Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-10-20 / 42. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Tulipánt tüztünk valamikor — egy negyedszázad előtt — a gomblyukunkba, de a tulipán, a szép nemzeti virág hamar elhervadt. Igaz, hogy akkor még szabadon és elég erővel „dőlt nyugatról a sivár homok", igaz, hogy ipari fejlődésünk aranykora éppen a háborút közvetlenül megelőző évek voltak s viszont a nagy katasztrófa után az önálló vámterület természetszerűen fejlesztette még a jelen nehéz viszonyok között is gyáriparunkat. Ha tehát a tulipán azoknak őszinte bánatára, akik már akkor gazdasági erősödésünk legbiztosabb módjának tartották a magyar földön előállított cikkek pártolását, akkor bizony egykettőre levitézlett a magyar kebelekről, abból még nem következik logice, hogy a mostani Magyar Hétnek is hasonló hirtelenséggel be kell alkonyodnia. Sőt tán ép ellenkezőleg: a szerény kezdet, hogy csupán egy hétre tervezi a demonstrációt, lesz alapja annak, hogy a tüntetést erős akarat váltsa fel, hogy nem, nem és soha nem szerzünk be semmi olyan árut idegenből, amit épen úgy megkészítenek honi földön is. Ne feledjük el, ez nemcsak nemzeti hiúság, magyar büszkeség, hanem egyúttal nemzeti létfenntartás kérdése is. Ha ezren és ezren fognak idegen helyett magyart kívánni, akkor ennek nyomán száz és száz olyan magyar jut keresethez, nyomorból a jóléthez, aki ma kereset nélkül tengeti reménytelen életét. Nem kell lárma és nem kell erőszak, csupán erős akarat s akkor az egyetlen magyar hétből hetek egész sora s hetek egész sorából egész új magyar világ: gazdagabb, vidámabb jobb lét lesz képes és reméljük fog is kialakulni. aptulajdonos főszerkesztő: KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A soproni szózat. A miniszterelnöknek a soproni hűségserleg felavatásakor mondott beszédét úgy hangulatilag, mint ténybelileg az a mély komolyság jellemezte, amely az ünnepies helyzetnek megfelel. Széchenyi emlékezetével kezdte a miniszterelnök, aki valamikor a következő keserű szavakat intézte magához: »Hol fognak hamvaim pihenni, kérdem gyakran magamtól, e hazában-e, avagy külföldön ?« Ez a mondat, amely a hüségserleg jelmondatául is választott, kiinduló pontul is szolgált a miniszterelnöknek, aki keserűen állapította meg, hogy hontalanná vált a magyar saját hazájában, hiszen azoknak a területeknek legnagyobb része, ahová a magyar mult dicsőséges emlékei csatolják ezt a nemzetet, CH1FLII ma idegen járom alatt nyög. Sopron számára is ezt a sorsot készítették elő áruló és csalfa módon ellenségeink, de a város hűségén megtört minden kísérlet és Sopron rendületlenül kitartott a nehéz pillanatokban hazája mellett. A soproni népszavazás azáltal nyert mély és a jövőre kiható értelmet, hogy a város hűsége az első éket verte a trianoni szerződésbe, az első revíziót vitte keresztül és bizonyítékot szolgáltatott a nemzet igazsága mellett. A soproni népszavazás a legkézzelfoghatóbb cáfolata volt annak a hazugságnak, hogy bizonyos területeket azért kellett elcsatolni, mert a nép arra hivatott vezérei már nyilatkoztak, tehát felesleges a népszavazás. Egyetlen egy helyen rendeltek el népszavazást, Sopronban s már ez is bebizonyította, hogy bár nem magyar ajkú polgártársaink vannak itt többségben, mégis hozzánk kívántak csatlakozni. Nyilvánvaló, hogy nemcsak Sopronban, hanem az ország számos más területén, amelyet ugyanilyen módon csatoltak el az országtól, ha megkérdezték volna népszavazás útján a lakosságot, a válasz ugyanaz lett volna, mint Sopronban. Jogosan emelte tehát a miniszterelnök a legsúlyosabb vádat azok ellen, akik annak idején kieszelték a trianoni békeszerződést, miui-annak a súlyos rágalomhadjáratnak egyenes következményét, amelyet hosszú esztendők óta folytattak ellenünk. Elhíresztelték, hogy ez az ország nem érdemes arra, hogy olyan területek felett uralkodjon, amelyen nem magyarajku polgárok laknak, mert elnyomja őket