Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-07-25 / 30. szám

A nap legszebb órája a kávézás ideje. A babkávé hangulatot és kitűnő közérzetet teremt. IV. pörköltkávékeverékünk csomagolása a kávéskannát ábrázolja. Ez a jó háztartási keverék nagyon olcsó: V

4 kg. ára P 2-—, tehát mindenki számára elérhető. Tartunk azonban ezenkívül finomabb,illetve olcsóbb' keveréket is. MEINL GYULA R.-T. Fióküzlet: Pápa, Kossuth-u. 20. — Telefon : 82. A jelenlegi világgazdasági krízisből csak a nemzetek békés együttműködése vezetheti ki az emberiséget. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ezt előmozdítsuk. A velünk baráti viszonyban levő államokkal továbbra is szorosan együttműködve, íaz összes többi államokkal fennálló jóviszonyt ápolni óhajtjuk gazdasági térien is. A tárgyalás alatt levő számos kérdés közt a inémet vonatkozásuakat — a német-magyar kereskedelmi szerződés aláírásával —• sikeres befejezéshez juttattuk. Szomszédainkkal a békeszerződésből eredő számos kérdést sikerrel rendeztük, jelenleg pedig a velük eddig fennállott gazdasági viszonyainkat fektetjük új alapra. Az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés már is életbelépett. A gazdasági viszonyok rendezése remélhetőleg előmozdítja a szomszédi viszony további javulását is, amennyiben irányunkban azzal a megértéssel viseltetnek,, amelyet a magunk részéről készek vagyunk tanúsítani. A nemzetek általunk is annyira óhajtott békés együttműködésének azonban lélektani előfeltételei vannak. A népek nyugalma, illetőleg ezek békés együttműködése megkívánja, hogy a fegyverkezések terén ma mutatkozó különbségek megszűnjenek. Magyarország reménnyel tekint a jövő évi leszerelési konferencia elé, amelyein a népek igazságérzete kell, hogy győzelemre juttassa az egyenjogúságnak ia nemzetek összességét legyedül megnyugtató magasztos elvét. A békés fejlődésnek másik előfeltétele a kisebbségi kérdésnek helyes és igazságos megoldása. Az e tekintetben történt kezdeményezésieket a kormány ezután is éber figyelemmel fogja kisérni és a maga részéről messzemenően támogatni kiván minden olyan törekvést, amely alkalmas arra, hogy a kisebbségek nemzeti, kulturális és gazdasági lerőállományának fennmaradását és szabad fejlődését biztosítsa. Nehéz és fontos feladatok megoldása vár az új országgyűlésre. A magyar nép önfeláldozó hazaszeretete átsegítette nemzetünket egy ezredév harcokban és küzdelmekben oly gazdag évszázadain. Istenbe vetett hitünk és nemzetünk jövője iránt érzett törhetetlen bizalmunk, élniakarásunk megadja nekünk az erőt ahhoz, hogy az országra és az egyes polgárokra ma súlyosan nehezedő gondok közepette is tovább küzdjünk és dolgozzunk egy jobb jövőért. E sok kálváriát megjárt nemzet bizik sorsának javulásában és megőrizve erkölcsi integritását, a nemzeti egységben összeforrva, ki fogja vivni a maga igazát. Isten áldását kérve működésünkre, az országgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. KIADÓ november elsejére 4 szobás modern lakás, összes mellékhelyiségekkel, a város központjában. Bővebbet Breuer üvegkereskedésében, Kossuth Lajos utca. i békeszerződés katonai revíziója. A trianoni béke hallatlanul csekély létszámú hadsereget biztosított számunkra s mi ezen nem változtathatunk, csak a trianoni békeszerződés katonai részének revíziója útján. Azok az intézmények, amelyek ezért a hadseregért vannak és azok a felszerelések, amelyek nélkül ez a hadsereg mit sem ér, kell, hogy utánpótlást, fedezetet nyerjenek, mert hiszen le kell számolnunk legyelőre azzal a szomorú tudattal, hogy a mi kicsiny hadseregünk nem elegendő arra sem, hogy megtámadtatás esetén védekezzünk, hogy háború esetén semmlegességünket megőrizzük. A mai hadkiegészítési rendszernél fogva nincs kiképzett tartalékunk, amelynek segítségével ellenségeink ieilen védekezhetnénk. Hiszen a mi 35.000 főnyi hadseregünk a kisantant félmilliós hadseregével áll szemben és szemben áll a tankok, repülők, nehézágyuk tömegével, egyre gyarapodó tömegével, akkor, amikor nekünk tankunk, nehézágyunk, harci repülőink nincsenek. Ez a helyzet, valóban, tarthatatlan. Mint ahogy tarthatatlan a többi legyőzött népé is. Németország 100.000 főnyi békelétszámu hadserege szemben áll a belga és francia hadsereg 800.000 főnyi létszámával és ha ezt hadilétszámra egészítik ki, akkor a franciabelga nyolcmilliós hadsereggel. Különösen fontos körülmény, hogy ott kiképzett tartalék van, Németországban ez nincsen. Ez a helyzet napról-napra rosszabbodik. Anglia pénzügyminisztere, Snowden, egyik előadásában rámutatott arra, hogy Anglia 1913ban 80 millió fontot költött hadseregére, 1929ben 115 millió fontot; Amerika pedig 1910ben 92 millió fontot, 1920-ban 175 millió fontot. Tom Shaw angol hadügyminiszter felhívta a világ figyelmét egy interpellációra adott válaszában arra, hogy 1924-től 1930-ig Szovjetoroszországnak 184 százalékkal emelkedett a hadügyi kiadása, Franciaországé 64 százalékkal és ha a légi haderőt is tekintetbe vesszük, költségei ebben az összegben nincsenek benne. Ilyen körülmények közepette gigászi erőfeszítésébe fog kerülni a magyar kormánynak, hogy érvényesítse a leszerelési konferencián az egyenjogúság elvét. Ha a nemzet ereje, jövője, sorsa csak a hadsereg létszámán nyugodnék, akkor nekünk kétségbe kellene esnünk. De itt egészen más tényezők is szerepet játszanak. A nemzet életképessége nemcsak az emberanyagban, a fegyverben, ágyukban, municióban, felhalmozott készletekben rejlik; szerepet játszik a földrajzi fekvés, a gyáripar kiválósága és átalakítható volta hadiiparrá, az ország közlekedési hálózatának megfelelő rendszere, kiépített volta, a közutak fejlettsége, a közlekedési eszközök megfelelő birtoka, a tisztikar és az altisztikar kiválósága, de mindenek felett a nép tradíciója, vitézsége, katonai szelleme és legfőképpen a nemzet összetartása, a nemzet lelki egysége. És aki ez ellen a lelki egység ellen vét, az elfeledkezik Trianonról és elfeledkezik azokról a szörnyű emlékekről, amelyek egy szent összefogásra tanítanak bennünket, a mult intő példáival. Ha tehát mi ezt a lelki egységet érvényesíteni akarjuk, ha mi az egyenjogúságért sikerrel akarunk küzdeni, akkor nagy erőkifejtésre van szükségünk. Éppen azért félre minden kishitüséggel és félre a defetizmus csalóka igéivel. A magyar kormány csak akkor tud sikereket felmutatni a békeszerződés katonai revíziója terén, ha íaz egész nagy magyar nemzet mögéje áll és a magyar nemzeft osztatlan erejét mázsás súllyal tudja beleddobni abba a küzdelembe, amelyet ez idő szerint azért folytat, hogy a hadkiegészítés formáját megváltoztassa, a sorozás lehetőségét biztosítsa, a különböző nemzetek hadierejét arányosítsa és in ultirna analysi, biztosítsa a magyar nemzet védőképességét. Levél Szalay Imréhez, a magyar oceánrepülők „Szalay bácsi"-jához. Teljes lakásberendezés (fehér konyha-, előszoba-, ebédlő , hálószoba-, kerti bútor) Berger, Hungária Műtrágyagyár, Pápa. Pápa, 1931 július 21. Kedves Barátom! Ne vedd rossz néven, hogy én csak a régi, szép, magyaros Imre néven szólítalak, hiába kereszteltek el a yankeék Emilnek és hiába irják — most, lamikor a világhír szárnyára kapott — még a magyar lapok is állandóan és következetesen