Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-11-29 / 48. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. fSőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám tol 20 fillér. Telefon 131. ezám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: PetŐfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hinletések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN MEGJELENIK H Z A berlini út lényege. Gróf Bethlen Istvánt Berlinben oly messzemenő barátsággal fogadták, amely az egész magyar nemzetet méltán töltheti el örömmel. Ez a megkülönböztetett fogadtatás egészen bizonyos, hogy nemcsak a miniszterelnök Európaszerte ismert személyének, kiváló tehetségének s az európai politika egyik legjelentősebb faktorának szólt, hanem a magyar nemzetnek is. Mi magyarok, vérmérsékletünknél fogva is szívesen ápoljuk az érzelmi kapcsolatokat, de ezek mögött ma már keressük a realitásokat. A magyar nemzetet a levertségében is hatalmas német birodalomhoz nemcsak fegyverbarátsági, de szoros kulturális kapcsolatok is fűzik. Kölcsönösen hatást gyakoroltunk egymásra különösen kulturális téren, de a világháború vérzivatarában is módjában volt a szövetséges német nemzetnek meggyőződnie a magyar nemzet harci és karakterbeli erényeiről. Ezek a szálak elszakíthatatlan viszonyt szőttek a két nemzet között, amelyeket — amint a jelek mutatják — most már ki lehet építeni egyéb vonatkozásokban is. Hogy ezeknek az újabb kapcsolatoknak az ideje elérkezett, misem bizonyítja jobban, mint hogy a német kormány meghívta miniszterelnökünket, személyét megtisztelő vendéglátásban részesíti, mivel kapcsolatban oly nagy jelentőségű politikai nyilatkozatok hangzottak el, amelyek különösen gazdasági téren kecsegtetnek nagy értékkel. A gróf Bethlen István tiszteletére rendezett diszebéden maga a német kancellár adott kifejezést annak a kívánságának, hogy a közös politikai és kulturális eszményekben felépült viszonynak ki kell terjedniök gazdasági és áruforgalmi területekre is. A német nemzet a versaillesi békeszerződés után maga is a legsúlyosabb gazdasági erőfeszítéseket kénytelen megtenni. Az elmúlt tíz esztendő alatt mind a két nemzet annyira el volt foglalva saját belső rendjének biztosításával s a jövő alapjainak megszervezésével, hogy nem igen nyílt alkalom a közös problémák útjának közös egyengetésére. Ez alatt az idő alatt mi is titáni erőfeszítéseket tettünk. A német kancellár beszédéből kitűnik, hogy a magyar kormány működését a legnagyobb figyelemmel kisérték a német birodalomban s csakis ennek, a munkában eltöltött tiz esztendő eredményeinek tulajdoníthatjuk, hogy a német kormány is elérkezettnek látja az időt arra, hogy minkettőnket közösen érdeklő kérdésekről most már tárgyalásokat folytassunk s kölcsönös megelégedésre, eredményekre jussunk. Régóta hangoztattuk, hogy csakis egy belpolitikailag konszolidált állam képes a helyes külpolitikai alkotások terére lépni. íme, egymás után jelentkeznek külpolitikai vonatkozásokban azok az eredmények, amelyek elérhetőek nem lettek volna, ha megcsonkított országunk politikáját nem az a szellem tölti el, amelynek az a Bethlen István a reprezentánsa, aki tekintélyt és súlyt képvisel nemcsak belpolitikai, de külpolitikai téren is. Ilyenkor látjuk, mit jelent nekünk az ő személye. A német kancellár nyíltan kijelentette, hogy azok az érdemek, amelyeket Bethlen István a magyar politika terén az elmúlt évtizedben elért, csodálattal és őszinte örömmel töltik el a német népet is. A berlini úttól határozott eredményeket vár a magyar közvélemény s eredményeket elsősorban közgazdasági téren. Sajnálatos dolog, de tény, hogy hosszú esztendők óta szünetelt a nagyobbarányu árucsere a két nemzet között. Különösen érezte ennek hátrányát a magyar mezőgazdaság, amely azt tapasztalta, hogy Németországban a legnagyobb erőfeszítéseket tették annak érdekében, hogy az önellátásra való törekvés gondolatát minél nagyobb tökélyre emelve, a mezőgazdasági termények bevitelét lehetőleg a minimumra csökkentsék. Az elmúlt idők tanúsága azt mutatja, hogy Németország minden erőfeszítése ellenére is kénytelen igen tekintélyes menynyiségü mezőgazdasági termény behozatalához fordulni. Ha lezáródnak ezek a gazdasági tárgyalások s a magyar kormánynak sikerül megfelelő eredményeket elérnie, annak nagy jelentőségét érezni fogja a magyarországi termelés. A berlini út lényege a nem lekicsinylendő érzelmi kapcsolatok mellett itt keresendő. Mindenesetre szerencsés körülmény olyan féllel gazdasági nexusba jutni, melyhez üzleti összeköttetéseken kivül egyéb szálak is fűznek bennünket. -i -y. Szinház a Griff helyén. Ismételten leszögezzük e helyen, hogy a megépítendő új szinház helyéül alkalmasabb terület el sem képzelhető, mint az Esterházy grófi hitbizomány tulajdonában levő, a Fő-tér, Fő

jutca és Kossuth-utca által határolt épülettömb. Ma is, mint akár száz vagy husz esztendő előtt, holott azóta a világ négy tája irányában megnőtt a város kiterjedése, szinte geometrikus középpontjában fekszik a városnak, mindenki által legjobban megközelíthető, legszebb helyen. Az épülettömb zöme í már régen megérett arra, hogy demoláltassék és helyébe egy, a mai kor igényeinek megfelelő szálloda kerüljön. A kapcsolatos többi | épületekkel együtt azonban a terület elég ! nagynak mutatkozik ahhoz is, hogy ott szállodával, bálteremmel, kávéházzal stb. kombij nált és — ahogyan a mai idők ezt szükségessé teszik — szinházi előadások céljaira is alkalmas mozi emeltessék. Arról nem is akarunk ezúttal szólani, hogy az egész város képét mennyire emelné, ha centruma művészi kiképzést nyerhetne és ezzel megkezdődnék a Fő-tér ma stílustalan részeinek olyan átalakítása, mely méltó környezetet adna városunk művészettörténeti ékességének, a plébániai templomnak. Ahhoz azonban, hogy ez a szép és nagy, évszázadokra kiható jelentőségű terv megvalósulhasson, sok minden feltételnek kell kedvezően beteljesednie, amely feltételek, mint az képzelhető, elsősorban anyagi természetűek. Az első feltétel volna, hogy az Esterházy grófi uradalom, átérezve a tervezett építkezés nagy horderejét, teljes jóindulattal sietne a város segítségére terve kivitelében. Ez tulajdonképen a kérdés alfája és ómegája, mert ha a területet, mint ahogyan elgondoltatott, örökbérletként nem kaphatja meg a város, akkor az egész dolog megdőlt, hisz megvásárlásról a város részéről beszélni nem lehet, nem szólva róla, hogy a hitbizomány is bizonyára ragaszkodik a tulajdonjog megtartásához. Hasonlóképen a grófi uradalom, illetve a hitbizomány jelenlegi tulajdonosának jóindulatára kell számítanunk az örökbérleti összeg megállapításánál, aminél bizonyára tekintetbe fog vétetni, hogy a boltbérek ma lefeléhajló tendenciát mutatnak s hogy a mai állapotában megmaradó szállodából mind cseFA SINGER VARRÓGÉPEK IMEOISA UEGuIÓBBAK l kélyebb jövedelemre lehetne számítania, végül nem legutolsó helyen az is, hogy az eddigi 15 bérlő helyett a jövőben és minden időkre csupán egyetlen jogi személlyel, a várossal állana, mint bérlővel szemben. A városnak azonban nem csupán évi, tán vagy 20.000 P-t kitevő bérösszeget kellene fizetnie, hanem ami sokkalta nagyobb feladat ennél, monumentálisan, bárha minden felesleges disz nélkül építkeznie kell az örökbérletül kapott területen. Az az aggodalom, amely minden, mostanában elgondolt beruházással szemben felmerült, hogy vájjon lehetséges lesz-e az e célra szükséges összeget hitelművelet útján előteremteni, ma már a nagy állami kölcsön perfektuálása után hihetőleg tárgytalannak tekinthető. Pénzhez valószinüleg hozzá lehet jutni és valószinüleg elfogadható kamatlábon is. Kevésbbé kedvező konjunktúrák között indulna meg az a művelet, amely az építkezéshez szükséges összeg előteremtése céljaira a város földbirtok ingatlanának, az antalházi pusztának, valamint az egyébbként is színházalapunk tulajdonát képező Vörösmarty utcai házak eladását vette kombinációba. Ma — sajnos — úgy a föld-, mint a háztulajdon értéke a mélyponton áll. Sürgős eladás ezt a mélypontot még lejebb sülyeszthetné. Pénzügyi szakemberek állapítsák meg, vájjon kedvező hitelfeltételek elnyerése esetén nem célirányosabb-e ezekkel az eladásokkal várni mindaddig, amig az értük kapható összeg belső értékükkel is arányban fog állni. Maradjunk azonban meg az eredeti elgondolásnál és próbáljunk annak alapján kis számvetést tenni. Mibe kerülhet a tervezett építkezés? Itt természetesen építési tervek nélkül csak bizonytalanban tapogatózunk, ámde bajosan hiszem, hogy az örökbérletül veendő, mintegy 600 •-öl területnek beépítése, a kétemeletes szálloda, a szinház, ennek, a mozinak, a szállodának, étteremnek, kávéháznak teljes berendezése 700—800 ezer pengőnél kevesebből kikerülne. Ha ez összegnek több mint felét fedeznék is az eladandó ingatlanok, kétségtelen, hogy több mint 300.000 P erejéig hitelt kellene igénybevenni, ami évi 30.000 P amortizációs terhet jelentene. A város terhe ezenkívül a — mondjuk — 20.000 P-nyi örökbér és eladott ingatlanainak elmaradt jövedelme, — ami mind együttvéve a mínusz oldalon 65.000 P-t reprezentál. Ezzel szemben a szálloda, kávéház, étterem és boltok bérletéből számítani lehet jövedelemként legfeljebb 30.000 P-t, úgy, hogy évi 35.000 P látszik fedezetlennek, ami pótadóban 14o/

0-ot jelent; ezt valamiféle állami szubvenció elnyerése legfeljebb 4o/

0-kal csökkenthetné. Kérdés, hogy az elérendő — bár gyönyörű — cél érdekében lehet-e a mai időben akkora áldozatot hozni? A számadatok azonban, melyekből a fenti eredményre jutottunk, még csak hozzávetőleges pontosságra sem tartanak igényt. A mai helyzeten alapuló általános kombinációk ezek, amelyek képe lényegesen kedvezőbbre változhatik abban a pillanatban, amikor olcsóbb építkezési tervek, kedvezőbb hitelműveleti lehetőségek és viszont kedvezőbb eladási lehetőségek is állnak előttünk. Ha mindezek előnyös közrehatása a pótadóval fedezendő részt annyira csökkentené, hogy a várost 6—8o/o-nái több nem terhelné, akkor a haladás minden barátja készséggel mehetne bele e szép terv megvalósításának szép feladatába. Ellenkező esetben azonban fájó szívvel le kellene mondanunk róla és kevesebb terhet jelentő megoldási módot kellene keresnünk. Dr. K. E.