Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-03-22 / 12. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiBér. Telefon. 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. O M B AT O IV. MEGJELENIK M »Sarlősok« jöttek át Pozsonyból s egy új Petőfit akartak »új március«-ban ünnepelni. Az eszme figyelemreméltó, ámde nem egészen új. Már a háború előtt és alatt is bizonyos ki­sajátítási, el- és belemagyarázási eljárás in­dult meg Petőfivel szemben, őt, aki a leg­nemzetibb volt, meg akarván tenni nemzet­közinek. Ezt a meddő erőlködést, aminek cá­folatára nem kell tudományos vita, csak ép­'pen Petőfit el kell olvasni, megirigyelték most olyan magyarok (mert nem kell titkolni, ilyenek is vannak), akik a cseh uralommal meg vannak elégedve s akik most már nem nemzetközinek, hanem kisántánti vagy dunai konföderációi költőnek akarják Petőfit dek­larálni s eképpen saját külön céljaikra kisa­játítani. Ezt a tervet lehetne szentségtörésnek is tekinteni, ha Petőfi szentsége nem volna oly magasságban, hogy oda a Sarlósok ko­szorúcskája soha fel nem érhet. Ennek a Po­zsonyból hozott koszorúnak különben, me­lyen oly szép egyetértésben megfértek egy­más mellett a magyar, cseh, tót, horvát, szerb és oláh színek, mi megfelelő köriratot tud­tunk volna ajánlani, stílszerűen, természete­sen Petőfiből: Te rác, te német, horvát, tót, oláhság, Mit marjátok mindnyájan a magyart? Ezt kérdezte a költő 1848-ban s ma — hogyha élne — még szilajabb haraggal kérdezné Ugyanezt s szállna harcba azok ellen, akik mindig hűséges anyjukat, ősi hazájukat meg­nyomorítani, megcsonkítani segítették. Március 15. Csodálatos dolog. Akik március 15-ét 82 esztendővel ezelőtt ünnepévé tették a ma­gyarnak, már rég ott porladnak a temetők hantjai alatt, s március 15-ike még mindig régi fényében ragyog; sőt — trianoni ielnyo­mottságunkban — mintha még élénkebben, még erőteljesebben törnének fel lelkünkben az emlékek, amelyek e nap eseményeihez fű­ződnek. Ügy tünt fel — legalább nekünk úgy tünt fel —, mintha márciusi ünnepünk Pápán is még bensőségesebb, még lelkesebb lett volna, mint ennek előtte. A tavaszi langyos szellő a nemzeti trikolórok sokaságát csó­kolgatta, amelyek a középületekről és magán­házakról csüngöttek alá; a templomokban buzgó imádság szállt a magyarok Istenéhez, hogy hozza el reánk a szabadulás napját mi­előbb, s szabadítson meg bennünket ellen­ségeinktől, amelyek keletről-nyugatról, déi­ről-északról fenekednek reánk. A pápai Kaszinó március 14-én este tag­jainak nagyszámú és lelkes érdeklődésével megtartott és az Esterházy-<emlékserleg fel­avatásával kapcsolatos társasvacsora kereté­ben ülte meg a szabadság napjának emléke­zetét. Az ünnep célját és jelentőségét az első serlegszónok, Vitéz Draskóczy István altábor­nagy, a Kaszinó elnöke a következő, hazafias lélektől áthatott szép beszédben fejtette ki: Mélyen tisztelt Uraim! A Kaszinó választmánya a mult hóban tartott ülésében több tag indítványára elhatá­rozta, hogy egy serleget szerezzünk be, mely­lyel a Kaszinónak egyik — a választmány ál­tal felkérendő — tagja, minden év március: 14-én, társasvacsora keretében ünnepi szó­noklatot tart az 1848 március 15-én szárnyra­kelt eszmék örök emlékezetben tartására, a magyar igazság hirdetésére, a társadalmi szel­lem egészséges alakulásának irányítására és a baráti érzés ápolására. E serleg — tekintettel a gróf Esterházy­családnak városunkkal való állandó kapcsola­tára, több családtagnak a 48/49-iki szabad­ságharcban tanúsított hősies és hazafias ma­gatartására, később a Kaszinó belső életében történt érdeklődő és támogató részvételére — az Esterházy névre kereszteltetett. A választmány engem bizott meg, hogy a serlegavató beszédet megtartsam. Szeren­csésnek érzem magam, hogy a sors kedvezé­séből, éppen március idusának előestéjén, én méltathatom elsőizben e serleg jelentőségét, ki egy 48-as honvédnek honvéd fia vagyok. Kedves Barátaim! 