség jelentkezik napról napra ijesztőbb mértékben. A gyárak, az ipari vállalatok és műhelyek redukálták üzemeiket, minden téren összébb zsugorodott az egyébként sem valami bőséges kereset, gond költözött azokba a családokba is, amelyeket eddig kevésbbé érintett a munkanélküliség. Bizonyos, hogy olyan megpróbáltatásokkal teli időszakot, amilyennek mostani telünk ígérkezik, még keveset jegyzett fel a történelem, noha a magyar népet valami túlságosan sohasem dédelgette a sors. Ilyen szomorú körülmények között önkéntelenül ajakunkra tolul a kérdés, vájjon Pápa város hatósága megtette-e idejében azokat az intézkedéseket, amelyek a tél nyomorának enyhítését, az aggódó lelkek megnyugtatását célozzák? Vájjon felkészülten megyünk-e a bizonytalan tél elé, vájjon ott van-e a hivatali asztal fiókjában a terv, amely számol minden eshetőséggel, s kiparirozni hivatott a sebeket, amelyeket a »paizsos férfiú«, az ínség, idén még kegyetlenebbül osztogat? Lehet, hogy van; lehet, hogy nincs. Nem tudjuk. De iazt tudjuk, a lapokból ismerjük, hogy más városok jóeleve gondoskodtak arról, hogy a tél nyomora készületlenül ne találja őket. Lapunk egyik előző számában például megemlékeztünk róla, hogy megyei testvér városunk: Veszprém milyen nagyszabású intézkedéseket tett az ínség elhárítására. Hasonlólag Győr városa is hetekkel ezelőtt közrebocsát totta ínség-akciójának tervezetét, melyet a helyi lapok bőven ismertettek. Csak nálunk hallgat a krónika; mintha talán Pápán inem is volna szükség ínség-akcióra; mintha talán Pápán nem volnának kíváncsiak az emberek, hogy mit szándékozik tenni a hatóság, illetőleg hogy mik a tervei a tavalyinál sokkal nagyobb arányokban fellépő nyomor enyhítésére. Vagy talán csalódunk? Talán emberileg megtehető minden intézkedés megtörtént az inség rémének városunktól távol tartására? Ha igen, örömmel vesszük tudomásul. Ám ebben az esetben ne méltóztassanak véka alá rejteni a terveket, hanem tessék a nyilvánosság elé bocsátani; hadd ismerjük meg mindnyájan, hogy milyen elgondolások, milyen szempontok irányítják az ínség-akciót, s milyen anyagi erő áll ennek az 'embermentő mozgalomnak a szolgálatára. Hisszük, hogy városunk e nehéz esztendő még nehezebb telén is hű marad nemes tradícióihoz, s nem fogja tűrni, hogy egyetlenegy embertársunk, akit a nyomor önhibáján kivül sodort magával, kénytelen legyen megismerkedni az éhség, a fázás borzasztó érzésével. Várjuk tehát az ínség-akció terveinek mielőbbi közrebocsátását. N. P. A somlói úti botránykő. — Kilakoltatott család az utcán. — Disznó-ól, mint lakás. — Hozzák a hírt szerkesztőségünkbe, hogy a somlói út elején, a szabad ég alatt egy kilakoltatott család tanyáz; emeljük fel szavunkat e szégyenteljes állapot ellen. Nem akarok hinni a hírhozóknak, mert hisz ilyesmi csak a fővárosi nyomortanyákon szokott előfordulni, városunkban eddig még nem igen tudok rája esetet, hogy embereknek szállása az Isten szabad ege alatt lett volna. Azt hittem, hogy vidéken az emberekben több a szív és nem kerülhet sor arra, hogy családok az utcára jussanak. Csalódtam. Saját szemeimmel győződtem meg róla, hogy a hírhozóknak igazuk van, a somlói út 5. számú háza előtt I szegényes cókmókjával tényleg ott tanyáz egy öreg házaspár legénysorban levő fiával. Ott tanyáz, kerek egy hét óta és a városi hatóság még mindig nem tartotta szükségesnek gondoskodni róla, hogy a botránykő eltűnjék a nagyforgalinu útról és Hagyták, hogy a Somló környékéről a pénteki hetivásár alkalmából városunkba özönlő falusi nép a maga módja szerint Ítéletet mondjon a szociális gondoskor dásról, amely szemléletes példában elébük j tárult. : Este volt, hűvös novemberi este, amikor kibandukoltam a somlói útra, amely elhagyatottságban vetekedik akármely Isten háta mögötti faluval. Egyiptomi sötétség borult az: utcára, mintha csak fekete lepelbe akarta volna burkolni a gorkiji képet, amely az 5. számú ház előtt, gömbakácok lombja alatt meghúzódott. Megállok a »tágas lakás« előtt. Öreg ősz ember gubbaszt rozoga széken, mellette sürög-forog egy töpörödött anyóka, a felesége. Kérdezem, hogy hívják őket, hány évesek és hogy kerültek az utcára. »Tóth József vagyok, mondá az öreg, 68. évemet tiprom,

1, a felesé-' gem meg 62 éves. Egy hét óta itt tanyázunk az utcán, mert május óta nem tudtunk házbért fizetni a házigazdának, Stílét Jánosnak, hát a háza elé rakott ki bennünket. Azóta itt ' vagyunk.« Most az asszony veszi át a szót: | »Első napokban valamivel még tűrhetőbb volt I a sorsunk, mert a »sporherden« tüzet rakhattunk, annál melegíthettük a szeretetházból ka- | pott ételünket is, meg magunkat is, de a tüze- j lést a rendőrség eltiltotta. De nemcslak, mi ma>- j radtunk szállás nélkül, hanem a lakótársunk* j egy fiatal házaspár, a Farkas Gáborék is, | akiknek azonban a házigazda megengedte, ! hogy az udvarban üresen álló disznóólba^ lakhassa,nak«. f [ Többre nem is voltam kíváncsi. A szi- 1 vem szorult el, amikor az este sötétjében) j ! könnyet láttam megcsillanni a hideg elleni | rongyaiba burkolózó öreg Tóth József szemében. Hát ennyire jutottunk? Emberek lakása az utcán, a disznóólban? Fáj a szivem, megremeg a toll a kezemben, amikor e szomorú esetről tudósítást irok. Huszadik század em- j bere, szégyeld magad! —1. Vasárnap délután öt órakor Lloyd-tea. — Rott Nándor püspök kitüntetése. Veszprémben a székeskáptalan tagjainak, a polgári hatóságok vezetőinek és az egész helybeli papságnak jelenlétében folyó hó 16-án délben adta át Kenessey Pongrác főispán Rott Nándor püspöknek az I. osztályú magyar érdemkeresztet a püspöki rezidencián. A főispán meleg üdvözlő beszédében hangoztatta, hogy a kormány hálás a megyéspüspöknek eddigi működéséért és bízik abban, hogy nemzetmentő és megtartó munkájában számíthat nagyértékü támogatására. A püspök válaszában háláját fejezte ki az államfőnek. A kij tüntetés jól esett neki. Ez az érzése nem emberi hiúságból fakad, hanem az államfő iránt táplált őszinte, mély tiszteletből és ragaszkoj dásból. Az ünnepély" után a püspök ebéden j látta vendégül a világi hatóságok vezetőit és i az ebéd folyamán lelkeshangu felköszöntőt ; mondott Horthy Miklós kormányzóra. A 1 püspököt a főispán köszöntötte fel. — jókay Etelka üdvözlése. Abból az alkalomból, hogy özv. Ihász Lajosné Jókay Etelka, a halhatatlan Jókai Mór édes unokahuga, aki oly közel állott a nagy költő szivéhez, s akinek vendéglátó házában annyi szép napot eltöltött, életének 80. évét betöltötte,, a Jókai-kör üdvözlő irattal kereste fel őt, kifejezésre juttatván üdvözletében azt a hálát is, mellyel a kör működését mindenkor áldozatkészen támogató úrhölggyel szemben érez. A kör üdvözlő iratára a teljes testi és szellemi erejében levő matróna a következő, sajátkezüleg irt meleghangú választ küldte dr. Antal Géza püspök, a kör elnökének címére : A Pápai Jókai-kör mélyentisztelt Elnökségének! Magas korom évfordulója alkalmából . nyilvánított megtisztelő üdvözleteikért fogadják leghálásabb köszönetemet. A nemes körnek, halhatatlan nagybátyám: Jókai Mór emléke iránt mindenkor nyilvánuló hódolatából részemre juttatott fénysugár nagyon meghat és lekötelez. Isten áldását kérem a Jókai-kör minden egyes tagjára, szívélyes üdvözlettel maradok a méltóságos elnökségnek Lőrinte, 1932 IX/12. igaz tisztelője: özv. Ihász Lajosné sz. Jókay Etelka. — Sajó Sándor és Sebestyén Károly a Jókai-körben. A magyar irodalom két igazi kiválóságát látja, mint azt mult számunkban említettük, a most következő vasárnap felolvasó asztalánál vendégül a helybeli Jókai-kör. Van-e e hazában, aki Sajó »Magyar énekét« ne ismerné a gyásznak és hitvallásnak e nagyszerű ódáját. Mindaz a sok vers, amit ennek előtte és ennek utána is kiadott, egyaránt értéke nemzeti irodalmunknak. Sebestyén Károly, a színiakadémia volt igazgatója, a magyar színi kritikusok szindikátusának elnöke, mint a modern irodalom legalaposabb ismerője, köszönt be hozzánk. Az előadó-ülésre a kör elnöksége a következő meghívót bocsátotta ki: A pápai Jókai-kör folyó hó 20-án, vasárnap délután 6 órakor a református nőnevelő-intézet dísztermében Sajó Sándor, a Kisíaludy-Társaság tagja és dr. Sebestyén Károly, a KisfaludyTársaság tagja közreműködésével előadó-ülést tart. — Műsor: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Dr. Antal Géza. 2. Dráma és színpad a XX. században. írta és előadja: Dr. Sebestyén Károly. 3. Dohnányi: Rapszódia C-dur. Zongorázza : Könczöl Irén. 4. Költemények. Irta és előadja : Sajó Sándor. 5. Kacsóh Pongrác a) Rákóczi megtérése, b) Késő ősz van. Énekli: Pap Zoltánné Zongorán kiséri Könczöl Irén. — Ez előadó-ülésre a kör tagjait tisztelettel meghívja és pontos megjelenésüket kéri az Elnökség. Az Elnökség ez úton is kéri a tagokat, hogy meghívójukat tagsági igazolvány gyanánt magukkal hozni szíveskedjenek. Nem tagoktól ugyanis műsormegváltás cimén 50 f, diákoktól 20 f-t szed a Kör. — Épül a mozi. A képviselőtestület két hét előtti határozata után haladéktalanul megkezdődtek ;a villanytelep átalakítási munkálatai. A munkálatok ma is teljes erővel folynak és biztos kilátás van arra, ha előbb nem

1,, karácsonyi szeretetajándékul megkapja a város közönsége a mozielőadásokat. Az átalakítási munkálatokkal kapcsolatban lebontották a villanytelep feleslegessé vált kéményét. A kéményt és a villanytelepet megsemmisít tette az erőátvitel központosítása s amikor most némi melankóliával pontot teszünk a befejezett tények után, azt az egy óhajunkat fejezzük ki, hogy a centrálé mindig olyan becsülettel állja meg a helyét, mint ahogfyan megállta helyét, majdnem három évtizeden át, immár végleg letündöklött villanytelepünk. — Háziest a Lloydban. A Pápai Lloyd Társulat ifjúsága folyó hó 19-én, szombat este fél 9 órai kezdettel saját klubhelyiségében háziestélyt rendez, a következő műsorral: 1. Megnyitót mond Kaufmann Jenő. 2. Előadást tart dr. Fehér Jenő. 3. Petőfi-, Kosztolányi-, Babitsverseket szaval — két részletben — Melczerné Fischer Klára (Székesfehérvár). 4. Schumann, Chopin, Debussy műveiből zongorán előad Hajdú István (Budapest). — Műsor után tánc!