Emilnek a keresztnevedet, — te én nekem csak Imre vagy és maradsz örökre, mert az én gyerekkori pajtásom és iskolatársam Szalay Imre volt és nem Szalay Emil. Igenis, Imre volt! A gyerekkori reminiszcenciákat ez a név keltette fel lelkemben, s amikor az ország lapjai napokon át rólad, a magyar oceánrepülők bőkezű mecénásáról írtak, amikor a főváros (előkelő körei olyan nagy megbecsüléssel vették körül a te puritán személyedet, amikor a legelső magyar ember, a kormányzó őfőméltósága rendjellel dekorálta a melledet, — én lélekben visszaszállottam a múltba, keresztülugrottam Ötven esztendőt és ötven kilométereket és ott találtam magamat a mi kedves szülővárosunkban, Győrött, az egyszerű családi hajlékok között, amelyek legyikében én, a másikában te láttad meg ezelőtt hat évtizeddel a napvilágot. Magam előtt láttam magamat és tégedet Endre bátyáddal, az én kis pajtásaimmal, lakikkel naponként együtt róttam a hosszú utat, amíg eljutottunk az ielemi tudományok felszentelt csarnokáig, az evangélikus népiskoláig. Az utam házatok előtt vitt el, s én minden reggel pontosan fél nyolc órakor »beszóltam« hozzátok, hogy hát »gyertek az iskolába«. Most utólag bevallom neked, hogy részben egy kis önzés is veze-< tett a nagy pontosságban, mert ősz-tél idején jó édes anyátok egy reggel sem mulasztotta volna el, hogy egy karaj kukorica-kenyeret ne dugjon az oldalamon lógó táskámba. Pedig olyan jó. kukorica-kenyeret senki se tudott sütni, mint a te édes anyád. Valóságos csemege volt az számomra. Aztán felnevelődtünk a gimnáziumba, diákok lettünk. Egy szép napon azonban beszüntették a győri gyülekezet kisgimnáziumát, s mi hajlék nélkül maradtunk. Mit csináljunk? Hát elmentünk inasnak, mert akkor még »inasok« voltak az inasok és nem mint most, tanoncok. Én mentem nyomdásznak, te mentél hentesnek. Erre a pályára predesztinált testi erőd is, mert nem volt veled tanácsos birokra kelni. Ügy a földhöz vágtál bennünket, hogy elég volt feltápászkodnunk. Felszabadultunk, 'egyikünket erre, másikunkat arra ragadta a sors. Te hazát cseréltél (de nem cseréltél szivet), s kivitorláztál Amerikába. Azután már csak igen ritkán hallottam felőled. Nem lett volna csoda, ha egészen megfeledkeztünk volna egymásról, térben és időben annyira eltávolodtunk egymástól. Ám két esztendővel ezelőtt, a pünkösdi ünnepeket megelőző hétköznapok egyikén egy 'elegáns autó gördült a főiskolai nyomda e|é. A zajra feltekintek Íróasztalom mellől, s látom, hogy az autó utasai felém tartanak. Az egyikök te voltál, aki harmincöt évi távollét után hazakívánkoztál Magyarországra, s eljöttél meglátogatni a te régi hű pajtásodat. Bizony nem ismertelek meg* amíg rám nem szóltál: »Hát nem ismered Szialay Imrét?« Könnyek jöttek a szemembe, !»dehogy is nem, Isten hozott, kedves jó barátom!« Azután kivittél az autóhoz, s bemutattad két szép leányodat, a mosolygó amerikai misszeket, akik ugyan szavaimból nem értettek semmit sem, de ösztönszerűleg megérezték, hogy baráti sziv dobog feléjük. A találkozás örömére néhány pohár somlai bort ürítettünk, megoldódott a nyelved, megnyílott a szived, a te drága jó magyar szived, amely oda künn, az oceánon túl is szegény, megcsonkított hazádért dobogott. Sohsem felejtem el szavaidat: »Barátom, odakünn sokféle nációt láttam, de a magyart különbnek találtam mindnyájánál. Ez a világ legelső nemzetsége«. S hogy hazaszereteted nem volt frázis, azt megmutattad most, amikor fejedelmi áldozatot hoztál a magyar dicsőségért. »Justice for Hungary!« Igazságot Magyarországnak! Hirdettétek szerte a világ\ nak, s az igét meg kellett hallaniok azoknak t l