Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-10-06 / 40. szám

í E ÍZ 3 E E E M K MINDEM S Z O M B A TO T\ . Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Lapíuiajöonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Helyben. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nagy látványosságot hirdetnek már hetek óta az újságok, világraszóló patáliát kürtölnek szerte, odafestik az ördögöt a falra (mely stílszerűen a vörös és fekete szinek összetételében jelenik meg), olyan előkészületeket tesznek, minőket még a világ nem látott — belőlük csupán a gondosan berendezett sajtóhadiszállást emeljük ki — s mindezeknek utána — hisszük és reméljük —, minden simán fog lefolyni Bécsújhelyen, két veszekedő közt nem lesz győztes a harmadik, mindenki felvonul, elvonul és vége. Schluss mit Fabel, ahogyan a szomszéd mondja. Ez természetesen a legjobb eset próféciája, de még e legjobb esetet is feltételezve, fennmarad a kérdés, hogy állam-e az, amelyben az államhatalomnak alá nern rendelt fegyveres hadseregek vannak, kormány-e az, mely ezeknek a hadseregeknek kialakulását, nagyranövését nem tudja vagy nem akarja megakadályozni. Ausztriát századok sok-sok bűnéért mindeneknél jobbban sújtja a végzet. Mintha nekik mondta volna a költő a rettenetes igét: „Tennen fajodban légyen ostorod". Saját fiai néznek egymásra oly engesztelhetetlen ádáz dühvel, aminővel — legalább mi magyarok — még a harctéren sem álltunk tán egyetlen ellenségünkkel sem szemben. Hogy vált ez lehetségessé? Hogyan lett a kultúrájával nem ok nélkül dicsekedő ország ilyen barbár indulatok kohójává? Hogyan nem tud kifejlődni egy olyan egységes szellem, irány és erő, mely mely minden elfajult pártoskodást megszüntet és meggátolja, hogy ne váljék az ország-világ szégyenévé? Mert hogy ma az, nyilvánvaló. Az még akkor is, ha nem fog vér folyni Bécsújhelyen. A zavar, a baj, a felfordulás egyébként nem bejelentve szokott bekövetkezni. Ám ha jönnek, akkor nem háromszorosan, de százszorosan jaj az olyan országnak, ahol minden betörőt felfegyverkezve talál. A „Magyar Hét". Javítsuk meg passzív külkereskedelmi mérlegünket. A magyar közgazdasági életnek nincs ma nagyobb problémája, mint a külkereskedelmi mérleg folyvást növekvő passzivitása. Lehetnek kérdések, amelyek a közgazdasági és politikai élet pillanatnyi érdeklődését jobban magukra vonják, a nagy takarmányhiány miatt az állattenyésztés nehézségei, a fokozódó drágaság, de jelentőségében valamennyi kérdés eltörpül a külkereskedelmi mérleg passzivitása mellett. Mig 1925-ben a behozatali többlet csak 45 millió aranykorona volt, 1926-ban már 83 millióra emelkedett, hogy 1927-ben 346 millióra szökjön fel. A folyó év adatai a lezárt félévi adatok mellett még ennél is szomorúbbak lesznek. Bármilyen szépítő magyarázatot is adunk ennek a felduzzadt deficitnek, az megcáfolhatatlan marad, hogy a mi viszonyaink között,' ahol a külkereskedelmi mérleg egyet jelent csaknem a fizetési mérleggel, ez a hiány a fizetési mérlegnek óriási hiányát, következésképpen pedig, ha ez így megy tovább, országunk lassú elvérzését jelenti. Vannak pesszimisták, akik ennek az elszomorító mérlegnek láttára azt mondják, hogy a magyar munka a jelenlegi határok között szükségképen meddő, eredménytelen, deficites kell, hogy legyen. Bármennyire elboruló szemmel nézzük is ezeket a számoszlopokat, nem szabad magunkat átadni tehetetlen reménytelenségnek. Ellenkezőleg, ennek a jelenségnek kell úgy a kormányzatot, mint a társadalmat is a legerősebb cselekvésre indítani. Cselekedet nélkül ugyanis a legszebb tanulmányok szép szavak maradnak és hiába dolgozták ki a kereskedelmi mérleg passzivitásáról a gyönyörű előterjesztést, — az csak "írott szó marad. ilyen tettnek, cselekedetnek készül a november 3—11 között rendezendő »Magyar hét«, a magyar ipari termelésnek és a magyar kereskedelemnek nagyarányú zászlóbontása, propagandája a közönség körében, hogy magyar árut vásároljon. A »Magyar hét« nem csodatevő arkánum, de az első lépés azon az úton, mely a magyar közönségnek a magyar ipar termékeinek megszerettetéséhez vezet. Mi a célja a Magyar hétnek? Az, ami célja volt a hatalmasan fejlett Angliában az Old England Weck-nek, az iparilag kiválóan fejlett Svájcban a Schweizer Wochenak, Ausztriában az Österreische Wochenak. 1. Bemutatni az ország lakosságának, hogy mit termel a magyar gyári és kézmű: ezzel egyidőben 2. meggyőzni a közönséget a magyar ipari termékék ár- és minőségbeli versenyképességéről és így 3. rábírni a vevőközönséget arra, hogy elejtve a külföldi árukkal szemben tapasztalt, ma már indokolatlan előszeretetét, ezentúl fokozottabb mértékben keresse és vásárolja a magyar gyártmányú árukat. Dicséretére legyen mondva, a magyar kereskedelem ezt a törekvést meleg szeretettel és szívvel felkarolta és a hazai iparpártolásnak és a honi iparcikkek propagálásának ezt az első hatalmas megnyilvánulását teljes erejével pártfogolja, kirakataikat ezen a héten a kereskedők a magyar ipari termelésnek szolgálatába állítják. A november 3—11-ike közötti hét nem lesz más, mint egy óriási sajtóban, filmen, rádión keresztül nyomtatványok tömegében, az iskolában, kirakatversenyeken megnyilvánuló propaganda. Vásároljatok magyar árat! A győri kereskedelmi és iparkamara területén a részleteket a győri kamara fogja intézni. A kamara elnöksége szeretettel hiv fel minden kereskedőt és iparost arra, hogy hivó szavunkra álljon a küzdők sorába. De kéri a fogyasztó közönséget is arra, hogy figyeljen fel a meginduló munkára és legyen nemcsak szavában, hanem tetteiben is magyar. Magyar akkor, amikor a magyar munkát magyar kezekkel kell támogatni. Ne értsenek bennünket félre: nem kinai falakkal akarjuk magunkat körülzárni, nem ringatjuk magunkat abban a téves hitben, hogy minden szükségletüket a magunk termelésével fedezni tudjuk, hanem azt akarjuk, hogy azokban a cikkekben, amelyekben úgy minőségben, mint árban kielégítő a magyar termelés, ott a fogyasztó közönségbe belegyökeredzett külföldi áru imádatát ügyes és okos propagandával megszüntessük és megszerettessük a magyar árut. Ezért lehet remélni, hogy a »Magyar hét«-nek, mint egy országos megmozdulás első lépésének, meg is lesz a maga sikere, meg lesz akkor, hogy ha valamennyi termelő réteg a fogyasztókkal egyben a saját vérének: a magyarnak szeretetében összeforr! A magyar ifjúsághoz. (Toborzó.) A Haza szól hozzátok, a Haza kér, serkent, hiv benneteket! Mit akar tőletek? Pénzt, adót, földet, búzát, aranyat? Nem! Önmagatokat akarja, a ti szereteteket, a ti elhatározástokat, a ti áldozatotokat; azt akarja, hogy ennek a drága, ezeréves magyar földnek és nemzetnek a karja, az ereje, a megvédelmezője, a bástyája, a bizodalma, a büszkesége, a kincse legyetek; akarja, hogy katonái, honvédéi legyetek! És számít is rátok! Számít a dicső magyar történelem duzzadó öntudatával, mely a katonai erényeket mindenkor villogtatta és amely az utolsó világolimpiászon is bűvkörrel vonta be a magyar kardot! Árpád idejében a magyar és katona egyet jelentett. Később is minden szabad magyar katona volt. 48-ban hazánk színe-java tódult a honvéd zászló alá! És ma? Nem volt még a Haza oly veszélyben, mint aminőben most van. Ma különösképen számítunk reátok, az elhagyatottságnak, az árvaságnak, az ellenségtől körülvett szorongatásnak, az igazságtalanságok pörölycsapásainak, a leszegényedés jajkiáltásainak közepette. Számít reátok a Haza, az érte elvérzett hősök vérének, az özvegyek és árvák százezreinek nevében! Számít reátok elszakadt testvéreink aggódó imáival. Számít reátok szülőházatok, iskolátok, falutok, édes apátok, édes anyátok, temetőben nyugvó övéitek nevében! Mindig is úgy volt, de ma mégis jobban, mint valaha, hogy hondvédnek lenni: kitüntetés, élet és dicsőség! Ifjak! Jönni fogtok? Szeretettel, lelkeseegérkezfek az őszi divafújdonságok! Őszi és téli kabátmodellek Női és férfi divatkülönlegességek Intézeti kabátok Intézeti kelengyék dús váiasztékban

S Bársony-Újdonságok Külön szőnyegosztály! Külön szőnyegosztály! Saudek Miksa divatáruháza Pápa, Kossuth-ufca 14. szám.