Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.
1930-01-11 / 2. szám
Telefon 174. Csipkék, Te,efon17 4szalagok és rövidáruk kaphatók RAIDL FERENCNÉL Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehérnemiiek, harisnyák, keztytik, ernyők, botok, kalapok, sapkák, nyakkendők, ridikíilök, böröndök, stb. Adalékok a XYIII. századi Pápa városáról (Városi jövedelmek. — Kiadások.) (Folytatás és vége.) 1744. május 2-től 1745. május 2-igLaaka János a városi malombíró. Elszámolása szerint értékesíttetett tiszta búza 108, abajnoc 225, kukorica 60, árpa 11 Vej malompor 21 cubulus. y>Zsidóktul való Őrlése 1 forint 60 dénár, s evvel együttesen 371 Rhénes forint 50 dénár a jövedelem. A Város különféle szükségére« azonban 239 forint 22 dénár erogatio is van, maradt tehát 132 fornit 28 dénár. És maradt még a város számára 6 malomkő. 1745. május 2-től 1746. május 2-ig ismét Laaka János malombíró számol el a város malmának jövedelméről. A malom bevétele 83^2 cubulus tiszta búza, 198 cubulus abajnoc és 106 cubulus kukorica. Malompor 20 cubulus. Az egész jövedelem 392 Rhénes forint 20 dénár. Az árendákkal a városi főbíró (Judex primarius) számolt el, ezen kivül nagyobb összegek nem igen mehettek keresztül a kezén. Legalább Szecsödy Márton városi főbírónak 1744. április 24-től 1745 április 23-ig való első évében csupán 53 forint 92 dénár perceptiójáról találunk elszámolást. Ebből is 39 forint SS 1^ dénár kiadása volt a város különféle szükségleteire. S ugyancsak Szecsödy Márton mint városi főbíró az 1745. április 24-től 1746. április 24-ig y>kezéhez vett városi kevés jövedelmekrül és beneficiumokruh elszámolván, bevételeként csupán 17 forint dénár szerepel. Igaz azonban, hogy maradt nála ezen kivül »/obb egy lónak az ára, s más egyéb féle költségre való pénza 42 forint 90 dénár. (Prot. 1746. ápr. 19.) A városnak természetesen kiadásai is voltak; azonban mik voltak azok, s mennyit tettek ki, teljes képet nem alkothatunk. Kérdéses lehet mindjárt, szerepelnek-e abban az időben az állandóság jellegével bíró személyi kiadások. Helyesebben mondva, volt-e a városi főbírónak, a nótáriusnak, a »tanácsoknak« (szenátoroknak) s általában a y>tiszteknek«. — mondjuk — fizetése? Elszórtan találunk egyes adatokat, hogy pl. a városi főbírónak, vagy a malombírónak, ennek vagy annak fáradságáért a tanács ezt vagy azt megszavazza, azonban ezek inkább csak külön honorálások lehettek. Iványi Béla Eperjesről értekezvén 1 úgy vélekedik, hogy a bírói, esküdti és a nagytanácsbeli tagság tiszteletbeli állások voltak. Megjegyzi azonban, hogy arra van adat, hogy a bíró és a városi jegyző házuk után adót nem fizettek. Nem tekintve ezúttal azt, hogy Iványi Béla vizsgálódásai több száz évvel régebbi időkre vonatkoznak, annyit Pápánál is megállapíthatunk, hogy itt egy bizonyos két szántóföld, az úgynevezett »Bíróság földjein a mindenkori városi főbírónak illetménye volt. 2 Megállapíthatjuk azt is, hogy Pápa városának 1744. október 22-i statuma a városi főbírónak mindenkor öt köböl malomport rendel a város malmából. Hogy azonban kimondott fizetése volt-e Pápán a városi főbírónak, arra eddig adatunk nincsen. Csak következtethetünk. Veszprém városa főbírójának fizetése 1763-ban évi 100 forintban megmarad, 3 azonban a tanácsnak és a városnak jövő szabad dispositiója meghagyatik. Ha tehát Veszprémben — de másutt is — fizették a város bíróját a XVIII. században, hihetőleg Pápán is 1 Dr. Iványi Béla: Vázlatok Eperjes sz. kir. város középkori jogéletéből. (Századok, 1909.) 2 V. ö. Jankó László: Tarlózás a XVIII. századi Pápáról. (Pápai Hirlap 1927. 12. szám.) 3 Veszrém város 1763. május 1-én hozott statutuma. így történhetett. Éppen úgy Veszprémhez hasonlólag egyéb jövedelmei is lehettek. A büntetésekből beszedett pénznek kétharmadából a tanácstagokkal bizonyára osztozott, mégpedig olyanformán, hogy reá mindig dupla rész jutott. 1 Másrészt jövedelme lehetett az a pénz is, melyet az instans — kisebb panaszok leikezdése előtt — lefizetni tartozott, hogy a bírói eljárás igénybevételének díját egyenlítse. (Sportula.) Veszprém városának 1770. évi május 7-i statutuma ezt 40 dénárban jelöli meg, formális processusnál 1 forint és 1 krajcárban. — Győr városának is egy 1640-ből származó statutuma azt mutatja, hogy a panaszpénz ott is a városi bírót illette. Iványi Béla szerint a városi jegyzőt Eperjesen életfogytiglan választották. Fizetése hetenként 1— 1/ 2 forint volt, néha bizonyos menynyiségü sör. Ez a XV. sz.-beli Eperjesre, az 1324-ből kiv. leveles szab. kir. városra szól. Pápán kimondott adataink nincsenek. Bizonyos, hogy 1738. ápr. 29-től kezdve írt jegyzőkönyvekben egészen 1742. Szent György napjáig évről-évre, de egyfolytában Lehen Ferenc nótárius írásával találkozunk. A következő évre szóló lajstromnál már mint »Emeritus Nótárius és Tanácsi szerepel, az 1742. május 7-i és szept. 29-i jegyzőkönyveket pedig mint »Prglt Pápa Városának Surrogatas Nótáriusán írja alá: Hogy pedig a jegyzőnek Pápán meghatározott fizetése volt-e és mennyi lehetett az, eddig nyomát nem találjuk. De ha figyelembe vesszük Veszprém városának már hivatkozott 1763. évi statútumát, mely szerint fassiókból és egyéb — a város pecsétjével kiadott — elintézések taksájából harmadrész az expediens nótáriusé ( 2/ 3 rész pedig a bíróé és tanácsuraiméké), akkor Pápán is hasonlatosan honoráltnak gondolhatjuk a hites nótárius munkálkodását. Ezenfelül panaszok megtételénél az 1 peták (mely nem egészen 12 dénárnak felel meg) a jegyzőt is megillethette. Az esküdteket illetőleg Győr városának 1640. évi statutumát hivatkozhatjuk. Győrben a Szent Erzsébet-napi vásár jövedelmeiben részesedtek, a Szent Péter-napi és Szent Györgynapi vásárok jövedelmei pedig őket illették. Becsüknél pedig az esküdtek városiaktól százból egyet, idegenektől vigesimát vettek. 3 Valószínűnek tartjuk, hogy valamely hasonló jövedelmekkel Pápa városának esküdtjei is bírhattak. Külső, kisebb alkalmazottak díjazásáról — elszórtan — találunk egyes adatokat. 1739ben y>Pápa belső városa részéröh az erigált bakonyi lineán 4 strázsa volt. Ezek azonban nem válhattak be, mert az ordinárius vicispán elrendelte, hogy helyettük másokat, jobbakat és alkalmatosabbakat kell fogadni. Ekkor persze a városnak v>föllebb kellett igérnU. Egynek-egynek fizetése így lett 4 forint 25 dénár havonként. A Tüzes-kapu előtt is volt 2 strázsa. Egynek-egynek fizetése havonként 3 forint 50 dénár. 8 A pusztagyimóti határban pedig a város kukoricaföldjeinek őrzésére és pásztorságra Berki János és Baranyai Ferenc v>hitves szolgálattyai találtatott szükségesnek. Fölesketik őket és fizetésük minden hold után 15 dénár. Ha pedig valamely károsodást elérnek, a büntetésből első sorban a kárt vallott gazda megelégíttetik, a többire nézve pedig felesen osztozni fognak. Nem érdektelen, hogy ez a határozat 1743. augusztus 20-án történt. Azaz Szent István első magyar király ünnepén egybegyűltek a városi szenátorok. Miután pedig Szent István király ünnepe már az 1092. évi szabolcsi zsinaton a külvilágban is megülni kötelező ünnepek (festa fori) közé soroztatott, 4 csak azt látjuk, hogy Pápán a XVIII. század közepén még nagyon is kisvárosias, szinte falusi életet élt a lakosság. Tudjuk a kisbíró (Judex minor) fizetését, illetményeit. Amikor 1744-ben a B. és N. Tanács kisbírónak választja és rendeli Zrény Istvánt, fizetése 21 forint készpénz, 2 1/ 2 mérő tiszta és 2 mérő abajnoc gabona. Hitét is letette. Tudjuk azután, hogy 1746. április 4-én a város új kocsist szegődtet »Jámbor szolga 1 Ugyan a hányadolás változhatott is, mert pl. az 1758. április 17-i statutum szerint a veszprémi városi föbiró fizetése még 60 forint, de azonkívül a büntetések fele, melyek urbárium szerint a városnak competálnak, biró uramat illette. (Kolozsvári-Óvári i. m. V. 2. 528. 1.) 2 Győr város levéltára Prot. Nro 7.1630—1647.73.1. 3 Másik helyen egy hétre említtetik. Ez nyilván tévedés lehet. 4 Mihályfi Ákos: „A nyilvános istentiszteletet" 100—101. lap. Péntek Ferenci személyében. Az ő esztendei bére 24 forint készpénz, azonkívül eleségére 8 mérő abajnoc és 2 mérő tiszta búza. És kap még azonkívül 2 pár csizmát, 20 font sót, x/ 4 (?) kását, 1/4 (?) borsót és l/ 4 (?) lencsét. Szállást a városnak házacskájában y>Kitin az dombon lévő istálló mellette adnak neki, ahol a dobossal együtt ketten békével és csöndességgel ellakhatnak. A ház mellett lévő egy hold kukoricást is együtt bírják. S nem tudjuk, hogy még ezen felül egyéb jótéteményben nem részesedett-e, mert már régebben is »A város kocsisának menstruMim hogy egy font gyertya adattassé k, concludáltatott«,. (1739. dec." 12.) Tóth Péter »határcsősz« nevével már 1742-ben találkozunk, amikor valami vád volt ellene folyamatban. 1746-ban május 6-án azonban Takács Ferenccel ismét őt állítja a város erre a szolgálatra. Megállapítja illetményeiket is, y>lészen kiknek is serény az ezen szolgálatokért minden két köblös vetés földiül ?gy> nagyobb földektül pediglen több, menynyire menne azokbul ennél, két-két kévéfeki. A kukorica-pásztorságért pedig y>járni fog nékik minden egy földtüli 15 dénár. Ők azután y>tgaz 's hív vigyázásukra hiteket esküvéssel is föltették«. Összevethetjük ezt az esetet Kőszeg városának 1689-ben hozott egyik statútumával. Kőszeg városa a mező, vetés, rét őrzésére négy y>Iberraftérti fogadott föl. Nem számítjuk ez alkalommal, amit egynek-egynek lovára 15 köböl zabot, s három szekér szénát adott, hanem csak azt vesszük, hogy egyiküknek-egyiküknek 25 forint készpénzt és 10 köböl gabonát állapított meg egy esztendőre. 1 Pápa városa sem bánt tehát mostohán határának őreivel. Pedig még az akkori egyszerűbb viszonyok közt is sokfelé volt a városnak gondja és figyelme. 1738. augusztusában például két mérő tiszta búzát és három köböl abajnoc gabonát rendel a gróf halászainak, hogy a város malma előtt a tó torkát kötelességük szerint ők is jól és helyesen megtisztítsák. Viszont 1739. januárjában úgy találjuk, hogy a városban bekvártélyozott két káplárnak a katonáik közt való »fó disciplina és commando tartásukérti fejenként 2—2 forintot juttat. Amikor • pedig 1743-ban a város a szükséges takarítá- 1SZÍ sokat végezteti, azoknak jó véghezvitelére »közönséges és bévett szokás szer int a. még borról is gondoskodik. Hogy serény gondviselés lehessen a munkások között, »amenynyire hasznosabban és kevesebb költséggel kitelhetik1, 4 akó bor vásárlását határozza a város tanácsa. S adott alkalommal még a vármegye vicispánja iránt is kifejezésre juttatja háláját. Cselédjeinek számára két vég szűrt vetet a város tanácsa, mert a téli kvártélyok kiosztása alkalmával a vicispánnak a város iránt »uri fó akardttyáti tapasztalta. (Prot. 1738. nov. 28.) Megtörtént pedig az is, hogy közben kára esett a városnak. Esetleg meg is csappantak jövedelmei, vagy pedig a terhek miatt panaszolkodott. így 1741-ben Horváth Szabó Mihálynak Christoph-utcai árendás házát maga a város tanácsa vallja és cedálja Molnár Ferencnek, felesége Borbás Jutka és gyermekeinek 20 Rhénes forintokban a hozzátartozó szántóföldekkel együtt, mert nevezett Horváth Szabó Mihály »alattomban és minden hír nélkül innen szökevényképen elmenti, holott a nemes városnak már három esztendeje árendával és 14 forint 50 dénárral adósa volt. Miután másoknak is, sőt 18 forinttal — munka fejében — még a saját legényeinek is tartozott, zálogképen elhordatott javait készpénzre fordítják és a hitelezők közt felosztják. (1741. ápr. 21.) Majd megtörténik, hogy Köszeghy Borbély Ferenc soknak találja a 90 dénárt, melyet az árendás háza mellett bírt két darab y>vetés földi után terragiumban fizet, mert »több 3 l/ 2 mérőnél azokban nem mégyeni. És mivel ezt többen is igazolják, a város tanácsa le is szállítja a terragiumot, s 52 1/ g dénárban állapítja meg. Előfordul az is, hogy a város fölszólal mértéken felül megterhelése ellen. így 1742. november 9-én határozza a Böcsületes és Nemes Tanács, hogy mivel Horváth László Ur1 Kőszeg város statutuma 1689. március 14. (Kolozsvári-Óvári i. m. V. kötet 2. 317. 1.)
