Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-03-02 / 9. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. r Ugy van, ahogy az a vita utolsó mozzanatában elhangzott: a fő a rend­csinálás. Igaz, hogy a rendcsinálásnak vannak bizonyos kíiiső technikai fel­tételei is és ezekről gondoskodni szintén mindenkor ajánlatos, ám ettől függet­lenül a lényeg mégis csak az, hogy rendnek kell lennie az egész vonalon, ha azt akarjuk, hogy ez a város kikerül­jön abból a pénzügyi kátyúból, amibe e pillanatban alaposan bele vagyunk ragadva. A város városi léte fenntartásá­nak egész gépezete zavartalan működé­sének elemi feltétele az, hogy minden jövedelme akkorra és olyan összegben folyjon be, amikorra és amennyi szük­ségletei fedezésére kell. Hogy ez eddig nem történt megfáz elég baj volt és ez feltétlenül az arra illetékesek kötelessé­geinek laza teljesítéséből származott. Mert a kötelesség azt parancsolja, hogy minden jövedelem behajtassék. Akit a város választott meg s a várostól kapja fizetését, az nem tarthatja bevégzettnek kötelességét, ha az államnak tesz eleget, behajtva az államot illető obulusokat. A mienk, az várhat? Képtelen felfogás," semmiképen nem akceptálható. Jgenis minden erőt össze kell vagy inkább: össze kellett volna szedni, hogy ez a gond — a függő kölcsönök ólomsúlya ránk ne nehezedjen. Avagy megtörtént minden ? Mindenki a legpontosabban megtartotta a hivatali időt és ennek tar­tama alatt odaadóan, állandóan dolgo­zott? Ha ez így volt, amint hogy az ellenkezőjét el sem képzelhetjük s ha még sem vált így sem lehetségessé, hogy a város idején hozzájusson mindahhoz, ami megilleti, akkor pedig kellő időben elő keli állni vele: „A munka sok, a munka ezzel az erő vei nem végezhető, a munkához segítséget kérünk". Igaz ugyan, hogy amit itt irunk, az már post festa beszéd, a bajban már benne va­gyunk, ma már a segítésről kell gon­doskodnunk. Mindegy: a mult hibájának leszögezése a jövő szempontjából is je­lentőséggel bír. Ám lássuk tehát: mit tud a komoly munka teremteni. Egy év elég lesz arra, hogy megtudjuk: vájjon elég-e valóban, ami most történt, a szanálás elérésére? Vájjon nem keiíene-e a város költségvetését — mint az a háború előtt lehetséges volt — olyan, esetleg akár pótadóval fedezett látens (rejtett) tartalé­kokkal összeállítani, amelyek mellett egyik évről a másikra mindig menne át annyi felesleg, hogy ne kellene a taka­rékokhoz váltókat benyújtani? Bizonyos, hogy a mai helyzet, az beteg helyzet. Ha a most megpróbált mód nem használ, vagy nem használ eléggé, meg kell pró­bálkozni mással is. Esetleg más váro­sokban is körül lehetne nézni, hogy hogy is csinálják hát ottan? Yárosi közgyűlés. — 1929 február 28. — Pápa város képviselőtestülete e héten csü­törtökön rendkívüli közgyűlést tartott dr. Tenz­linger József polgármester elnöklésével s vagy 50 v. képviselő jelenlétében. Az előző közgyűlés jegyzőkönyvének fel­olvasása után a tanácsnak abbeli javaslata ke­rült tárgyalás alá, hogy a városi javadalmi hi­vatal, melyre újabban a közvetlenül a várost illető illetékek (vizdíj, ebadó, szemétfuvarozási díj, v. pótilleték) behajtását is reábíztak, a város­házi helyiségek szük volta miatt a volt állam­pénztári helyiségben helyeztessék el s e célra az évi 2000 P bér és 800 P átalakítási díj fejében négy évre bérbevétessék. E tárgyhoz elsőnek Sarudy György szólt hozzá, aki ellenezte, hogy a város hivatalai a városházából kiköltözzenek s a bérlet helyett a városházán lévő üzlethelyiségek felmondását és igénybevételét ajánlta megoldási módnak. Dr. Antal Géza rámutatott arra, hogy ez a javaslat azt az intenciót szolgálja, hogy a város pénzügyi helyzete szanáltassék. A függő kölcsön felvételének tárgyalásánál hangsúlyozta már annak a 'helyzetnek képtelenségét, hogy ugyanakkor drága kamattal vesznek fel pénzt, amikor a város saját jövedelmei éveken át nem hajtatnak be. E legfontosabb cél mellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ma a város egyes hivatalai valóságos zughelyiségekbe szo­rultak s még nagyobb baj az, hogy az irattár egy része mindenki által hozzáférhető veszélyes helyen van, másik része pedig a pincében a pusztulás veszélyének van kitéve, A Sarudy­féle megoldás nem biztosít rendes, világos helyiségeket. Az, hogy a hivatalok egy része nem a városházán van, nagyon sok más helyen is előfordul. Az annyira kívánatos szanálás ér­dekében elfogadja a javaslatot. Dr. Csarmasz Ferenc menti a városi adó­hivatalt, melynek 1917—25-ig terjedő restan­ciákat kellett feldolgozni. A kintlévő 80 000 P behajtása amúgy sem könnyítené függőkölcsön­terhünket, de a munkát a jelenlegi helyiségek­ben is el lehet végezni. Dr. Fehér Dezső kimutatja, hogy nem 80.000, de több mint kétszerakkora összeg be­hajtásáról van szó. A behajtásnak a javadalmi hivatalra bizása azért fontos, mert ezzel füg­getlenítjük az állami adminisztrációtól, mely az adóhivatalon csak az őt illető adók behajtását sürgeti. A 2000 P bérleti összegből leszámí­tandó 800 P, mint a városházán kiadhatóvá váló egy bolt bérleti jövedelme, 1200 P évi kiadás pedig mindenesetre jóval kevesebb, mint 100.000 P be nem folyó jövedelem évi kamata. A többi felszólaló közül dr. Rohonyi Nándor azért ellenezte a javaslat elfogadását, mert a munkálatok a mai helyiségekben is végrehajthatók, Szűcs Dezső a takarékosságnak az egész vonalon való érvényesítését kívánta, a bérlet költsége fel fog rúgni 4—5000 P-re is. Dr. Scheiber Jenő fontosnak tartja, hogy a hivatalok egy helyen legyenek. Becsey Ferenc az iparosok rossz gazdasági helyzetét hozta elő. A vita befejezése után, miután dr. Antal Géza ismételten kiemelte, hogy a hangsúly nem MALNASI MARIA természetes alkalikus sós savanyúvíz. Legjobb gyógyszer köhögés és rekedtség eseteiben. Vezérképviselet: Domus Rt. Budapest, V., Nádor-utca 34. Mindenütt kapható. a helyiség-bérlésen, hanem a rendcsináláson van, a polgármester ismertette még a tanács álláspontját, mely a múlt közgyűlés intenciójá­nak kivánt eleget tenni, midőn a város jöve­delmei erélyesebb behajtására a módokat és eszközöket úgy kereste meg, hogy a város jövedelmeit azok hajtsák be, akik közvetlenül a városnak, s csak annak tartoznak felelős­séggel. A kérdés szavazásra tétetvén fel, a tanács és állandó választmány javaslatát 32 szóval 26 ellenében nem fogadták el s így a tanács a tervezett reformot a városházán rendelkezésre álló helyiségek felhasználásával fogja meg­oldani. Megcsappant érdeklődés mellett tárgyal­ták le aztán a többi pontokat. Nagy Ignác víz­vezetéki főszerelő illetményeit havi 24 P-vel emelték. Kimondták, hogy a Major-utca 12. sz. ház megszerzése érdekében, melyre — mint azt Wittmann Ignác felszólalásában hangsúlyozta — a városnak utcarendezési szempontból fel­tétlenül szüksége van, a kisajátítási eljárást meg­indítják. A szegényügyi bizottságot, melynek elnökeiül már egy régebbi közgyűlés dr. Antal Gézát és Karlovitz Adolfnét választotta meg, most megalakították, s abba a hivatali tagokon kivül vitéz Draskóczy Istvánt, dr. Fehér De­zsőt, Molnár Istvánt és Kovács Sándort dele­gálták. Jóváhagyták a tanács azon intézke­dését, hogy rászorulók számára 1472 pengő költséggel 4 vagon tűzifát szerzett be és osz­tott ki. A hótakarítással szükségessé vált költ­ségekre 5000 P újabb költséget szavaztak meg. A köztisztasági szabályrendelet módosításával a szemétfuvarozási illeték fizetésének kötele­zettségét a Bástya-, Árok-, Zárda-, Celli-, Ko­rona-, Zimmermann-, Czuczor, Zöldfa-, Lajos-, Batthyány-, Damjanich-, Szalmavári Kovács-, stb. utcákra is kiterjesztették. A pénzintézetek beadványa alapján kimondták, hogy a függő kölcsön felvételére a polgármester és két tanács­tag hivatalos aláírása szükséges az eddig meg­kivánt személyi garanciák mellőzésével. ÖREG BÁCSIKÁK. Még vagytok egynéhányan: ifjú vének, havasok, miken nyilik a virág, végtelen esték vidám regélői, drága, aranyos, öreg bácsikák. Jó néha-néha lábatokhoz ülni fáradtan, hogyha már szitál az est, mint százados tölgy árnyába az erdőn, ha hulló lombja mesélgetni kezd. Avult karszékben, vén tajtékpipából Bölcsesség mézét szűri ajkatok s a ráncos lelkű fiatalság balgán ha hallja is — csak nevet rajtatok. Pedig ti vagytok ifjak és mi vének, hiszen: „más volt akkor a nóta ... hej I más volt a sziv, a csók, a föld s az ég is, más volt a vér és más az anyatej!" Ugy jártok itt, mint másvilági lények, pirosan, frissen és legényesen s mint gyémántszem az avult foglalatból, szemetek csillog, vigan, fényesen. Szavatok régi, ódon, mint a zsoltár, de mint az óbor, csupa íz, zamat, kacagtatóbb a szátokból a tréfa és szebb a dal, mert mélyebbről fakad. Még vagytok egynéhányan régi vének, kikben több, mint bennünk az ifjúság, mosolygó, huncut, hetyke, bölcs legények, drága, aranyos, öreg bácsikák. Bódás János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom