Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-09-27 / 39. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Bflfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szára ára 20 fillér. Telefon. 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztőt DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A magyar igazságért — Balogh Jenő főgondnoki megnyitója. — A tíz hosszú évszázad alatt ránkzúdult négy nagy nemzeti katasztrófából egyik sem volt szörnyűbb, mint az, amelynek emléke lelkünk mélyén ma is ott sajog, a trianoni békediktátum. Mi, magyar reformátusok,i mélységes fájdalommal érezzük át mindazt a szörnyűséget, melyet az úgynevezett béke példátlan képmutatással mért rá tízmillió magyarra azáltal, hogy megkísérelte elismertetni azt a valótlanságot, hogy Magyarország »okozta« a világháborút. Mi azon a nagyi napon is, amelyet a középkori egyházi énekíró »dies irae«-nak nevezett, az Ur ítélőszéke előtt is nyugodtan fogjuk vállalni: A magyarság ebben a rákényszerített védelmi harcban hosszú éveken át c'sfak azért küzdött, hogy megoltalmazza az ezeréves hazájának határait. \ történelmi igazság |a következő: A pánszláv törekvések, továbbá némely szomszéd államok kormányai, valamint külföldön élő román, szerb és cseh agitátorok és háborús uszítók évekkel a szerajevói merénylet előtt támadó és hódító terveket szőttek Magyarország ellen, hazánk ezeréves területéből egész nagy országrészeket akartak kiszakítani, holott ezen terület, külföldi tudósok áíftal is elismerten, nagyszerű, természetes földrajzi egység volt. Ezzel szemben a magyar nemzet és kormánya nem tervezett, nem kezdett és nem is óhajtott semmi támadást és amint azt többek között Hegedűs Lóránt tüzetesen bizonyította, hazánk abszolút békét akart a délszlávokkal, a románokkal és a csehekkel és a világnak minden más népével. Évszázadok óta nem foglaltak írásba olyan valótlan és olyan hipokrita állítást, mint Trianonban azt, hogy Magyarország idézte föl a háborút és azok a kormányok, amelyek éveken át előkészítették hazánk megtámadását, illetőleg azok az agitátorok, akik szét akarták hazátokat darabolni, azok — teljesen ártatlanok. A valóság ennek épen ellenkezője. Sohasem fogadjuk el sem igazságosnak, sem örökérvényűnek az értéktelen történelmi hamisítványt amely a háborús felelősséget Magyarországra igyekezett áthárítani. Minden eszközzel küzdünk a Trianonban megállapított képtelen határok ellen és kifejezést adunk annak, hogy ma is átérezzük a szétszakított magyarság értelmi és érzelmi egységét. Mint sötét gyászmadarak szállnak át hozzánk az elszakított területekről a szomorú hírek az ott élő magyarság elnyomásáról, magyar iskolák és más kultúrintézmények tönkretételéről és megszüntetéséről. Mi magyarok csak most, az utódállamok kormányaitól tanulhatnánk meg — ha ilyenre képesek volnánk, — mit jelent a »kisebbségek elnyomása«. Sokan emlékezünk még arra, amikor a XX. század elején egyik magyar nyelven megjelenő (de nem magyar) folyóiratnak több munkatársa külföldön is élesen támadta a magyarországi viszonyokat, azáltal (akarva, nem akarva) tápot adott ellenségeinknek arra, hogy elhíreszteljék a magyar »zsarnokság«, a magyarországi »kényszeruralom« meséjét. A magyarság évszázadokon keresztül jóhiszeműen és nagylelkűen befogadott ide külföldieket, akik üldözés elől hozzánk menekültek. A magyar kormány (erről mint annak a kormánynak egyik volt tagja is hiteles tanúságot tehetek) különösen a szerb és román nemzetiségeknek széleskörű egyházi és iskolai autonómiát adott és ezenfelül Tisza István gróf már 1912 óta hivatalosan tárgyalt egyes ma! gyarországi román vezetőpolitikusokkal, azzal | a kifejezett céllal, hogy iskolai, közigazgatási | és igazságszolgáltatási téren a magyar kor: mány további engedményeket is tegyen. Az ! u. n. »elnyomás« pedig abból állott, hogy — 1 amint a román szerző műve írja — például; a román lelkészek évi hárommillió aranykorona kongruát, iskoláik magyar államsegélyt, püspökeik, köztük a volt román régens, Cristea Miron, akkor karánsebesi püspök is, fejenkint évi húszezer aranykoronát és egyesek ennél is nagyobb államsegélyt kaptak. Azóta, hogy a magyar »zsarnokság«-ról j annyit meséltek, nagyot fordult a világ ke1 | reke. A húsz év előtti kritikusoknak egyik I legfanatikusabbja, Seton Wattson angol publicista, nemrég már ezeket írja: »az elszakított területen élő magyar kisebbségeknek nagy és jogos sérelmeik vannak«, »a magyar nép aggódva gondol elszakított fiainak asszimilálódására az ellenséges fajok között, stb.«. Ugyanő követeli, hogy a határokon át elő kell mozdítani »a lehető legszabadabb érintkezést^ Ezzel szemben tízesztendős folytonos törekvésünk ellenére pl. a Felvidéken élő magyar iskolásgyermekek részére még egy magyar nyelvtant sem tudunk eljuttatni, mert azt a cseh hatóság nyomban elkobozza és megsemmisítteti. Ez az ő demokráciájuk és »szabadságuk«. E szomorú ténnyel szemben áll azonban az, hogy míg ezelőtt 8—10 évvel még csakj néhány igazságos államférfi és tudós ismerte el (különösen Angliában és az Egyesült-Államokban) a magyar igazságot, addig ennek súlya ma már minden elfogulatlan és nem ellenséges érzésű államférfi és publicista lelkében megérlelte és folyton ébren fogja tartani a »magyar kérdés sürgős megoldásának szükségességét, sőt már felelős állásba lévő külföldi politikusok is elismerték a trianoni béke reviziójánalí jogos voltát. Mindaz, amit Trianonban papírra vetett a volt ellenséges államoknak néhány politikusa, akik minden nyomorért, szenvedésért, gazdasági válságért Isten és emberek előtt felelősek lesznek, csak emberi tájékozatlanság, tudatlanság, gyűlölség, részben emberi gonoszság és képmutatás műve volt. Ez pedig nem fog fennmaradni, hanem Isten kegyelméből épp úgy összeomlik, mint ahogy más gonoszságra alapított földi hatalmak régen eltűntek. Nagymagyarországot mi nem siratjuk el, még kevésbbé engedjük elhantolni. Azért ^emlékezünk vissza 1920 junius 4-ére, hogy tanúságot tegyünk élniakarásunkról és arról a sziklaszilárd hitünkről, hogy a Mindenhatónak gondviselő kegyelme ezt a kis nemzetet jövő ezredéveken át is tovább fogja vezérelni magasztos rendeltetése felé. Bizva-bizunk igazságunknak hatalmában és az ezeréves nemzetnek őserejében, amely a szétrombolt hazát újból fel fogja támasz-* tani és magunknak, majd pedig utódainknak lankadatlan munkájával megint fel fogja virágoztatni. Győrbe utazók figyelmébe Nyári Dezső minden este, vasárnap és ünnepnapon délután is a Hung

ária kávéházban muzsikál Alfealmas-e a „színháztér

46 a szinház helyéül? Tudott dolog, hogy 1924-ben, amikor a 132 kat. hold területű Tókertet, mint vagyonváltság földet, az Orsz. Földbirtokrendező Bíróság házhelyekül kiosztotta, a város előrelátó vezetősége az építendő szinház részére megfelelő területet kért és kapott a Bakonyér partján, a Tókert-utca tengelyében. Ez a terület, a »szinháztér«, a város kellő közepétől időben öt percnyire, távolságban 300 méternyire van, nagysága 4448 négyzetöl; a Bakonyéren át hozzá nagyteherbiró betonhid vezet. Tehát fekvés és az építőanyagokkal) való megközelíthetőség szempontjából megfelelő. A terület nagysága egészséges pormentes park alakítását teszi lehetővé és tűzrendészet szempontjából is elsőrendű. y>De nagyon mélyen fekszik« — ez az ellenvetés. A városi műszaki hivatalban őrzött pontos szintezési térkép a következőt mut,atja: a dohánygyár kapuküszöbje 180 cm.-rel fekszik mélyebben, a Hunyady u. 424 cmi-rel, az Arany János ti. 417 cm.^rel, az Esterházy-út felső (magasabb) harmada, egy igen szép villa küszöbje 203 cm.-rel, a kaszárnya bejárata 261 cm.-rel és a Török Bálint u. középtája 19 cm.-rel mélyebben fekszik, mint a színháztér és környéke. Ha a felállítandó épület helyét 50 cm.rel feltölteti a város és ízlésesen befásíttjatja| a területet, a fenti célra való alkalmassága mellett pompás árnyékos középponti fekvésű parkunk is lesz, mert cca öt méterrel maga* sabban fekszik, mint a Mészáros-liget. Ha pedig egyszer egy vízlevezető csatornát is vezetnek át a Tókerten (6 év óta egy liter viz se folyhatott le a 132 kat. holdról, csuda, ha a talaj nyirkos?), akkor elsőrendű pihenő helye lesz ez a város közönségének és egyetlen játszó helye a belsőváros kis gyermekeinek. Ma a Liget-Jutca házaival együtt több mint 400 új ház környezi a teret és még 280 épülni fog. Végül még egy nagy előnye van: az egy és egynegyed kat. hold terület megvan, csak a felemelendő épület kerül pénzbe. Iustus. Á munkanélküliség kérdéséhez. (Folytatás és vége.) Mondottam, nekem is az a nézetem, hogy nálunk lakásínség nincs. Mégis tapasztalati tény az, hogy a háztulajdonosok elkeseredett harcot folytatnak, hogy házaikban egy-egy kötött forgalmú lakásból bérlőiket sokszor hoszszadalmas és költséges perek útján kipiszkálják, mert biztosak benne, hogy a felszabadult lakást az u. n. alapbérnél jóval drágábban tudják értékesíteni. Magam is ismerek jó néhány otyan lakást, amelyből a háztulajdonosnak valamely módon sikerült 1917-es alapon fizető lakóját kitétetni. Mindezek a la-< kások ma sokkal magasabb bérért vannak kiadva, mint azelőtt voltak. És meg vagyok győződve róla, hogy ha a cikkíró azt az általa négy hónapig eredménytelenül hirdetett lakást 1917-es bérrel hirdette volna meg, úgy nagyon könnyűszerrel talált volna bele bérlőt. Aminthogy az üresen álló üzlethelyiségekre is mindjárt akadna reflektáns, ha tulajdonosaik a kötött forgalom idejebeli bérekért hajlandók volnának ezeket bérbeadni, pedig ma már jóval nehezebb viszonyokkal küzd a kereskedelem, mint 1927-ben. Az üzletek kötött forgalmának megszüntetése az üzletbérek igen nagymérvű emelkedésére és ennek következményekép igen sok