és velük szemben igazságtalan politikát folytat. De ha ez így lett volna, miért csatlakoztak a soproniak mégis a magyar hazához, miért óhajtották ennek az országnak a gyermekei lenni, amelyik a külföldi rágalmak szerint csak elnyomásban és rossz bánásmódban részesítette őket. Igen, a soproni megnyilatkozás dokumentáló erővel bizonyítja e vádak hazugságát, bizonyítja, hogy a békeszerződések az erőszakon és nem az igazságon alapszanak. Ha a trianoni béke aláírását megelőző tárgyalásokon ellenségeink hitelt adtak ezeknek a vádaknak, akkor miért nem akarják ma meghallgatni azt a napról-napra felzúgó és el nem csitítható kétségbeesést, amely a tőlünk elcsatolt területekről árad feléjük szörnyű igazságtalanságokról, a magyar kisebbség törvénytelen elnyomásáról beszélve. A soproni népszavazás nekünk felemelő vigasz, ellenségeinknek fenyegető mementó. Mutatja, hogy ha egyszer, csak egyetlen egyszer a jog és igazság módszerei szerint ítélnék meg a magyar panaszokat, ez az ítélet a bitorlókra nézve marasztaló lenne. Ezért kell igenis a békerevizió érdekében küzdeni, mert a nemzetnek kötelessége, hogy a vele elkövetett borzalmas igazságtalanságok ellen harcoljon és ráterelje a világ közvéleményének figyelmét Középeurópa centrális problémájára, amely szorosan összefügg a revízióval. Sopron először ütött rést azon a bonyodalmas béklyórendszeren, amelybe a trianoni szerződés a magyar sorsot és a magyar jövendőt bonyolította, ezért szolgál e város hűsége mindenkor példa gyanánt, ahányszor csak az elszenvedett igazságtalanságokra s a jövendő érdekében folytatandó súlyos harcokra kell gondolnunk. LEVENTE-VERSENYEN. Fel a versenyre, ifjú leventék! Hadd fürödjön a lelkem bennetek. Mikor így látom : acélveretii siralom-sujtó életkedvetek. Mikor így látom: kinunk hegyein mennyi izmos kar töri az utat, mennyi biztató, délceg tekintet, amely mindig csak előre mutat. Imé: ahol már minden sirba dőlt, a behorpadt mell újra kifeszül s a hullt avarra gyümölcsöt rejtő pezsgő bizalmak lombja nehezül. Nem háborgatom a sánta időt, nem kérdezem már, itt a felelet: hol ennyi erő, hol az igazság, itt dicsőség, győzelem lehet. Fiuk! Ne fájjon máma semmisem, ne lássátok ma lelkünk rongyait: a sok jégverte haldokló kalászt, mert ez elcsüggeszt, mert ez elbusít... Ne lássátok ma a bút, szenvedést, hogy mint rombol a gyilkos döbbenet, tibennetek a nótás vigalom s küzdelem-éhes duzzadó erek meg nem alkuvó ősi nyíltsága forrjon, hevüljön, csörgedezzen s a vágyakkai telt gondolat-erdő napsugár-tüzben lengedezzen. Legyen e napunk az erő napja, hol a kitartás hajnala ragyog; magyar leányok, a leventékre ma ti is szebben mosolyogjatok. Fel a versenyre, ifjú leventék! Mert kelnünk kell egy riadó napon : amikor minden tett újba robban s megfeszül minden Kinizsi-izom. Ó nagy Úristen, ne büntess ezért; hiszen mi csak a békéért kelünk, ami a másé, mi azt nem bántjuk, de a magunkét sohsem engedjük. Robogjatok! E szent célunk felé, ne rettentsen meg a kín, a végzet, legyetek futó, bősz villámai a felgerjedett hatalmas vérnek. Robogjatok: És én is veletek együtt öklözve a gyalázatot, amely siralmunk riadt tüzében koldus-mankókra reászáradott. Robogjatok ! Zúgva, dübörögve, robogjatok ! Ti büszke daliák és fussátok be dicső őseink halált nem félő harcos nyomdokát. Dáka. Kapcsándy Sándor. CIRKUSZ Homokbödöge, 1928 október 13. Igen tisztelt Weber Albert űr Pápa, Celli-út 3. szám. 13 éve vettem Öntől egy Kayser varró- és himzőgépet; ma éppen olyan jó, mint 13 évvel ezelőtt. Csakis ezen varrógépeket ajánlom mindenkinek, csakis ezekből vegyen, kinek igazi jó varrógép kell. Tisztelettel: Boka Józsefné Homokbödöge. Megérkeztek az őszi divatújdonságok! Őszi és téli kabátmodellek Női és férfi divatkülönlegességek intézeti kabátok Intézeti kelengyék dús vá|asztékba

n. Bársony-újdonságok Külön szőnyegosztály! Külön szőnyegosztályI Saudek Miksa divatáruháza Pápa, Kossuth-ufca 14. szám.