Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-11-14 / 46. szám

Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola.' —i—

——^^ W... . | Szerkesztőség: Liget-utca 6, szám. Helyben. [INDÁIN SZOMBATON. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 ölés. Telefon 131. szám. SS Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésébeo. Egy rókáról két bőrt nem szeretünk nyúzni, de akarva, nem akarva, a Matuska-ügy újból tollúnk alá kívánkozik. Ausztriát, ha nem is szeretjük nagyon, de mindenkor müveit országnak tartottuk. A műveltség kritériumai közé azonban hozzátartozik az emberies érzés is, s ha ebből a szempontból néz* zük azokat a dolgokat, amik Matuskával kapcsolatban a szomszédban végbemennek, akkor Ausztriát kénytelenek vagyunk ma barbárnak bélyegezni. Egyik nap azt olvassuk, hogy alkalmat adnak neki annak kinyilatkozltatására, hogy ő semmiféle politikai párthoz nem tartozik. Ugyanakkor nyilatkozik a bécsi lapokban megjelent arcképéről is, mely őt a volt 6. honvédgyalogezred tartalékos tisztjeként ábrázolja. Nyilatkozik pedig akár egy bársonyszékben ülő miniszter, (villanyosszékben kellene ülnie!) akit valami közérdekű ügyben meginterjúvolnak. Máskor meg jövendő terveivel szíveskedik bennünket megismertetni. A nagy tárgyalásról beszél, akár egy színész, aki holnap lép fel a Machbett címszerepében, de még mindezeket tetézi az, amikor a filmszcenáriumot adja elő, melyet most ír meg, s amelyet valamely bécsi mozi bizonyára hajlandó lesz megvásárolni. Hogy azonban valaki valóban ilyenekkel foglalkozhassék, arra módot és lehetőséget kell kapnia, s így ezekből a kedves híradásokból nyilvánvalóan következtetni lehet, hogy őt a börtönben nem a világ legnagyobb gonosztevőjéhez méltóan kezelik, fapadon és bilincsben tártván, hanem mint valami békebeli párbaj-hőst, vagy politikai foglyot. M.it mondtam, politikai fogoly? Bezzeg a Kazinczyaknak envérükkel kellett irniok a kufsteini börtönben, szabadságharcunk martírmagyarjaival pedig úgy bántak a birodalom összes börtöneiben, mint a legaljasabb gonosztevőkkel szokás. Beszélhetnek nekem ezek után az osztrák kultúráról, Ausztria, vagy legalább is annak mai kormányzati rendszere előttem levizsgázott. Mentségükül legfeljebb azt lehet elfogadni, hogy nyomorúságos pénzügyi helyzetükben, a Matuska-ügyet üzleti reklámként akarják talán a maguk számára kamatoztatni. A reklám bevághat, de az erkölcs, annyi szent, megbukott. Ha valamikor fontos volt, hogy a magyar nemzet a legszigorúbb fegyelmet tanúsítsa minden téren, akkor annak most érkezett el a legfőbb ideje. Ezt a fegyelmet öntudatosan' kell gyakorolnunk legkisebb napi bevásárlásaink alkalmával is, mert ha csupán garasos portékáról van is szó, ezrekre s milliókra menő kár éri nemzetünket, ha a magyar árut háttérbe szorítjuk, gyakran érdemtelenül is favorizált külföldi iparcikkekkel szemben. A békeszerződéseket követő időkben minden nemzet erejét megfeszítve törekedett arra, hogy határain belül önellátását biztosítsa úgy ipari, mint mezőgazdasági téren. Ennek az irányelvnek súlyos következményei lettek, mert olyan államok is, amelyek kifejezetten iparukból éltek, gabonatermelésre alkalmatlan földjeiket is művelés alá fogták abból a célból, hogy gabonabevitelre ne szoruljanak. Ehhez a szellemhez hozzájárult még egy szörnyű valóság: a buza tekintetében való világtúlprodukció. Amerika, Ausztrália s újabban Oroszország valósággal döntik a búzát Európa felé, amely versenyben Magyarország j búzatermése lengő szalmaszállá vált. ExiszI tenciánk attól függ, hogy biztosítani tudjuk-e ' exportképességünket mezőgazdasági cikkek teI rén s ipari cikkek terén képesek leszünk-e kiküszöbölni azokat a külföldi árukat, melyeket a viszonosság alapján a kereskedelmi szerződések következtében kénytelenek vagyunk \ ugyan beengedni, de fogyasztóközönségünk nagykorúságától függ, hogy ráeszméljen abel-^ földi hasonló gyártmányok teljes versenyképességére. Ezen az öntudaton, a dolgok ilyetén felismerésében rejlik a magyar ipar exisztenciája. Ha a magyar fogyasztóközönség még mindig idejüket mult jelszavak után indul s külföldi gyárak bélyegzőjét keresi az iparcikkeken, akkor egymásután hűlnek ki gyárkéményeink, utcáink benépesednek munkanélküliekkel, a nyomor útját felmérni nem lehet; végeredményben pedig az ország gazdasági exisztenciája kerül a legkritikusabb helyzetbe. Minden év őszén demonstrációt rendez a magyar kereskedelem a kezei között levő magyar gyártmányú árukkal, kirakatának első helyére helyezi azokat s felgyújtja a fényt körülöttük, hogy lássa már meg egyszer ez a könnyen elvakítható nemzet saját értékeit s ne húzódozzon előtérbe helyezésétől vásáMásai alkalmával. Volt idő, amikor a magyar ipar még gyermekcipőjében élt, de a nemzet látnokai már észrevették azt a veszedelmet, amely iparunk elmaradottsága miatt országunkra háramolhat. Ekkor indult meg az úgynevezett »tu 1 ipánmozgó*iörn«, amely sajnos abban élte ki tiszavirág életét, hogy honfiaink és honleányaink megelégedtek azzal, hogy a külföldi gyártmányú anyagból készült ruháikra kitűzhették a tulipán-jelvényt. Azóta több évtized telt el, végigszántott rajtunk is a háború, a forradalmak s az összeroppanás ideje, amikor végül is arra eszmélt a nemzet, hogy úgyszólván élőiről kell kezdenie hona felépítését. Ezekben a súlyos időkben tette előre legnagyobb lépését a magyar ipar. Ma már ott tartunk, hogy egyes gyártmányok terén nemcsak hogy versenyképesek vagyunk a külföld államaival, de határozottan erős konkurrenciába is tudunk szállni velük. Gyáraink ugyanis a legprímább gépekkel s a legmodernebb felszerelésekkel vannak ellátva, melyeket kiváló készültségü szakférfiak irányítanak s melyekben világszerte jó hírnévnek örvendő munkások dolgoznak. Ugyanekkor azok a külföldi gyárak, melyek a háborút megelőző időkben gyártmányaikkal valósággal uralkodtak Európa piacain, nagyobbrészt a régi, háborúelőtti felszerelésekkei rendelkeznek. Azok pedig, amelyek modernizálták üzemeiket, éppen azokkal a terhekkel indultak új vállalkozásukba, mint amilyenekkel a semmiből megindult magyar gyáriparnak kellett számolnia. Mi az hát, amin megfordul az a kérdés, hogy ezek az újonnan befűtött magyar gyárak fenntarthatják-e üzemüket? Erre a választ a magyar fogyasztóközönségnek kell megadnia. Nem szavakkal, hanem tettekkel. Öntudatos fegyelmezettséggel kell minden magyar embernek bevásárlásait eszközölnie még a legjelentéktelenebbnek tűnő iparcikkekkel kapcsolatban is, mert minden egyes fillér, amely külföldi áruért adatik ki, a nemzet gazdasági erejének egy-egy hajszálerecskéjét nyitja meg az elvérzés felé. Támogassuk tehát öntudatos fegyelmezettséggel a. magyar ipart, mert amikor ezt tesszük, hazánknak s önmagunknak teszünk jó szolgálatot. Bűnös könnyelműség ma féltett s nehezen megszerzett pengőnket külföldi áruért kiadni, amikor a jó magyar pénzért jó magyar árut is tudunk kapni. Á diplomás fiatalság problémája Irta: Várhidy Lajos. A megszállott területekről elmenekült tisztviselőknek e kis csonkaországban való álláshoz juttatása egyrészt, másrészt pedig az évek óta tartó gazdasági válság, amely maga után vonta úgy az állami, mint az önkormányzati életben, de a magángazdaságban is az állások számának a csökkentését, rendkívül megnehezítette a harminc évnél fiatalabb nemzedék elhelyezkedését. Akik most körülbelül 30 évesek vagy idősebbek, ezek 6—8 évvel ezelőtt, amikor a felsőbb iskolákból kikerültek, még úgy, ahogy el tudtak helyezkedni; azok azonban, akiket a szanálás, a létszámcsökkentés az egyetemi képzettségük megszerzése közben ért, túlnyomó részben állástalanul tengődnek. Szomorú látvány, ha meggondoljuk, hogy a hat éves korától 23—24 éves koráig folyton iskolázó fiatalság, a diplomája megszerzése után azt tapasztalja, hogy minden igyekezete, minden képzettsége dacára nem tud valamely pályán elhelyezkedni, hogy minden hivatali pályán visszautasításra talál és még az ingyen szolgálatára sem reflektálnak. Az 1929. évi XXX. t.-c. előirja a gyakorlati közigazgatási vizsgát, ezt megelőzőleg azonban ki kell mutatni három évi gyakorlati időt. Hogyan mutasson azonban ki gyakorlati időt az, aki semmiféle pályán elhelyezkedni nem tud. A gyakorlati időt ugyanis csak valamely állásban szerezheti meg, ilyen állás pedig a részére nem kínálkozik. Közigazgatási gyakornoki állás csak a vármegyéknél van szervezve, ez is aránylag kevés számban. Joggyakornoki állás a bíróságoknál nagyobb számban van ugyan, azonban ínég annyira nem elegendő, hogy egy-két gyakornoki állásra 2—300 pályázó esik. Az egységes birói és ügyvédi vizsgára bocsátáshoz megkívánt joggyakorlat ideje négy év. Az ügyvédeknél, legalább is a budapestieknél az ügyvédjelöltek alkalmazása azonban a legnagyobb ritkaság. Az ügyvédek kereseti adójának a megállapításánál ugyanis az ügyvédjelölt tartása súlyos beszámítás alá esik s ezért az ügyvédek túlnyomó része nem tart ügyvédjelöltet, hanem inkább két vagy több ügyvéd összeállva közös irodát tart fenn, hogy így akadályoztatás esetén a tárgyalásokon egymást helyettesíthessék és kisebb rezsivel dolgozhassanak. Hiábavaló tehát a teljes elméleti képzettség birtokában levő fiatalember minden igyekezete, hogy az egységes birói és ügyvédi vizsgához, vagy a gyakorlati közigazgatási vizsgához szükséges gyakorlatot megszerezze, mert álláshoz nem juthat, még ha hajlandó volna fizetéstelenül is szolgálni, csakhogy a gyakorlati idejét kimutathassa és a szakvizsgához közelebb juthasson. Mint fizetéstelen gyakornokot sem nevezik ki sem állami, sem t Tisztelettel értesítem nagyrabecsült jóakaróimat és barátaimat, hogy 11 évi működésem után öl Pápai Sasatoóiparosoít S^öveíkeareíéfoől kivállam. Hosszú működésem alatt tanújelét adtam előzékeny, lelkiismeretes kiszolgálásomnak, miért is kérem nagyrabecsült jóakaróimat és jóbarátaimat, hogy új vállalkozásomban is pártfogásukkal megtisztelni szíveskedjenek. Készítek polgári, papi egyenruhákat jutányos áron. Kiváló tisztelettel: FÜSTÖS ISÍVÖ-Il. S^^bÓ

f íéF 15- (Internátus mellett.)