Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-05-26 / 21. szám

És térdel jobbon és balon, Minden jelt megvigyáz nagyon S hogy a Sanctus-nak jött igéje, Háromszor csöngetett eléje. S midőn a pap oltár felé Hajolt és áhitat Szárnyán magasba emelé A jelenlevő Urat, Ezüst harang csöngésibe' A sekrestyés jelenti be S keresztet vetve, verve mellet, Krisztustól kérik a kegyelmet. Minden dolgát így végzi jól Buzgó érzésivei, A szertartás szokásiból Mit sem felejtve el És el nem fárad, míg a pap Dominus vobiscum-ba kap, Áldást oszt a gyülekezetnek S véget vet a szent műveletnek. És ekkor szépen, kényesen Mindent helyére rak, Rendet csinál a szent helyen És úgy kel útra csak, Nyugodt lélekkel, vidoran A vashámor felé rohan S útközben, hogy a szám kiteljék, Tizenkét Miatyánkot esd még. S hol perzsel a kohók szele Két szolgát lelve ott; „Meglett, mit az úr rendele?" Kiált rájok legott. S szájuk vigyorgva tátva szét, Mutatják a kohó tüzét: „Ez el van látva már nagyon jól, Dicséretünk kijár a gróftól." S e válasszal siet, röpül A grófhoz sebtiben S hogy ez meglátja messzirül, Szemének nem hiszen. „Honnan jössz, te boldogtalan?" „A hámorból jövök." „Ugyan! Hát késlekedtél a menetben?" „Uram, csak míg imát rebegtem. Mert megbocsáss, szined elül Midőn eitávozám, Úrnőmnek hű cselédjeül Őt is tudakozám. Misét hallgatni rendele, Szép tisztre méltatván vele És olvastam négy rózsafüzért Az üdvödért és az övéért." A gróf elámul és szivén Erőt vesz rémület: „És a vashámorhoz jővén A válasz ott mi lett?" „Uram, homály fődé a szót, Nevetve mutatták a kohót: — Ez el van látva már nagyon jól, Dicséretünk kijár a gróftól." „És Róbert?" Vág belé ura, Akin hideg fut át, „Ki az erdőbe indula, Találnod kelle hát!" „Erdőt, mezőt bejártam én, De Róbertet nem láttam én." Megrendül most a gróf reája: „Úgy hát itélt az ég Királya." És kézen fogva, szelíden, Ahogy nem tett soha Nejéhez, ki csak néz ezen, Vezette őt oda: „Vedd, pártfogold e gyermeket, Tisztább egy angyal sem lehet, Gonosz szándék lakott szivünkben Őt szent sereggel védte Isten". Ford. Kőrös Endre. IRODALOM. Nemzedékről nemzedékre. Megjelent Pintér Jenő új Magyar Irodalomtörténete. Pintér Jenő, budapesti kir. tanker. főigazgató, a magyar irodalomíörténetirás kitűnő munkása, egy hatalmas új művel lepte meg a magyar olvasóközönséget: megírta két kötetben a nagyközönség számára az új MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETET. Nem szükséges külön fejtegetni, milyen kulturális fontossága van egy ilyen könyvnek, elég, ha megállapítjuk, hogy évtizedek óta nem jelent meg a magyar irodalom egész történetét összefoglaló munka, holott azóta a tudósok kutatása óriási új anyagot hozott napvilágra, számtalaf^régtől ismert tényt új világításba állított és döntő fontosságú új szempontokat hozott be az irodalmi tények megítélésére. Ezeket értékesíteni, a nagyközönség között szétterjeszteni, a mai nemzedék irodalmi tudatába az egész anyagot a legmodernebb színvonalon a maga irói és tudományos felfogásának érvényesítésével rendszerbe szedni és szemlélhetőleg kitárni az olvasó elé, ezt a feladatot vállalta új nagy könyvével Pintér Jenő. Hivatottsága^ egyenesen predesztinálta erre a munkára. Ő a mai irodalomtudomány legkiválóbb összefoglalója, eddigi munkássága, mellyel