Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-07-21 / 29. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az önérzet hangja csendült ki abból a beszédbői, amely tegnap hangzott el miniszterelnökünk ajkairól. Egy nemzet önérzete villogott ki belőle, mint az a kard, amelyet — megmutatja majd az amsterdami olimpiász is — mi magyarok tudunk mégis csak a legbiztosabban forgatni. Félre ne értessem: a kardhasonlat csak a beszéd önérzetességének jellemzésére csúszott tollamra. Világért se akarnám, hogy szószerint vétessék. Harcolni fegyverrel mi nem fudunk a mi igazságunkért, fegyverkezni ma csak a pacifistáknak szabad. De hogy igazságunkat bátran és szabadon merjük hirdetni, nem törődve többé azzal, hogy tetszik-e, vagy sem a francia járószalagra füzöít Chamberlain úrnak, ez már magában véve akkora eredmény, amiért érdemes volt annyi szenvedés és megszégyeníttetés után, e mai napot megérni. Világtörténelmi példák bizonyítják, hogy csak a „gyáva népnek nincs hazája". Akiben meg van saját belső értékének, erkölcsi erejének és férfi igazságának tudata az, ha ma nem is, de előbbutóbb megtalálja hazáját, azt a hazát, amelyet egyszer elvesztett, de ha újra visszanyeri, örökre megtartja! Néhány szó az utcai forgalom kérdéséhez. Az utóbbi napokban városunkban történt néhány forgalmi baleset — melyek közül hála Istennek egyik sem volt végzetes — ismét ráterelte a közönség figyelmét a forgalom irányításának fontosságára. , Városunkban és a közeli környéken szinte nap-nap után hallunk hírt elgázolásokról, karambolokról, s csak véletlen szerencse volt, hogy pl. a mult vasárnapi autóbusz-gázolás több emberáldozatot nem követelt, hanem „csak" hat sebesülttel növelte kórházunk beteglétszámát. Ha a fővárosi lapokat olvassuk, azt látjuk, hogy a napihírek jelentős részét a forgalmi balesetek teszik ki. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy a sok szerencsétlenség szükséges velejárója-e a mai fejlett forgalomnak, olyan véradó-e amelyet a technikának fizetünk, vagy van-e mód arra, hogy ezt elkerülhessük? Emberi belátás szerint forgalmi balesetek mindig lesznek. Annak azonban, hogy a balesetek számát a lehető legkisebbre redukáljuk, meg van a lehetősége. Ha nyitott szemmel járunk az utcán s figyeljük, hogy milyen óvatosságot fejtenek ki úgy azok, akik járművet vezetnek, mint pedig a gyalogjárók, hálát kell adnunk a Gondviselésnek, hogy nem történik óránként halálos szerencsétlenség. Tegyünk egy ilyen sétát a városban, s mit látunk? Kényelmesen ballag a gazda jól megrakott gabnás-szekerével, természetesen az út közepén. Mögötte jön egy autó, dudál, amenynyit csak bir a szirénája, gazduram azonban csak ballag tovább s nem menne oldalt semmiért se? Ha ezért kérdőre vonják, még ő panaszkodik, hogy a lovait ijesztgeti a soffőr „oknélküli dudálással". Az autó alig egy-két lépésnyire van a szekértől s ekkor egy fürge biciklista pont ezt a kis rést használja ki arra, hogy azon átsurranjon. Ha a rendőr ezért figyelmezteti, vagy pláne felírja, méltatlankodva csodálkozik: „Hát még ezt sem szabad?" Az egyik kis mellékutcából jön egy gépkocsi. Az természetesen nem jut eszébe, hogy dudáljon s abban az utcában, ahová befordul, a járókelők gyanutlanul haladva, ép a kocsi elé jutnak. Vásár van. A faluról bejövő szekerek és állatok, mint egy hosszú trénoszlop vonul végig a Fő-utcán. Ahol a legkeskenyebb, a bencésektől a szinházig, fürge kerékpárosok előzik jobbról-balról a jármüveket, állatokat, centiméternyi távolságban, hogy a jámbor sétálóknak minden szál haja az égnek áll. Az egyik beszálló-vendéglő előtt áll meg a gazda kocsijával, melybe két jóvérű paripa van befogva. A gazda bemegy a korcsmába, hogy az úton beporosodott torkát egy kis jó somlóival leöblítse, s a vendéglőssel egy kis félórát eldiskuráljon a világ folyásáról. Ezalatt persze senki sem vigyáz a lovakra. Jön egy autó, a falusi lovak, melyek az ilyen látványt még nem igen szokták meg, megbokrosodnak, elragadják magukkal a kocsit s még szerencse, ha valakit el nem gázolnak. A Fő-téren, Fő-utcán, dacára a rendőrség tilalmának, a vásárosok természetesen az úttest közepét foglalják el csoportokba verődve. Mintha csak a Szahara közepén volnának, oly nyugodtan tárgyalják a csirke árát. Ha egy autó rájuk mer dudálni, azt már személyes sértésnek veszik. Nem csak a falusiakkal történik ám ilyesmi. Sokszor láthatjuk, hogy városunk lakói, akikről pedig már több jártasságot tételezhetnénk fel, egy cseppet sem jobbak a deákné vásznánál. Sok ilyen és ehhez hasonló példát lehetne felsorakoztatni, amit a hely szűkre szabott volta nem enged meg, úgy, hogy az ember azt gondolná, a szabályos hajtáshoz, a balesetek megelőzéséhez egy csomó paragrafus ismerete kell. Pedig bizony semmi más nem kell hozzá mint óvatosság és gondosság. Ezt akarja a rendőrség is elérni, mikor látszólag jelentéktelen kihágások miatt is — mint az legutóbb is előfordult — 50—60 P-ős pénzbüntetéseket szab ki. Akik ez ellen zúgolódnak, gondoljanak arra, hogy ezekkel a büntetésekkel lehet csak a forgalom biztonságát s a közönség ébtét és testi épségét megvédeni. ^ H. Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók taidl Ferencnél Pápa, Kossuih Lafos»utca 6. Telefon: 174. Legnagyobb választékban női és férfi fehérnemtiek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapok,' sapkák, nyakkendők, ridikülök és bőröndök, stb. | Gáty Zoltán | Elpattant az utolsó húr az egykor bűbájosán zengő hegedűn, eltávozott körünkből örökre ő, ki e városban majd egy félszázadon át a dalnak mestere volt. Gyásza van e városnak, gyásza a kultúrának, gyásza mindenkinek, aki a valódi érdemet méltányolni tudja. Mert ha érdem azon működni, hogy az emberek lelke tisztább, nemesebb érzelmekkel teljék el, ha érdem a művészi szép kultuszát nemcsak az ifjúság, de a nagyközönség minél szélesebb rétegeiben is terjeszteni, ha érdem a kitűzött cél érdekében egy emberéleten át önzetlenül, becsületesen, hiven dolgozni, akkor Gáty Zoltán érdeme egészen bizonyosan soha el nem halaványuló. Gáty Zoltán 1856 március 5-én a vármegyénkbeli Ajka községben született, ahol apja, Gáty Lajos birtokos és mérnök volt. Középiskolai tanulmányait az ősi pápai kollégiumban végezte s innen ment a fővárosba eredetileg azzal a szándékkal, hogy a filozófiát végezze. Be is iratkozott az egyetemre, de művészi hajlama, mely zsenge gyermekkorától megnyilatkozott, ellenállhatatlanul vonzotta őt a művészi pályára. A Liszt Ferenc által csak nemrég alapított zeneakadémia akkor kezdte meg nálunk a magasabb zene művelését. Erkel Ferenc, a magyar dalmű mestere állott az intézmény élén s neki lett Gáty Zoltán nem utolsó tanítványa s a zeneelmélet, összhangzattan, hangszerelés, zeneszerzéstan legalaposabb tanulmányozása után megszerezte a ma is aránylag ritka legmagasabb képesítést, a zeneakadémiai tanári oklevelet. Gyakorlatilag ugyanezen idő alatt olyan kiváló hegedűművésszé lett, aki — ha valaha is tudta volna magát jól adminisztrálni — messze földre terjedő hírt és vagyont szerezhetett volna. Barátja, az ismert nevü Késmárky Árpád társaságában 1884-ben megalapították a ma is fennálló Magyar Zeneiskolát s hat évet töltött ennek szolgálatában. Akkor kapta meg az ősi pápai kollégium meghívását, hol az akkor még fennálló tanítóképzőbe a zenének és éneknek, mint rendes tantárgynak tanítására választották meg. A képző 1890-ben, Gáty megválasztatása évében megszűnvén, megmaradt a főiskola zene- és énektanáraként s ha itt szaktárgyai tantervszerüleg nem is tartoztak a „rendes" tárgyak közé, ő a rendesnél is nagyobbra emelte jelentőségüket, megalapítván a kántus országos hirét és a zenekarral is eddig nem ismert eredményeket mutatván fel. 1890 tői, egy teljes emberöltőn át, Gáty Zoltánban összpontosult nemcsak a kollégium, de az egész város zenei élete. A pár évvel utóbb alakult Jókai-körben ő volt a zenei ügyek vezetője, néhány lelkes társával Városi Zeneiskolát alapított; itt és a saját házánál a növendékek százait és százait oktatta nagy tudásával, fölényes technikai készségével. Időközben a dunántúli református egyházkerület újonnan felállított s immár teljessé fejlesztett tanítónőképző-intézetéhez — hol a zenét és éneket ismét rendes tárgyként, nagyobb óraszámmal tanította — vitte át s még ma is mindnyájunk emlékezetében feledhetetlenül élnek azok a lélekemelő, szép produkciók, miket nagyszerű leánykórusával ért el. Az általa előadott és betanított zenemüvek közül nem egy saját szerzeFájdalmas tyúkszemeit és körömbenövéseit ne kezeltesse hozzá nem értő egyénekkel, hanem fáradjon le a gőzfürdőbe, hol (fürdés nélkül is) megszabadítom tyúkszemeitől és körömbenövéseitől. PESTI fürdőbérlő.