Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-02-15 / 7. szám

XXVII. évfolyam. 7. szám. Fápa, 1930 február 15. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. »Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett« és tettek emberét alig is lehetne! szóval, nem is lehet mással, mint csupán tettel ünnepelni. Bölcsebben és időszerűbben s az ünneplendő személyiség szelleméhez méltóbban alig lehetett volna azért Horthy Miklós kormányzónk tiz éves jubileumáról megemlékezni, minthogy alkotásokat fűznek annak a napnak emlékezetéhez, amelyen gonddal és felelősséggel teljes magas állását a nemzet bizalmából elfoglalta. Különösképen jelentőségük van az alkotásoknak ebben a mai nehéz időszakban, amikor a létesítendő műveket és intézményeket nemcsak jövendő magasztos rendeltetésük szerint nézhetjük és méltathatjuk, de amikor az alkotások a jelenben jelentenek felbecsülhetetlen értékű munkaalkalmakat. Az a hid, mely a Ferenc körút végén a Lágymányos felé átíveli majd a büszke Dunát, nemcsak a jövendő forgalmának le?)z hatalmas lebonyolítója, de mialatt készül és épül, száz meg száz munkáskezet foglalkoztat és segít kenyérhez. S azok a különböző nagyszabású egészségügyi intézmények, melyeknek majdan homlokzatukra kerül a jubiláris kormányzó neve s melyen vagy a társadalom egyetemének vagy egyes jobban rászoruló rétegeinek fognak gyógyulást, üdvöt és áldást hozni, szintén mialatt megkészülnek, méreteik nagyságához képest tehát éveken át, ujabb ezer meg ezer ember anyagi jólétét mozdítják elő. A tízéves évforduló emlékezetes napja ekképen háromszoros örömet hoz ennek a balsorsüldözte nemzetnek: büszke örömöt azon, mert olyan államfővel dicse-, kedhetünk, aki biztos kézzel vezet bennünket szebb jövőnk bár még göröngyös, mindig fáradságos, de azért biztató útján, háládatos örömöt azon, hogy a termelő, alkotó munka új lehetőségei nyíltak meg általa számiunkra s végezetül lelkes örömöt azon, mert minden Demosthenesnél szebben tettek, egymást követő nemzedékek egész sorának közjavára szolgáló alkotások éltető forrását buzogtatta elő. CONBAD YEIDT Annyiféle gazság történik gyakrabban magánokokból, de elég gyakran azért a közt érintő indokokból is ezen a mi földünkön, ahol bizony ebben a mi századunkban, ,az előhaladott kultúra valamikor szinte el sem képzelt korában »virágzik — a költő szavával élve —< a testvérgyülölési átok az ember homlokán« legvisszataszítóbban, annyi faját, módját és eszközét látjuk előttünk tombolni a gonosz tetteknek, hogy igazán ma már csak elvétve, nagy ritkán döbbenünk fel valami új, még eddig soha elő nem fordultnak hallatára. Ilyen soha nem hallott, nem képzelt gonoszság gyanánt borzong át az emberiségen az a rémséges gonoszság, amellyel Kutjepov orosz tábornokot tőrbe csalták és —* ma már szinte bizonyosra vehető — galádul láb alól eltették. Magán bűncselekmény gyanánt már előfordult máskor is egy-egy nagyvárosi Bábel közepette, hogy a kiszemelt áldozatot léprecsalták, elrabolták s úgy fosztották meg kincsétől, esetleg életétől. De hogy ez a legaljasabb orvtámadás egy állam kormánya részéről legyen lehetséges, hogy olyan helyen, ahol a külföldi vendég jogát élvezi s azt kellene tisztelnie, hajtották végre ezt a borzalmas maffiát, az eddig nem volt hihető, illetve hihetővé az emberiség számára, egyedül a szovjet uralma volt képes tenni. Annak az utálatnak, mellyel érte minden más nemzet, elsőként maga a vendégért pirulni kénytelen házigazda szerepet játszó Franciaország sújtja a szovjet rendszerét és vezéreit — sajnos — ép úgy nem lesz eredménye, mint nem használ az a rengeteg pénzáldozat, rendi őrenergia sem, mellyel a tetteseket kinyomozni akarják. Majd ha egyszer minden állam — a helyett, hogy követek útján tartaná fel velük az érintkezést — összefog egy hatalmas, soha nem látott arányú világbojkottra, s majd ha megtudják a módját és alkalmát találni annak, hogy a cárinál ezerszerte borzasztóbb rabszolgaságban tartott milliók és milliók a maguk akaratát érvényesítve új zsarnokaikat pokolba űzhessék, akkor, csupán akkor fog eljönni az erkölcsi megtisztulásnak az az óhajtva várt ideje, amikor a mostanihoz hasonló gazságok örökre lehetetlenné válnak. VERDUN Válaszul egy támadó cikkre.* A Pápa és Vidéke cimü hetilapnak legutóbbi számában dr. Sulyok Dezső egy egész oldalas kirohanást intéz ellenem, a Kollégiumi Lapokban megjelent cikkemmel kapcsolatban. Hivatásom és nagyon komoly elfoglaltságom nem engedi meg, hogy dr. Sulyok Dezső cikkére az általa használt kötekedő nyelven feleljek, azonban válasz nélkül nem hagyhatom sorait, s mivel megtámadtatásom e tisztelt város nyilvánossága előtt történt, nekem is e lap szerkesztőségének engedélyét kellett kérnem arra, hogy ugyancsak a város nyilvánossága előtt válaszolhassak. Legelőször is azt kell megjegyeznem, hogy a doktor úr vagy nem értette meg cikkemet, vagy tudatosan félreértette. Én Nacionalizmus Amerikában cimmel az amerikai viszonyokról irtam. Állításaimat a doktor úr nemhogy cáfolná, de még csak fel sem említi. Jóllehet fejtegetésemnek Németországra vonatkozó részét teljes egészében citálja, érdemlegesen nem szól a tárgyhoz. Ehelyett mellékvágányra tereli a dolgot. * E cikket, szerzője felkérésére, közöljük ugyan, de anélkül, hogy a vitába ezzel a magunk részéről beleavatkozni kívánnánk. Talán nem ismeri, doktor úr, cikkemnek tárgyát és azért nem beszél arról? De ha nem ismeri, miért vesz tollat a kezébe és miért ír egy egész oldalas kirohanást ellenem? Nem szívesen ugyan, de most az egyszer — először és utoljára — követnem kell öt arra a mellékvágányra, amelyet cikkében kijelölt. Követnem kell pedig főkép azért, mert szörnyű dolgokat mond a nagy magyar szabadsághősről, Kossuth Lajosról. Ugy állítván őt oda, mintha valaha is hatalmi pozició után tört volna és ami még rettenetesebb^ mintha legfontosabbnak azt tartotta volna,. hogy a szabadságharc bukása után a saját életét megmentse. Nohát, kedves doktor úr, ha eddig nem tudta, akkor tanulja meg most és soha el ne felejtse, hogy Kossuth Lajos nem a pallos elől menekült ki külföldre, hanem hazájának kivánt akkor is szolgálatot tenni, mikor segítséget keresett számára külföldön. Anglia, Amerika, Olaszország ő általa ismerték meg és tanulták meg becsülni a magyart. A kiegyezést nagyban siettette és elősegítette az az emberfeletti munka, amit a magyar ügyben a nagy Kossuth Lajos végzett. És higyje el, doktor úr, hogy ma is az ő nevének említésére figyelnek fel egyedül külföldön és idehaza is minden jó magyarnak álma az ő független, szabad és egységes Magyarországa. Magyar érzésemmel és magyar szivemmel el sem tudom képzelni, hogy tud valaki annyira fanatikus lenni, hogy még a Kossuth áldott nevét és halhatatlan emlékét is megsérteni képes! A doktor úr aligha ismeri Deák Ferencnek a vegyes házasságra vonatkozó beszédeit, mert elvakult ultramontán felfogásával, bizonnyal őt is nagyon megtámadná és talán hasonlóképpen megsértené azért. « Deák is, Széchenyi is, Zrinyi is minden igaz magyarnak örök eszményképei. Az ellen azonban, hogy az ő nevüket egy felekezet is kisajátítsa magának, éppen ezért minden igaz magyarnak tiltakoznia kell. Nagyon távol állottak ők attól az ultramontán elfogultságtól, amelynek szellemében a doktor úr e cikkét megírta. Hiszen Széchenyinek minden gyönyörű nemzeti tervét az udvar akarta elgáncsolni, sőt a nemzetellenes udvari politika kegyetlenül üldözte is ezt a drága magyar életet! Ez kergette őrületbe Széchenyit. Zrínyiről csak annyit említek most meg, hogy nádorrá a protestáns rendek ajánlották, de ennek a szép tervnek megvalósulását is az udvari ármány hiúsította meg. A martir vérrel öntözött Tisza nevet pedig csak a legnagyobb áhítattal vegye ajakára minden magyar! Végtelenül sajnálom, hogy doktor úr cikkemet Kossuth Lajos emlékének megsértéAsszonynélküli város Naponta friss teavaj átaigM*kapható KORÉIN VILMOS jtleionil. Rendelésre friss tejszín.