Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-04-04 / 14. szám

ITT A TAVASZ ! Női ruha újdonságok es noi Tavaszi felöltők a legnagyobb választékban kaphatók WOLLNER MIKSA »íí ruha divatáruházában Pápa, Kossuth Lajos utca 15. sz. Talán azért pörösködött a két hatalmas főúr, hogy vagyonukat gyarapítsák? Szó se róla! Pörösködtek, de nem a malom miatt. Miért hát? Eleget találgatták, de a pör okára nem tudtak rájönni. Az is szeget ütött fejükbe, >ha már a két nagyúr ezt a hitvány malmot szeretné megkaparintani, miért csak este láto­gatják meg, amikor állnak a kerekek és miért nem nappal, amikor csőstül jön a gabona?! Teleki' Mihály is esténként utazgatott. Egy ilyen holdvilágos éjben, amidőn Kálmán nevű lovát az Aranyos hídja felé vezette, ihol a sűrű topolya-berekből Apor István urammal találja magát szembe. Apor fakó lova megtorpan, de hőköl Teleki lova is. — Hm — gondolja magában Teleki — mégis csak furcsa, hogy Aporral találkoznom kell, holott sohasem jár kiséret nélkül. A holdvilág fejű Apor arca pedig olyan lett, mint a rák, vörös. Zavarában és hogy ne legyen feltűnő ez a találkozás, homlokát kezdé törülgetni hímzett selyem zsebkendőjével. — Adjon Isten! — szólítja meg Teleki. Honnan jő kigyelmed ily pokolsötét időben? Hiszen a hold is el-elbujik szégyenletében a felhők rongyai közé. — Itt voltam a malomban, mivel azt be­szélik, hogy egyik köve meghibázott — he­begé zavartan Apor — s azt vizsgáltam meg. Kissé megkéstem... most pedig hazafelé igyekszem... Szerencsés utat! És elvágtatott. Teleki utána nézett, de már csak kör­vonalai látszottak a messzeségből. Sötét volt. A felhőrongyok egymás ölébe rohantak. Összeölelkeztek, mint a szerelmes párok és ölelésüktől megdörrent a határ. Tü­zes csókjuk lángnyelve csíkban nyaldosta a földet. A szél megállás nélkül sípolt és a to­polya-erdő faágain élesen hegedült. Vihar volt várható. — Nincs idő! — kiáltotta Teleki. — Hej kocsis, hajts Gerendig és ott Keményék por­táján állj be! Te pedig Palkó — így hivták a lovászt — itt maradsz, amig visszatérek. Ha nagyon esik az eső, húzódj meg az Ara-i nyos-hid alatt. Megértettük egymást? Azután elkapta a deres paripa ezüst­veretü kantárszárát és kipirult arccal, lobogó szemekkel vágtatott a szél ellen. — Megállj, te kétszínű nebuló. Majd adok én neked malmot és hibázott malom­követ! Végére járok én mindennek! Csak rohant, loholt a maga egyenes út­ján, kitérő nélkül, előre hajolva és idegesen szivta magába párája habzó lehelletét. Csak rohant, vágtatott ösvényen-bokron keresztül és lobogva égett benne a vágy, szenvedély, amely magasabb, eszményibb volt és hatalmasabb, mint az obeliszk. Hajnal felé járhatott az idő, mire Teleki csuromvizesen visszatért a malomból. Hogy mit végzett ott, senki nem tudja. Valamint azt sem, vájjon pótolta-e a meghibázott malom­követ? Annyi azonban bizonyos, hogy lovász­legényétől levelet küldött Apor uramnak és megírta benne, hogy megvásárolná 500 tal­lérért a malomhoz való jussát. De ha még ennyit irt volna! Megírta továbbá, hogy Apor a maga részét nem igaz jussal bírja. Akkor sülne ki igazán a turpisság, ha utánna nézne a dológnak. S mi lenne akkor? Se pénz, se posztó, se malomjuss. Fogadja el a felaján­lott 500 tallért, ha nem akar országraszóló kellemetlenségei Aporban forrt a dűh. Ennyi szemtelen­séget, barátiatlanságot csak Teleki üzenhet. És visszaüzente a lovászgyerekkel, csak amúgy élőszóval, hogy bizony a malomjussát nem 500, de ezer tallérért sem adja oda. Ha tet­szik, pereljen őkegyelme, de vigyázzon, mert olykor még a kapanyél is elsül. Nincs Teleki­nek még egy krajcár jussa sem a tordai ma­lomhoz. Teleki átvaette a sértő üzenetet. Forrt a dűh benne is, jobban, mint Apor­ban, de nem azért volt ő elismert miniszter, hogy magán hagyja a gyalázatot. Furfangos eszével kimódolta, habár igaza van Apor uramnak a malomjuss dolgában, mégis neki kell igazának lepni. Mit tett? Egy arra rászo­rult tordai polgárember jussát megvette és azután megtámadta az Apor jussát. Jogában volt. És élt is jogával. E pör miatt mindkét főúr gyakran ke- ! resté fel Torda városát, pedig a meghibázott i malomkő már régen ujjal lett kicserélve. j Történt, amint egyszer Teleki a Tordá- j ról Enyed felé vezető »Virágos vö%yben« 1 ereszkedett lefelé, Apor uram éppen felfelé tartott. á A két főúr találkozott. Teleki vissza akarta fordítani hintaját, de már késő volt. Apor sem térhetett ki előle. Szembe kerültek. Teleki mosolyogva fordult ellenfeléhez. — Atyámfia! Vége a pörnek! Eladom jussomat kigy^lmednek 50 tallérért. Remé­lem nem lesz sok. Feltéve, ha kell... Adjon az Isten! Árkqt változtatott az »Aranyosi és elhagyta a malmot. A kerék sem forog, pedig a meghibázottát kicseréltük... Hahaha!... Apor uram a malom felé vette útját, hogy meggyőződést szerezzen, miként is áll a dolog. Csodák csodája, a kerekek rendesen forogtak. Egy 1 kellemes ugrással leugrott lo­váról és l^erohant a kattogó malomszobába. — Itthon van a szép molnárné? — A szép molnárné? — húzta fel szemöl­dökét a tordai molnár. Nincs itt már uram. Még az éj folyamán elszerződtette Teleki őnagysága és : azonmód elvitte Gerneszegre. Mintha villám sújtotta volna Aport. Megfordult és kirohant a szabadba, mert érezte, hogy dühében darabokra szedi a tartó­gerendákat. — Átkozott! — morzsolta fogai között. Ezért mondotta a cudar, hogy a malmot el­hagyta az »Aranyos«. És lehorgasztott fővel tért vissza a »Vi­rágos völgybe«. Azóta a tordai malmot nem pörölte senki. Hazánkból s a nagyvilágból* Szombattól — szombatig. A képviselőház hétfőn ülést tartott, mely után magát a húsvéti szünet alkalmából ápr. 21-ig elnapolta. Az utolsó ülésnapon több interpelláció hangzott el, melyek közül Prop­per Sándornak a munkanélküliség kérdésé­ben Ernszt Sándor miniszter válaszolt. Rá­mutatott a nagy erőfeszítésekre, melyeket a kormány és társadalom a munkanélküliség le­küzdésében kifejt s ügyelve arra, hogy min^ den fillér a köznek jusson, újabb közmunkák létesítésével folytatni fognak. A mammuí­jövedelmek lecsökkentésére szintén gondja lesz a kormánynak. Az egységes gazdafront a héten Bethlen István gróf miniszterielnöknél is tisztelgett, aki Meskó Zoltán beszédére válaszolva, azt a nagyfontosságú kijelentést tette, hogy a nemzetnek tiz éven át történt fennmaradása az annakidején nagyatádi Szabóval történt szövetségnek köszönhető, aminthogy a nem­zet gerincét alkotó kisgazdatársadalom nél­kül a jövőben sem lehet ez országgal nem­zeti politikát folytatni. A magyar-osztrák kereskedelmi szerző­dést július l-re felmondták. Ezt a tényt bizo­nyos oldalról összefüggésbe kívánták hozni a most létesülő német-osztrák vámunióval, holott ez a dolgok természetes rendjén követ­kezett be. A magyar-osztrák kereskedelmi tár­gyalások folyamatban vannak s a régi szerző­dés lejártáig valószínűleg készen lesz az új szerződés is. A vámunió ügye egyelőre Ma­gyarországot nem érinti. Debrecenben új városházát építenek. A kitűzött pályázaton az első díjat Györgyi Dé­nes műegyetemi tanár nyerte el gyönyörű ter­vével, Az építési költségeket három millió pengővel irányozták elő. Az építés megkez­dését a nyárra tervezik. Rómában most folyik a nemzetközi ga­bona-konferencia. Ennek legjelentősebb moz­zanata az volt, amikor Kanada fődelegátusa: Ferguson annak előrebocsátásával, hogy a vi­lág mezőgazdasági krízisének legfőbb oka a minden országban egyformán alacsony búzaár, azt az indítványt tette, hogy alakuljon a ten­gerentúli és az európai mezőgazdasági álla­mokból, tehát Kanadából, Argentínából, Ma­gyarországból, Lengyelországból, Romániából, Szovjetoroszországból, Jugoszláviából és Bul­gáriából nemzetközi gabona-ántánt bizottság, amely közös elhatározással állapítja meg az 1931—32. évi gabonaexportra vonatkozó ösz­szes feltételeket és árakat. A kanadai fődele­gátus indítványát a konferencia első albizott­sága nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfo­gadta. Henderson angol külügyminiszter az alsóházban hozzáintézett öt interpellációra vá­laszolva kijelentette, hogy a német-osztrák vámunió ügyét a Népszövetség fogja tárgyalni. Esetleg a hágai bíróság fogja megállapítani, hogy Ausztria nem jut-e ellentétbe az 1922. évi egyezménnyel. Ugyanezen ügyben nyilat­kozott a birodalmi tanácsban Curtius külügy­miniszter s nyilatkozatának békés hangját az angol lapok megelégedéssel fogadják. Viszont Schober osztrák külügyminiszter kijelentette, hogy Ausztriának, ha nem akar elpusztulni, lé­tesíteni kellett a kereskedelempolitikai közös frontot Németországgal. A középamerikai Nicaraguában irtózatos földrengés volt, amely teljesen elpusztította a kis köztársaság fővárosát, Managuát. Az egész földrengés két percig tartott, amely idő alatt 11 irtózatos lökés volt érezhető. A romokban álló városban a tűz pusztít. Az Egyesült Álla­mok nagy segítő expedíciót küldöttek. Pápai terménypiac április 3-án. Buza Rozs Árpa 12 50-13-00 P 1100 —11-50 P 16-00-17-00 P Zab . . . 17-50-1800 P Tengerim. 1300—13-50 P Burgonya . 4'00— 5*00 P (+ 3 pengő boletta.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom