Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-10-01 / 40. szám

Meinl-teakeverekei közismertek. Meinl-teakevere kei közismertek Meinl-teakev kei közisme. Meinltea kei közi Meinl kei Mei ke Mein kei koz Meinl-teak kei közismerté Meinl-teakever kei közismert Meinl-teakeve kei közismert Meinl-teakeveil kei közismertek. M Meinl-teakeverékei kei közismertek. M Meinl-teakeverékei kei közismertek. Meinl teakeverékei kei közismertek. Meinl-teakeverékei kei közismertek. M % keverékei közismertek Meinl-teakeveré ei közismertek teakeveré ismertek ikeveré ismertek ikeveré lertek fcveré Itek ré ek everé smertek teakeveré özismertek teakeveré közismertek einl-teakeveré ei közismertek Mejnl-teakeveré kei közismertek Meinl-teakeveré i közismertek einl-teakeveré ei közismertek árakhoz, ami aztán a fogyasztás emelkedése révén jelentene hasznot a városnak. A polgármestert utasították, hogy e tárgyban ankétot hívjon össze. Moziépítés papiroson. A Pápai Hirlap szept. 24-iki számában dr. Sulyok Dezső igen érdekes cikket ir arról, hogyan építsük fel a mozgófényképszinházat? Amint a cikkíró maga is bejelenti, főbb vonásokban közreadott tervét arra szánta, hogy azzal a nyilvánosság foglalkozzék. Ne vegye tehát rossz néven, hogy ha én most az ő általa ezidőszerint egyetlen célra vezető és könnyen megoldható formára egy-két szerény megjegyzést teszek s végeredményben magam is nyilvánosságra hozok egy tervet, amely, ha nem is egyezik meg dr. Sulyok Dezső tervével, de szintén vannak reális alapjai. Abban teljesen egyetértek a cikk Írójával, hogy az a sok huza-vona és tervezgetés, ami a moziépítés körül folyik, máris olyan útvesztőkbe vitte a várost, amelyből nehéz lesz kiszabadulni és kiszabadulni csakis a saját erőnk felhasználásával lehet és kell is. Nem értek azonban egyet abban, hogy a szinházat részvénytársasági alapon tudja csak Pápa városa felépíteni, bár tudom azt, hogy dr. Sulyok Dezső, mint a város pénzügyi bizottságának előadója, nagyon jól ismeri a város pénzügyeit. Ettől eltekintve azonban, az általa elképzelt részvénytársaságot, illetve az ez úton összehozni remélt 110 ezer pengőt sem látom biztosítva, mert kikapcsolva ebből a felsorolt személyek részéről tervbevett kétségtelenül tekintélyes összegeket, amiket az illetők bizonyára teljes egészében le is jegyeznének és befizetnének, mégis az az érzésem, hogy a megajánlások többi részét illetőleg, ha kivitelre kerülne a dolog, csalódások érnék a cikk iróját. Nem igen 'tudom ugyanis elképzelni, hogy a mai viszonyok mellett akadna Pápán fakereskedő, aki 10.000 P értékű épületfát úgy tudna hitelezni, hogy azért csak részvényeket kapna, hiszen neki a kiadott áruért, amit legnagyobbrészt külföldről szerez be, — de meg hazai beszerzés esetén is — készpénzzel kell fizetnie. Az eladott áru helyett neki ugyanis hozatnia kell másokat. A téglagyárosokkal szemben magam is jóhiszemű maradok, bár nekik is feltétlen pótolni kell az eladott árut, s így a munkabért fizetni kell. Az asztalos- és kárpitos-munkáknál azt hiszem, hogy szintén nehéz feltenni a hitelezést. A terv szerint a vállalkozók közüí csak olyan jöhet figyelembe, akinek megélhetése biztosítva van, mert hiszen ő részvényeket kapna 8000 P értékben, amiből egyelőre megélni nem lehet. A részvényjegyzések közül én is csak egyet veszek ki, azt, amelyiket dr. Sulyok Dezső is külön tárgyalt, a református egyházét. Előre bocsátom, hogy nem ismerem egyházunk anyagi ügyeit közelebbről, nem is érdeklődtem utána. De úgy gondolom, hogy merész kalkuláció volt az, amelyik — ismerve a ref. egyház erejét meghaladó vállalkozását — feltételezi, hogy lemondhat éppen most a várostól neki járó 5000 P-ről, még annak kilátásba helyezése mellett is, hogy részvényeit elsősorban váltja be a város. Az egyház azt az összeget, amire magát az új színház építéséhez való hozzájárulásként kötelezte, annak idején a városnak megfizette, tehát így még végső analisisben sem lehet okozni a színház lebontásáért. Tegyük fel azonban, hogy a cikkíró terve 100%-ig sikerült, a részvénytársaság megalakult, vége az első üzleti évnek, 30 részvény a városé, ezt hagyjuk figyelmen kivül. A szerződés szerint 8°/

0 osztalékot fizet a város 80 drb. 1000 P névértékű részvény után, ez 6400 P, bevált évenként 8 drb.-t á 1000 P = 8000 P, a kettő együtt 14.400 P, ennyit kell egy évben a városnak visszafizetnie, ha azonban ez nem futná a nyereségből, akkor a visszafizetésről költségvetésileg kell gondoskodni. Igaz ugyan, hogy az évi remélt jövedelem 18.000 P-re van előirányozva és így nem lenne hiba a számításban. Szerintem azonban ez a jövedelem is problematikus, mert úgy tudom, hogy ennyit legutóbb is csak úgy sikerült kimutatni, hogy a jövedelembe a forgalmi és vigalmi adót is bevették. Sajnálattal állapítom meg a tervről még azt is, hogy csak mozgófényképszinház- építés a célja, pedig én ezen a téren dr. Kőrös Endre elgondolását tartom a leghelyesebbnek, hogy Pápa városának a legalább is drámai előadásokra alkalmas szinházat és a mozit együttesen kell felépíteni. Nagy érdeklődéssel olvastam dr. Sulyok Dezső cikkét, amikor nevét megláttam a hasáb alatt, sokat vártam tőle, de mikor elolvastam, az volt az érzésem, hogy mint már sok más terv, ez is csak papiron építi fel a mozgófénykép-szinházat. Pénz nélkül építeni nem lehet. Ha tehát nincs elegendő pénze a városnak, keressen olyan megoldást, amit keresztül is tud vinni. Jól és olcsón vásárol Főtér. Telefon 1. Ilyen viszonyok között, azt hiszem, a legalkalmasabb volna, hogy ha olyan tervet dolgozna ki a műszaki hivatal, amit házi kezelésben el lehetne készíteni részeiben a meglevő anyag felhasználásával és később tovább fejleszteni, amikor már pénz is lesz s hogy a pénz is biztosítva legyen, talán tartalékolni lehetne évről-évre a mozi kilátásba helyezett jövedelmét. Elgondolásom a következő: építse fel a város arra alkalmas helyen a közeljövőben meginduló inségmunka felhasználásával (az inségmunkások között ez évben bőven lesz mindenféle szakmunkás, akire az építésnél szükség lehet) a meglevő téglából és anyagból a négy főfalat, tetővel, egyszerűen vakolva, egy gépházzal. Helyezze el benne a régi ülőhelyeket és indítsa meg a mozit, a következő években pedig a már előre elkészített terv szerint folytonosan bővítse a mozi jövedelmének felhasználásával. így lassanként — hiszem — fel lehetne építeni egy szerényebb kivitelű mozit színpaddal és öltözőkkel együtt. Befejezésül megemlítem, hogy bizonyára az én tervem szerint is csak papiron épült fel a mozi, de azért szükségesnek tartottam ezt a lehetőséget is nyilvánosságra hozni. LŐWY bútoráruház GYÖR, Gr. Tisza I. tér 5. Önt jól és olcsón szolgálja ki. Varga László. — Találtatott egy női sálkendő; igazolt tulajdonosa a rendőrkapitányságon átveheti. Az ifjúság szól. Első megbeszélésre összesereglett 20—25 keresetnélküli intelligens pápai ifjú a ker. szoc. munkásegyesület helyiségében, hogy az egyesület vezetőségének: Fábián Károly főmérnök, dr. Nagy György ügyvéd, Szalay Lajos titkár pártfogása mellett tárgyaljanak az elhelyezkedés módjai és lehetőségei felől. Hónapok, sőt évek óta keresetnélkül csatangoló negyedszáz pápai fiú gyülekezett egybe, hogy egyesült erővel s biztosabb eredménnyel döngessék meg az elzárt kapukat, melyek félénk kopogtatásaikra mindezideig csukva maradtak. S megszólalt a jogtalanul útszélre taszított s türelmét vesztett szellemi munkanélküli csapat; felcsapott szivükből a jogos elkeseredés füstje számtalan kilincselés, kéréseiknek, könyörgéseiknek rideg visszautasításai nyomán. Magyarország ifjúságának talán már élni sem szabad ? A terve s izmos karja nem kell ? Fulladjon meg az ifjú-ember a fülledt magyar ég alatt? Ez a csapat munkát akar s becsületes munkája jutalmául szerény megélhetést! S van mód az ifjúság elhelyezésére, csupán a sziv és áldozathozatal hiányzik az illető emberekben. Ez az ifjúság látja, keserűen tudomásul vette, hogy itt Pápán is vannak rideg álláshalmozók, kikből ha nem hiányzanék egy szikra emberszeretet s csekély kötelességtudás: mellékes kereseteikről, felesleges állásaikról önként azonnal lemondanának az ifjúság jogos érdekében, mely állások egyike is biztos megélhetést biztosíthatna egy-egy fiatal szellemi munkanélkülinek. Vannak közöttük 25—27 év körüliek, kik 3—6 éve vannak munkanélkül szüleik terhére s az esetenként fel-felbukkant állásokból mellőzve nálunk sokkal fiatalabbak s kevésbbé rászorulók jutnak keresethez, rokoni pártfogások révén. Ezek a trianoni békekötés utáni magyar állapotok legmostohább fiai; s mivel nem áldotta meg őket a sors egy-egy mindenható méltóságos nagybácsival, a céltalan keresgélésnek lettek elszegődött édesgyermekei. S ha ez az állandó mostoha elbánás lassanként minden reményt s nemesebb érzést elhamvaszt sziveikben, ne csodálkozzanak az ezért felelősséggel tartozók 1 Igen, Trianon átkát e fiatal generáció, mi érezzük csak igazán, a munkából kiaggult s helyet nem engedő kapzsi apáink szivtelenségei miatt; s ha a céltalan csatangolásban elzüllik ez az ifjú sereg: az álláshalmozók, utat s érvényesülést nem engedő 50—60 évesek fejére fog szállani a felelősség! Ma még van karunkban erő, van szivünkben akarat, bizalom és remény; s Magyarország, a remények s lehetőségek hazája most mireánk vár, fiatal hajtásokra, hogy megvalósíthassuk minden becsületes, igaz magyar álmát, s erőtlen, elaggult gyökerek fojtogatják az új vetést dús termést hozó céljai valóraváltásának megakadályozásával. Az ifjúság szól: hol eddig egyenként kopogtattunk meghallgatásra sem találva, az ifjúság együttesen fog kocogtatni újra a sziveken, s reméli, hogy kis áldozathozatallal magukévá fogják tenni az ifjú generáció ügyét, mely egyúttal a feltámadásra váró Magyarország ügye is! Pápa, 1932 szeptember 28. Tóth Géza.