Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-07-11 / 28. szám

ire szavazott ? mert a szomszédja reánk. rr O ugyanis már tudja, hogy érdemes nálunk vásárolni, mert nálunk olcsóbban vásárol, hiszen minőséget kap, mi vagyunk Nyugatmagyarország legna­gyobb szaküzlete, a mi szakismeretünk a vevő bizalmát megnyerte, jó érzés egy ragyogó tisztaságú üzletben y vásárolni, mert üzemünk racionalizálása következté­ben árainkat részben leszállítottuk, más áruknál a minőséget fokoztuk fel. • ff f ciooarunaz ko gazdasági összeomlását. A magyar ötmillió fontos kincstári jegykölcsönből négy millió fontot vesz át a külföldi tőke, ennek sorában a Bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, amely a jegybankok kooperációjára alakult még és a Magyar Nemzeti Bankkal is állandó benső összeköttetést tart fenn. A budapesti nagy pénzintézetek kipró­bált teherbíró képességüket újból dokumen­tálják azzal, hogy nemcsak hogy megszerez­ték külföldi összeköttetéseik révén a négy­millió fontot odakünn, hanem még komoly helyzetben is át tndnak venni a saját számlá­jukra egymillió fontot. Éjs e mellett ez a négy­millió font összeg csak legalsóbb határát jelzi a mostani függőkölcsönnek, mert lehetséges, hogy még ezen felül is sikerül majd állami kincstárjegyet a külföldön kihelyezni. Nem lehet kétséges, hogy ennek a közel 140 milliós devizának a magyar gazdasági életre megtermékenyítő hatása lesz. Az ál­lamháztartásnak módja nyílik a beruházási munkákért járó összegeket kiegyenlíteni, ami a mezőgazdaság és a többi közgazdasági ága­zat megsegítésére fordítandó összegekkel együtt az egész magángazdaságban friss vér­keringést fog hozni. Ezenkívül a devizák im­portja folytán a Nemzeti Bank készlete is je­lentékenyen emelkedni fog, ami arra képesíti a Jegyintézetet, hogy a közgazdasági hitel­ellátást az eddiginél fokozottabb mértékben végezhesse és amellett teljesen felvértezve tel­jesíthesse legfőbb hivatását), a valuta nemzet­közi értékének megóvását. Minden pártpolitikai szemponttól elte­kintve és teljesen mellőzve azt, hogy ez a si­keres kölcsönművelet egyúttal a kormányzat­nak is nagy sikere: el kell ismernünk, hogy ez a nehéz időkben érkező külföldi hitel gaz­dasági életünknek javára szolgál és előnyérc, mert ennek birtokában kivárhatjuk azt az idő­pontot, amikor a nemzetközi tőkepiacok vár­ható javulásával a hosszúlejáratú állami köt­vénykölcsön megfelelő feltételek mellett a kül­földön meg lesz szerezhető. — Jégkárosultak figyelmébe! A polgár­mester felhívja a város kizárólag a mezőgazda­ság és kertészet terén foglalkozó lakosságát, hogy a jégverés okozta károsodás megállapít­hatása céljából a városi hadigondozó irodában (Városháza utcai iroda) az alábbi sorrendben jelentkezzenek: Július hó 14-én Erzsébetváros­ban lakók, július 15—16-án Felsővárosban lakók, július 17-—18-án Alsóvárosban lakók, julius hó 20—21-én kültelken és itt fel nem sororolt helyeken lakók. Jelentkezés ideje reggel 9—12 óráig, délután 3—5 óráig. A jelentkezők adókönyvüket is okvetlen hozzák magukkal. „Komoly órákban." A Pápa és Vidélie címére. Mindenekelőtt bocsánatot kérek t. olvasóim­tól, hogy — ami még sohasem történt meg e e lap hasábjain — ezúttal kivételesen a saját sze­mélyemmel leszek kénytelen foglalkozni. Kény­szerít azonban engem erre a P. és V. július hó 5-iki számában megjelent, személyemet érintő támadás, melyre lehető rövidre fogott válaszo­mat a következőkben adom meg: Valószínűleg szenzációs felfedezésnek szánta a P. és V., holott az mindenki előtt, aki már 12 év előtt is az újságolvasói kort megérte, közismert dolog, hogy a Pápai Hírlap a kom­munista éra elején, bár a szerkesztői független­ség erős korlátozása mellett, de egy darabig valóban megjelent. E szomorú időszak legelső napjaiban ki­adott első számában, 1919 március hó 22-én (szórói-szóra idézek a hivatkozott lapszámokból) a felsővárosi katholikus kör ellen március hó 15-én elkövetett „gyalázatos orgyilkosság ár­tatlan áldozatait, kiket az elvadult erőszak dön­tött korai sírjukba" siratta ei és a legnagyobb eréllyel követelte „az osztó igazság uralmának helyreállítását". Az ugyanezen időszakban meg­jelent utolsó számában, 1919 május 10-ikén pe­dig semmi terrortól vissza nem riadva, felemelte szavát a dévecseri gyilkosok ellen, „ne irtsuk egymást, mikor az idegen (a cseh, az oláh) kiirtana bennünket mind egy szálig, szűnjék meg végre a véres megpróbáltatás!" A kezdő és végző akkordnak ez a teljes összecsengése világosan mutatja azt, hogy a lapnak ideig-óráig való megjelentetése nem szolgált semmi egyéb célt, mint csupán azt, hogy a város polgársága, amennyire erre egyál­talán mód és lehetőség van, a kommunizmus borzalmaitól megkímélve maradjon. A devecseri mészárlás után a Pápai Hírlapot — látván, hogy hiú már minden jószándékú erő­feszítés — beszüntettem s a Pápai Hirlap ettől kezdve a kommün további tartama, vagyis há­rom teljes hónapon át nem jelent meg, de szer­kesztőjének neve ezért és sok minden egyébért, amikről én beszélni nem fogok, — a kezeim közt levő közhitelű bizonyítékok szerint — ott olvasható abban a jegyzékben, melyben a pápai direktórium és munkástanács előtt „megbízha­tatlanok és megfigyelendÖk" vannak feltüntetve, akiknek sorsa tudvalevőleg a kommün további fennmaradása esetén előre meg volt pecsételve. Hogy mit sikerült mégis a Pápai Hírlap­nak e gyászos korszak első heteiben megjelent néhány számaival elérnie s hogy mi volt spe­cialiter a célja a „Komoly órákban" c. cikk­Ki tisztíttat ma keménygallért ? Csak a könnyelmű ember! 1 gallér ára: P 120 5-szöri tisztítás: á —i2 —"60 Összesen: P 1 80 Mert vagyis egyszeri viselet —'30 fillér. 24 fillérért viselhet azonban mindig új gallért, mióta kapható már Pápán is a legújabb .5upiter-vászon-gallór, amiből 5 drb. gallér kerül P 1'20-ba. Nem kell mosatni; mindig új! Kapható Pápán: ifj. Stern £ipót cégnél I Kossuth-utca 13. Minden szám ismét kapható I nek, melyből a P. és V. pár részletet idéz, arról röviden ennyit: Íratott ez a cikk halálos izgalmak idején, április 26-án, vagyis akkor, amikor itt a vá­rosban túszoknak összeszedésére történtek in­tézkedések, amikor pár nap múlva senkinek sem vétő érdemes polgárok csakugyan börtönbe vettettek, amikor az egész városban az a hír voit elterjedve, hogy ha a vörös csapatoknak a frontra kell menniök, a túszokat le fogják mé­szárolni. Eddig soha nem beszéltem, még ke­vésbbé írtam róla, de most mégis kénytelen vagyok a nyilvánosság eiőtt is elmondani azt, hogy ha én akkor a közjó érdekében nem úgy írok, mint ahogy azt megtettem, akkor nem me­hettem volna már azóta a sírban porladó sze­retett barátaim, Kis József és Hajnóczky Béla, valamint a ma is élő dr. Horváth József, Grátzer János és más bátrak társaságában a Várba, a Budapestről leküldött Putzkahler nevü terrorista elé, nem követelhettem volna ott tőle a város nyugalma és békéje érdekében az összes túszok szabadon bocsáttatását és értük egy a helyszí­nen papírra vetett írásban magam és mindnyá­junk nevében felelősséget vállalva, nem lehetett volna némi részem abban, hogy a túszok három nap után börtönükből kibocsáttattak, szeretteik­nek visszaadattak és a város maga a rettenetes lidércnyomástól megszabadult. A kommün bukása után minden volt tény­leges, tartalékos és népfölkelő tiszt u. n. igazoló eljárás alá került s így nekem is, mint volt népfölkelő századosnak számot kellett adnom a kommunizmus ideje alatt tanúsított viselkedé­semről. A székesfehérvári körletparancsnokság 1. számú főtiszti becsületügyi választmánya, miután egész hivatali, politikai, társadalmi és hírlap­írói tevékenységemet s ez utóbbinak keretében a „Komoly órákban" c. cikket is alapos kivizs­gálás tárgyává tette, 1920 február 9-én kelt elő­adásában az egyéniségemre és működésemre vonatkozó megállapításait a következőkben fog­lalta össze: „Egyéni magatartását hiven meg­világítják a további tanubizonyitékok egész halmaza, melyek szerint kétség sem fér dr. Kőrös népfelkelő százados­nak a kommün alatt és mindenkor ta­núsított kifogástalan magatartásához. Nemcsak hogy ellensége volt a koni­ni unnak, hanem azon felül is nyíltan szembehelyezkedett vele, amennyiben a keresztény nemzeti eszmét minden veszedelem és viszontagság dacára bátran hangoztatta, fényes tanújelét adva lankadatlan magyar érzületének." A főtiszti b. ü. választmány ezen Előadása és a megtartott tiszti gyűlés egyhangú határo­zata alapján engem a m. kir. honvédelmi mi­nisztérium 80445/eln. 8. c. 1920. sz. a. „a for­radalmi mozgalmak keletkezése óta tanúsított magatartásomért" igazolt, számomra az erről szóló Igazolványt kiadta, a székesfehérvári kör­letparancsnokság pedig „a nem tényleges vi­szonyban annak idején szerzett érdemeim" jeléül arcképes Emléklappal látott el. A témával egyébként egyszersminden­korra végeztem. Dr. Kőrös Endre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom