Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-01-05 / 1. szám

Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér, Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, XKVi. évfolyam. 1. szám. Pápa, 1929 január 5, Szemére vetik Rothermere lordnak, hogy amikor negatívumot megállapít, megállapítja tudniillik, hogy a királykérdés milyen megoldása lehetne végzetessé hazánk jövőjére nézve, akkor pozitívumot nem ad, vagyis nem mondja meg, hogy mit kell csinálnunk és kell-e egyáltalán csinálnunk valamit ebben a kérdésben. Bár a szemrehányás ebben a formában sem jogosult, mert arra az eshetőségre, ha mégis várakozása ellenére meg akarnók oldani belátható időn belül e kérdést, szintén van neki propoziciója, ezt azonban ő valóban csak mellékesen veti oda és az országhoz intézett üzenetének lényege valóban a negatívum marad: mit ne tegyünk, mit ne kíséreljünk meg azért, hogy mindazt, ami valóban vitális nemzeti érdek, kockára ne vessünk. Ámde, ha pontosan elibünk tárja egy velünk érző apai sziv őszinte aggodalmával önmagunk iránti kötelességeinket abban, hogy óvakodjunk pucscsal vagy puccs nélkül, érdemetlen bálványozással vagy kalandor érvényesülni akarással az egész világ szemében legellenszenvesebb Habsburg-irányban megoldani a királykérdést, akkor szerintünk egyszersmind pozitívumot is kapunk. És ez a pozitívum pedig ennyi: mindaddig fenntartandó a mai minden ideiglenesUTCA ANGYALA MAGYAR RAPSZÓDIA sége mellett is nyugodtnak mondható állapot az államforma terén, amig valamit el nem érünk azon a íéren, ami számunkra minden királykérdésnél fontosabb, t. i. revízió terén. A revízió megtörténtét mai helyzetünk nem akadályozhatja. Rothermere mondja s az ő ajkán a nagyvilág, talán nem is kell külön hangsúlyoznunk: jóindulatú és tárgyilagos közvéleménye szólal meg, hogy a nyíltan és titkosan tervezett más helyzet viszont azt örökre meghiúsíthatná. Maradjunk hát így, ahogy vagyunk, hagyjuk az uralkodó-ház problémáját jobb időre. Akkor, ha legalább valami megvalósul abból, amiről ma csak álmodunk, a ma még csak áhított időben aztán módunk lesz igazságosan mérlegre vetni mindent: jogot, törvényt, hagyományt, érdemet s úgy dönthetjük el boldogabb, szabadabb magyarok talán teljes egyetértésben azt, amiért most sürgető ok és felfogható cél nélkül fölöslegesen gyűlölködünk. A takarékosság előmozdításáról sok szó esett, mióta valamelyes értéke lévén a pénznek, érdemessé is vált takarékoskodni. Különösen tavaly óta indult meg e téren erősebb mozgalom és hogy volt is, nem is oly lekicsinylendő eredménye; mi sem bizonyítja jobban, mint PAPAI HITELBANK RESZVENYTARSASAG SZERZŐDÉSES VISZONYBAN A MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBANKKAL. r^T?^' oo Táviratcím: Hitelbank. Üzlethelyiség 29, Alapíttatott: 1878-ban. Távbeszélő: j A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1929. évi január hó 1-én megalakítja IV. évtársulati -EGYLETET öt évi időtartammal, r ész I ete n k i n t és hetenként egy pengő befizetéssel. Ez a legkönnyebb és legkedveltebb módja a takarékosságnak, mert heti egy pengőt mindenki könnyen nélkülözhet, aki pedig kölcsönre szorul, minden heti egy pengős részletre 260 pengő kölcsönt igényelhet, mely az ötödik év végén a heti betétekkel kiegyenlítést nyer, de közben is bármikor visszafizethető. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A betéfek havi részletekben is fizethetők. A bank a résztvevőknek részleteik után a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatának megfelelő kamatot térít, a heti betétek alapján folyósított kölcsönök után pedig ezidőszerint nettó 10% kamatot számít. Minden egyéb feltételre nézve készséggel ad kimerítő felvilágosítást a Pápai Hitelbank Részvénytársaság. PAPAI ALTALANOS BANK RT. FŐ-TÉR. VII. Önsegélyző január hó 1-i kezdettel, csak 3 évre. Részletenként és hetenként egy pengő. Valuták vétele és eladása. Takarékbetétek legmagasabb kamatozással. Biztosítás Magyar-Francia Biztosító főíigynöksége. Zálogház legelőnyösebb kölcsönök értékes tárgyakra. Bővebb felvilágosítást szívesen ad az Igazgatóság. hogy egy, az újévre közzétett összeállítás terén a pénzintézeteknek — értve | természetesen az ország összes pénzintézeteit, köztük a nagy fővárosi bankokat — a folyó év végével 315 millió P-vel nagyobb idegen tőkéjük — értsd: betétjük — volt, mint az előző évben. Ez az összeg igen nagy, nagyobb, mint amennyit a magyar állam háztartásának rendezésére kölcsönként a Népszövetségtől kapott. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a jelenséget örvendetesnek kell tartanunk, mert bizonyítéka annak, hogy végre nemcsak módjuk és alkalmuk van arra a keresőknek, hogy valóban keressenek és sokat keressenek, de nem is féltik a pénzüket attól, hogy takarékba kerülve, ott elértéktelenedik. Természetes dolog, hogy az idegen tőkék bevonulásának azzal a következménnyel kellett volna járnia, hogy a bankok, mint hitelezők, olcsóbb kamatra dolgozzanak. Ennek azonban mindeddig nyomát sem láttuk. A kamatmérséklő hatás hiányát hozzáértők abban keresik, hogy a jelzett idegen tőkék jelentékeny része nem honi, hanem — tán vélt biztonság kedvéért — még idegenebb elhelyezés után sóvárgott és külföldre vándorolt, ami magyarán kimondva azt jelenti, hogy a tőke nem érzi át nemzeti hivatását, hanem nemzetközi alapon akar szaporodni. Akkor azonban, mikor minden szegénytől joggal elvárjuk a hazafiságot, ezt százszoros joggal meg kell követelni a gazdagtól, tehát a nagybankoktól is. Nem boldogulhat ez az ország, ha az a kevés pénz, ami nagynehezen mégis itt megszerezhető, külföldre vándorol, ahol úgy is van elég, ha másból nem, már csak a mi adósságaink kamataiból is. Kagyar rapszódia