Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-01-16 / 3. szám

XXIX, évfolyam. 3, szám. Pápa, 1932 január 16. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. E Kifizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 18L azáin. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. SZOMBATON. A bizonyítványgyáros Röser azzal véde­kezett a birósájg előtt, hogy ő hazafias köte­lességet vélt azzal teljesíteni, ha az iskolájába járó, sőt legtöbbször oda csak a bizonyítvány átvevéséért járó ifjaknak érettségi bizonyít­ványt ad s őket ez által önkéntesi joghoz juttatja. Csodálatos, hogy a sajtó, mely az ilyen szenzációsabb végtárgyalások minden ér­demleges mozzanatára lecsap, ezt a nyilatko­zatot minden reflexió nélkül engedte elröp­penni a füle mellett. Mintha azáltal, ha valaki a »hazafias« szót kiejti, valóban már haza­fivá is vált volna, a hazafias érzést pedig nem illik kritika tárgyává tenni. Alapos a tévedés. A hazafiasság szólamát nagyon gyakran hasz­nálják az emberek jótékony lepel gyanánt, amelybe önzésüket, kapzsiságukat, tolvajlásu­kat, máskor meg irigységüket, rossz indulatu­kat, gyűlölködésüket takarják el. A jelen eset­ben az első kategóriáról esik szó. Azt állítja! Röser Ervin, kinek, mint ugyancsak olvasható volt, »lyukas volt a tenyere«, kifolyt rajta a pénz, mert elpazarolta, amiből az következik, hogy ez jogcím a szabad lopásra, azt állítja,, mondom, hogy ő hazafias célt akart szolgálni a vizsga (de nem pénz) nélkül kiadott bizo­nyítványok osztogatásával. Nézzünk a dolog mélyére: miben nyilatkozik meg itt a haza­fiasság? Hát az önkéntesi jog megadása lenne a hazafiasság kritériuma? Hát azok az ezrek, százezrek és milliók, akik önkéntesi karpaszo­mánt nélkül teljesítették hiven és becsülete­sen kötelességüket — szerintünk ugyanis a hiv és becsületes kötelességteljesítés a haza­fiasság — nem feleltek meg ép annyira a hazafiasság feltételeinek, mint azok, akiket Röser úr nem egész Önzetlen jóindulata hozzá­juttatott az önkéntesi joghoz? Az önkéntesi jog, melyet egyébként helyesnek és fenntart tan dónak tartok, hisz általa van biztosítva a mozgósított hadseregnek kellő számú és in­telligens tiszttel való ellátása, háború idején megadta a lehetőséget arra, hogy a tovább- j tartó kiképzés miatt valamivel később kellett 1 a frontra kimenni, mint azoknak, akiknek nem j volt meg a megfelelő iskolai képzettségük az önkéntesi jogra. A későbbi hadi élet folyamán viszont jelenthetett ez a jog bizonyos nagyobb kényelmet, tiszti szolgához való jusst, na­gyobb illetményt, ami az egyénnek mind hatá­rozottan értékes és kellemes, amiből azonban a hazának semmi különös előnye nem szárma­zik. Nem is a hazát kivánta tehát Röser Ervin szolgálni a maga bizonyítványgyárával, hanem azoknak a kényelmét és biztosságát, akik szel­lemi erejük és iskolai felkészültségük nem lévén elegendő az önkéntesi jog megszerzésé­hez, ezt a pénzük segítségével iparkodtak meg­kaparintani. Nem a bátorságot, hanem a gyá­vaságot istápolta ekként a bizonyítványgyár, nem hazafias, hanem kimondottan hazafiat­lan célra nyújtotta ki »lyukas tenyerét« a ne­meslelkü igazgató úr. És ha már szóvátettük a Röser-tárgyalással kapcsolatban azt, amiről mások nem irtak, csevegjünk keveset arról is, amit viszont mások feszegettek ez alkalomból. Azt olvassuk ez üggyel kapcsolatban, hogy Rösert azért nem lehet szigorúan elitélni, mert a bíróságnak mérlegelni kell azt is, vájjon mi­lyen értéket juttatott ő bűne által bűntársai kezére. Mai szemmel mérve, igen csekély, majdnem semmi értékű egy kereskedellmi érettségi. Hiszen ma még dupla doktori dip­lomával vagy mérnöki oklevéllel sem lehet álláshoz jutni, annál kevésbbé egy kereske­delmi érettségivel. Ha ezt a gondolatot tovább füznők, akkor az következnék, hogy legjobb lesz ennek utána minden iskolai oktatást be­szüntetni, minden vizsgálatot és szigorlatot leállítani és az embereknek — természetesen i illendő és arányos pénzek ellenében — egy- j szerűen kiosztogatni a különböző bizonyítvá- j nyokat és diplomákat. Kivánom, hogy aki így < 'gondolkozik, az olyan autóra üljön, aminőt egy ilyen pénzcsinálta mérnök szerkesztett s ha szerencsésen kitörte a lábát, akkor ugyan­csak egy pénzcsinálta doktor gyógykezelése alá kerüljön. De egyébként is, mikor Röser üzeme teljes gőzzel dolgozott, akkor még na­gyon is lehetett még a kereskedelmi érettségi­1 Á 1 A 1 A Á A y A A A ^ A ^ A ^ A 1 A ^ A J Á vei is valamit, sőt mint a példa mutatta, még utóbb is finomul dotált társadalombiztosítói állásokat is elérni, tehát a bizonyítványok idő­leges értékének, illetve értéktelenségének érve sem helytálló. Meg aztán ki állítja azt, hogy ez a mai helyzet, amikor tényleg annyian áll­nak becsületesen megszerzett diplomájukkal kenyér nélkül, örökké fog tartani. Bíznunk kell a változásban, a jobb jövőben, amit azonban semmi esetre sem hamis bizonyítványokkal^ hanem kemény és becsületes munkával meg­szerzett és még nemzetközi viszonylatban is számottevő tudásról tanúskodó bizonyítvá­nyokkal és oklevelekkel lehet előkészíteni. EGY CIGARETTA. Meggyújtok egy cigarettát. . . Kis szikra lobban csak S élet lett a holt anyag, Kék füstje száll, gomolyog El, el, feltör, fölfélé S ölt száz groteszk alakot, (Mily értelmetlen imbolyog !. . .) Míg sok, sok betű, gondolat Lesz a furcsa össze-vissza, Akárcsak a napsugár, Mely át-átvillan rajta, (Vagy átölelve tartja? ! . . .) Vár, nézzed, már Mintha megmaradna, Száz réteg bár A nyújtózó sokszínű fény, (Annyi, ahány talán az „én" . . .) Egy újabb szippantás . . . (Hogy' izzik a parázs!) S a bohó füstkarika Repül vigan, bátran, Hogy ajkamat elhagyja A zűrös hajrában . . . Most megint minden más, (Pedig ugyanaz a papir, dohány) Táncol, mint bálozó kis leány, Bókol, mint tavaszban virágszál, Rámhajol, mint egykor jó anyám, Míg eléri hirtelen könnyű lehellet (Oly érzékeny, akár idebenn a lélek) S eltűnik, eltűnik . .. Mire majd feltűnik Újra, már csak álom: Kicsi felhő magas égen Ottan távol holdas éjjel, Olyan sápadt, alig látom Még egyszer, hogy búcsút int, Aztán Végleg szertefoszlik . . , Leteszem cifra üvegtartójára, Lám, ez is bús végét, a végét járja, Ize sincs, se illata, Gyenge biz' már s vékonyka, Kellemetlen füstölgés, Hiu, kába erőlködés Az egész, az egész .. . Elégett a cigaretta .. . Mi maradt meg belőle ?! Tűzbe való kis szopóka, Kevéske szürke hamuja, Mely földre esik, Aztán kisöprik . . . (Cigaretta így ér véget, Akárcsak az emberélet) Németh Döme. Szalmiák és sav­mentes FERTRIX TELEPEK a leghosszabb élet­tartammal birnak, te­hát a használatban a legolcsóbbak. r k r k r i r i f k r k f k f k r k f k r k f k f k r k PAPAI HITELBANK RESZVENYTARSASAG SZERZŐDÉSES VISZONYBAN A MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBANKKAL. Alapíttatott: 1878-ban. Távbeszélő: { helyiség 29 Táviratcím: Hitelbank. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1932. évi január hó 1-én megalakította X. éwtársulati YLETÉT három és öf évi időtartammal, részletenként és hetenként egy pengő befizetéssel. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A betétek havi részletekben is fizethetők. Minden egyéb feltételre nézve készséggel ad felvilágosítást Pápa, 1931 december 23. a Pápai Hitelbank Részvénytársaság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom