Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-01-31 / 5. szám

F szám. Pápa, 1931 január 31. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. ltJi o, ^ I J^ Tvi ANDEIN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. EJ&fizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Bürger hires balladájának kezdete jut eszembe, amikor a körmendi hercegdoktorról akarok szólani. »Hoch klingt das Lied von braven Mann.« Ő valóban magasba szárnyaló éneket érdemel meg. Egész életét teljesen az emberszeretet munkájának szentelte. Szellemi és testi munkát ép oly kevéssé kiméit, mint ahogy nem sajnált pénzbeli áldozatokat hozni a szenvedő emberiség érdekében. Ezreknek és ezreknek adta vissza látását, ezreknek és ezreknek hálája kisérte sírjába. És ez a csodálatos e mi magyar világunkban egyedül álló jelenség szuggesztív erővel hatott a környezetére, egész családját képes volt a maga emberszerető munkájába belevonni. Hogy az ilyen egyéniség további más erényekkel is ékeskedett, az csak természetes. Aki már ifjú korát a legkomolyabb egyetemi tanulmányokkal tölti és nem úgy, mint akárhány fiatal mágnás megteszi, csak névleg van az egyetemen bematrikulálva, annak nincs ideje tivornyára, dorbézolásra, az ősöktől örökölt nagy vagyon esztelen pazarlására. Családi élete példaszerűen tiszta és nemes volt. Hercegi koronájának minden ágára jutott egy gyermek és ha egyiket-másikat el is vette tőle a sors, hivő, vallásos lélekkel nyugodott bele Isten akaratába s nevelte hozzá méltó hitvesével együtt a többit abban a szellemben, mint ami őt egész éle-< tében eltöltötte. Lehet, hogy a vele hasonló rangúak közül sokan különcnek tartották a doktor-herceget és nem tudták megérteni, hogy sport, utazás, múlatás, vagy amivel legjobb esetben szokott a legtöbb főrangú foglalkozni, politika helyett inkább abban telt öröme, ha egy-egy szenvedőnek szemevilágát visszaadta, ő azonban a bölcsek fölényes nyugalmával haladt egyenesen a maga pályáján. Még elgondolni is nagyszerű, hát még ha ez az álom valaha megvasósulhatna, mily fölséges lehetne, ha az ő nemes példája a vele hasonló rangúak és vagyonuak között követésre találna. Száz hasonló és áldozatkészségü egyén e mai sivár világban is csodákat tudna véghez vinni. Hogy aztán az ilyen szellem a nagy tömegek lelkére is milyen nemesítő hatással volna, azt egészen külön lapra tartozó érdem gyanánt kellene tekintenünk. Bizonyos, hogy minden, bármikor és bárhol fölburjánozható felforgató ideának biztosabb és hatékonyabb gyógyszerét alig tudnók elképzelni, mint ha a Batthyány-Strattmann László hercegek példájára, természetesen más-más tetszés szerinti formában követésre találna. A bűnös emberről is beszélhetünk. Beszélhetünk akkor is, ha valóban bűnös volna, mert akkor is ember s akkor is méltó volna érdeklődésünkre és részvétünkre. Fokozódni fog azonban iránta a részvét és érdeklődés, ha kiderül róla, hogy nem is bűnös, hanem tömeghangulat nyomása alatt megtörtént justizmord áldozata, aki ártatlanul ült három évig börtönben s vesztette el állását s az emberek közbecsülését. Azaz hogy éppen ez utóbbit nem veszítette el tíz év előtti elitéltetés ellenére dr. Takács Kálmán postatanácsos, sőt éppen ez segítette ahhoz, hogy mindazt visszaszerezhesse, mindazért kárpótlást kapjon, amit valamikor elveszített és amit annyi időn át elszenvedett. Lehet, hogy valaki ez esetből kifolyólag lázadozni akarna, hogy miként volt mindez lehetséges: az elitéltetés, a börtön, a megaláztatás, ha ama bűnös nem bűnös, de ártatlan, ha nem büntetésre, de elismerésre tette magát érdemessé. Mások viszont szkeptikusan úgy foghatják fel a dolgot, hogy talán a tíz év távola hozott létrei több emberi megértést és jóakaratot és hajlandóik azt hinni, hogy aliqid haeret, valami bűne mégis csak lehetett a most felmentettnek. Én pedig azt mondom, hogy itt az igazság ülte diadalát, az az igazság, amelyet csak időlegesen lehet elnyomni, de ereje nagyobb és hatalmasabb minden tömeghangulatnál s az idők minden változásánál. Regionális szerződések, preferencia és kontingensek. Ezeket az idegen szavakat egyre sűrűbben halljuk és olvassuk a gazdasági kérdések megvitatása során. Különösen most legutóbb, hogy Ausztriával folynak a kereskedelmi szerződéses tárgyalások. Bethlen István miniszterelnök nagyszerű bécsi fogadtatása alkalmával is a világsajtó jelenlétében oda nyilatkozott, hogy az Ausztriával folyamatban levő gazdasági tárgyalások az ezekben az idegen sza-< vakban rejlő dolgok és megoldások körül forognak. Minthogy tehát a legközelebbi időben nagyon sokat fogunk hallani ezekről, hasznos és célszerű azok értelmével és jelentőségével megismerkedni. Tudni kell, hogy az egyes államok az egymás közt lebonyoluló kereskedelmi forgalom módját és feltételeit kereskedelmi szerződésekben állapítják meg kölcsönös megegyezéssel. jelenleg áz egész világon az a kereskedelempolitikai rendszer uralkodik, amely az u. n. legtöbb kedvezmény elvére van alapítva. Ez annyit jelent, hogy az egyes álla^ mok a velük szerződéses viszonyba lépő másik államnak biztosítják a kereskedelmi szerződésekben lefektetett külön engedményeken és kedvezményeken felül mindazt a kedvezményt és előnyt, amely más állam javára, bármely egyéb kereskedelmi szerződésben le van fektetve. A legtöbb kedvezmény annyit jelent a gyakorlatban, hogy valamennyi szerződéses állam javára szól valamennyi vámés egyéb kedvezmény. A mai gazdasági világválság azonban gyökeresen felforgatta a világgazdasági kapcsolatokat, és az egyes államoknak ma már nem minden többi állam nyújt egyforma gazdasági és üzleti kapcsolatokban gyökerező egyforma előnyöket. Ma például az amerikai óriási gabona világexport erősen nyomja az európai gabonaexportáló államokat és így ez utóbbiaknak — köztük Magyarországnak is — már nem érdeke az, hogy Amerikának ellenérték nélkül ugyanazokat a kedvezményeket nyújtsa, mint pl. azoknak az európai agrárimport államoknak, amelyek Magyarországtól sok agrárterméket vásárolnak. A legtöbb kedvezmény ma már elkopott eszköze a kereskedelempolitikának és helyébe kell lépnie a szolgáltatás és ellenszolgáltatás rendszerének, amely kedvezményt nyújt kedvezmény ellenében s amely előnyt nyujjt az elbánásban an^ nak az országnak, amely viszont nekünk nyújt előnyt és kedvezést. Ez a kereskedelempolitikai rendszer az u. n. preferencia. Azt a kedvezményt, amelyet ellenérték fejében valamely államnak a másik szerződő állam engedélyez, önmagának megfizetteti a másik szerződő állammal és ezzel előnyben részesíti egymást a két szerződő fél egyéb olyan államokkal szemben, melyekkel hasonló preferenciális szerződésük nem áll fenn. Ezt a preferenciális alapon nyújtott kedvezményt pedig a legtöbbkedvezményes államok nem kapják meg. Minthogy azonban jelenleg a kereskedelmi szerződések nagy hálózata a legtöbb kedvezmény elvén épül fel, egyetlen egy szerződéses állam sem türi el, hogy a szerződések; tartama alatt valamely vele szerződött állam külön kedvezményeket nyújtson preferenciális alapon valamely másik államnak, de ezt a kedvezményt ő maga, a legtöbb-kedvezményes állani, ne élvezhesse. Vagyis a preferenciális kereskedelem politikai rendszerre az egymásra utalt országok majd csak akkor térhetnek át, amikor a legtöbb-kedvezményes kereskedelmi szerződések már mind lejártak s az államoknak a keze nem lesz többé megkötve. Ezért Magyarország sem teheti meg máról-holnapra, hogy bármely állammal külön preferenciális viszonyba lépjen, mert ennek útjában áll a többi államokkal kötött kereskedelmi szerződésekben biztosított legtöbb kedvezmény. De a kereskedelempolitika irányítói nagyon leleményes és találékony emberek, akik világszerte azon törik a fejüket, hogy miképen lehetne az országoknak oly szükséges gazdasági kapcsolatokat megteremteni még akkor is, ha e kapcsolatoknak bizonyos kereskedelempolitikai szabályok és lekötöttségeknek útjában állanak. A kereskedelempolitika művészei és tudósai most ujabban a regionális szerződések módszerét hangoztatják és ajánlják, amely szerződéseket bizonyos egymásrautalt szomszédos államok gazdasági kapcsolatát és érintkezését vannak hivatva élénkíteni és bensőbbé tenni. E regionális szerződések rendszerét a Népszövetség gazdasági bizottsága is figyelmébe ajánlotta az európai államoknak és így Magyarország a Népszövetség szellemiében jár el, amikor egyelőre Ausztriával iparkodik regionális szerződést kötni. Természetes, hogy az Ausztriával való megegyezés után az ilyen szomszédos gazdasági szerződést ki lehetne terjeszteni a többi államokra is. Azonban a regionális szerződések sem ütközhetnek bele a fennálló legtöbb kedvezinényes szerződésekbe és nagy általánosságban ma még nem lehet nekünk Ausztriával sem preferenciális szerződést kötnünk, még regionális szerződés formájában sem, mert bármennyire is közös érdeke a két országnak, hogy egymással kicseréljék a maguk agrárproduktumait ipari fél- és egész gyártmányokra, ennek a csereforgalomnak az élénkítése érdekében egymásnak adott kedvezményeket valamennyi állam magának is követelné. Ezen a ponton merül fel az u. n. kontingens-megállapodások eszméje. A két állam egymással megegyezik abban, hogy egy-egy árucikkből mekkora tömegek (súly, darab, stb. szerint) szállíthatók a másik államba bizonyos mérsékeltebb vámtételek mellett. Ezeket a megállapított árumennyiségeket hivják kontingensnek. Pl. Ausztria és Magyarország megegyezhetnek abban, hogy Magyarország ennyi és ennyi vagon fát, ennyi és ennyi métermázsa papirost, ennyi és ennyi üveg- és porcellánárut stb. enged Ausztriából importálni bizonyos mérsékeltebb vámtételek mellett és viszont Ausztria megengedi Magyarországnak, hogy ennyi meg ennyi métermázsa búzát, bizonyos számú marhát, ennyi és ennyi darab élő sertést stb. szállíthasson Ausztriába bizonyos mérsékeltebb vámtételek mellett. Minthogy az ilyen kontingens-megállapodásoknál már konkrét mennyiségekről van szó, amelyet egymásnak a két szerződő állam koncedált, a többi legnagyobb kedvezményes szerződéses viszonyban álló állam önmagának ezt a speciális kedvezményt már nem igényelheti. Még A PFC rádió-reklámbálja február hó 7-én.