Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-01-04 / 1. szám

1930 január 4. PAPAI HÍRLAP, 3 A világhírt szeméin- is farmon és a kir. áll. Vas-, Acél- és Gépgyári* mu lli 1 ll ll II I III HW MII BM—M3MM—— által gyár t«tt tenerautóli, aiEfíisntszsü de Meniesss m&m { vezérképviselete és eiadási k&zpds^*: MERCEDES BEiNZ AUTOMOBIL L-T. Budapest, IV., Vícl amit kötelességeik lelkiismeretes teljesítésével s a közönség érdekeinek szeretettel teljes, pontos szolgálatával kell viszonozniok. A tisztikar nevében dr. Uzonyi Kálmán polgármesterhelyettes tömören és mégis hatá­sosan válaszolt: Méltóságodnak a választás bölcs és ta­pintatos vezetéséért, a tekintetes képviselő­testületnek irányiunkban megnyilatkozott bi­zalmáért az egész tisztikar nevében hálás kö­szönetünket tolmácsolom. Arra fogunk törekedni mindannyian, hogy a jog és törvénytisztelet, a valláserkölcs és nemzeti gondolat alapján állva, teljesít­sük kötelességünket a város és közönsége irá­nyában. Súlyos helyzetben van hazánk, ezt a sú­lyos gazdasági és pénzügyi válságot városunk is átéli. Annál határozottabb akaratelhatározás­Bal s erővel kell dolgoznunk a köz érdekében, hogy szeretett városunk s polgárai általános jólétét s boldogulását előbbre vigyük. ígérjük, nem fogunk eltévelyedni a tör­vény rideg dogmatizmusában s amely téren merev jogszabályok, rendeletek teszik a hely­zetet súlyossá, arra a térre fogjuk vinni szi­vünket-lelkünket, hiszen az élet tapasztalata igazolja, hogy mennyit segíthet ilyen hely­zetben a jó közigazgatás méltányossága. Ehhez a munkához kérjük szives támoga­tásukat s magunkat nagybecsű jóindulatukba ajánljuk. Éljen Pápa város közönsége és képviselő­testülete. Az alispán végül teljes elismerését fe­jezte ki a tisztújító szék méltóságteljes le­folyásáért s Isten áldását kérve Pápa városára, a közgyűlést háromnegyed tizenkettőkor be­zárta. A magyar földbirtok eladósodása. A Magyar Statisztikai Hivatal a probiéma úgyszólván mindenre kiterjedő súlyának meg­felelően foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mennyire van eladósodva a magyar földbirtok. Ezúttal dr. Konkoly-Thege Gyula, a hivatal al­elnöke irt hosszabb tanulmányt erről a kérdés­ről. Adatszolgáltatásában kiterjeszkedik nem­csak az egész megelőző évre, hanem feldol­gozza az 1929 június 30-ig rendelkezésre álló adatokat is. Az az újabb adóssághuliátn tehát, amely az év második felében következett be, egy újabb statisztikai publikációra vár, de enél­kül is rendkívül érdekesek és tanulságosak a most feldolgozásra került adatok, úgyszintén az azokhoz fűzött kommentárok is. Konkoly-Thege Gyula tanulmányából az tűnik ki, hogy a magyar földbirtokoknak szám­szerint mintegy negyedrésze, terület szerint pedig körülbelül egyharmadrésze van megter­helve. A bekebelezések végösszege az 1928-ik év végén 1.160,500.000 pengőt tett ki. A be­kebelezett terhek legnagyobb hányada (63 2 százaléka) a kisbirtokokra és ezek közül is elsősorban az 50 holdnál kisebb birtokokra esett. Ez a teher mintegy 30 százalékkal na­gyobb a kisbirtokok területének az ország terü­letéhez viszonyított arányszámánál. Áltatában az adatok azt mutatják, hogy minél nagyobb a földbirtok, annál kevesebb az átlagos teher és hogy az 50 katasztrális holdnál kisebb birtokokra eső átlagos teher majdnem kétszerese az összes nagybirtokok terhének. Leginkább az Alföld földbirtokai vannak eladósodva, persze itt is legnagyobb mértékben az 50 katasztrális holdnál kisebb birtokok. A kisbirtokokra eső teher katasztrális holdanként megközelíti a 400 pengőt is, viszont általánosságban a megterhelt földbirtokok min­den katasztrális holdjára csak mintegy 200 pengőre rúgó teher jut, a terhek összege pe­dig nem nagyobb a földbirtokok mai átlagos értékének 30 százalékánál. A megternelési arányszám 20 és 40 százalék közt váltakozik, asszerint, hogy milyen nagyságú birtokkate­góriákról van szó. Ezek az adatok is azt mu­tatják, hogy a kisbirtokok eladósodottsága a legsúlyosabb. A szabadforgalmú birtokok megterhelése nagyobb, mint a korlátolt forgalmúaké, míg ezek közül a legtöbb teher a római katolikus egyházi és a hitbizományi birtokokra esik. Szomorú az az adat, hogy a terhek leg­nagyobb hányada (51 4 százalék) nem törlesz­léses kölcsön, míg a törlesztéses kölcsönök arányszáma mindössze 212 százalék. Az összes tehernek több mint 36 százaléka az 50 kataszt­rális holdnál kisebb birtokokra nehezedő nem­törlesztéses kölcsön. Ez az adat egymagában is beszédesen megvilágítja, hogy milyen fontos volna ezeket a kölcsönöket hosszúlejáratú tör­lesztéses kölcsönökké átváltoztatni. A kamatokra vonatkozó adatszolgáltatás ugyancsak azt mutatja, hogy a kisebb birtokok terhei súlyosabbak. A törlesztéses kölcsönre fizetett törlesztés és az összes terhek kamata birtoknagyságcsoportok szerint minden kataszt­rális hold után 30 és 10 pengő között válta­kozik. Az 50 katasztrális holdnál kisebb birto­koknál a teher éppen háromszorosa annak a kamattehernek, amelyet a nagybirtok visel. Az év első felében a terhek újból emel­kedtek, még pedig 173i millió pengővel, ami 16 7 millióval haladja meg az előző félévben tapasztalt emelkedést. Ezúttal a legnagyobb emelkedés a Dunántúlra esett, ahol a földbir­tokok eladdig legkevésbbé voltak eladósodva. Adalékok a XVÍIL századi Pápa városáról, (Városi jövedelmek. — Kiadások.) A városok százados gazdasági életének, háztartásának megállapítása ma már igen ne­| liéz feladat. Nehéz egybeállítani azokat a be­! vételeket, amelyek bizonyos állandóság jelle­; gével az egyes városok kezéhez befolytak, s épenúgy nem könnyű feladat a kiadások egy­beszedése sem. Különösen nehéz a helyzet Pápán, ahol a régi időkből alig maradtak fenn a városnál csak szórványos adatok is. Miben találhatnók meg ennek az okát, nehéz volna megmondani. A véletlen pusztu­láson kivül részben magyarázatul szolgálhat a városnak hosszú időn keresztül fennálló földesúri függő jogviszonya is. Bárha privi­légiumai voltak, azért mégsem fejlődött ki annyira a város kebelében a múlt emlékeinek fenntartása, mint a szabad királyi városok­ban, amelyek statutumaik gondos védelmén kivül számadásaikat, kimutatásaikat is meg­őrizték levéltáraikban. Pápán kevés adatra szorítkozhatunk, eze­ket azonban nem árt rögzítenünk. Történetesen ismerjük 1745-ből a város lajstrom szerint való bevételeit az árenda összegekről. így tudjuk, hogy a Hosszú utca (mai Fő-utca és Győri-út a Flórián-szoborig) 193 Rhénes fo­rintot és 58 dénárt fizetett. Már az Uj utca (Rákóci-utca) 300 forintot és 20 dénárt, az Ispitály-utca (Eötvös-utca) meg 228 forint 18 dénárt, a Szent László utca pedig csak 140 forint 41 x/ 2 dénárt fizetett. Már a Víz utca (Szentilonai-utca) megint 336 forint 93 1/ 2 dé­nárt, a Kristóf utca (Kuruc-utca) pedig 350 forint 59 1/ 2 dénárt szolgáltatott az »árendás« házak után. Ezekhez járult az esküdtek defal­catája, mentesítési lerovása, mely abban az évben 58 forint 54 dénárt tett, s evvel a teljes összeg 1608 forint 44 l/ 2 dénárra ment. Ugyancsak az 1745. esztendőről megvan az adatunk, hogy mennyi volt a város földbére, amely mint terragium folyt be kezéhez. Ez 58 forint 40 dénárt tett ki. Ezenkívül többször szerepel a városnak zabtermése, mely évenként 200—250 cubulusra 1 tehető, s értékét cubulu­sonként akkor mintegy 50 dénárral, azaz fél rajnai forinttal számíthatjuk. Rozsgabona ter­mése 70—80 cubulus, ára cubulusonként 75— 85 dénár. A város polgárai úgynevezett y>Parger­pénzU is fizettek, mellyel a városhoz tartozan­dóságuk nyert megerősítést. Hogy ez mennyi lehetett, jobban mondva egyben mennyire rúg­hatott, némi alapot Kozma István tanácstag­nak és Orbán Ferenc collectornak számadásá­ban találunk hozzá. E szerint 1743 okt. 25-től 1745 március 24-ig, azaz tizenhét hónap alatt 201 forint 80 dénárt bevételeztek. Látnivaló, hogy nem sokra ment, s talán nem is vették nagy szigorral, legalább erre enged következ­tetni Veszprém városának 1762. évi február ! 8-i statútuma, mely megkívánja, hogy a céh­mesterek az új mestereket 5—6 esztendőről a tanácsnak bejelentsék, hogy a »mostani szükségben az Purgerpénz annyival is inkább beszedessék«. A városnak két collectora a hadiadó, a dica szedésén kivül a városnak más egyéb­némü bevételezéseit is teljesítette. Számadá­saik novembertől novemberig szólnak, s amint pl. 1745-ben látni van alkalmiunk, a város tanácsa és a vármegye illetékes tisztjei (akkor Nemes Nemzetes Vitézlő Torkos Jakab Perceptor és Nemzetes Vitézlő Bone Ádám esküdt), továbbá a mélt. Pápai Uraság részé­ről deputált (Nemzetes Vitézlő Nagy István) számtartó jelenlétében adtak számot a város y>mindennémü perceptioirul és quantumáróh. Voltak azután a városnak »vásári és piarcU ; jövödelmei is. Azonban bár Csánki Dezső ! Pápát még a XV. században a legnépesebb | vidéki városok egyikének tekinti, 2 amelyhez ! mint vámhelyhez, a Bakony vidéke is kapcsoló­! dott, Pápa vásári jövedelmét a XVIII. sz.-ban S még sem találjuk akkorának, mint egyébként j gondolhatnék. Meg kell említenünk, hogy Pápa városának a tanács tagjaiból évente 2—2 vá­sárbirája volt, akik bizonyára épenúgy járták a vásárt, mint az más városokban is történt, 3 s a szekerektől álláspénzt, gyümölcsből, ka­lácsból s a kufároktól 1—1 pénzt, a hely­beliektől fél-fél pénzt szedhettek, s a rőföt, mértéket bizonyára ellenőrizték. Azonban Or­bán Ferenc és Csernák István vásárbirák 1744 április 24-től 1745 április 24-ig terjedő szám­adásukban mégis csak 43 forint 78 1/ 2 dénár jövedelmet mutatnak ki. S bár nem találjuk Pápán nyomát a »szabad vajdáké-nak, — mi­ként Veszprémben 4 — akik a vásárbiráknak segítségére lenAi tartoztak, s a piaci jövede­lemből, úgymint a hetedik krajcárból, a vá­sárbirákkal osztoztak, mégis azt gondolhatjuk, hogy a vásári nyers jövedelmek egyéb tételek­ben is nyerhettek elszámolást. Ennek részben igazolásául szolgálhat Orbán Ferenc és Seffer Péter vásárbirák elszámolása 1745 ápr. 24-től 1746 ápr. 24-ig való bevételeikről. 42 forint 34 dénár a jövedelem, s a bejegyzés hozzá­teszi, hogy »a' szokott Tertialitas már kiesett részekre ö kegyelmeknek az ezen perceptio mellüh. Volt a városnak mindezek mellett malma is, miként a mai Szalmavári Kovács János ut­cán, az Uszoda mellett levő malom ma is mint y>város-malma« ismeretes. Az említett malomnak felügyeletét, jövedelmeinek számon­vételét és számontartását évről-évre a város tanácsának egyik tagja intézte, aki ebben a megbízatásában mint hitet tett malombíró sze­repelt. Szecsödy Márton is volt ilyen malom­bíró, s 1739. május 2-től 1740. rnájus 2-ig terjedő elszámolása 111 1/^ cubulus tiszta búzá­ról, 17S 1 / 2 cubulus abajnoc gabonáról és 69 1/ 2 cubulus kukoricáról szól a város malmá­nak jövedelmeként. Megtudjuk azt is, hogy jóval az elszámolás után Szecsödy Márton malombirónak a Nemes Város malmából 4 cu­bulus tiszta búzát és 4 cubulus abajnos gabo­nát szavazott meg a város tanácsa fáradságáért. 1740. május 2-től 1741. május 2-ig az 1 Cubulus = köböl = mérő. Pápán a pozsonyi mérő volt használatban, mely 62-49 liter volt. 2 Dr. Csánki Dezső: Magyarország tört. föld­rajza 111. kötet 214. 1. 3 V. ö. Szombathely város 1627. május 3-i statu­tuma. (Kolosvári-Óvári: Magyar törvényhatóságok jog­szabályainak gyűjteménye. V. 2. kötet 169. 1.) 4 V. ö. Veszprém 1768. ápr. 26-i statutuma U. o. 548. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom