Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-02-21 / 8. szám

XXVIII. évfolyam. 8. szám. Pápa, 1931 február 21. EJÖfizeiási ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fülét. Telefon ISI. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. A Gaál Gaszton-féle akció agrárkörökben iparkodván természetesen népszerűséget szerezni, azzal vádolta a kormányt, hogy nem akarja, vagy nem tudja a birtokos osztályt hosszúlejáratú kölcsönhöz juttatni. Szerinte a hazai bankokat ilyennek nyújtására rá kellene kényszeríteni. Úgylátszik Gaál Gaszton tőkeerősebbeknek tartja a mi bankjainkat, mint a külföldieket, melyek tudvalevőleg ma nem mernek belemenni ilyen hitelnyújtásba s épen azért nemzetközi szervezkedés, közös összefogás van készülőben az agrárhitel megoldására. Hogy mennyire nem szabad és nem lehet nálunk kényszerhez folyamodni, mutatja) az a példa, amikor pár év előtt arra a felelőtlen hirre, hogy a kormány építési hitel céljaira takarékbetéteket akarna igénybevenni, már is menekülni kezdett a tőke — a külföld felé. Világos, hogy nem megoldási mód tehát az, amit Gaál Gaszton népszerüség-hajhászásból ajánlott. Ami más mód pedig az agrárválság enyhítésére kínálkozott, azt a kormány mind megragadta: az exporthitel, a gyufakölcsön és sok egyéb, mindezek ugyanezt a célt szolgálták és pedig oly mértékben, hogy a városi lakosság épen ezért egyoldalúnak tekintette a kormánytámogatás irányát. Ezt a vádat azonban állani lehet, mert világos, hogy az egész gazdasági válság mélypontja az agrárválság s ha ez megoldatik, minden további magától oldódik meg. Amit Gaál Gaszton a földbirtok eladósodásáról hirdet, az is túlzott, más országokhoz képest a helyzet nálunk aránylag tűrhető. De hisz azt is nagyon jól tudja mindenki, hogy épen az eladósodott birtokosok megmentésére milyen erélyes akcióba kezdett a kormány. A túllicitálási szándék tehát nyilvánvaló és nyilvánvaló az is, hogy lehetetlenségek követelése csak annak az elégületlenségnek szítására alkalmas, amit céltudatos terv szerint, nemzetközi bekapcsolódással lehet csupán levezetni, s aminek megszüntetésére bizonyára sokkal bölcsebb volna -együttes erővei közremunkálni. A munka alkotmánya Olaszországban. A modern államok állami és társadalmi életének két legfőbb megnyilvánulási alakja, a felelős kormánnyal párosult parlamentarizmus és a kapitalista termelési rend már a háború előtt is válságban volt és számos beteges tünet ütközött ki rajtuk. Ezek a tünetek szembetűnőbbek voltak a kapitalizmuson, mint a parlamentarizmuson, mert az első pusztán a gazdasági élet tételes törvényekkel alig védett formája, mig a második az állami organizmus tengelye, mely az alkotmány védelmére alkotott törvények védelme alatt áll és így nehezebben kikezdhető. Oroszországban nem volt parlamentarizmus, ez nem mérsékelte a kapitalizmus túlzásainak hatását és nem védte azt az államrend hatalmával és részben ez is az oka, hogy az orosz kapitalizmus omlott össze legelsőként az összes kapitalista államok gazdasági rendszerei között. Viszont Olaszországban legbetegebb állapotba jutott a parlamentarizmus az összes ilyen formák szerint kormányozó államok között, mert ott ez az intézmény belga, import volt, mely nem birván történelmi gyökerekkel, nem is tudott soha a nemzet vérébe átmenni. Egyik kormányválság a másikat érte, Umberto király 22 évi uralkodása alatt 21 kormányváltozás volt, noha mindvégig egy párt, a liberális volt uralmon és mindössze öt miniszterelnök váltogatta egymást, kik közül egy két izben, kettő pedig öt-öt izben, volt kormányeln'ök. Ez a jelenség a rendszer beteg voltára mutat. Ezért következett be az, hogy a kapitalista termelési rend és a parlamentáris kormányforma helyettesítéséről éppen ez a két állam, az orosz és az olasz kényszerült elsőkként gondoskodni. A két nagy reformátor, Lenin és Mussolini. Mindkettő felismeri azt a tényt, hogy a jövendő idők államának és társadalmának alapja többé sem az osztálytagozódás, sem a földbirtok, sem a katonai hatalom, sem a rendiség, sem a családi kapcsolat, sem a vallási kultusz azonossága nem lehet, mint volt a régebbi osztály, feudális, katonai, rendi, patriarchális, vagy teokratikus államok alapja, hanem a jövő ember életének egyedüli alapja csak a termelő munka lehet. E szerint szervezi meg mindkettő a maga új társadalmát és államát, melyek mindegyikének alapja a munka. Ennyiben és ezenfelül még abban is egyetértenek, hogy a munka jövőjét az osztályharc veszélyezteti, azt tehát meg kell szüntetni. Mi a különbség a kettő között? Lenin úgy küszöböli