Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.
1932-10-22 / 43. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. '^ek . Theol. Önképzőkör 1 Főiskola H, e iyben Laptulajdonos főszerkesztőt DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: PetŐfí-utca 13. szám, főiskolai nyomda. fürdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A kamatmérséklés hivatva van arra, hogy a lakosság életlehetőségeit fokozatosan erősítse. Szántszándékkal irtuk ide, hogy fokozatosan, mert csak naiv elképzelés vagy demagóg jellegű ugratás hinthette el hiszékenyebb lelkekbe azt a balga reményt, hogy a váltó-i kamat egyszerre olyan szintre fog sülyedni, mint ahol talán még a legtőkeerősebb országokban sem áll. Ilyen ugrást, illetve zuha-* nást nem igen ismer a gazdasági élet és a mi tőkeszegénységünk mellett aligha remélhetjük valaha is, hogy e téren oda juthassunk, ahol Francia- és Angolország vagy Amerika állanak. Nekünk meg kell elégednünk azzal, hogy bizonyos, bár lassúbb, de határozottabb tempóban elérjük legalább is a békebeli állapotot. Azzal, hogy a maximális szedhető kamat So/o-ban állapíttatott meg, annyira már mindenesetre eljutottunk, hogy a legnagyobb, minden járulékos felszámítással ma szedhető kamat egyezik a békebeli uzsorakamat-határral. Mert békében a 8o/ 0-nál magasabb kamat már uzsorának számított és büntetés alá esett. De természetesen jóravaló pénzintézet előtt ez a legmagasabb 8o/ 0-os kamat akkor ismeretlen fogalom volt, a tisztes forgalom 5 1/ 2—6o/ 0-os kamatokkal számolt. Nincs kétség benne, hogy kormányunk minden törekvése legalább is ennek a békebeli szintnek elérésére irányul. Felelőtlenül persze lehet 4o/ 0-os kamatokat is követelni, de felelős állásban ennek elérésére senki sem merne vállalkozni. A 8o/o-os hitelkamatokat viszont mi csupán állomásnak tartjuk, amelyet a cél — a békebeli szint elérése — felé vezető úton örömmel és megelégedéssel lehet üdvözölnünk. Közvetlenül a szomszédságunkban, sajncjs, a fővárosból is három óra alatt gyorsvonattal megközelíthetőleg van egy állam, amelynek a belső dolgairól jóformán kevesebbet tudunk, mint akármelyik, a világ túlsó felén található országról. Csendőrkordon és mesterséges varázs takarja el előlünk azt, ami ebben az országban — könnyű kitalálni, hogy a Jugoszláviának elkeresztelt Szerbiáról beszélünk — tulajdonképen történik. Nagynéha, legtöbbször kerülő úton jut el hozzánk valamiféle hír: egyszer, hogy Montenegrói micsoda ínségbe jutott, máskor, hogy Zágrábban vagy a dalmát partvidéken hány összeesküvőt fogtak el, vagy hogy a szlovén fővárosban kiket ítéltek el »kommunistaság« vádja miatt, vagy hogy a makedón felkelőket ismét lefegyverezték. De alig hogy a hír felbukkan,, jön rögtön a cáfolat is. Egy-egy lepénzelt francia vagy angol ujságóriás fölényesen leadja, hogy Jugoszláviában a legideálisabb rend uralkodik, Jugoszláviában minden csendes és akkor ezt mindenkinek hinnie kell, akkor egy ideig csakugyan csend, a börtön halálos csendje borul déli szomszédunk rejtélyes földjére., Azonban a rejtelmek, melyeket a hirnélküliségnek ez a varázsa életre kelt, semmi szín alatt nem megtisztelők arra a kormányzati rendszerre, mely diktátori súllyal fekszik rá a háromegy királyságra. Félő (avagy a mi szempontunkból tán inkább: remélhető), hogy a nagy titkolódzásnak előbb-utóbb nagy robbanás lesz a vége. Emberi érzésünk azt kívántatja velünk, vajha a robbanás emberáldozatok nélkül menne végbe. Vajha az a Horvátország, mely évszázadokon át jóban és rosszban együtt volt velünk, békés forradalom útján vívhatná ki önállóságát és venné fel velünk ismét az ősi, dicső — két népre egyaránt áldást hozó — államjogi kapcsolatokat, de legalább is a mindkét nemzetre haszonnal kínálkozó igaz baráti viszonyt. 1 •;•' ^ víájíp „Az Isten embere," Dr. Kapi Béla püspök beszéde Gyurátz Ferenc püspök szobrának leleplezésén. Ércemberbe ha lelket ölt a művész zsenije, megszületik a szobormű. Mindennél nagyobb erőnek -gondoljuk az isteni géniusz lehelletét és mégis, ha csak géniusz sugárzik a szoborműből, akkor az önmaga dicsőségét hirdető remekművé válik. De ha a Vonalak és formák összhangját áttüzesíti egy szétomlott életnek megmaradó örök lelke, akkcir a szobor eleven emberré válik, aki halála után is él\ vezet, életre tanít egymásután következő születő és elmúló nemzedékeket. Ez a szobor és ember örök metamorfózisa. Élő-ember, szobor-ember, tüzet gyújtó, világító-ember. A szobor csak akkor ér valamit, ha mögötte egy élő, igazi embernagyság áll. Csak akkor hirdet és tesz többet, minthogy emlékbe megrögzít egy ércbe öntött alakot, hogyha eszményítő tűzben égő embereket nenevel a jövendő számára. E mögött a szobor mögött Gyurátz Ferenc püspök élete és egyénisége áll. Egy igazi emberi nagyság. Ez a szobor áthevül az ő életének és egyéniségének értékeitől és azt a nemzedéket, amely mell * te megáll és tőle elindul jövendő életútjára, megtelíti tiszta eszmények kultuszával. Az emberi nagyság kultuszának mélyení fekvő örök törvényei vannak. Ezek a törvények I érvényesültek a szobormű létrehozásában is. Mélyenfekvő pszihologiai és ethikai motívumok játszottak egybe, hogy megszületett és itt áll Gyurátz Ferenc püspök emlékszobra. Az első az érzelemnek a hitvallása. Az, aki ismerte, aki közel állott hozzá, aki közvet-i lenül lábainál ült, vagy messze távolságban nézte csodálatosan tiszteletreméltó törékeny és fenségesen hatalmas alakját, úgy érezte, hogy nem tud és nem akar elválni tőle, mert szereti Őt és a szeretet joga folytán látni akarja Őt. Látni törékeny alakját, látni szépen megrajzolt fejét, boltozatos homlokát, erős, energikus állát,. mélyen fekvő tüzes szemeit és iazt a nemes vonalú száját, mely oly hatal-1 mas erővel tudta hirdetni Isten örökkévalói igazságát. Látni akarom Őt, látni akarom azt, aki szivemnek drága és becses. És megindult a mozgalom: könnyekből, fillérekből hulló pénzdarabokból összegeződött ez az összeolvasztott ércszobor, hogy hirdesse minderi időknek, hogy volt ennek az egyházkerületnek, ennek a városnak, ennek a gyülekezetnek szivében olyan forró szeretet és emlékezés, hogy látni akarta azt, aki érte áldozattá tette egész! életét. De ebben a szoborműben egy nagy értékítélet is van. Leméri életének tulajdonképpeni nagyságát, szinte leegyszerűsíti egyéniségét és elejtve és lefejtve róla mindent, ami lényeges volt, de lényegtelenné vált, megkeresi egyéniségének mélyenfekvő elhatározó értékét, mely életének maradandó hatását jelzi és megállapítja. Tudós ember volt. Lelke elmélyedt a tudomány minden ágazatában. Theologus, filozófus. történész, szociológus, nyelvész volt és mégis nem azért állítanak neki szobrot^ mert nagy tudós volt. Polihisztor volt, a tudósok ma kivesző fajtájából, amely boldog mámorral temetkezik bele a tudomány minden igazságába, akármilyen tőről növeszti sudár fáját, lombosodó ágait és gyümölcstermését. Nagy szervező és szociális érzékű ember volt és mégsem azért állítanak neki szobrot, mert nagy szervező és szociális érzésű ember volt. Az a nemzedék, mely Gyurátz Ferenc püspök emlékszobrát felállítja, leméri emberi értékét és egy csendes fejhajtással Istenhez szálló hálaadó imádsággal azt mondja: Ő az Isten embere volt. Ez az ő egyéniségének, életének, működésének elhatározója. Ő az Isten embere volt! Sohasem akart más lenni, mint Isten embere. Attól a pillanattól fogva, hogy az öntudat benne kivilágosodott és Isten kezében parányi eszköznek ismerte fel magát. Nem saját akarata, hanem Isten akarata szerint élt. Isten embere volt, amikor éhesen hajtotta fejét kicsi szobája rozzant asztalánál a tör-, ténet könyvére, mikor éjszaka a düledező szekrényéhez lépdelt és megkereste azt a darab száraz kenyeret, amelybe délelőtt majdnem a foga törött bele. Megérezte, hogy neki nagy célokért kell keresztet hordania, neki szenvedni nem kötelesség, hanem boldogság, mert Isten őt az ő emberévé akarja tenni. Amikor segédlelkészsorban pazarul ontotta lelki kincsét, mintha király lenne; amikor elemi iskolából középiskolát csinált tudásával s lelke lángoló hitével; amikor Kővágóőrsön tudott a semmiből teremteni; amikor Beledben egy! gyülekezetet emelt a magasba; amikor eljött ide Pápára, hogy életének minden kincsét*' erejét és zsenijét odaadja ennek a gyülekezetnek, amely a föld porában szárnyatlan állatként csúszott és azt hitével felhők fölé emel-i kedő sasmadárrá tette, akkor egy nagy hivatás vette hatalmába lelkét: Ő az Isten embere volt. Múlhattak felette az évek, körülvehettd tisztelet, szeretet, amely később olyan csodálatos vegyülékü hódolattá vált, rajta nem változott semmi. Lehetett belőle esperes, zsinati atya, püspök, odaállíthatta egy nagy egyházkerület bizalma az egyház kormányzó széTűzifa, szén és épületanyag legjulányosabb beszerzési forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BODÓ cégnél Pápa, Győri-ut 26. Telefonszám : 124. Megnyílt a hires komlós kenyér sütöde! Főüzlet: Jókai Mór utca 102. fióküzlet: Horthy Miklós Fő-utca 25. Fogyasszon mindenki komlós kenyere t!
