Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-09-28 / 39. szám

IRODALOM. Tizennégy júliusa. Emil Ludwig szenzációs könyve a háború előzményei­ről. — Tisza István igazolása. A világháború okait, a felelős emberek viselt tettein keresztül felderíteni; ez volt az a nagy feladat, amelyre Emil Ludwig új köny­vével, »Tizennégy júliusa«, vállalkozott. A mai iró, historikus és publicista nemzedék so­raiból erre a feladatra aligha akadhatott volna megfelelőbb ember, mint az az iró, akinek Napoleonról, II. Vilmosról, Bismarckról és egy sor más históriai személyiségről irottj könyvei ma milliószámra forognak a világ minden nyelvén közkézen. Ludwig ott fogta meg a dolgot, ahol egyedül lehet hozzá közel férkőzni: nehogy az események és a történelem meghamisítá­sával lehessen őt vádolni, a hivatalos diplomá­ciai kiadványok, valamint a felelős államfér­fiak és katonák memoárjai szövegéből kivá­logatja azokat a tényeket és mondatokat, ame­lyek döntően határozták el az események me­netét. Ezeket szószerint való hűséggel közli és ehhez fűzi aztán a maga hol gúnyos inter­pretálását, hol keservesen igaz Ítéleteit, főként pedig a mondatok mögött rejtőzködő egyéni­ségeknek megdöbbentő valóságu portréit Bevezeti és felvonultatja a meggyilkolt osztrák főhercegnek, Ferenc Ferdinándnak csu­pán látszatra rejtélyes arcképét, aki a Monar­chia természetes felbomlásának processusát iparkodott volna feltartóztatni. Benne a kö­zépkorú spanyol-Habsburgot jellemző mord embergyülölet, tömeggyilkolási szenvedély, vakbuzgóság lobbant fel újra; drámai konflik­tusa az agg uralkodóval, a Monarchia struktú­rájával, a magyarokkal, antikszabásu, tragi­kus hőssé avatnák azt az embert, •— ha egyéb­ként nem lenne annyira nyárspolgárian egy­rétü lélek. Mélységes emberi sajnálatot provokál Ludwig a nagy világdráma egy másik prota­gonistája, II. Vilmos német császárral szem­ben, akinek beteg hiúsága, kardcsörtető tet­szelgése, nyílegyenesen hajszolta együvé a világon levő minden ellenfelét egy táborba. Széljegyzeteinek egész tragikus humora csak most robbant ki, amikor hatalmavesztetten él­degél. Csak úgy porzik ezekben az aktákban a sok »Szamár«, »Tökfilkó« és más díszítő­jelző, amelyekkel a császár a külvilág előtt je­lentős szerepet játszó államférfiakat úgy trak­tál, mintha dadásgyerekek lennének. Pokolsárból vehette Ludwig a tentáját, amikor a világháború nagy bábjátékosainak, Poincarénak és főként Izvolskinak mefisztói portréit festette meg. Annál elhihetőbb azon­ban az Izvolszki-kép: ez a boszuszomjas teli­vér-diplomata, aki az osztrák Ballplatznak so­hasem tudta megbocsátani, hogy a bosnyák­hercegóc-kérdésben rútul becsapták, aminek következtében ott kellett hagynia külügymi­niszteri tárcáját. »Ez az én háborúm!