Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.
1928-01-28 / 4. szám
Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Telefon: 174. Legnagyobb választékban nöi és férfi fehérnemüek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapo k, sapkák, nyakkendők, ridikíilök és bőröndök, stb. egyebekben a f szerződési ajánlat nélktij is időszerűnek tartaná, mert szerinte csodálatos, hogy 25 évi teljesítmény után a telepnek fennakadása nem volt. fenntartja továbbra is azt véleményét, hogy a szerződéstervezet műszaki szempontból kifogástalan és pénzügyi szempontból is kedvező. A szerződés 25 éves tartamát nem tartja soknak; rövidebb lejáratú szerződés esetén az annuitás az áram egységárát nagyon megdrágítaná. A Tízes-malom felhasználását teljesen elhibázottnak tartaná, mert teljesítő képessége igen csekély s a 10—12 Kw-os telep kezelése külön embert igényelne. A pénzügyi bizottság elnökének és előadójának számításait helytállóknak találja. Az izr. polgári fiúiskola sor sa. A „Pápai Hirlap" mult heti számában igen figyelemreméltó közlemény jelent meg, mely a róm. kath. polgárival foglalkozott s végezetül annak államosítása mellett tört lándzsát. A cikk irója a helyi viszonyokkal és a tanügyi törvényekkel teljesen tisztában levő egyén, annál csodálatosabb tehát, hogy értékes fejtegetéseinek egy sarkalatos hibája van, amire rámutatni itt e helyen kötelességemnek tartok, mert a tárggyal szorosan összefügg. Teljesen megfeledkezik ugyanis arról a cikk irója, hogy városunkban 30 év óta egy , másik polgári fiúiskola is működik, m^g pedig az izr. hitközség iskolája. Midőn még sem az állam, sem a város, de egyik hitfelekezet sem gondolt polgári fiúiskola létesítésére, sőt Győrben sem volt meg ezen fontos iskolatípus,- a helybeli zsidó hitközség önerejéből létesítette azt, anélkül, hogy az államtól kapott volna tanárokat; azon céllal, hogy művelt kereskedőés iparososztályt neveljen a hazának és a társadalomnak. Ezen iskolában már kezdeitől fogva nemcsak izr., hanem másfelekezetü növendékek is felvételt nyertek, kik onnan kikerülve az életbe, mindenkor derekasan megállták a helyüket. Ha benézünk a pápai városházára, rendőrségre, más közhivatalba, üzletekbe és műhelyekbe, iskolákba vagy szerte az országban, mindenütt me^talá juk a pápai zsidó pjlgári volt növendékeit, kik mint hivatalnokok, iparosok, kereskedők, tanítók és más foglalkozású egyének teljesítik hivatásukat és örömmel gondolnak vissza a polgáriban eltöltött esztendeikre. És ennek az iskolának az igazgatója az az érdemes pedagógus, ki 33 évi kiváló tanári munkásságával a felsőbb hatóságok legteljesebb elismerését vivta ki magának, akit városunk apraja-nagyja ismer és tisztel. Mint a város képviselőtestületének évtizedek óta tagja, a közg^ késeken is súlya van szavának. Midőn évekkel ezelőtt mű«ödésének negyedszázados jubileumát ünnepelték, a messze j vidékről Összesereglett tanítványok százii, a megielent előkelőségek üdvözlő beszédei voltak a legékesebb bizonyságai annak a nagy szeretetnek, mely Blau Henrik igazgatót körülveszi és őt érdeme szerint értékeli. Ez a megállapítás nem akar levonni semmit annak igazságából, hogy a róm. kath. polgári fiúiskolára az adóit viszonyok között szükség volt és van s hogy Horváth István igazgatónak elévülhetetlen érdemei vannak az iskola létesítése kőiül. Hisz az izr. polgáriban az utóbbi években állandóan növekedett a kath. tanulók száma s a róm. kath. polgári létesüiése nélkül az iskola korlatolt befogadó képessége miatt úgysem lett volna képes tanítani a polgári iskolába tóduló — tehát gyakorlati pályát választani kívánó — hatalmas tanulósereget. Ámde ha olyan nagy volt a lelkesedés az iskola szükséges volta mellett, miért most e hirtelen Pálfordulás, mely odakonkludál, hogy az „iskolát sürgősem át kell adni az államnak(l) u Hisz négy évvel ezelőtt mindjárt ezzel lehetett volna kezdeni s nem kellett volna a magániskolán és katholikus polgárin keresztül eljutni az állami polgári fiúiskola gondolatáig I A róm. kath. hitközség három évvel ezelőtt tudhatta már, hogy a mai viszonyok között mily nagy teher egy iskola, mig a zsidó hitközség 30 évvel ezelőtt erre még igazán nem gondolhatott. Da ha már az állami polgári fiúiskolánál tartunk, nem tartja cikkíró ildomosnak a zsidó polgári sorsára is gondolni ? Közismert tény ugyanis, hogy a kereskedelem és ipar pangása következtében a helybeli zsidó hitközség olyan kedvezőtlen helyzetben van, hogy a legnagyobbfoku takarékosság dacára eljutott teherbíró képességének legvégső pontjához. A terhek növekednek, a bevételi források pedig a gazdasági válság következtében folyton csökkenőben vannak. Hogy csak egy példát mutassunk, az eddig a tantestületnek megszavazott és a vasúti igazolványokért fizetendő 16 P térítési összeget sem volt képes az elöljáróság az idei költségvetésbe beállítani, mert nincs rá fedezet. Ezen csekély összeget pedig minden iskolafenntartó megadja tanerőinek. Ily viszonyok mellett természetesnek látszik, hogy a zsidó hitközségnek is súlyos tehertétel a polgári fiúiskolája, melyet az államsegély dacára is csak nehézségekkel képes fenntartani, annál is inkább, mert a tagok egy bizonyos csoportja általában ellenzője mindenféle világi oktatásnak. Ha tehát Pápán egy állami polgári fiúiskola felállításának gondolata komoly alakot ölt, akkor ezen, három évtizedes tisztes múltra visszatekintő intézményt, melynek az idén is 120 tanulója van, nem lehet egyszerűen semmibe venni, hanem, nézetem szerint, illik megkérdezni a zsidó hitközséget, mely e hosszú idő alatt oly sokat áldozott tanintézetére és lehetővé tette sok száz nem zsidó tanuió iskoláztatását is, vájjon egy állami iskola létesítése esetén milyen tervei volnának iskolájával ? Mert, hogy ez esetben az iir. polgári fiúiskolának nem volna többé létjogosultsága, az kétséget nem szenved. Hogy azután az állami iskola igazgatója mindenkor kath. legyen, az ellen egy kath; többségű városban kifogást emelni nem lehet, viszont azonban a méltányosság szempontjából azt feltétlenül kikötendőnek tartom, hogy az államosítandó iskolák tantestületét az áliam átvegye és jelenlegi állomáshelyén meghagyja. Ha a város minden illetékes tényezője komolyan összefog a terv megvalósulása érdekében és igyekezni fog a felsőbb hatóságot is megnyerni e fontos ügynek, úgy bizton remélhető, hogy nemsokára városunk egy impozáns középülettel lesz gazdagabb, melynek homlokzatán a magyar cimer és az „Állami polgári fiúiskola" felirás büszkén fogja hirdetni hazánk kulturfölényét. Ly. Anyukám! Jaj de finom és szép ez a kuglóf! Természetes, hisz Dr. OETKER-féle sütőporral készült. A 127 receptet tartalmazó könyvet kivánatra ingyen és bérmentve küldi: Dr. A. OETKER, Budapest, VIII., Conti-utca 25. szám. ZSOLDOS MAGÁNTANFÖLYAM Budapest, VII., Dohány-ucca 84. Telefon: J. 424-47. Alapítási év 1907. Előkészít polgári- és középiskolai magánvizsgákra, érettségire. — Középiskolai összevont tankönyvek, segédkönyvek, jegyzetek megrendelhetők. :-: Díjtalan felvilágosítás, prospektus. :-: HÚZZAD, HÚZZAD ÉDES LEÁNYOM! Húzzad, húzzad édes leányom, Muzsikáló kedves cigányom, Zokogjanak az érchurok! Ne bánd, szemem ha könnybe lábad, A könnyektől ne féltsd apádat Oly jó, hogy sírni még tudok. Sok jót adott Isten kegyelme, De minden áldás fejedelme, Hogy könnyezni tud két szemünk. A szív, ha rajt a kín megárad, S csatornát nyit ez ár magának, Megenyhül — és mássá leszünk. Hej, nékem is volt tűrni, várni, Tövis között vérezve járni, Volt sírni már okom s van is: Csalódtam sorsban, emberekben; Akiket legjobban szerettem, Akárhányszor azokban is! Csoda-é, ha vágyom feledni, Muzsikaszó mellett temetni Mindazt, mi fáj, mi sért, mi tép. — Mely ellenem tör vad habokkal, Óh csillapítsd le bús daloddal A fájdalmak sebes vizét! Húzzad, húzzad édes leányom, Muzsikáló kedves cigányom, S keverj vigat a bús közé! Nótás legény lesz ősz apádból, Ki bokrétát köt a virágból, Melyekre könnyét öntözé. Átéltünk hosszú ezredévet, De még egünk nem volt sötétebb, Sem elhagyottabb a magyar; Testvértelen áll egymagába, Nincs több, csak egy igaz barátja: A szárnyra kelt érzés — a dal. Mint égi láng, forralja vérünk, Megújulunk, lelket cserélünk, Szivünkbe égő vágyat ád: Nem tűrni láncokat hazánkon!... — Húzzad, húzzad édes leányom, S ne bánd, hogy bomlik vén apád! Medgyasszay Vince. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Dr. Sallay Géza, a vidéki színészet országos felügyelője e héten, szerdán városunkban járt és végignézte a, Kamara-szinház délutáni és esti előadását. Az országos felügyelő felkereste a város polgármesterét is és vele a helyi színészet ügyéről tárgyalt. — Kitüntetés. A kormányzó gödényházi Tar Gyula, békéscsabai földmivesiskolai igazgatónak a gazdasági szakoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül a m. kir. gazdasági főtanácsosi cimet adományozta. — E magas kitüntetés hirét Pápán is, hol Tar Gyula közszolgálati pályájának javarészét eltöltötte, s ahol őt őszinte nagyrabecsülés környezte, örömmel fogadták, s őt ez alkalomból igen sokan szerencsekivánataikkal keresték fel. — Lelkészválasztás. A most alakult komáromi evangélikus gyülekezet egyhangú meghívás útján Fadgyas Aladár pápai vallástanárt választotta meg első lelkészévé. Fadgyas Aladár a megtisztelő választást elfogadta, s állását pár hét multán elfoglalja. A pápai ev. gyülekezet, melynek kebelében az uj lelkész évek hosszú során át áldásos tevékenységet fejtett ki, különösen mint az Ifjúsági Lutherszövetség és a Leányegyesület vezetője, mélyen fájlalja az egész városban köztisztelettől környezett lelkész távozását, de egyúttal örvend is a fölött, hogy a tevékeny ifjú lelkész ezután tágasabb muukamezőn érvényesítheti Istentől adott tehetségeit. Hatalmas drámai feszültségében is a leg- O ^ ff l^T^TT^T XT^^/T citnü Elisabet h Bergner világfilmben látni szubtilisebb játékművészet, amit a ll^Xj WTJ tv, l\i I J 1VI fogunk febr. 4—5-én a Jókai Moziban.
