Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-09-12 / 37. szám

Helyben. MINDEN SZOMBATON fizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. azám. ptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal i Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az ország szeme városunkon függött azokban a napokban, mikor a pápai kollégium tartotta a maga négyszázados jubileumát. Nemcsak az alkalom ritkasága, nemcsak az a felemelő tény, hogy a nevezetes ünnepet az ország kormányzója is kitüntette legmaga^ sabb megjelenésével s végül nemcsak az a körülmény, hogy az ünnepre külföldi vendé­gek, belföldi tisztelgők és volt növendékek serege gyülekezett össze, volt oka annak, hogy a jubiláris ünnep az országos érdeklődés hom­lokterébe került. Minden kétségen felül áll, hogy ősi kollégiumunkat olyan nimbusz veszi körül, a művelt emberek ezreinek köztudatá­ban annyira benne él ősi és az új időkben sem csökkent jelentősége, hogy ez volt legfőképen annak oka, amiért szokatlan méretekben felénk irányult a közfigyelem, sőt ennek a nimbusz­nak hiányában annak sem lehettünk volna részesévé, ami legfőbb dicsekedésünkre szol­gált, hogy az államfőt üdvözölhettük falaink között. Nem mi vagyunk ugyan hivatottak el­dönteni, de valahogyan nem titkolhatjuk el azt az érzésünket, hogy az ünnep lefolyásával nem bizonyultunk méltatlanoknak az országos közfigyelemre, nem ejtettük csalódásba sem azokat, akik körünkbe eljöttek, sem amazokat, akik a távolból fordították felénk figyelő ar­cukat. Városunk külső képe, az itt tapasztalt rend és fegyelem, azok az alkotások, melyek az ünnepi dátumhoz fűződnek, az ünnepen el­hangzott beszédek, az a nagy szeretet, mely az ősi kollégium iránt nemcsak a városi, de a vidéki lakosság megjelenésében is meg­nyilvánult, mind-mind egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az ünnep növelje azt a presztízst, mellyel városunk, mint kultruális központ ed­dig is dicsekedett. Ámde a bármily feledhetet­lenül szép külső látványosságokon felül, volt egy olyan tényezője ennek az ünnepnek, mely mindeneknél jobban alkalmas yolt az ősi hír­név fenntartására és fokozására. Volt pedig ez az intézet jubileumi kiállítása. Aki ezen a hé­ten a főiskolai kis diszterem üvegszekrényei és dúsrakományú asztalai között végiglépdelt az meggyőződést szerezhetett róla, hogy itt valóban egy oly intézmény részesült országos ünneplésben, mely az évszázadokon át vég­zett értékes szellemi munkával erre elvitáz­hatlan jogcímet szerzett. A volt professzorok és a volt tanítványok művei kiegészítve a je­lenleg is működők nem lekicsinylendő mun­kásságával, egész könyvtárra való anyagot téve sorakoznak ott fel szemünk előtt. És a gálya­rab Kocsi Csergő Bálintnak még Zürichben kiadott könyveitől kezdve négy évszázad fo­lyamán, különösképen természetesen a ma­gyar irodalom virágzásának korából, a XIX.} századból annyi és oly színvonalú szellemi termék került ki ennek a nagyszerű gárdának tolla alól, hogy ezzel a pápai kollégium mesz­sze kimagaslik az ország sok-sok más hasonlód kultúrintézményei sorából. Aki ezt a kiállítást látta, az — lett légyen bár idegen vagy honi földről való, meg kellett, hogy hajoljon a négyszázados kollégium előtt, mely, mint arról a kiállítás bizonyságot tett, nemcsak tanuló nemzedékek hűséges nevelője volt e hosszú idő* alatt, de volt egyszersmind hazánknak olyan szellemi fókusza is, mely fényével minden időkben messze elvilágított. A kollégium négyszázéves jubileuma Horthy Miklós kormányzó városunkban. A Kerfsor-utca 2. számú ház. amelyben két egyszoba-konyhás lakás van, nagy kerttel szabadkézből el­adó. Bővebbet Marton Mihálynál a városházán. Feledhetetlen szép napjai voltak váro­sunknak szeptember 5., 6. és 7-én, amikor mindnyájunk szemefénye, az ősi kollégium ünnepelte fennállása 400 éves ünnepét. Az ünnep a mai nehéz viszonyok megengedte szerényebb eszközök igénybevételével külső­ségeiben is szép volt, de igazi jelentőséget belső tartalma adott neki. Lélekemelő mozza­natok egész sorából alakult ki és áthatotta az egészet az az őszinte meleg szeretet, mely a kollégiumot, ezt a szivünkhöz nőtt népszerű intézményt körülveszi. Ez a szeretet, párosulva megértő nagyrabecsüléssel, sugárzott ki az ün­nep legfőbb díszének, a szeretett és körülra­jongott államfőnek, nagybányai vitéz Hvrthy Miklós kormányzónak jelenlétéből, kinek az ünnep minden mozzanatában való részvétele és a jubiláris közgyűlésben történt klasszikus megnyilatkozása valósággal nemzeti jelentő­ségűvé emelte az ünnepet. A szombati nap. Az ünnep külföldi vendégei, valamint a dunántúli református egyházkerület alkotó tagjai — tekintettel a másnap kezdődő köz­gyűlésre és lelkészértekezletre — már szomba­ton d. u. megérkeztek városunkba. Este az Utrechtből, Edinburghból, Var­sóból, Bécsből érkezett tudós theologiai pro­fesszorok tiszteletére, kik majd mindnyájan feleségükkel együtt jöttek el hazánkba, dr. Antal Géza püspök estélyt adott. Ez alkalom­ból a Levente-zenekar — egyúttal az ünnep kezdetét jelezve — zeneszóval bejárta a vá­rost. A zeneszó rengeteg közönséget vonzott a püspöki palota elé, ahova a Kárpát-dalkör lampionos szerenádra vonult fel. A vegyeskar Hatvani Lajos tanár karnagy vezetésével szebb­nél szebb énekszámokat adott elő, melyeket a külföldiek, valamint a közönség is nagy él­vezettel hallgattak s lelkes elismerésüknek! többször kifejezést adtak. Vasárnap. Vasárnap az egész napon át döntötték a vonatok a sok-sok vendéget városunkba. A napnak eseményei voltak: Lelkész-avatás. Délelőtt 10 órakor a református temp­lomban lelkészavató istenitiszteletre gyűltek össze a kerület tagjai s a helybeli hívek. A felavatottak közül Farkas Sándor alsósegesdi lelkész prédikált megkapó szépen. A felavató szertartást dr. Antal Géza püspök végezte, szívreható főpásztori intelmeket intézve a fel­avatott 26 ifjú lelkészhez. Lelkész-értekezlet. Délután, ugyancsak a templomban lel­készértekezlet volt. Antal Géza püspök kö­szöntötte a külföldi vendégeket, akik közül a holland református egyház helyzetét Aalders és Iclrnlarin/Wt h°gyi ó legyen Balogék­IbKUidUpUll, nál rendelje. (Széchenyi-u. 2 ) Bouwmann professzorok ismertették, Mar­czynski egyetemi tanár az osztrák, Bursche professzor a lengyel egyház helyzetéről szá­molt be. Öregdiákok találkozója. A pápai református kollégium öreg diákjai az iskola 400 éves fennállása alkalmából talál­kozóra, illetőleg gyűlésre jöttek össze vasárnap este a Levente-Otthon nagytermében. Valóban „öreg" diákokat láttunk a megjelentek között. Ott voltak pl. Konkoly Thege Kálmán komá­romi földbirtokos, Konkoly Thege Sándor hely­beli kir. közjegyző édesapja,'aki 67-és Marton Ignác helybeli izr. hitközségi titkár, aki 65 év előtt tett érettségit. Megnyitóbeszédet a szövet­ség illusztris elnöke, dr. Antal Géza püspök mondott, aki gyönyörű szavakban emlékezett meg arról a kitartó hűségről, arnelylyel az iskola volt növendékei az Alma Mater iránt viseltetnek. Meghatva szólott egy 92 esztendős aggastyán­ról, Pálfy Elekről, aki 72 esztendővel ezelőtt, 1859-ben tett érettségit a pápai kollégiumban, s most — személyesen meg nem jelenhetvén — meleg üdvözletét küldte diáktársainak. A szö­vetség hivatása — mondotta tovább a püspök —, hogy tisztelje az ősi iskola eszményei mellett való kitartást és ezzel megmutassa az egyház és a haza iránti szeretet útját. Azt az óhaj­tását fejezte ki végül a püspök, hogy a jubi­leum ne legyen csak ünnep, hanem a szeretet újabb maradandó emlékköve. Faragó János főtitkár a szövetség egy évi működéséről terjesztette elő gonddal megszerkesztett jelen­tését, az öreg diáktársakat a szövetség hatható­sabb pártolására kérvén. Borsos Károly hálás köszönetet mondott dr. Antal Géza püspöknek a gyűlés összehívásáért, s indítványozta, hogy a nagy napot tegyék maradandó emlékművé azzal, hogy a 400 éves jubileum alkalmából alapítványt tesznek a főiskolára. Helyesléssel elfogadták. Czeglédy Sándor ceglédi lelkész a sárospataki és debreceni diákok példája nyomán buzdította a jelenlevőket az Alma Mater párt­fogására. Hodossy Béla, a sárospataki áll. tanító­képző igazgatója 50 év előtti emlékeit idézte fel, s mély hálával emlékezett meg jóságos tanárukról, Váli Ferencről. Ifj. Csehszombathy László hivatkozva arra, hogy a főiskola alapít­ványai tönkre mentek, helyénvalónak tartaná, hogy mindazok, akik valamikor a megsemmi­sült alapítványok kamatait élvezték, most hálá­ból résztvennének azok rekonstruálásban. Ő egy időben a Laszli-féle alapítvány kamatait élvezte, s most az alap helyreállítására 500 P-t ajánl fel. Éljenzéssel vették tudomásul. Fülöp József esperes a számvizsgáló-bizottság jelen­tését terjesztette elő, amelynek alapján Vitéz Karcsay Béla pénztárosnak a fel mentvényt meg­adták s neki jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Ezután megerősítették az ideiglenes tisztikart, zajos ovációban részesítvén dr. Antal Géza püspököt, a szövetség nagynevű elnökét. Elnök még bejelentvén azt, hogy dr. Győrffy Zoltán veszprémi ügyvéd 10 hektoliter bort adományo­zott az öregdiákok vacsorájához, a tömegesen látogatott közgyűlés a Szózattal véget ért. — Este 8 órakor részben a köztartás helyiségében, részben osztálytermekben találkozó-vacsora volt Évfolyamok szerint csoportosulva vidám poha­razás közben újította itt fel nem kevesebb, mint 500 volt pápai diák a régi szép emlékeket és erősítette meg a régi baráti kapcsolatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom