Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-07-23 / 30. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. £3SSzetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám árt 20 fölér. Telefon 131. azáin. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN Az aratás nehéz munkája befejeződött, s ha nem is járt azzal az eredménnyel, mint ahogy azt reméltük, a magyar föld ezúttal sem hagyta el a benne bizókat. Az áldott jó esők, amik az ország minden részében üdén termékenyítették meg a kapás növényeket, méltán biztatnak mindnyájunkat azzal, hogy az őszi betakarítás pótolni fogja azt a keveset, amivel az aratás adósunk maradt. A föld, a föld, az áldott magyar föld. Biztos fundamentuma ez nemcsak a gazda,- de minden magyar reménységének is. Abban a nem keresett, nem általunk felidézett harcban, amit régóta jól ismert, valamikor velünk mostohatestvéri viszonyban volt osztrák szomszédunk zúdított reánk, szintéin ez az a bázis, amelyen szilárdul megállva, mi semníi körülmények között nem veszíthetünk. Akárhogyan tönkretettek, szétszabdaltak bennünket, s akárho

1gyan fondorkodik ellenünk sok régi gyűlölség, ameddig ez a föld meg van, s ameddig

1 ezt a földet mi megbecsüljük, végleg tönkrenyomorítani senki sem tud bennünket. Ha a Semmeringet, ha Stájerországot faképnél hagyják a magyar nyaralók, ezt ugyan semmivel sem tudja pótolni Ausztria. Ez keserves, ínséges telet zúdít száz- meg százezer lakosára. A mi terményeinknek van száz felé is útja, nem kell félnünk tőle, hogy a saját zsírunkba bele fogunk fulladni. Azzal az előzékenységgel szemben, amit mi Ausztriával szemben nyugati határszélünk gyalázatos elrablása után is mindig tanúsítottunk, gonosz, számító játék volt, hogy július 15-én — terményszezonunk csúcspontján — szakítottak velünk. De a magyar föld, mely már annyiszor győzött, azuttal is diadalmas marad a gazdasági háborúbaUj azért hát becsüljük is meg ezt az annyi verejtékkel, annyi vérrel öntözött magyar földet. Együnk gyümölcsöt, magyar gyümölcsöt! A váratlan ránkszakadt osztrák vámháboru újból meggyőz bennünket arról, hogy az emberiségből kiveszett az évszázados kapcsolatokon nyugvó, barátságosan elmélyült jószomszédi viszony. Bár minden nemzet érzi a gazdasági elzárkózás átkát, mégis mintha valamely természetfeletti varázs hatása alatt áll-nának, nem törekszenek a gazdasági kiegészülés útjait kiépíteni, hanem az adok-veszek törvényének kigunyolásával arra törekednek, hogy saját terményeiket ráerőszakolván a szomszédra, attól lehetőleg minél kevesebb árut vegyenek át. Ezt a visszás állapotot különösen súlyosan érzi a magyar nép, amely mezőgazdasági terményeinek feleslegével csak a külföldi piacokon tud boldogulni, mely piacok pedig ma — éppen a két legközvetlenebb szomszéd, a cseh és az osztrák elzárkózása miatt — számára elvesztek. Azok az intézkedések, amelyekkel a kormányhatóságok, a Nemzeti Bank és a Kiviteli Intézet arra törekedtek, hogy az osztrák határzár következtében piacainkon visszamaradt zöldség- és gyümölcsmennyiségek más külföldi államokba, főként Németországba, Svájcba és Lengyelországba szállíttassanak, késedelem nélkül éreztették hatásukat. Gyümölcs- és zöldségtermelő piacainkon higgadtan ítélték meg a beállott súlyos változást. Kereskedelmünk, átérezve a helyzet komolyságát, messzemenőleg sietett a kereskedelmi szerződésen kívüli állapot árromboló hatását még áldozatok árán is megakadályozni és a piacra vitt áruknak nagyobb tömegekben való felvétele által törekedett a magasabb nemzeti szempontból reáháruló kötelességeknek megfelelni. Igv az osztrák vámsorompó lezárása gyümölcs- és zöldségtermékeink piaci árának kialakulásánál csak egészen mérsékelten éreztette kedvezőtlen hatását. A vámháború kihatása azonban nemcsak a termelő -és a kereskedő összefogásán, hanem egyúttal a fogyasztó közönség belátásán, fegyelmezettségén és támogatásán dől el. Most, amikor a belföldi árak a fogyasztók szempontjából igen kedvezően alakulnak, a milliókból összetevődő nagy fogyasztótömegnek is ismernie és tudnia kell azt a köteles-i ségét, amellyel hazájának a gazdasági harcban tartozik. A gyorsan romló friss gyümölcsöt nem lehet elraktározni, mert az gyors fogyasztásra vár és ezért az ország jövője szempontjából nem felesleges az a figyelmeztetés, hogy törekedjünk minél több friss gyümölcsöt I és friss zöldséget fogyasztani és ebből az olcsó áruból most minél nagyobb mennyiséget téli eltartásra eltenni. Most, amikor a búzatermésből csak gyenge eredményt várhatunk, most, amikor a bort eladni nem lehet, s amidőn az állatértékesítés is a külföld nagymérvű elzárkózása következtében a legnagyobb nehézségekbe ütközik, a magyar földnek egyik legnagyobb kincse a gyümölcs és zöldség. Ha ez elvész, úgy a jövő télen a normális bevételek kiesése következtében még nagyobb szükség, még fokozottabb munkanélküliség fenyeget. Ezért hazafias kötelességünk azokat a káros tüneteket, amelyek az osztrákok magatartása következtében a zöldség- és gyümölcsértékesítés terén beállhatnak, — elhárítani. A külföldi államok: Franciaország, Olaszország, Németország, de főként az amerikai államok fejenkénti gyümölcsfogyasztása messze meghaladja a magyar lakosság gyümölcsfogyasztását. Ezen országok lakosságának napi étkezésében már évek óta egyre fokozottabb mértékben nyer szerepet a friss gyümölcs és friss zöldség. A külföldiek már reggelijök összeállításánál helyet biztosítanak a gyümölcsnek, mely a meleg nyári hónapokban nemcsak üdítőleg és frissitőleg hat az emberi szervezetre, hanem a legegészségesebb és a legfontosabb vitaminokban igen gazdag táplálék, mely a higiénikusán és ésszerűen táplálkozó ember asztaláról sohasem hiányozhatik. A gyümölcs magas tápértékénél fogva mindig a legolcsóbb élelmiszer. A gyümölcs nem csemege, amely csak a jobbmóduak asztalánál szerepelhet. Át kell mennie a köztudatba annak a gondolatnak, hogy a gyümölcs a népélelmezés egyik igen fontos tényezője,, amelyből egészségének fenntartása érdekében mindenkinek minél többször és minél többet kell fogyasztania. Az osztrák-magyar vámháború komoly óráiban, amikor önfegyelmezettségünkön és öntudatos magatartásunkon múlik, hogy a helyzet gyors és a magyar érdekeket szolgáló kibontakozásához hozzájáruljunk, egyetlen jelszóval fordulhatunk a magyar fogyasztóköízönséghez: Együnk gyümölcsöt, magyar gyümölcsöt.' Belföldi gyümölcsfogyasztásunk öntudatos felfokozása fél győzelmet jelent a remélhetőleg rövid ideig tartó vámháboruban i 1 L A. Ha neved ejtem, mintha könnyű szellő csókolna gyenge rétet; muzsikájától megremegnek a szélbe ringó margarétek. Hajsátorod a nap tüzében aranyló, szőke búzatábla; kék virágok incselegnek szemednek csókos csillagába. Az élet bárha mostohám csak, mint Kisdednek a durva jászol, reád tekint remélve, bízva két bús szemem, te szűzi, tiszta sugárzó, szép Aranykalászom. Csipkebokor, rózsabokor ... Esik eső, dörög az ég. Szőke lány haragszol-e még? A te ajkad volt a vétkes, mért volt közel az enyémhez ? Feledd, szívem a haragot, nézd, a nap is felragyogott; béke jelül szőke leány szivárványként mosolyogj rám. Csipkebokor, rózsabokor, fülemüle rólad dalol; azt susogja minden ievél, nincsen szebb a szerelemnél ! Tóth Géza. ÉHilNG PÉTER győri ruhafestő és vegytisztító fióküzlete (Pápa, Márton István utca, Párisi Nagyáruház épületében) mélyen leszállított áron vállalja női és férfi felsőruhák festését és tisztítását, továbbá fehérnemüek, gallérok és kézelők tisztítását és vasalását, ízléses szép munka, figyelmes kiszolgálás! es mintás cemenuapoK. Legújabb gépekkel gyártja tökéletes kivitelben modern mintákban KOHN JÓZSEF cementárugyár Pápa. • Iroda: Fö-tér 18.