tudományos szempontból megbecsülhetetlen értékű könyveket adott a magyar irodalomtörténet szakembereinek kezébe, s melyet az Akadémia már kezdetén a Semsey-jutalommal tüntetett ki, most betetőzést nyert új könyvével. Amit eddig szakemberek számára alkotott, azt most szétviszi az egész művelt magyarság legszélesebb köreibe. írói egyénisége teljesen kidomborodik az új könyvben. A tudomány legmodernebb színvonalán dolgozik, a roppant anyag felett feltétlenül szuverén uralommal. Az anyag szemléletes, áttekinthető elrendezésében elsőrendű mester. A magyar irodalom fejlődése a legrégibb időktől a mai napig úgy áll az olvasó előtt, mint egy minden zugában megvilágított mozgalmas táj, melyet szakértő vezető kalauzolásával jár végig az ember. Egészen szokatlan irodalomtörténeti-Írásunkban az a szeretet, széles terjedelem, mellyel a mai irodalmat tárgyalja. Az eddigi irodalomtörténetek csupán a múltra voltak tekintettel, a jelent csak mellékesen és röviden regisztrálták. A kétkötetes mű első kötete a magyar irodalmat 1900-ig tárgyalja, s az egész hatalmas terjedelmű második kötet a huszadik század irodalmáról szól. Minden modern irodalmi irányt, minden modern irót jelentőségének megfelelő terjedelemben tárgyal, méltó Ítélettel, elfogulatlanul, müveik alapos ismereteivel. Az olvasó számára különös értéket jelentenek a nagy műhöz fűzött egészen eredeti irodalomtörténeti térképek és táblázatok, amelyek kitűnően szemléltetik a fejlődés menetét, a történeti adatokat, az egyidejű külföldi dolgokat stb. A könyv illusztráció-anyaga pedig kivételesen gazdag és értékes, amit a múltra vonatkozólag a kutatás felhalmozott, az mind össze van gyűjtve, a modern irodalmi résznek gazdag képsorozata pedig egészen eredeti és úgyszólván teljes. Ezek az illusztrációk a reprodukálás és a nyomás finomságát illetően, valamint az egész mö európai viszonylatban is kiváló kiállítása büszkeségére válik a könyv kiadójának, a Franklin-Társulatnak. * Pintér Jenő: A Magyar Irodalom Története megrendelhető a Franklin-Társulat könyvkereskedésében Budapest, IV., Egyetem-utca 4. szám. — Ára 65 pengő, kapható havi 4 pengős részletre is. SPORT. Soproni FAC—Kinizsi 4:1 (2:1). Bajnoki. Biró: Kondor. A Király, Csajthay és Döbröntei helyén tartalékokkal felálló Kinizsi csak a biró lehetetlen ítélkezései és Tóth kapusnak a mérkőzés elején történt- sérülése miatt szenvedett ilyen nagyarányú vereséget a bajnokság kimenetelére nézve egyik legfontosabb mérkőzésen, mely vereség folytán a Kinizsi bajnoki reményei teljesen eloszlottak. A mérkőzést a SFAC kezdi, vezet néhány támadást, de a Kinizsi-védelem biztosan ment, majd a széltől is támogatva több veszélyes támadást vezet, de minden eredmény nélkül. A félidő közepén Kelemen megszökik és védhetetlen gólt lő, majd röviddel a gól után ismét Kelemen tör ki, Tóth azonban nagyszerűen leszedi a lábáról a labdát, mire Kelemen úgy nyakszirten rúgja, hogy csak órák múlva tér magához, a biró pedig, akiről köztudomásu, hogy mindent messziről és rosszul ítél meg, betetőzésül tizenegyest ítél a Kinizsi ellen, mert amint ő a pálya másik végéről látta, állítólag Kelement faultolták. Kinizsi hevesen kikel a büntetés ellen és levonul és csak 10 percnyi huza-vona után folytatja — elég helytelenül — a játékot, természetesen 10 emberrel, A tizenegyest Szentgyörgyi lövi, de Tompeknek, ám a kiütött labdát azután biztosan beteszi, a Kinizsi csonka csatársorral is támad és az utolsó percben Vathy 20 méterről olyan gólt lő, hogy a hálót is kitépi. A második félidőben a SFAC mindjárt az első percben eredményes, amennyiben Kiss labdája védhetetlenül a kapuba száll, melyre heves Kinizsi-támadások következnek, de a csonka csatársor nem tud eredményes lenni, a félidő közepén a SFAC még egy gólt ér el, ugyancsak Kiss révén. Jók voltak a SFAC-ból a közvetlen védelem, a centerhalf és a balszárny, a Kinizsi-bői Tóth, Kohlmann és Rigler. A biró a tizenegyes megítélésénél szinte páratlan hibát követett el, de különben is eléggé elintézte a Kinizsit. Állami anyakönyvi kivonat. Születtek: Május 18. Molnár Mária házicseléd leánya: Vilma, rk, — Varga József földmivelő és neje Kis Róza leánya: Irén, ref. — Hirschler Henrik szikvizgyári alkalmazott és neje Rapoport Flóra leánya: Klára, izr. — Polgár MihAly vasúti állomási elől járó és neje Posváncz Hona fia : Endre, rk. Május 21. Kunt János építőmester és neje Mészáros Ilona leánya : Klára, rk. Május 22. Szuh Lajos sütőtanonc és neje Nagy Zsófia leánya: Irma, ev. Május 24. Bándoli István napszámos és neje Varga Mária leánya : Anna, rk. Meghaltak: Május 18. Török József napszámos, rk., 67 éves, üszök. — Özv. Kohn Mihályné Beck Etel, izr., 65 éves, cukorbaj. — Töreki Ilona, rk., 7 éves, agyhártyalob. — Nagy Gábor kádár, rk., 76 éves, szivbaj. Május 19. Kovács Anna, rk., 20 napos, genyvérüség. — Lengyel Éva, rk„ 1 hónapos, kelevénykór. Május 21. Özv. Konrád Antalné Nagy Ágnes földmivelőnő, rk., 72 éves, tüdőlob. — Popovrcs Ferenc kőmives, rk., 78 éves, agyvérzés. 24. Dé Mária, rk, 1 éves, tüdőlob. Házasságot kötöttek: Május 21. Pause Antal magánalkalmazott, rk. és Deutsch Hona magánalkalmazott, izr, — Simon István bognár, rk. és Mészáros Gizella, rk. Május 22. Klein Ábrahám kereskedő, izr. és Friedmann Ilona, izr. Május 24. Bloch Adolf rőföskereskedő, izr. és Lang Sarolta, izr. — Bruckner Jenő órás, izr. és Krausz Róza, izr. — Deutsch Zoltán kárpitos, izr. és Fein Jolán nőiruhaszabó, izr. A kiadóhivatal vezetője: Nánik Páí. Pápa, 1928. Főiskolai könyvnyomda — Felelős vezető : Nánik Pál. Fájó szívvel tudatjuk, hogy Tóth Gézáné szül. Almersdorfer Ida f. hó 24-én 17 óra kor áldásos életének 25-ik, boldog házasságának 4-ik évében átadta nemes lelkét Teremtőjének. Temetése Budapesten lesz a róm. kath. vallás szertartása szerint. Felejthetetlen jó feleségét, illetve rokont gyászolják a siríg szerető férje és rokonsága. Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik felejthetetlen édesanyánk: özv. Sabján Istvánné elhunyta alkalmából részvétüket nyilvánítani, vagy a temetésen megjelenni szívesek voltak, fogadják e helyen hálás köszönetünket. Pápa, 1928 május 24. A boldogult leányai és azok családjai. }{álatiyilatkozat Mindazoknak, kik forrón szeretett leánykánk korai elhunyta alkalmából részvétüket kifejezésre juttatni, a ravatalra virágot helyezni, a temetésen megjelenni szívesek voltak, e helyen mondunk hálás köszönetet. Pápa, 1928 május 23. £enguel JCárohj és felesége. Jókai'Utca 26. száma házban hatszobás egészséges lakás augusztus l-re kiadó. Felvilágosítással szolgál a délutáni órákban a tulajdonos.