Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-05-11 / 19. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér, j q KŐRÖS ENDRE Telefon 131. szám I Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A tókert rendezéséhez. Figyelemmel olvastam a Pápai Hirlap utóbbi két számában a tókert rendezése tárgyában közzétett cikkeket, s szeretném, ha ahhoz a magam részéről is hozzájárulhatnék. Oly fontos ugyanis a tókert mielőbbi rendezése, hogy szerény véleményem szerint szinte polgári kötelessége mindenkinek, akinek a tárggyal kapcsolatban valamely eszméje támad, a nyilvánosság bírálata elé bocsátani, hogy végül is kialakuljon olyan álláspont, amely a nehéz kérdés közmegelégedésre leendő megoldását eredményezheti. Itt sietek leszögezni, hogy a rendezést illetőleg mindjárt a telkek kiosztásánál alapvető hiba történt. — A telkeket minden praktikus elgondolás és előre megszabott terv nélkül osztották ki, reá bizván a vak szerencsére, hogy ki hol kapjon telket. így aztán gyakran megtörtént, hogy akik a Bakonyerén belül, vagy az első utcákban jutottak telkekhez, azért nem építkeztek, mert nem volt pénzük, akik pedig hátrább jutottak telkekhez s volt pénzük, azért nem építkeztek, mert olyan künn építkezni nem akartak. A telkek kiosztását tehát a közelség sorrendje szerint ahhoz a feltételhez kellett volna kötni, hogy anyagi tehetsége szerint ki kötelezi magát, hogy egy-két-három stb. év múlva épülni fog. Ha ezt szem előtt tartották volna, akkor ma már a Bakonyerén belüli terület teljesen beépült volna, s ugyancsak beépültek volna a Bakonyerén túl levő első utcák is, s nem volna az utcák kiépülésében az a rendszertelenség, ami teljesen még tiz év múlva sem fog megszűnni, hisz a régi tisztviselőtelepen is még mindig vannak üres házhelyek, holott az már több, mint 20 évvel ezelőtt épült. Pedig ha már teljesen beépült utcák volnának, mindjárt könnyebb volna a rendezés is, mert hisz annak keresztülvitele az utcák beépülése szerint szukcesszíve történhetnék. De leghelyesebb lett volna nálunk is meghonosítani az amerikai rendszert, ahol a felparcellázott telkeket előbb közművekkel: gyalog- és kocsiutakkal, viz- és villanyvezetékkel stb.-vel ellátják, s csak azután bocsátják áruba a házhelyeket, azok árába belekalkulálván az eleve foganatosított utcarendezé s költségeit is. Mivel ez az előrelátó gondoskodás a telkek kiosztásánál nálunk nem történt meg, felütötte fejét csakhamar a telekspekuláció. A hátulsó utcákban levő telektulajdonosok, előbbre akarván építkezni, reáfizetéssel — nem ritkán elég nagy összegű reáfizetéssel — csereberélnek az előbbre levő telektulajdonosokkal, mások viszont, akiknek építkezni egyáltalán nincs tehetségükben, vagy szándékukban, uzsora áron adják el azokat a telkeket, amelyeket a kormány gondoskodásából családi otthonok építésére kaptak, holott azokra tán még egy fillért sem fizettek ki. Itt is szarvánál kellett volna megfogni a kérdést. Ki kellett volna mondani, s tán visszamenőleg is ki lehetne mondani, hogy aki a telkét spekulációból haszonnal eladja, a nyereségnek 50%-át köteles tókertrendezési alapra a város pénztárába beszolgáltatni. Az üzérkedők még így is mindig jól jönnének ki. Precedens is van erre. Vagy 12 évvel ezelőtt az altruista bank a földmíves-iskola melletti Barthalos-féle birtokot parcellázván, kikötötte, hogy aki így nyert földjét tíz éven belül eladja, az eladási ár 10°/

0-át köteles az altruista bankba beszolgáltatni, pedig ezeket a földeket annak idején napi áron parcellázták, s nem olyan potom pénzen, mint ahogy az OFB a házhelyeket kiosztotta. Ebből az 50°/

0-os haszonrészesedésből pedig már szép összeg állana a város rendelkezésére, amely a tókert rendezését tetemesen megkönnyítené. További fejtegetéseink során térjünk reá most már a tókert rendezésének fundamentumális kérdésére, a víztelenítésre. Meglepődtem rajta, hogy a viztelenítést az utcák árkolásával akarják keresztülvinni, amelyre 60-, vagy 65 ezer pengőt előirányoztak. Az árokrendszert a magam részéről teljesen elhibázottnak tartanám, amely ellen közegészségügyi szempontból kézzellábbal tiltakozni kell. A nyilt árok ugyanis mindenre alkalmas lehet, csak a viz akadálytalan levezetésére nem. A laza föld beomlik, játszadozó gyerekek az árkot itt-ott bedöntik, a szél telehordja szeméttel, piszokkal, a viz megáll benne, ott bűzlik, poshad, rothad a lakosok orra alatt, s fertőzi meg nemcsak a tókert, hanem esetleg az egész város levegőjét. Aki szemléletes példáját akarja látni a nyilt árkolásnak, tekintse meg a villanytelep háta mögött, az új házhelyek előtt húzott árkot, vagy a városmalomtól le a tókertekbe vezető út mindkét oldalán ásott árkokat, s meg fogja látni, hogy azok rendeltetésüknek alig felelnek meg, emberek által sűrűn lakott területeken pedig veszélyeztetik az egészséget. A nyilt árkolás megoldásnak lehet olcsó, de bacillustelepnek igen drága, a bacillusok különböző fajait ennél sokkal olcsóbban kitenyésztheti a város, ha már mindenáron baciliusokat akarunk tenyészteni. Azután meg a nyilt árkolás egyáltalán nem tekinthető végleges megoldásnak, s ha már költünk, olyanra adjuk ki a pénzünket, ami a végleges megoldást biztosítja. Ez pedig más nem lehet, mint amire „Tókerti" hivatkozott: az alagcsövezés. Sokba kerül, az bizonyos, de legalább biztos és egyszer kell reá költeni. Kik fizessék a költségét ? Legalább is legnagyobb részben az érdekelt telektulajdonosok. Akiknek ingatlana közművek létesítésével nyer értékben, illő, hogy azoknak költségét is — az angol betterment tax — módjára ők fizessék meg. Nem egyszerre, hanem bizonyos időre — mondjuk 20—25 esztendőre elosztva. Mert micsoda igazságtalanság volna azt kivánnnom, hogy ha az én 200 pengős telkem értéke a közművek létesítése folytán 1000 pengőre, vagy ennél is magasabbra emelkedik, az értékemelkedés feltételeit mások fizessék meg, s én csak a származó hasznot akarnám a magam javára elkönyvelni. Lehet a rendezés költségeihez — amennyiben a rendezés közérdek is — a város egyetemének is hozzájárulni, de a teher főrészét természetszerűen azoknak kell viselniük, akiknek a rendezésből közvetlen hasznuk lesz. Ezt annál inkább is mondhatom, mert magam is érdekelt fél vagyok. Szerintem nem is az a fontos, hogy magunkról a terhet másokra áthárítani igyekezzünk, hanem az, hogy a tókert rendezése mielőbb megtörténjék, mert a mai botrányos állapotában tovább nem maradhat. Tókerti III. PÁPAI ÁLTALÁNOS BANK R.=T. FŐTÉR. Takarékbetét elfogadása a legmagasabb kamatozással. Önsegélyző csak 3 évre, hetenkint 1 P, legolcsóbb kölcsönök. Valuta-devisa vétele és eladása a legelőnyösebben. Bővebb felvilágosítást szívesen ad az Igazgatóság. Bérmálás Pápán. — 1929 május 5-6. — A szép május e heti két első napja ünnepe volt városunknak. Dr. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök osztotta ki e napon híveinek a bérmálás szentségét az egyházi aktus lélekemelő szentségét emelve a maga tiszteletet gerjesztő és szeretetet sugárzó lényének nemes varázsával. A megyéspüspök bérmaútján, mult hét szombatján, Marcaltőről autón érkezett városunkba. A város, a róm. kath. hitközség és a társadalmi egyesületek vezetői kocsin mentek elébe a város határába. Az Esterházy-út és Győri-út keresztezésénél felállított diszkapu előtt hatalmas közönség élén dr. Tenzlinger polgármester üdvözölte a főpásztort. A Flóriánszobornál levő diadalkapunál pedig a hitközség nevében Varga uradalmi főkertész üdvözölte őt. Ezután bevonult a nagytemplomba, melynek kapujában Németh József plébános ünnepélyesen fogadta őt. A püspök kíséretével együtt az Esterházy grófi kastélyban szállt meg, hol a kegyúr, Esterházy Tamás gróf nevében Neuenstein Ferdinánd báró jószágigazgató köszöntötte. Aznap este a főtemplomi énekkar Marton Győző karnagy vezetésével szerenádot adott tiszteletére s ugyancsak szerenáddal kedveskedett neki Muzsik Jakab karmester vezetésével a bencés zenekar, mely lampionos menetben vonult fel az örömünnepre. A bérmálás vasárnap és hétfőn folyt le és pedig első napon a fiúk, második napon pedig a leányok részére. A vasárnapi szertartás csendes szentmisével kezdődött, mely alatt a bencés énekkar Németh Döme vezetésével Schubert ünnepi nagy miséjét énekelte. A mise után mélységes áhítatot keltő szentbeszédet mondott a püspök, mely után kezdetét vette a bérmálás. A bérmálás szentségét a püspök dr. Radvány Viktor apátkanonok, dr. Schvarz Róbert püspöki titkár és a pápai és csóti esperest kerület több papja segítségével osztotta ki. A szent aktus tartama alatt két számot énekelt a bencés gimnázium énekkara, hegedűn játszott Auer János és gyönyörű szoprán szólót énekelt dr. Hermann László orgonakiséretével Rollerné Tóth Anna, több számmal szerepelt az állami tanítóképző és a főtemplomi egyesületi férfikar. A művészi számokért a kitűnő karnagyokat: Németh Dömét és Marton Győzőt, valamint az összes közreműködőket teljes elismerés illeti meg. A bérmálás után a püspök áldást osztott és az ünnep a Tedeum eléneklésével ért véget. Bérmálásban Összesen 516 fiú részesült. Déli 12 órakor a várkastélyban tisztelgő küldöttségek járultak a püspök elé és pedig a katholikus papság Wimmer r Károly pápai kamarás, a református egyház Ólé Sándor, az evangélikus egyház Schöck Gyula lelkész, az izr. hitközség dr. Kende Ádám, Pápa város Tenzlinger polgármester, az állami hivatalok és iskolák Handl József járásbirósági elnök, a kath. társadalmi egyesületek dr. Niszler Teodoz, a kath. női társegyesületek Szijjártó Gyuláné, a kath. munkásegyesület Boksay Endre, a kath. iskolaszék és iskolák Tomsics Rezső iskolaszéki elnök vezetésével. Délben a tűzoltózenekar, este pedig a levente-zenekar adott szerenádot a püspök tiszteletére. Másnap, hétfőn, ment végbe a leányok bérmálása. A művészi ének- és zeneszámokat e napon főkép a zárdai tanítónőképző-intézet és polgári leányiskola, továbbá az elemi iskolák és a polgári fiúiskola énekkarai látták el. A zárdai kar tanárnőjük, Nemsicsné Széptóth Mária több eredeti szerzeményét is előadta. Rollerné Tóth Anna két szólószámmal szere-