1848 március 15. Ma, 82 év elmultával is nagyot dobban és lángragyúl minden igaz magyar sziv e napon, mert eszébe jutnak Jókai, Petőfi, Kossuth, a márciusi ifjak, kik a 12 ponttal, a magyar függetlenséget, sza­badságot, testvériséget, magyar szabadsajtót, a magyar nemzet öncéluságát irták kibontott nemzeti zászlójukra s ezzel egy idegen ura­lom alatt sínylődő nemzet negyedfélszázados bilincsét pattantották széjjel bátor hittel és magabizássaí a tavasz hajnalán. Igazságos és fenségesen lemberi esz­méik nem találtak megértésre a kényuraknál s rövid idő múlva megszólaltak az abszolutiz­PAPAI ALTALANOS BANK RT. FŐ-TÉR. Takarékbetétek elfogadása a legma­gasabb kamatozással. Önsegélyző hetenként 1 pengő, csak 3 évre, leg­olcsóbb kölcsönök. Valuta-devisa vétele és eladása a legelőnyösebben. Bővebb felvilágosítást szívesen ad az Igazgatóság. mus által reánkszabadított martalócok hor­dáinak ágyúi, ropogtak puskái, kigyúltak szur­kos csóvái és égetve, rabolva, gyilkolva pusz­títottak minden életet és vagyont, ami ma­gyar volt. Ekkor önvédelemből megszületett a ma­gyar honvéd; fiatal, eszes és elszánt magyar vezérek, a nemzet függetlenségének és sza­badságának fanatikusai teremtették és ve­zették. Eldördültek Bem apó ágyúi, futott a horvát-szerb-oláh és osztrák, ős Buda várán büszkén lengett a magyar trikolor, mig az óriási cári hatalom nehéz muszka csizmái s kozák lovai vérbe nem taposták a magyar szabadság nyiló virágait, jöttek a Bach-korszak hírhedt cseh be­amterei; majdnem két évtizeden át lihegő bosszúvággyal és kárörvendő alattomos ke­gyetlenséggel pusztítottak minden magyar ér­téket. Végre a magyar nemzet nagylelkűségé­ből megtörtént a kiegyezés; nyertünk egy látszatalkotmányt s megadással szolgáltuk to­vább az idegen hatalmi érdekeket. így érkeztünk el ,a világháborúig, mely­ben a magyar nemzet becsületes hűséggel és mindent feláldozó vitézséggel kitartott szö­vetségesei mellett, mégis elvesztettük s az évszázadok óta gyűlölködő, koncleső szom­szédok hazugságainak áldozatává lettünk. A világhatalmak közömbössége és tu­datlansága parancsolt úgynevezett békét, adott függetlenséget és szabadságot; olyant, hogy ha gyalázatosan megcsonkított terüle­tünkön hangot adni, vagy megmozdulni meré­szelünk, megfoszt mindennapi kenyerünktől is. Nos hát, a magunk történelmi hivatását, a magyar nemzet öncéluságát és élniakarását nem rabolhatják el s mi, valahányszor e ser­leget magasba emeljük, új márciusi hirde­tünk, meggyújtjuk az emlékezés fáklyáját, hogy bevilágítsa a magyar igazság, magyar szabadság és feltámadás útját, melyen a már­ciusi örök ifjak diadalmasan jussanak el a nagy, hatalmas és dicső Magyarországhoz. Ehhez kérve a magyarok Istenének min­denható kegyelmét, ürítem ki e serleget. Lelkes tetszéssel fogadott szép beszéde után kiürítette a díszes ezüstserleget, melyre a következő felirat van bevésve: Gróf Esterházy 'emlékserleg 1930 március 15. Márciusi ünnepségeink gerince idén is a kollégiumi ifjúság ünnepe volt, mert hisz az úgyszólván a város egész közönségének ün­nepe volt. Az ifjúság katonás négyesrendekbe sorakozva, délelőtt 11 órakor a Széchenyi­téri honvéd-szoborhoz vonult, amelyet szép ünnepély keretében megkoszorúzott. Kezde­tül a nemzeti imánkat, a Himnuszt énekelték el, majd Győr Sándor papnövendék állott a szobor talapzatára s messzezengő hangon el­szavalta Fejes Sándor papnövendék pályadí­jat nyert lendületes ódáját. A vegyeskar Tóth Lajos főisk. ének- és zenetanár vezetésével teljes szabatossággal elénekelte a Talpra ma­Tekintse meg kirakataimat! Megtekintés vételkényszer nélkül! r r NAGY TAVASZI VASAR! Női és férfi divat gyapjúszövetek, selymek, vászonáruk, mosóárukban és a legújabb fazonú női felöltőkben. BALOG JENŐ divatáruházában Kossuth-utca 17. Mlnt4kat vidékr e szívesen küldök. Bámulatos olcsó áraimról győződjön meg! «f

Next

/
Oldalképek
Tartalom