Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-06-06 / 23. szám

A NEUMANN-cipőt mindenki ismeri, szereti és bizalommal vásárolja. Ne kísérletezzen ismeretlen gyártmányokkal! Ne higyjen hangzatos reklámoknak, továbbra is csak NEUMAWN-cipőt viseljen. Tekintse me kirakatainkat és meggyőződik, hogy cipőink liivítele a legszebb, áraink a legolcsóbbak. Vászoncipők vörös gummitalppal mindenkinél olcsóbban, női ébd Ol/j férí i « • " Fő-utca. Ki tisztíttat ma keménygallért ? Csak a könnyelmű ember! 1 gallér ára: P P20 5-szöri tisztítás: á —i2 —"60 Mert Összesen: P 1 80 vagyis egyszeri viselet —-30 fillér. 24 fillérért viselhet azonban mindig új gallért, mióta kapható már Pápán is a legújabb •Jupiter-vászon-gallér, amiből 5 drb. gallér kerül P 1 '20-ba. Nem kell mosatni; mindig új! Kossuth-utca. irt Dr. Kenessey Pongrác főispáni beiktatása. — 1931. junius 3. Fényes külsőségek között ment végbe e hét szerdáján Veszprémben dr. Kenessey Pongrác, vármegyénk új főispánjának installá­ciója. A beiktató ünnepnek a szokásos fényes kereteken messze túlmenő erkölcsi tartalmat adott az új főispán nemesv€íret% férfias.-.szék-j foglalója. Külön emeljük ki e helyen azt a meleg búcsúztatót is, melyben a távozó főis­pánnak, dr. Körmendy-Ékes Lajosnak volt része s melynek dr. Antal Géza püspök volt ékesszavű szószólója. A beiktatásról itt következő tudósításunk számol be. Megnyitás, dr. Körmendy Ékes búcsúztatása. A közgyűlést d. e. 9 órakor dr. Horváth Lajos alispán nyitotta meg, aki díszmagyarban foglalt helyet az elnöki SZCív ben. A Nemzeti Hiszekegy áhítatos elmondása után szép sza­vakban köszöntötte a szomszéd törvényhatósá­gok: Fejér, Tolna, Zala, Komárom vármegyék, Székesfehérvár város kiküldötteit, valamint a törvényhatósági bizottság alkotó tagjait. Miután dr. Porubszky Elemér főjegyző felolvasta a dr. Körmendy-Ékes Lajos főispán felmentéséről szóló legfelsőbb kéziratot, szó­lásra emelkedett dr. Antal Géza püspök, hogy a távozó főispánt búcsúztassa, kinek buzgó szolgálatait elismervén a kormányzói leirat, ennek szavai a mi szivünkben megértő vissz­hangot találnak. Shakespearet variálva bú­csúzni jöttünk tőle, nem dicsérni őt, de mégis meg kell emlékeznünk azokról a nagy szolgá­latokról, miket öt év alatt vármegyéjének tett. A vár gye elektrifikálása, a haladás ez a nagy vívmánya az ő páratlan energiájának (het­venszer járt a minisztériumokban) köszön­hető. Ez örökre megőrzi nevét. A kisgazda-t párt erősítése, a falu civilizációja szintén nagy érdeme. Megszállott területről kiüldöztetve át­hozta ide azt a meggyőződést, hogy csak az összes jó magyarok együttműködése, mikor nincs válaszfal osztályok és felekezetek közt, mentheti meg a magyar hazát. De profundis kiáltunk ma fel nagy nyomorunkban, ilyenkor mindenki legyen testvére honfitársának, így készítve elő hazája jobb jövőjét. Körmendy­Ékest mi nem veszthetjük el, az ő tudására, az ő munkájára még szüksége van a hazának, szükségünk van nekünk, kik érzelmileg mindig vele együtt maradunk. Felharsonó nagy taps között fejezvén be a püspök beszédét, indít­ványozta, hogy a távozo főispán arcképe mű­vészi kéz által a vármegye nagyterme számára megfestessék. Az indítványt lelkes éljenzéssel tette ma- , gáévá a közgyűlés, mire Körmendy-Ékes mé- j lyeiir, meghatva cínelke^ett.. szódásra. Megjíp- J szönte a feléje irányuló szeretetet, jelezve élet­elvét: soha felfelé nem nézni és törni, min­dig egész embernek lenni. Működése mérlege szerinte a rossz gazdasági helyzet miatt nem vált kedvezővé, de ami.t elért, azért is hálát ad Istennek s köszönetet mond a törvényható­sági bizottságnak, hogy ez a munkája a le.gtel- j jesebb harmóniában folyt le. Soha nem múló hálája kifejezésével búcsúzik szülővármegyé­jétől. Frenetikus taps visszhangzott a távozó szívből jövő szavaira. Az új főispán kinevezése, meg­hivatása. A Veni Sancte. Most a főjegyző felolvasta dr. Kenessey Pongrác kineveztetésérqí szóló kormányzói le­iratot. Az elnöklő alispán hangsúlyozva azt, hogy Kenessey személtében egy ősi vármegye­beli család sarja, ki 25 éve tisztviselő, 11 éve főbiró, került a vármegyei főispáni székbe, báró Fiáth Pál vezetésevei Holitscher Károly, Szabadhegyi Elemér, dr. Weszely Tibor, dr. Kende Ádám, Jakab .I^ajos, Nikodém Mihály biz. tagokból álló küldöttséget kért fel, mely dr. Kenesseyt az ünnepélyes Veni Sanctera meghívja. s Az ünnepélyes Veni Sancte a püspöki székesegyházban maga dr. Rott Nándor me­gyéspüspök celebrálta ,a szentegyházat zsúfo­lásig megtöltő díszes ájtatos közönség jelen­létében. A beiktató közgyűlés. Fél 12 lett, mire a törvényhatóiság ! tagjai s a vendégek 4 vármegyeház nagytér- j mébe visszatértek. Tarkállott ekkor a nagy te- j rem a fényes díszmagyarok, egyenruhák soka- í ságától. Az első sorban középen szokott he­lyén dr. Rott Nándor megyés püspök, tőle jobbra Kránitz Kálmán fsz. püspök, balra! dr. Antal Géza ref. püspök foglalt helyet. Az új főispánt gróf Festetich Sándor vezetésével újabb küldöttség hívta meg s mikor a te­rembe ért, lelkes taps fogadta. A főjegyző felolvasta az eskümintát, amit a főispán utána mondott és ezután négy főszolgabíró három ízben magasra emelte a főispáni székben. Kapható Pápán: ifj. Stern £ipót cégnél Kossuth-utca 13. A főispán beszéde. Osztatlan figyelem között mondotta most el dr. Kenessey főispán, itt következő szép programmbeszédét: Első szavam főispáni székemből a hála szava a Mindenhatónak, hogy síúlyos beteg­ségemből meggyógyulni, megtartani kegyes­kedett, olyannyira, hogy tisztemet vállalni mertem. A hála szava a vármegye törvény­hatósági bizottságának, ki negyedszázados ed­digi működésem alatt bizalmával megajándé­kozni és abban megtartani szives volt. Hogy e bizalommal nem éltem vissza, hogy nyugodt lelkiismerettel állhatok itt, en­nek oly felejthetetlen szeretetteljes bizonysá­gát adta az eddig gondjaimra bizott járás lakossága, mely büszkeséggel tölt el és bizal­mat ad további nagy munkára. < A vármegye szolgálatában nőttem fel. ebben a szolgálatban telt el életem java. Mint ilyen tanultam meg tisztelni és becsülni a vármegye autonómiáját, <ezt megtartani, fej­leszteni, szívesen vállalt kötelességem lesz. LIgy érzem, hogy nekem programmot adnom részben felesleges, részben igen nehéz. Felesleges azért, mert mindazt, amit eddig járásom érdekében tettem, akarom az egész vármegye érdekében tenni, nehéz pedig azért, mert a legszebb terveket is megakasztják a mai rendkívül nehéz gazdasági viszonyok, me­lyek egyformán nehezednek mindnyájunkra. Jó, mindenki jogos érdekeit kielégítő közigazgatást akarok, melynek alapfeltétele, nézetem szerint, az ügyek és az emberek sze­retete, a kisemberek, szegények, elesettek fel­karolása, segítése. Az ügyesbajos dolgaikkal a hatóságokhoz forduló embereknek, a veze­tőkben nem a félelmes elöljárót kell, hogy lássák, hanem a segíteni akaró és tudó embert. Kell, hogy mindenki szeretetét és bizalmát bírják, atyai gondoskodás és szeretet hassa át őket, mert csak így tudják hivatalukat jól ellátni. Ily irányű munkájukban megértő, se­gítő társuk leszek. Okos, helyénvaló takarékosságot óhaj­tok .úgy a vármegyénél, mint a községi életn ben. Nagyon jól tudom, hogy a vármegye és községek jövödelme az egyesek keserves adó­fillérjeiből kerül ki. Kell, hogy ezen jövödel­tnek felhasználásánál a leggondosabb körül­tekintés érvényesüljön. Legnehezebb feladat a munkanélküliség rémének, főleg a nehéz téli hónapokban való leküzdése. Az üres gyomor a legrosszabb, tanácsadó. Kell, hogy ezt bármi áron legyőz­zük. A mai állapotokban ezen kérdés megol­dása legnehezebb. Hiszem, hogy e kérdés megoldásának módját nemcsak a törvényható­sági bizottság minden tagjának, hanem a vár­megye egész lakosságának közreműködésével meg fogjuk tudni oldani, — legalább is a veszélyt a minimumra csökkenteni. Szeretnék a még mindig kezdet kezde­tén álló szegény-kérdés megoldásánál közre­működni. Szeretném a vármegyei útkérdéseket meg­oldani, oly módon, hogy abból ne csak újabb terhek ne származzanak senkire, hanem az oly kényes, rendezetlen és terhes közmunka, il-

Next

/
Oldalképek
Tartalom