« Ebben az akaratlan vallomásban tört ki, amikor a né­metek átlépték a belga határt. Talán a legintenzívebb erejű Ludwig tolla akkor, amikor a monarchia két legdön­tőbb befolyású politikusának, a Berchtoldnak és Tisza Istvánnak az arcképét vázolja fel. Lehetetlen elképedés és keserű düh nélkül ol­vasnunk, minő könnyelmű hozzá nem értéssel, minő szörnyű misztifikáló-képességgel vitte bele Berchtold elébb a monarchia közös for­máját, majd az elaggott, de a háborúval szem­ben mindvégig szkeptikus Ferenc Józsefet s utolsóul magát Tisza Istvánt is a háborús poli­tikába. Megdöbbentő, milyen könnyedséggel veti papírra a szerbek állítólagos temeskubini támadásáról szóló hirt, a Ferenc József elé terjesztett hadüzenet szövegében, hogy az alá­írás megtörténte után másnap egyszerűen kö­zölje az uralkodóval, hogy ezt az okot »a saját felelősségére« kihagyta a hadüzenet szövegé­ből, miután időközben meggyőződött, hogy a hír nem felel meg a valóságnak: Berchthold már nyilatkozott is Ludwignak könyve ellen, de ezt a rettenetes vádat nem tudja magáról elhárítani. Miránk, magyarokra nézve azonban való­sággal történeti dokumentumereje van a ti­zennégy júliusának«. Tisza István ebben a könyvben kimondottan, mint az egész magyar­ság képviselője tiltakozik az egész háború, til­CSAK.Eternit" VEDSZÓVAL JELÖLT PALA és CSŐ VALÓDI. ETERNIT M 0 VEK NATSCHEK UUÖS. BUDAPfiST.ANDRÁ5SY>ÚT33;GVÁR*NYERGESUjFALO* Elárusító helyek: 2 Friebert Miksa fakereskedő, Pápa. Grünwald Testvérek Fakereskedelmi Rt. Pápa. Zirczvidéki Takarékpénztár, Zircz. Ziegler Hugó épületfakereskedő, Veszprém­varsány. Rosenberg Emil fakereskedő és építési vállal­kozó, Devecser. *ASINGER WROGEPEK MÉGIS A LEGJOBBAK !• takozik minden területi gyarapodás ellen, csak a Ballplatz és a német diplomácia közös aknamunkája következtében »dől be« végül az elébe terjesztett hamis, vagy torzított adatok­nak, de akkor is előbb ő követeli az irásosi ultimátumot, amellyel még az utolsó pillanat­ban is meglehetett volna akadályozni a vér­ontás kitörését. Tisza István egyéniségén ke­resztül a magyarság a világ közvéleménye előtt még nem kapott ennyire igazoló, ennyire szimpatikus megvilágítást. Hiszen még utolsó soraiban is, amikor egész könyvének és az abban szereplő államférfiak magatartásának mérlegét vonja Emil Ludwig, külön kiemeli, hogy az összes felelős európai politikusok és diplomaták közül is, amikor kiment a harc­térre és élete veszélyeztetésével bizonyította be, hogy ránk, magyarokra nézve a világhá­ború csak keserű kényszer és az önvédélem élet-halál harca volt. Felmérhetetlen nagy szolgálatot tett Ludwig ezzel a könyvével a magyarság ügyé­nek, a háborúban való ártatlanságunk tárgyi­lagos kimutatásával. Ludwig könyvét a Révai Irodalmi Inté­zet adta ki magyarul Supka Géza fordításában és bevezető tanulmányával. Egymillió kötet egyetlen iró műveiből. Ha pályázatot hirdetnénk, hogy hány olyan könyvolvasó van Magyarországon, aki nem ol­vasta Verne Gyula müveit, ez a pályázat minden bizonnyal negatív eredménnyel végződne. Nem akadna rá pályázó, Vernét mindenki olvasta és olvassa. Ha ellenben arra hirdetnénk pályázatot, ki olvasta mohó élvezettel Verne minden művét, ki számítja olvasásukat ifjúsága legszebb em­lékei közé, ezer és ezer számra érkeznének a pá­lyázatok. Elmúlt száz éve, hogy a nagyszerű Ha nagyobb ba­paszbodóbépes­ségü, biztonságo­sabb és tartó­sabb pneuí akar, akkor legböze­lebb Goodyear-f vegyen 1 Képviseli: Rapoch Vilmos Pápa. Telefon: 44. francia iró megszületett, elmúlt hatvanöt éve, hogy első regénye, az Öt hét léghajón megje­lent és művei ma is épp oly élvezetesek, fris­sek, mint megjelenésük évében. Hatvan év alatt körülbelül 43 millió kötet Verne került az olvasók közé az egész világon. Ebből legalább egymillió kötet a magyar közön­ségre jut: a kicsiny számú, de nagy olvasókedvü magyarság egymillió kötettel szerepel a nemzet­közi Verne-statisztikában. Jókain kivül nincs még egy irója a világ egész irodalmának, akit eny­nyien olvastak volna a magyarok. És hatása, népszerűsége, épp úgy mint Jókaié, ma sem csökken, művei minduntalan új kiadásokban kel­nek el s a magyar könyvkereskedésben ma is változatlan számmal szerepelnek a Verne-köny­vek. Ma már a harmadik nemzedék nőtt fel Verne könyvein: a nagyapa valaha gyönyörűség­gel olvasta őket, ezt az élvezetet közölte fiával s aztán ketten együtt adták az unoka kezébe. Nem csupán irodalmi ügy ez, ennél sok­kal több: a magyar kultura egy nagyon fontos jelensége. Tudja mindenki, hogy Vernében két fényes szellem egyesült: egy ragyogó iró szel­leme, aki pompás meséket, izgalmas kalandokat talál ki és merül el szívderítő bájjal és egy uni­verzális tudós szelleme, aki a modern tudomá­nyos kutatások eredményeit teljesen átélte. Benne tehát korunk szellemének két uralkodó tenden­ciája hat összeműködve: a költészet, a mese szépsége utáni vágy és a tudományos, főképen természettudományos ismeret szomjúsága. S eb­ben rejlik roppant kulturális fontossága. Ebből a szempontból megmérhetetlen jelentőségű az, hogy a magyarok mai nemzedéke túlnyomó ré­szében Verne műveiből merítette természettudo­mányi ismereteinek alapját, a természettudo­mányi fantáziát és a természettudományi érdek­lődést. Ezért mondhatni, hogy Verne az iskola mellett a magyarok elsőrendű nemzetnevelője. De Verne nemcsak terjesztője, hanem nagy­hatású fejlesztője, sőt jósa is a tudománynak. Nem egy problémát ő vetett fel. ő szuggerálta az embereknek, hogy igenis lehet tengeralatt­járó hajót építeni, lehet kormányozható lég­hajón és repülőgépen uralkodni a légóceán fe­lett, ő jósolta meg a mozgófényképet, a tele­font, a fotográfot. Nem pontosan úgy valósultak meg, ahogyan ő elképzelte, de róluk szóló művei azért ma is izgatóan érdekesek, mert izgatóan szép látvány tárul belőlük szemünk elé: az eszme fogantatása, megszületése és csecsemőkora. Nagyjelentőségű (kulturcselekmény tehát az, hogy most forgalomba kerül Verne Gyula mű­veinek teljes gyűjteményes kiadása, melyet a nagy iró műveinek kezdettől fogva első magyar kiadója, a Franklin-Társulat bocsát közre a bir­tokában levő kizárólagos jogosítvány alapján. Ugyanabban a hagyományos kiállításban foglal­nak helyet, amelyet megszoktunk és szerettünk, az eredeti francia kiadás kedves illusztrációival, szép képpel díszített piros vászonkötésben. Egy­előre 30 kötet került most közkézre ebből a ki­adásból, a teljes gyűjtemény 120 pengős árban,* mely havi részletekben is törleszthető — vala­mennyit úgy üdvözöljük, mint kedves ifjúkori ismerőst, akivel boldogan újítjuk fel az isme­retséget, s akit örömmel adunk kezébe az utá­nunk jövő nemzedéknek. * Megrendelhető a Franklin Társula könyvkeres­kedésében Budapest, IV., Egyetem-utca 4. Előnyös havi részletfizetésre. Pápai terménypiac szeptember 27-án. Buza Rozs Árpa 1900-19-20 P 14 00-14 20 P 17-50-1800 P Zab . . . Tengeri . Burgonya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom