Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.
1931-03-14 / 11. szám
Te k' FÖÍSk 0'- Könyvtár Re f• Főiskola. Helyben. MEGJELENIK Ml'/VDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szára. EJWizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kossuth Lajos azt üzente... A budapesti két állami szinház nem merte megtenni, amit minden más szinház és mulatóhely megtett Kossuth Lajos temetése napján, hogy a nemzeti gyászban való részvétele jeléül ne tartson előadást. Nem merték gyászolni és siratni Kossuthot. Az egyetemi ifjúságnak azonban gondja volt arra, hogy az előadásokból még se legyen semmi. Odaállottak a Nemzeti Szinház és Operaház bejáratához és mindenkit, aki csak jegyet akart váltani, udvariasan megszólítottak: »Ön ugyebár idegen? Mert ha nem volna az, akkor tudná, hogy becsületes magyar ember ma nem megy színházba!« —•• A megszólítottak szégyenkezve fordultak meg és az előadás mind a két helyen elmaradt, mert üres volt a nézőtér. Ön ugyebár idegen? Ez a kérdés mered ma is mindazok felé, akik megfeledkeznek,, vagy nem akarnak tudomást venni arról, hogy március tizenötödike van, hogy ezt a napot nemcsak az állami törvények avatták ünneppé, hanem a magyar lélek is, mely lelkendezve figyel fel arra az üzenetre, mely 1848/49.-i szabadságharcunk óta állandóan felénk cseng és várja a magyar nemzetnek a válaszát. Minél nagyobb a távolság, melyet a szaporodó évtizedek ásnak napjaink és a nagy idők közé, annál inkább nőnek azok az óriások, kiket »áldó imádság mellett« emlegetünk. Lehet, hogy a regementje napról-napra kisebb, de a vezér maga, Kossuth Lajos egyrö nagyobbodik, magasztosabb lesz, »éltető eszmévé finomuk. Nem a turini remete a vezér, nem is a Kerepesi-temető hatalmas sírboltjának lakója. Nem az üzen, aki Görgeyvel soha sem tudott megegyezni, aki a bécsieket is lángba hozta tüzes szavával. Nem az a Kossuth a nemzet vezére, akit nem szédített el a császári udvarnak keggyel, címmel kecsegtető varázsa, hanem inkább börtönbe indul. Fogságban* számkivetésben volt része más gerinces magyarnak is, kinek ékes síremléket emelt a nemzeti kegyelet. Kossuth Lajos ma halála után negyven esztendő múlva sokkal több, mint volt életének kilencven esztendeje alatt. Az üzenete ma sokkal életbevágóbb, mint volt a Kossuth-nóta megszületésének idején. A külföldön, talán mert Bécsnek érdeke volt, hogy rólunk semmit se hallasson és mert feltétlenül uralkodott rajtunk, nem is hallatszott semmi hazánkról, ma sem tudnak rólunk sokkal többet, mint Kossuth Lajosnak a (nevét. Valamikor régen az ősmagyarok kalandozásának korában a reszkető nyugatiak könyörgésükből soha ki nem hagyták a fohászt: »A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!« — Félelem és rémület szállt a szivükbe a magyar név hallatára. Csaknem ezer év kellett ahhoz, hogy Kossuth nevénék említésekor kinyíljanak ezek a szivek, meginduljon az érdeklődés, mert a neve kulcs a zárkózottságnak feloldására, bűvös vessző, melynek érintésére az ellenünk tajtékzó dühöknek tengeráradata is ketté válik és lecsendesedik. Az osztrák-magyar monarchia életének utolsó száz esztendejében Kossuth Lajos személye volt az egyedüli, kinek szolgálatos élete magára vonta a világ figyelmét és még ma is varázslatos erővel hirdeti az egyetlen magyar igazságot. Itthon, minden nagyobbra nőtt politikai nagyság belőle merítette a fényt; mint ahogyan a nap fényéből él a hold, úgy éltek! es élnek ma is sokan Kossuthból. Lehet, hogy elfelejtették, vagy letagadják; lehet, hogy elpártoltak tőle és ellene vannak, de nélküle és gondolatai nélkül nem tudtak volna elindulni iés népszerűséget szerezni maguknak. Szívesen vették fel népdalban megénekelt kalapját, köpenyegét és levelét, hogy azután fordítsanak rajta egyet és cserben hagyják a vezért. A nép azonban Kossuthban önmagát látja magasztosult formában. Eszményképévé lett. A legendák hősévé, olyanná, mint Csaba királyfi. Mátyás királyt csak igazságosnak nevezte valamikor, Kossuthot édesapjának nevezi ma is. Nála kezdődik cs benne végződik az egyszerű nép gyermeke szemében a magyar történelem és a boldogság. Sokan azt sem tudják, hogy mikor élt, él-e még, vagy halott, bizonytalan képpé foszlik szét az alakja, mint az édesapánknak, akit régen eltemettünk, de mégis bent jár a szivében, álmaiban találkozik vele, aki üzen, folyton üzen valamit minden magyarnak. Az édesapánk üzen ma is. Félrevezettetésekben, megcsúfoltságoknak hosszú, szakadatlan, tervszerű láncolatában, becsapattatások áradatában, mikor két pogány közt egy hazáért hullott a vére, a magyar nemzet joggal lett bizalmatlan mindenkivel szemben. A nemzet feje, az uralkodó idegen volt, nem értette meg sem a szavát, sem a szivét a nemzetnek, a vezetők elszédültek és hatalomért, rangért a nemzet ellen vezettek vallonokat, cseheket vagy oroszokat. Mindenki becsapta, félrevezette a nemzetet. Ki lehetett Kossuth Lajos, akinek hitt a nemzet, kicsoda ma Kossuth Lajos, akinek mindenki, aki nem idegen ebben a hazában, örömmel figyel a szavára és üzenetére? ^ Kossuth Lajos a magyar lélek. A tiszta és idegen hatásoktól meg nem színezett nemzeti lélek, bátor és szókimondó, igazságszerető és prófétai látásokat látó. Messzelát, át másoknak feje és szuronyerdeje felett. Élesebben és megbízhatóbban lát, mint azok, akik az ő látásait tagadják, vagy elhomályosítani akarják. Kiérez bajokat és rátapint a gyengeségekre. Elmereng a múlton és nekivág bátran a jövendőnek. Százszor botlik és hibázik a lépése, ezerszer javítja és helyesbíti tévedéseit. Soha nem lankad, nem merül ki, nem esik kétségbe, mindig megmarad és megáll. Az élet törvényének parancsszavára hallgat és azért töri szét a bilincseket, ha azonnal újat is kovácsol ellene az ármány. Ennek a Kossuthban megtestesülő magyar léleknek össze kellett szükségképen ütközni a másik törvénnyel, az elnyomatáséval és összeütközik ma is minden olyan szabállyal, institúcióval és renddel, mely kicsinyes és önző céloknak a szolgálatában száll szembe a nagyobb törvénnyel. A szentéletű és tudós Aquinói Tamásnak meghatározása talán a theológiában sem igazabb, mint a magyar nemzetnek és a magyar szabadságharcoknak a történetében, melyek Bocskaival kezdődtek ugyanazzal az ellenséggel szemben, mellyel Kossuthnak is csatáznia kellett: »A törvény csak annak erejénél fogva törvény, hogy az igazsággal egyezik; ha pedig evvel nem egyezik, jogtalan, igazságtalan törvényinek lehet nevezni. Az ilyen törvény nem törvény, hamm csak egy neme az erőszaknak«. PÁPAI ÁLTALÁNOS BANK RT. FŐ-TÉR. Takarékbetéteket elfogadunk legmagasabban Ha az a régi ellenség még mindig felütné a fejét, mely ellen Kossuth vivta a nemzet szabadságharcát, vagy ha újabb ellenségek támadnának az erőszak törvénynek nevezett fegyverével ellenünk, akkor Kossuth Lajos ma is azt üzeni, hogy az igazsággal egyező törvénnyel lelkünkben álljon regementbe mindenki az ő vezetése alatt, az ő nyomdokain járva. i. G. A mezőgazdaság megmentése és az iparfejlesztés. Irta: Fruhwirth Mátyás országgyűlési képviselő. A magyar közvélemény előtt folyik mosf két nagyszabású javaslat tárgyalása. Az egyik az iparfejlesztésről szól, a másik pedig a magyar föld megmentéséről szól. Mindkettő összefügg egymással és egy csöppet sincs ellentétben egymással. A magyar föld megmentése és a magyar ipar fejlesztése teljesen egymás mellett kell, hogy haladjon, ha meg akarjuk szerezni ennek a gazdasági életnek a nyugalmát és egyensúlyát. Csonka hazánk területe Európának legsűrűbben lakott része. Mig Ausztriának lakossága négyzetkilométerenként 78 lélek, Svájcnak 74, Németországnak 72, addig hazánk területén négyzetkilométerenként több mint 93 ember lakik. Ilyen sürü lakosságot még a kimondottan ipari államok is nehezen bírnak! el. Az adottság tehát magával hozza, hogy iparunk fejlesztésével komolyan foglalkozzunk, mert ez a lakosság csak úgy lesz képes a mezőgazdaságunk felesleges termelését felhasználni, ha rendes keresethez jut. Hazánk egyidőben éléskamrája volt egész Európának és a mi felesleges búzánkért, húsúnkért úgyszólván egész Európa versengett. Most azonban nagy gondjaink vannak, mert azt a 3—4 millió mm. búzát és azt a néhány 100.000 állatot sem tudjuk értékesíteni. Kevés államnak vannak tehát ilyen nagy gondjai, mint nekünk és épen ezért a magyar gazdasági válságot nemcsak agrár szempontból szabad néz!nünk, hanem szorosan az iparosodás szempontjából is. Az éremnek a másik oldala, hogy hazánkban évenként 500 millió P értékű olyan külföldi ipari cikk kerül elfogyasztásra, amelyet itt is elő lehetne állítani. Két nagy kérdés van tehát előttünk: az egyik megoldandó probléma annak a 3—4 millió mm. búzának az eladása és a másik oldalon az 500 millió P értékű ipari cikkeknek a kiszorítása a forgalomból. A probléma egyszerű megoldása az volna, hogy ha azok az államok, amelyek nekünk szállítják a drága ipari cikkeket, ha azok átvennék tőlünk a felesleges búzánkat, élelmiszereinket és állatainkat. Meg nincs rendjén az, hogy külföldi államoknak adózunk drága ipari cikkekért és viszont ezek az államok hallani sem akarnak agrártermelésünk feleslegének átvételéről. Ezért kell összekapcsolnunk a két kérdés megoldását és a kérdéseknek a kivezető útját megtalálni, hogy a felesleges mezőgazdasági értékeinket csere alakjában átadni azoknak, akik viszont eladják nekünk a saját és felesleges ipari cikkeiket. Hazánknak tehát a gazdasági szanálása ezen az úton lehetséges és a gyógyulás csakis ennek a kérdésnek igazságos megoldásán alapulhat. A magyar föld megmentése elsőrendű érdeke az iparnak, viszont a mezőgazdáknak életbevágó kérdése, hogy az ipari lakosság] biztos megélhetéssel birjon. Ezért neveztem az iparfejlesztési törvényjavaslatot és a magyar föld megmentését célzó javaslatot szorosan egymásba fonódó és egymással összefüggőknek.
