Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-05-03 / 18. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szára. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Katona József halálának százados évfordulóján — mint annyi más történelmi és irodalmi emlékünnepén ez árva honnak — ismét csak felújultak a nemes és hires magyar nemzetnek régi sebei. Katona a magyar drámairás shakesperei tehetsége volt. Kedvező körülmények között elérhette volna azt, hogy nevét ma a világirodalom legnagyobbjai között emlegetnék. Nem is kellett volna neki egy Erzsébet királyné vagy egy XIV. Lajos pártfogó kegye, nem kellett volna neki semmi egyéb, csak szabad levegő, a gondolat, a toll szabadsága és akkor nem némul el egyetlen fenséges hattyuénekével, akkor nem hanyatlik meg nem értve, fel nem ismerve, korai sírjába, hanem alkot, ir és dolgozik és egy nemzet gyásza, egyúttal világirodalmi büszkesége lesz, amikor a halhatatlanságba örökre elköltözik. Nem kellett volna neki semmi egyéb, csak szabad levegő, amit a magyar nemzet, mióta a Habsburg-uralmat nyakára szabadította, mindig nélkülözni volt kénytelen, aminek helyette rabigába görnyedt a magyar szellem és legnagyobb tehetségű költőink hosszú sorának pályájuk elején vagy pályájuk derekán tragikus végben kellett összeroppannia. Katona költői pályája kettétörését még egy külön mozzanat is segítette előidézni. Ő nemcsak költő, magyar költő akart lenni, de egyetlen megrendítő erejű tragédiájában félelmetesen zúg és dübörög a magyar lélek tüzes indulata az ellen az idegen ellen, mely — nevezzék bár meráninak vagy osztráknak — megrontani, megmételyezni, mindenéből kiforgatni, megsemmisíteni akarja a magyart. Hogy ez évszázadok annyi rettenetes katasztrófája után mégsem következett be, abban soha eléggé fel nem becsülhető része van az olyan — bár tragikus végű — költőnek, aminő Katona is volt, akik szivük vérével irták be nevüket a halhatatlanság könyvébe. Nyomjuk el azért »szentelt fájdalmunkat^ ne gondoljunk a sebekre, minek kiüjulását úgy hozza meg nekünk egy-egy ilyen emlékünnep, mint más, boldogabb nemzetnél a zavartalan öröm ujjongás át, tekintsünk egyedül önérzettel és büszkeséggel a kecskeméti új síremlék felé, melynek rég elporladt lakója a magyar nemzeti géniusz örök dicsősége marad. Csalódni, akárcsak tévedni, emberi dolog, de kellemesnek igazán nem mondható. Nem, főkép akkor, ha igazunk tudatában anynyira biztosan számítunk valamely reményünk beteljesedésére és ha bizonyos biztatás is elősegíti reményünk virágának kibontakozását. A dér, amely aztán időnek előtte elhervasztja,! hidegségével lelkünket is megcsípi s bizony nehéz ilyenkor fájdalmunkat elfojtani. Az itt ecsetelt sors legközelebb a magasabb lakbérsorozás révén ért bennünket, pápaiakat. El sem tudtuk képzelni, hogy kimaradjunk abból a jegyzékből, mely az előléptetett szerencsés városokat közli és íme megtörtént a nem várt eset, ismétlődése azoknak a kudarcoknak, melyek városiunkat a legutolsó évtizedben untig elégszer érték. Tévedés volna azt hinni, hogy ez a kudarc csupán a közalkalmazott-társadalmat érte, mely — a nyugdíjasokat is beleértve — vagy 1000 taggal lett volna érdekelve a lakbéremelkedésnél. A kudarc az egész városé, melynek közgazdasági vérkeringéséből átlagos számítással 1000X 140, tehát körülbelül másfélszázezer pengő marad el ez által. Arról nem is szólunk, hogy mi a magunk részéről igazságtalannak találjuk városunk mellőztetését. Nem ismerjük pontosan más városok lakásviszonyait, de el sem képzelhetjük, hogy legyen olyan város, ahol a tisztviselőnek a rangosztályának csak féligmeddig megfelelő lakásnál átlag 50—75<>/o-os ráfizetést kellene teljesítenie, mint nálunk. Megvalljuk, mert alkalmunk volt bepillantani abba a felterjesztésbe, melyet az új lakbérsorozás érdekében a város egy év előtti dátummal a pénzügyminiszterhez felküldött, hogy ezt a fent röviden jelzett helyzetet nem láttuk olyan nyomatékosan, példák egész sorával alátámasztva, mint ahogy az a cél érdekében feltétlenül szükséges lett volna. Lehet ugyan, hogy a kudarc nem ezen múlott. Az irás hiányát talán pótolta némileg a szóbeli információ, hej, de az a valaki, aki ennek az információnak megfelelő súlyt is tudott volna adni, az már aztán, az már aztán ennél, úgy mint más közérdekű ügyeknél is az utóbbi esztendőkben tökéletesen és végleg hiányzott. A IV. lakbérosztály »bús szigetének bús homokján^ a mentő hajót nem hozó »vizre bámulván^ ne a végzetet, de magunkat okoljuk sokért, amiből mostanában kárunk lett, vagy amiért hasznunk — egyesé, mint közé — csúfosan elmaradott. Hetvenkét város és község magasabb lakáspénzosztályban. Hivatalosan jelentik: A kormány az 1929 —30. évi költségvetési törvényben felhatalmazást kapott arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak állomáshelyeit képező városokat és községeket, amelyekben a házbérek a múlttal szemben lényeges eltolódásokat mutatnak, magasabb lakáspénzosztályba sorozhassa. E felhatalmazás alapján a minisztertanács az alább felsorolt városokat és községeket sorozta magasabb lakáspénzosztályba: Debrecen, Kaposvár, Miskolc, Pécs, Sopron és Szolnok városokat a III. lakáspénzosztályból a II. lakáspénzosztályba; Eger, Kecskemét, Nyíregyháza és Pesterzsébet városokat a IV. lakáspénzosztályból a III. lakáspénzosztályba; Baja, Békéscsaba, Budafok, Gödöllő, Gyöngyös, Hatvan, Hódmezővásárhely, Kalocsa, Keszthely, Salgótarján, Szekszárd, Szentes, Szikszó, Tapolca és Vác városokat, illetőleg községeket az V. lakáspénzosztályból a IV. lakáspénzosztályba; Alag, Albertfalva, Alsógöd, Bánréve, Berettyóújfalu, Békásmegyer, Békés, Cinkota, Csepel, Csongrád, Csorna, Csurgó, Diósgyőr, Dunaharaszti, Dunakeszi, Felsőgöd, Hejőcsaba, Kapuvár, Kiskunhalas, Kisvárda, Mátészalka, Mezőkövesd, Mohács, Moson, Nyírbátor, Pestszentlőrinc, Pestújhely, Putnok, Ráckeve, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Sárospatak, Sásd, Siklós, Siófok, Sopronbánfalva, Soroksár, Szentendre, Szerencs, Szigetvár, Tata, Tóváros, Törökszentmiklós és Vasvár városokat, illetőleg községeket a VI. lakáspénzosztályból az V. lakáspénzosztályba. A magasabb osztályba sorozás 1930 május elsejétől kezdődő hatállyal történik s az erre vonatkozó kormányrendelet a május elsejei hivatalos lapban jelent meg. Ezzel kapcsolatban a kormányrendelet olyan rendelkezést is tartalmaz, amely szerint a tényleges szolgálatban álló mindazok az alkalmazottak, akiknél a családi pótlékok számának csökkenése folytán a nagyobbösszegü lakáspénzt a jövőben csökkenteni kellene, ennek a nagyobbösszegü lakáspénznek élvezetében továbbra is meghagyassanak. Ezzel a rendelkezéssel, amely az összes tényleges alkalmazottakra vonatkozik, a kisebbösszegü lakáspénzt élvező alkalmazottak száma fokozatosan csökkenni fog. # Mint látható, városunk, mely a IV. lakbérosztályból a III.-ha kivánt bejutni, az előléptetett városok közül kimaradt. Hasonló sors érte (»vigasza a szerencsétleneknek, hogy bajukban társaik is vannak«) Veszprémet is, mely szintén a III. lakbérosztályt ambicionálta. ÚJDONSÁGOK. — Pápaiak a zsinaton. A református egyház egyetemes törvényhozó zsinata f. hó 1 -jén kezdte meg Budapesten tanácskozásait. A zsinat jelen ülésszakában az egyházalkotmányról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. Városunkból részt vesznek a zsinaton dr. Antal Géza püspök, Fejes Zsigmond és dr. Kőrös Endre igazgatók. — Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 3-án, ma szombaton d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: A vármegye alispánjának jelentése a Fejér vármegyével közösen létesített vármegyei bazaltbánya állapotáról. — A vármegye alispánja bemutatja a m. kir. kereskedelemügyi miniszter 3330/930. I. számú leiratát és javaslatot tesz a vármegyei bazaltbánya végleges berendezésének, valamint a bekötő utak kiépítésének céljaira felhasználandó 529.000 svájci frank rövidlejáratú kölcsön felvétele iránt. Hallatlan olcsóság Balog Jenő divatáru-üzletében Pápa, Kossuth Lajos utca 17. ^^^^ női-és férfiszövetek, szőnyeg, függöny, ágyterítő, d a ma sí, vászonáru, selymek, műselymck és mosóanyagok, női kabátok, úri ingek stb. cikkekben.