Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-09-07 / 36. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő Előfize tési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. I KÖRÖS ENDRE. Telefon 131. szára Kiadóhivatal:.Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Hogyan képzeli Macdonald azt lehetségesnek, hogy egy kultúrájában, erkölcsi felfogásában, történeti hagyományaiban előrébb való nép valaha is büszke lehessen arra, hogy őt egy nála kultúrában hasonlíthatlanul alatta álló, jellemileg inferiórisabb, történeti hagyományokban gyöngébb nép állami főhatósága alá kényszerítették? Tehetetlen dühben fogcsikorgató beletörődést azt el lehet képzelni idővel, valamikor századok után, tán még akkor sem, de előbb folynak visszafelé a vizek és kölykeznek bárányokat a farkasok, semhogy azt megérje ember, hogy a magyar büszkén hordhassa az oláh, a cseh, vagy szerb igát. Az ember elámul rajta, hogy egy világbirodalom leghatalmasabb pártjának vezére ilyen elméleti feltevésekkel állhasson elő, melynek reális megvalósulását komolyan senki el nem képzelheti. Nem akarjuk azt mondani, hogy ez a nyilatkozata nyilt állásfoglalás a jelenlegi helyzet mellett, bár erre is fel lennénk jogosítva, de hogy a mi revíziós törekvéseinket súlyosan rontják a képtelenségeknek elhitetésére irányuló ilyen nyilatkozatok, az kétségtelen. Kíváncsiak vagyunk rá, vájjon fenntartaná-e Macdonald akkor is a maga kijelentését, ha hallaná, hogy mit mondott egy nagy német tudós csak legutóbb is a magyar kultúra magas fokáról. Vájjon elképzelné akkor is, hogy az a nemzet, mely a legnagyobbakkal, az angollal is versenyez a tudomány terén, önmagát megalázva képes lesz valaha is azt vallani, hogy nem arra büszke, mert magyar, hanem arra, mert Trianonban oláh vagy szerb állampolgárnak deklarálták ? Vagy megfelelő helyről jövő alapos információ után tán mégis hajlandó lenne revizió alá venni felfogását meg — a békét?! Adalékok a XYIII. századi Pápa városáról Városi tisztségek — Városi privilégiumok. Pápa települése — még ha előbb nem is —, de a XIV. század folyamán nyilván mindjobban kinőtt már a possessio kereteiből, mert hiszen 1398-ban már civitas-nak említtetik s 1401-ben Zsigmond király bűnbocsátó oklevelében is mint oppidum szerepel. 1439-től pedig, amikor Albert királytól első kiváltságlevelét kapja, mint oppidum privilegiatum van előttünk minden alkalommal. így szerepel az Esterházyak idejében is, akik a XVII. század közepétől voltak vele földesúri jogaikkal kapcsolatban. Azaz Pápa nem volt ugyan mutiicipium, nem volt szabad királyi város,

1 azonban kiváltságos jogokkal már régóta bírt. Mindig kiemelkedett az úgynevezett mezővárosok meglehetősen laza fogalmából, 1848-ban »polgármestere« volt s az 1886. évi törvény nyomán rendezett tanáccsal birt s mint rendezett tanácsú város illeszkedett bele — Veszprémhez 1 Egyébként nála jelentősebb városok sem voltak olyan nagyon régen municipiumok. Győr városa pl. csak 1743-ban lett szab. kir. várossá, azelőtt a győri káptalannal volt földesúri kapcsolatban. hasonlóan a vármegyei törvényhatóság kereteibe. . A pápai városi polgárság élén a XVIII. században városi főbiró (Fudex primarius) állott s mellette 10—12 taggal egybe választott tanács volt. A városi főbírót és a tanácstagokat évenként választották s hivatali idejük Szent György naptól Szent György napig tartott. A főbírói tisztségre négy egyént szoktak jelölni s a városi polgárok bizalma választott közülük. Rajta kivül minden évben nótáriust is választottak, azonkívül hadnagyot, 3 tizedest, 2 vásárbirót és utcánként 2—2 esküdtet. Az esküdti tisztség alól azonban, mint az 1745. évi tisztújításnál látjuk, pénzzel meg is válthatták magukat a megválasztott polgárok. —- y>Tanáts Uraiméka egyike egyben hitet tett y>malombiró«, másika y>ispitály biró« is volt egyszemélyben. A XVIII. század közepébe s az akkori városi élet hangulatába vezetnek bennünket azok a sorok, melyeket Pápa város hites nótáriusa 1744 április 17-én jegyzett be sercegő pennájával a városi Protocollum lapjaira.

1 Hangzanak ilyenformán: »Minthogy Isten ő Sz. Fölsége ingyen való jóvoltábul és kegyelmességébül Szent György Vitéz és Martyr napja közelítvén, az köllemetes jó rendtartásra bévett régi szokást tovább is megtartani lenn egyesült kívánsága az N. Városnak; hogy azért szükséges szolgálatainak elviselésére, 's hasznos folytatására az Város mindennémü dolgainak, mind méltó és érdemes, ágy azon szerént alkalmatos személyek is mind Bíróságra, úgy Hadnagyságra <az B. 's N. Tanács előljáró 's maga viselt Rendibül választassanak, candidált attak következendöképen tetszése 's közönséges votumával az itt jelenlévő Concivilitásnak ezen alább jölvett Személyek: Úgymint:« —• s itt azután következnek a jelölések és a jelöltek felsorolása nevük szerint. Néhány évről megtudjuk rögzíteni azoknak neveit, akik Pápa városának főbírói és jegyzői tisztét betöltötték: 1738 április 24-től 1740 április 24-ig (Szent György naptól Szent György napig) két éven át egymásután városi főbiró Nemzetes Tancz János Uram s ugyanezen két esztendőben egymásután kétszer hites nótárius Lehen Ferenc. Utánuk, 1740 Szent György napjától 1742 Szent György napjáig kétszer egymásután Nemzetes Bertalanics Mátyás a városi főbiró s mellette hites nótárius ugyancsak Lehen Ferenc. Azután néhány jegyzőkönyvet Miskey Antal esküdt irt (látszólag gyakorlatlanabb írással), majd 1744 Szent György napjáig kétszer egymásután Németh 1 A bejegyzés egyéni sajátosságait a helyesírásban, majd teljesen mellőztem. Rájnis József mondja, „a lúdtoll megelőzte ezekre nézve is sok tudós magyarnak elméjét". („A magyar Helikonra vezérlő Kalauz." 1781. 93. 1.) Nőiszabó-műhely áthelyezés. Tisztelettel értesítem a m. t. hölgyközönséget, hogy szalonnal kibővített nőiszabó=mtihelyemet Hunyadi-utca 33. szám alól Győri-út 10. szám aiá (Nagy Vilmos-féle ház) helyeztem át. Amidőn ezt a m. t. hölgyközönség szives tudomására hozom, megköszönöm az eddigi szives pártfogást és kérem, hogy azt számomra továbbra' is fenntartani méltóztassék. Kiváló tisztelettel: ZOTTER ALAJOS nőiszabó. Ugyanitt egy tanonc is felvétetik. Ferenc a városi ordirfárius főbiró, aki helyenként mint »:Nemzetes Németh Szíjártó Ferenci is szerepel, hites nótárius pedig Trattnyaki György János, kinek markáns szép betűi még utóbb is szerepelnek a város szolgálatában. Mert 1744 Szent György napjától 1746 Szent György napjáig Nemzetes Szeősödy Márton a városi főbiró s ugyanakkor megint Trattnyaki György János Uram a hites nótárius. Sőt, 1746 Szent György napjával ismét csak reájuk esik a polgárok választása, azonban nyomukat követni —• ez idő szerint — már nem sokáig tudjuk. A tanács a város hivatalos házánál tartotta értekezleteit, ezt mutatja legalább az ilyen megjelölés: y>concurrálváti hivatalunkhoz képest Városi Házunknál elrendelt consensuális helyem. Ilyenkor a városi főbiró elnökletével hozta határozatait. A város privilégiumai 1439 óta természetesen gyarapodtak s királyaink szinte sorozatosan meg is erősítették őket. Ilyen célzattal határozza a város tanácsa 1741 április 11-én, hogy a y>Tttes Nemes Hazának, azaz Országnak« legközelebbi generális (gyűlésekor a III. Károly koronás királytól 1712-ben Pozsonyban megerősített privilégiumok az uralkodó felséges királyné asszonynák újólag confirmáltassanak. S mivel tudjuk, hogy már 1730ban létrejött a szerződés a gróf és a felső-, valamint az alsóvárosi majorok lakossága között, hogy censusra lépnek vele, azért most azt látjuk, hogy bárha meg voltak még a belső város falai, mégis a privilégiumok fölterjesztésénél a belső és külső város lakosai, egyaránt mindnyájan és fejenként v>offerálják« magukat a fölmerülő költségekre nézve. Ugyanevvel kapcsolatban határozza a tanács 1741 június 22-én, hogy mind a »Flsges Cancellárián«, mind a »Tttes Ország« színe előtt eljárhassanak, deputálják Borsay János plébánost és N. Nemz. Lehen Ferenc városi nótáriust s 2 forint napidíjat állapítanak meg számukra. A plébános kocsisát és lovainak Mnterventioi-jáf pedig föl- és alájövet a N. Város vállalja magára. Nemzetes Cs. Csuzy Pál Uram készíthette meg a fölterjesztett kérelmet, mert neki formált instantiáérta. 4 forintot állapítottak meg. Még az 1743 november 15-i protocollumban is nyomát találjuk, hogy a város fölterjesztette privilégiumait »Ő Fölségéhez kegyelmes királyné Asszonyunkhoz« megerősítés végett. Hogy azonban mikorra történt a megerősítés instantiájának elintézése, nincs róla biztos tudomásunk. V. Ferdinánd királynak 1839-ben adott kiváltságlevele

1 Mária Teréziának 1748 január 13-án külön kiadott oklevelére hivatkozik; ez újabb kérelmezés eredménye lehet. Nyilván többször előfordulhatott, hogy a város polgárai távol jártukban-keltükben vámkiváltságaikban gátlást szenvedtek. Erre mutat az 1744 május 9-i jegyzőkönyv bejegyzése,, mely szerint a város tanácsa elhatározza, hogy ha másként elégtételt nem kapnának, Pozsony, Győr és Tolna vármegyéknek (mint nyilván érdekelteknek) Viceispánjainál eljárnak sérelmeik orvoslása végett. A hivatkozott hely szól a következőképen: »4-to Mivel némely külső és szomszéd Vármegyékben az vámokon Városi Privilégiumunk és Szabadságunk ellen gátolást tesznek félhető praeindicumára az Városnak, mennyire értettük olyik Városi Ember einkt ül, arra való nézve, hogy abususba az ilyetén helytelen dolgok ne menjenek, szükségesnek tartatik igazságunkat elsőben is via 1 Közölve „Pápa város egyetemes leírása1905. 93-94. II.