Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-02-14 / 7. szám

>nos főszerkesztő: [ÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. A munkanélküliség problémáját vitatták meg a szociáldemokraták legutóbbi rendkí­vüli szakszervezeti ülésükön. Pártállásuknak megfelelőleg természetesen a kormányt téve felelőssé az egész vonalon, mintha bizony a munkanélküliségen kormányrendelettel kellő fedezet hiányában segíteni lehetne. A munka­nélküliség ugyanis nem olyan jelenség, ame­lyet adminisztratív módszerekkel el lehet in­tézni, mert gazdasági térre tartozik, ahol a gazdasági élet törvényszerűségei érvényesül­nek a kínálat és kereslet elve alapján. Ami­kor az emberiség kríziseken megy át, amikor háborúk, vagy egyéb megrázkódtatások foly­tán a kereslet lecsökken, szükségszerűen je­lentkezik a munkanélküliség, mert a csökkent kereslet arányában csökkentik az üzemek is a termelt cikkek mennyiségét. A szocialisták is nagyon jól tudják ezt, s azt felelik, hogy jó, ha a kormány nem tudja elhelyezni a munkanélkülieket, akkor legalább adjon munkanélkülisegélyt. Hivat­koznak azokra az országokra, ahol a munka­nélkülisegély már be van vezetve. Minden­esetre a legideálisabb az lenne, ha mindenki ellátásban részesülne azokban a nehéz na­pokban, amikor önhibáján kivül nincs mun­kája. Kérdés azonban, honnan vegye ezeket az összegeket az olyan állam, amely nem elég gazdag ahhoz, hogy munkanélkülisegélyt fo­lyósíthasson? Elvégre arra hivatkozni, hogy pl. Angliában vagy Németországban munka­nélkülisegély van, mig Magyarországon nincr, nem épen megfelelő összehasonlítás. Anglia, vagy akár Németország anyagi forrásai világ­piaci helyzete, gazdasági strukturája egészen mások, mint Magyarországé, s elő tudják teremteni azokat az összegeket, amelyeket a munkanélkülieknek kifizetnek. A szociáldemok­raták azonban épen olyan jól látják mint akárki más, hogy Magyarországon semmikép sem tudná utánozni Angliát, vagy Németor­szágot. Ha nincs pénz, akkor az állam nem fizethet munkanélkülisegélyt, hiszen csak úgy tudná előteremteni erre a megfelelő fedezetet, ha minden vonalon általánosan drágítana és felemelné az adókat. Ez azonban circulus vi­tiosus volna, mert a megdrágult élet és a na­gyobb terhek olyan újabb krízist idéznének fel, hogy ez a gazdasági élet megrendülésé­vel nem hogy csökkentené, de növelné a munka­nélküliséget, ami a munkanélkülisegély be­vezetése esetén az államnak újabb terheket jelentene, s végeredményben megoldhatatlan helyzet elé állítaná a kormányt. A munkanélkülisegély csak olyan ország­ban éri el a célját, hol a megfelelő összeget az állam elő tudja teremteni anélkül, hogy az adókat emelné, vagy a közszolgáltatmányo­kat elviselhetetlenül drágítaná. A munkanél­küliség problémájának megoldására azonban a munkanélkülisegély általában nem alkalmas. Ez még a leggazdagabb államban is csak szük­séges rossz, átmeneti intézkedés a jobb idők bevárásának reményében, amikor a munka­nélküliség a világpiaci helyzet javulásával megkapja az egyetlen és igazán célravezető gyógyszerét. A szocialisták tehát legföljebb taktikai okokból követelhetik a kormánytól a munka­nélkülisegély bevezetését azzal a hátsó gondo­lattal, hogy ők maguk sem nagyon óhajtják, hiszen ők is látják a túlméretezett állami költekezés minden veszélyét. Nincs tehát sok értelme az ilyen de­monstratív gyülésezéseknek, még kevésbbé azoknak a tüntető sétáknak, melyekre a munka­nélkülieket ismeretlen forrásból származó röp­cédulákon felbiztatják. A főiskolai könyvtár. Irta és a Jókai-kör 1931 február 8-án tartott estély én felolvasta Pongrácz József főiskolai könyvtárnok. A folyó év a főiskola 400 esztendős ju­bileumának az esztendeje és mivel igen sokan érdeklődtek már nálam a kezelésem alatt levő főiskolai könyvtárról, felhasználom ezt az al­kalmat, hogy a Jókai-kör tagjainak egyet­mást elmondjak városunknak erről a kultur­tényezőjéről. Egy régi bölcs mondotta: vita sine lit­teris somnus est, az élet könyvek nélkül álom. Egy magános ember talán megengedhetné ma­gának azt a fényűzést, hogy átálmodja az éle­tet, egy főiskola azonban létét veszti, ha nem halad a korral és nem ad alkalmat a tanárok­nak és diákoknak egyaránt, hogy a világot mozgató kérdésekkel tisztába jöjjenek. Ép ezért bizonyosak lehetünk, hogy már az iskola életének az első korszakában is volt könyvtár, mely a tanárok és - diákok részére szükséges könyveket tartalmazta. Sajnos, az iskola tör­ténetének viszontagságai miatt csak néhány könyvről tudjuk kimutatni, hogy már a XVII. század elején is a birtokunkban volt. Ettől fogva azonban számos adatunk van a könyv­tárról. 1660-ban épült az iskola új épülete és ebben külön helyiség szolgált a közönséges könyvesház céljaira. 1690 körül Veresmarthi Mihály pápai lelkész könyvtára került a főis­kola birtokába, melyből 40 darab ma is megvan; van köztük töjfo egyetlen példány. A XVIII. század elején nagy szaporulat volt a könyvtárban, mert igen sok könyvében találni ebből a korból való bejegyzést. 1718­ban az egyik könyvben ezeket a bejegyzéseket olvashatni: Est Illustris Coetus Papensis, Or­szág könyve ez, Coetus könyve. Mint ahogy ma a képzőtársaság könyveibe irnalc a diákok szellemes megjegyzéseket, úgy akkor ezekben a könyvekben sziporkáztak. Egy latin nyelvű, iskolai drámákból álló kolligatumban olvas­hatjuk a következő bejegyzést: Csúzi József uram házánál lakó öreg Gombkötő Jánosnó ajánlotta a pápai ref. scholának könyvei közé Ao 1721. Dr. Tóth Endre barátom szíves köz­lése szerint Tóth Ferenc egyik kéziratos mun­kájában említi, hogy e század elején már rend­szeres katalógusa volt a könyvtárnak; sajnos, ez a katalógus eltűnt, vagy lappang. Amikor 1752-ben a kollégium Adászte­velre költözött, a könyvtár sokfelé széthányó­dott. Valószínű ebben az időben jutott ki könyvtárunkból az a könyv, amelyet ;ez eszten­dőben kaptunk vissza több mint 200 esztendei bujdosás után. Ritókh István tanítónőképző­intézeti tanár kollegám egyszer megkért, néz­zem át az Erdélyből hozott régi könyveiket. Ezek közt találtam Buzinkaynak 1659-ben nyomtatott bölcsészeti munkáját, amely a benne levő, 1719-ből származó bejegyzések szerint ebben az időben a mi könyvtárunké) volt. Ritókh barátom oly kedves volt, hogy a könyvet odaajándékozta könyvtárunknak, így teljesedett be a régi latin mondás: ha­bent sua fata libelli. Könyvtárunk igazi gyarapodása azonban attól szárifítódik, amikor 1783-ban visszaköl­tözött Pápára. Nagy szerencséje volt az isko­lának, hogy Tóth Ferenc tanár és később püspök személyében kiváló könyvszakértő állt az iskola élén. Ő mint történetbúvár jól is­merte, melyik könyv értékes és a régi magyar könyvek jó része az ő idejében került könyv­tárunkba. Rajta kivül nevezetesebb könyvtá­rosok voltak Márton István és Kerkapoly Ká­roly, a későbbi pénzügyminiszter. A legjelen­Wyugsfcti frmtt tősebb munkát a könyvtárban két elődörn, Tóth Dániel és Borsos István végezte. Ők vol­tak azok, akik rendezték és katalogizálták a könyvtárt. Már pedig egy könyvtár katalógus nélkül olyan, mint egy ország utak nélkül. Az ő elévülhetetlen érdemük, hogy a fárasztó munkával járó katalogizálást elvégezték. A könyvtárosi munkáról keveseknek van megfelelő fogalmuk s ezért legyen szabad el­mondanom, hogy mit csinál a könyvtáros. Ha egy könyv beérkezik valamelyik vidéki pap­lak padlásáról, a következő az eljárás: te­gyük fel a jobbik esetet, hogy a könyv tiszta és ép, azaz megvan eleje és hátulja és nem hiányos a közepe sem, — mert ez gyakran megtörténik és akkor, ha a címlap hiányzik, esetleg évek múlva tudja csak az ember, aj szerencsés véletlen folytán megállapítani, hogy micsoda munka van kezében. De tegyük fel ezt a jobbik esetet, akkor meg kell néznem a könyvtár cimlapkatalogusában, ahol az ösz­szes, eddig meglevő könyveink a szerzők vagy cimszók szerint betűsorban szerepelnek, hogy megvan-e. Ha már megvan, akkor össze kell hasonlítanom a meglevő példánnyal, hogy me­lyik a jobb példány és azt tartani meg a könyvtárnak, a másikat pedig a duplumkönyv­tárba helyezzük át. Ha nincs meg a munka, : akkor először is megpecsételjük és pedig több helyen, hogy a birtokos tulajdonjoga kétségtelen legyen. Sokan nem is gondolják, hogy a pecsételéshez is milyen gyakorlat kell, nehogy ép a legritkább könyvben mázolódjék jel a pecsét. Megvan a szabálya annak is, hogy hol kell pecsételni, melyik oldalon. Azután következik a szerzeményi naplóba való be­írás. Ebben tartjuk számon a könyvtárba be­érkező könyveket időrend szerint. Jelenleg 63.000 kötet körül járunk. A szerzeményi napló számát bevezetjük a könyvbe is, hogy biztosak legyünk afelől, vájjon beirtuk-e már a szerzeményi naplóba. Azután következik a címlap felvétele. Minden könyvtári könyvről legalább egy címlapot kell felvenni, de néha utalólapok is szükségesek. Nagyon fontos a címszó megállapítása, amelyen fog az illető könyv a katalógusban szerepelni. Sok könyv­nél könnyű ezt megállapítani, de soknál meg nagyon meg kell gondolni. Az Országos Könyv­forgalmi és Bibliográfiái Központ 1928-ban adott ki katalogizálási szabályokat, melyek 195 §-ban foglalják össze a cimlapfelvétel törvényeit. A címlapra fel kell venni a cím­szó mellett a könyv cimét, a nagyságát, ter­jedelmét, mellékleteit, kötésének milyenségét, a kiadási és nyomtatási helyet és esztendőt. Ha ez megvan, következik a szakokba való beosztás. Itt is nehézségek vannak, mert sok könyv olyan tartalmú, hogy beosztható több tudományszakba is. A mi könyvtárunkban a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárában hasz­nálatban levő rendszert vezette be, közvetlen elődöm Borsos István és az összes tudomá­nyok 32 szakba vannak beosztva. Könyvtá­runkban d könyvek felállítása szakok szerint történik; minden szakban el vannak külö­nítve a nagyalakuak és a kisalakuak a hely ki­használása szempontjából és mindenik nagy­ságban abc rendben következnek a szerzők. Ennek a rendszernek az előnye az, hogy min­dig abc sorrendben maradnak a könyvek, de viszont hátránya, hogy folytonosan mozgat­nom kell az egész szakot, ha új könyvek ér­keznek, mert ha pl. megveszem Rákosi Jenő összes munkáit, akkor az abc-ben utána követ­kező összes szerzők műveit arrább kell rak­nom a polcokon. A szakbeosztásnál néha Ho­nieros alszik és a könyvtáros, aki egyúttal tanár is, bizony néha követ el botlásokat. Könyvtárunk nyomtatott katalógusában lehet látni pl., hogy az apró, tehát 1 ivnél kisebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom