Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.
1930-08-02 / 31. szám
Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. ez&ixx. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A magyar név érdekében folytatott sajtópropaganda, melynek terén e lap is mindenkor iparkodott a maga kötelességét teljesíteni, hathatós segítő társra talált a magyar honvédelmi miniszterben, aki ambíciójának tekinti azt, hogy a magyar hadsereg tisztikarának a neve is magyar legyen. Ha ezt a példát, amint reméljük, követni fogják a többi minisztériumok vezetői is, akik közül természetesen némelyik úgy adhatná e téren a legszebb példát, ha a maga idegen hangzású nevét magyarral cserélné fel, akkor hamarosan elérnők azt, hogy a magyar tisztviselői kar a mostaninál sokkal hatásosabban domborítaná ki a magyar államnak magyar és nemzeti jellegét, amikor aztán például egy bukaresti agrár konferencia résztvevői gyanánt nem olvashatna a külföld oláh részről oláh, szerb részről szerb, magyar részről ellenben csupa német és horvát nevet. Azonban a hadsereg tisztikara s hozzá akár az egész állami tisztviselői kar, bármily nagy kontingens magában, még mindig elenyésző csekély szám csupán a magyar állampolgároknak azokhoz a nagy tömegeihez képest, akik magyar érzéssel, magyar nyelvvel, de idegen névvel élnek e hazában. Ugy a hatóságoknak, mint a társadalomnak magasabb nemzeti szempontból mindent el kellene követniök, hogy ezek körében is teljes erőből meginduljon a névmagyarosítás folyamata. Az a fölfogás, hogy a magyar név elnyerésére külön érdemet kell szerezni, teljességgel abszurd és tarthatatlan. Ha valaki munkás, becsületes polgára e hazának és nyilvánvalólag látható, hogy nevét nem valami csalárd célzattal akarja megváltoztatni, akkor nem akadékoskodni kell az ilyen törekvéssel szemben, de megvalósulását inkább minden módon megkönnyíteni illik. Egy egyszerű polgár hogyan is szerezhet külön érdemeket? Ha, a háborúban volt, ezzel igen, bár szerintem ekkor is állampolgári kötelességét teljesítette s ugyanezt végzi akkor is, ha a maga foglalkozása körében szeplőtelen tisztességgel dolgozik. Szeretnők, ha ebben a mi színmagyar városunkban is nagyobb erővel megindulna a névmagyarosítás munkája, szeretnők, ha e téren a mi városi hatóságunk is megtenné a maga hazafias kötelességét éspedig nemcsak erkölcsi és hivatalos irányítással, de egyszersmind példaadással is. Eszembe jut itt néhai jó Haberauer János esete, akit mikor egyhangúlag megválasztottak a székesfőváros polgármesterének és utána eskütételre szólították fel, esküjét így kezdte: »Én dr. Halní\os János esküszöm az élő Istenre"...« és utána lelkes ováció között jelentette ki, hogy nézete szerint magyar főváros élén magyar nevü polgármesternek kell állnia. PÁPÁI ÁLTALÁNOS BANK RT, Befizetett alaptőke 100.000 P. Takarékbetétek elfogadása a legmagasabb kamatozással. Önsegélyző X. évtársulat julius 1-i kezdettel, hetenként 1 P, csak 3 évre, legolcsóbb kölcsönök. Valuta-devisa vétele és eladása a legelőnyösebben. Bővebb felvilágosítást szívesen ad az Igazgatóság. Az 50°/ 0-os pótadó. Pápa város képviselőtestülete a mult évben letárgyalt 1930. évi költségvetésében 17o/ 0 pótadót állapított meg költségvetési hiányának fedezésére, amit a felsőbb hatóságok jóvá is hagytak. Ezt követőleg pedig az elmúlt hetekben a képviselőtestület pótköltségvetést fogadott el, amelyben a pótadót a rendes költségvetésben megállapított 17o/ 0 helyett 50o/ 0-ra emelte fel. Most vált csak a legszélesebb adózó körökben köztudomásúvá az 50o/ 0-os pótadó kivetése és, amint ez mindig történni szokott, megindult a legfantasztikusabb és a valóságtól messze elkalandozó magyarázatok terjesztése. Mindenki a jól értesültet adja, mindenki tud valami olyant, amit a másik nem tud és mindenki megtalálja a hibát, amit, ha a város vezetősége elkerült volna, akkor a pótadó nélküli boldog állapot, melyet éveken át olyan jól megszoktunk, ma is vigan tarthatna. Intelligens emberektől is olyan tájékozatlanságra valló kijelentéseket lehet hallani, amelyek az első pillanatban nyilvánvalóvá teszik, hogy halvány fogalmuk sincs a város ügyeinek viteléről, a város jövödelmeiről és azok felhasználásának rendszeréről, más szóval, hogy a községi önkormányzat rájuk nézve a titkos tudományok meg nem fejthető, de éppen azért annál szivesebben tárgyalt és a jól értesült tekintélyt biztosító látszatával leszólt terra incognitáját jelenti. Ezért tartom szükségesnek, hogy röviden és a tények alapján, mivel a sajtó nyilvánossága sokkal nagyobb, mint egy pénzügyi jelentésé és mint a városi közgyűlésé, amelyről a beszámolók sokszor nem kellő részletességgel jelennek meg, ez úton is ismertessem a pótadópolitikánk terén beállott kényszerű fordulatot. Az új képviselőtestület folyó év elején kezdte meg munkáját, addig a régi, másfél évtizedes testület vitte a város ügyeit és annak az utolsó öt évi gazdálkodása vonta maga után a ma tényleg fennálló állapotokat és az azok egyedüli megoldásaként jelentkező pótadóeinelést. A régi képviselőtestület nagy többsége, egy egészen csekély kisebbségtől, melyhez e sorok irója is tartozott, eltekintve, irtózott a pótadó bevezetésétől. Ez a felfogása részben abból a tiszteletreméltó elgondolásból származott, hogy a pótadóban kéznél levő nagy erőforrást nem szabad apró-cseprő kiadásokra elhasználni és szétforgácsolni, annak segítségével a város legnagyobb egészségügyi problémáját, a csatornázást kell megoldani. De nagy szerepet vitt ebben a politikában a túlzottan kapitalista elzárkózás si, mely a nagyértékü és jövödelmü ingatlantulajdonosokat akarta kímélni a házjövödelmek nagyobbfokú megadóztatásától. Ezért éveken át nem volt pótadónk és pl. a belügyminisztérium a rendőrségi hozzájárulási költségeinket azért állapította meg aránylag magas összegben, mert arra hivatkozott, hogy az a város, amelynek pótadója nincs, megfizetheti a nagyobb összeget is. De ilyen apró kellemetlenségektől eltekintve, a pótadómentes gazdálkodásnak már az elmúlt év végén súlyos következményei voltak, megjelent a deficit, a fedezetlen háztartási hiány,, amit nem lehetett más úton és módon eltávolítani, mint a babonás félelemmel került pótadó bevezetésével. A régi képviselőtestület a mostani pénzügyi irányító tagok teljes passzív magatartása mellett, mert nem akartunk részt venni annak a helyzetnek likvidálásában, melyet nélkülünk, sőt ismételt és heves ellenzésünk ellenére idéztek elő, kénytelen volt 1930. évre 17o/ 0 pótadót előirányozni és 1929. évi pótköltségvetésében az 1929. év terhére is utólag 27o/o pótadót felvenni. Ezt az utólagos 27o/ 0-ot a vármegyei hatóság egészen okosan nem hagyta jóvá, mert ezt a képviselőtestület olyan időben határozta el, amikor annak 1929-ben való behajtása nyilvánvaló fizikai lehetetlenség volt, mert az 1929. év már elmúlt. Ezt a 27o/ 0-ot azonban most meg kell fizetnünk. Ime 1929 és 1930-ra már itt van a régi képviselőtestület határozataként a 27-{-17, összesen 44o/ 0 pótadó! Ehhez jött azután az a tény, hogy a kereseti adó 1930-ban kerek 30.000 pengővel lett kevesebb, mint az előirányzat volt s hogy a vízdíjat, noha az a költségvetésben a felemelt új szabályrendelet alapján van beállítva, a szabályrendelet jóváhagyásának hiányában csak a régi mértékben lehet beszedni és így a város a folyó évben 31.680 pengőtől elesik, ami szintén fedezetként volt 1930. évi költségvetésében megállapítva. Az 1929. év aktiv hátralékait is csökkenteni kellett 31.680 pengővel, mert a vizdíjszabályrendelet jóváhagyásának késése folytán ott is ennyi károsodás érte a várost. Ez a 90.000 pengő már messze meghaladja azt a 60/o-os többletet, amit a mostani; képviselőtestület az elmúlt közgyűlés határozataiban már megállapított 44o/ 0-hoz hozzáadni volt kénytelen, mert hiszen a 6o/o pótadótöbblet csak mintegy 20.000 pengőt tesz ki. A mai képviselőtestületet, vagy annak valamely szervét, vagy tagját felelőssé tenni tehát a pótadó magasságáért vagy korlátolság, vagy a dolgok nem ismerése mellett lelkiismeretlen és felelőtlen pletykálkodás, vagy végül alibikeresés, melyre a mult vezető tényezőinek nincs szüksége, mert eljárásuk, ha eredményeiben nem is igazolta elgondolásukat, jóhiszemű volt. Számokban kifejezve körülbelül 400.000 pengő az a hiány, amit a képviselőtestület-' nek a pótköltségvetéssel kapcsolatban el kellett tüntetnie és likvidálnia kellett, ha a jövőt konszolidált alapokra akarja lefektetni és cenzúrát akar alkalmazni a mult és jövő gazdálkodása közé. Ez a mult nem ment minden könnyelműség vádjától. Hiszen pl. a külföldi kölcsön terhére rendelkezéseket adott mintegy 60.000 peHgő erejéig, amikor, mint ezt éppen e sorok irója a képviselőtestület nyilt ülésén a többség nem tetszésétől kisérve előadta, a külföldi kölcsön már régen kimerült és el volt költve. A mult képviselőtestület tudomásul vette ugyancsak e sorok Írójának és négy társának szavazatával szemben a tanács azon eljárását, hogy mintegy 40.000 pengő városi alapot felhasznált és elköltött közgyűlési felhatalmazás nélkül és a mult képviselőtestület beruházásokat (Korvin és Széchenyi utcák kövezése) rendelt el a pénztári maradvány terhére, mikor tényleg pénztári maradvány nem, de pénztári hiány lett az évvégi eredmény. Ezeket a hiányokat kellett részben kölcsönnel, részben a pótadó el nem kerülhető emelésével kiküszöbölni és meg kell adnunk az árát a hosszú pótadómentességnek és a kellő kritika nélkül gyakorolt költekezésnek. Véleményem szerint az irányváltozás még ma is nagyon jókor van és ha fájdalmas is az anyagi áldozat, amit meg kell hoznunk, vagy csődbe jutunk, a többi városokhoz mérten a helyzetünk nem a legrosszabb és már a közel jövőben a mainál is jobb lesz. A város jövője és polgárainak jólléte nem ezeken a százalékokon múlik. 50o/ 0; vagy 27o/o pótadó csak annyi egy város életében,