ki az osztályharcot, hogy a harcoló felek egyikét, a tőkét és ennek alanyát a tőkést, mint osztályt, egyszerűen törli a létezők sorából, a tőkések osztályát kiirtja, szétzülleszti, megsemmisíti. Mivel azonban a munka csak úgy eredményes, ha azt valaki irányítja, ha a munkafegyelmet valaki megköveteli és az eredményt számonkéri, azért a tőke helyére állítja az államot. Egy lépéssel továbbmenve pedig, hogy elkendőzze azt a tényt, mely szerint a tőke helyére léptetett állam nem szünteti meg a munkaadó, és a munkás között előbb fennállott érdekellentétet, pusztán a munkaadót még egy eddig nem birt helyzeti előnnyel ruházza fel, azzal, hogy a munkaadó maga az állam, rendelkezik tehát a munkás felett a tőke hatalmán kivül még az állam hatalmával is, hogy ezt a tényt leplezze, kimondja a tételt, hogy az állam a munkásságé, azzal ugyanazonos, annak szervezett alakja, az állam munkásállam, melyben a proletárok gyakorolják a kizárólagos hatalmat. Tehát a munkásság önmagáért és önmagának dolgozik. Ez azonban nem helyálló okoskodás, mert a tőke mindig, akkor is munkásellenes' lesz, ha a tőke azonos az állammal és ez esetben az eredmény az, hogy maga az állam lesz munkásellenes. Ez az orosz szovjetnél már be is következett, hogy a többi állam ellen indított dumping-harcot győzze, kénytelen munkásait rabszolga módon dolgoztatni PIZ PÁLÉ és azoktól a legelsőrendü szükségleti cikkeket is elvonni, hogy azokat exportálhassa. A szovjet tehát, noha névleg munkásállam, máris munkásellenes állammá vált, mert átvette a tőke szerepét. Ezzel szemben Mussolini fenntartja a munkaerőt és a vállalkozási tőkét, tudást és kedvet magántulajdonnak, mely megmarad azok tulajdonosainak rendelkezése alatt. Hogy azonban az osztályharcot megszüntesse, kimondja, hogy a munkaerő és munkaeszközök, továbbá a vállalkozási tőke ugyan magántulajdon, de maga a munka mint elvont és az állam életében önálló jelentőségre emelkedett tényező szociális kötelesség és ekként az állam alapja és tulajdona. Az állam tehát szakít a liberális kapitalista államrend desin;teressement-jávai, melyet ez a munkaadó és munkás jogviszonyával szemben tanúsít, beleavatkozik ebbe a jogviszonyba és praeventiv intézkedéseket tesz, melyeknek célja az osztályharc kiküszöbölése. A Tőke és Munka jogviszonya tehát az olasz államban háromoldalú viszonnyá változik át, az Állam, a Tőke és a Munka viszonyává, ahol az állam a legfőbb szabályozó és kiegyenlítő szerv, mely éppen azt tartja a maga legfőbb állami feladatának, hogy hivatalból, saját kezdeményezésére beavatkozzék a tőke és munka viszonyába. Erre való szervei a szakegyesületek, melyek törvényes kellékek megtartása esetén királyi dekrétummal nyernek megerősítést. A szakegyesületek tizenhárom országos szövetségbe tömörülnek, melyekből hat a munkaadóké, hat a munkásoké, egy a szabad foglalkozásúaké. Ezek felett áll egy-egy generális szövetség, mely egyrészről az összes munkaadói, másrészről az összes munkásszervezeteket magában egyesíti. Végül mindezek felett áll a testületi minisztérium, a fascista állam legfőbb végrehajtó szerve. Ez a szindikalistafascista állam szervezete. Eszközei az osztályharc kiküszöbölésére a kollektív szerződések, melyeket a szakszervezetek kötnek és amelyek minden munkásra és munkaadóra egyaránt és egyformán kötelezők, akár tagjai a szakszervezeteknek, akár nem. További eszköze a békés együttműködésre a munkaügyi bíróság, mely az olasz állam kivételes, legelőkelőbb bírósága, az alsó fokokon mint békebiróság jár el és fő feladata a kibékítés, Ítéleteiben pedig a felek kérelmein túlmenőleg is jogosítva van az egész jogviszonyt újra szabályozni és akár új szerződést is előszabni a felek között. Ezen széles alapra helyezett intézmények mellett a kizárás és a sztrájk tilos és büntetendő cselekmény. A fascista állam alapokmánya a Carta del Lavoro szerint az állam alapja a munka, mely szociális kötelesség és ekként az állam védelme alatt áll. A munka-irányításért a vállalkozó felelős, akinek a munkás munkatársa. Az állam a magánvállalkozást tekinti a termelés legfőbb rugójának és ezért abba csak akkor avatkozik bele, ha fontos államérdek követeli, vagy ha a magánvállalkozás éppen hiányzik. A szociális gondoskodás a Bámulatos olcsó árak rr i BALOG JENŐ divatáruházában Kossuth Lajos utca 17. szám. Hogy mindenkinek módjában legyen vásárolni, a raktáron levő összes áruk lényeges árengedménnyel kerülnek a mai naptól fogva eladás alá. A legújabb divatú női tavaszi felöltők, divatszövetek, selymek és mosók raktárra érkeztek. Most vásároljon!