Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-05-12 / 19. szám

kozással tölteni. Nem untatom olvasóimat a tanakodás leírásával, a revü címét azonban, amit egyik operettszínházban megnéztünk, érdemesnek tartom feljegyezni: Pörike és udvarhölgyei, úgy is mint a Balaton gyöngyei. A revü leírásával ugyancsak nem untatom olvasóimat, elég az hozzá, hogy rendkivül feldúltan érkeztem haza, sokáig töprengtem soksok mély problémán, különösen a látóképességről és az ítélőképességről morfondíroztam óraszámra, végül oda lyukadtam ki, hogy az operettszínház, melyben az estét eltöltöttem, bizonyára nagyon eldugott, lakatlan és megközelíthetetlen helyen van, innen származik a hatósági mulasztás. Mert abban olvasóim valószínűleg egyöntetűen igazat adnak nekem, hogy belső nyugalomról addig szó sem lehet, amig magyarázatokat és feleleteket nem adunk a bennünk felmerülő problémákra és kérdésekre. De lelkem és érzékeim még ágybafekvés után is erősen háborogtak. Mint ilyenkor szokás, vigasztaló szavakért én is a könyvhöz ' fordultam s mi sem természetesebb, hogy mesteremet vettem elő, kinek most e helyütt szives elnézését bátorkodom kérni, amiért írásomban nemcsak kedvelt témáját, a csodálatos utazást, hanem még puritán, egyszerű hangját is plagizálom. Arra jól emlékezem, hogy páratlan írása, melyet második biblia gyanánt szorongattam remegő kezemben, kissé lecsillapított; ebben az áldott enyhülésben lelankadt a könyvet szorongató kéz, törpéket és óriásokat láttam^ okos paripákat és sok-sok yehut, kiket olvasóimnak bizonyára nem kell külön bemutatnom. Két koppanás hallatszott és mi sem természetesebb, hogy szives invitálásomra barátom, a hajóskapitány, lépett ágyam mellé, kirántott a takaró alól, izgatottan kérte, jönnék vele, Erkölcsi Szanálás nevü hajója utrakészen vár bennünket a kikötőben. Érdeklődésemre elmondta, hogy Erkölcstelenországba hajózunk. Még annyi időm maradt, hogy Pórikét és udvarhölgyeit összeszedhessem, miután előbb megtudtam, hogy barátom itt nem birja tovább a levegőt, megrontotta őt már a kicsapongó matrózélet, neki kész halál az erkölcsös atmoszféra. Hölgyeimet felöltöztettem ugyanúgy, ahogy a revüben szerepeltek. Toalettjük leírását — noha igazán nem vennék vele sok időt igénybe — nyájas olvasóim képzeletére bízom, ahogyan mi biztuk magunkat szelek és vitorlák, rotorok és gőzgépek, evezők és hullámok, dagályok és apályok kénye-kedvére. Az Erkölcsi Szanálás, amilyen komplikált instrumentum volt, olyan gyorsnak is bizonyult: másodpercenként ezer hurokkal mentünk. (Ez egy új mértékegység, alapeszméjét az adó intézménye szolgáltatta, mely mai napság csomó az emberélet útján; bővebb leírásával nem untatom olvasóimat.) Talán mondanom se kell, hogy Pórikét és udvarhölgyeit, kiket hajnal idején leírhatatlan helyzetekből szedtem össze az Erkölcsi Szanálás útjához, ketrecben vittük, nehogy a matrózok között a hosjszú óceáni úton lázadás vagy efféle törjön ki. Kilenc hónap múlva, rémítő égzengés, tűzeső, bibliai csapások kísérete mellett kikötöttünk Erkölcstelenország Lebuj városának partján. Rögtön megragadott a benszülöttek szolgálatkészsége, mellyel nehéz ketrecünket erőnek erejével el akarták szállítani vállukon a Parázna-palotába. Mondottuk, ne fáradjanak, van nekünk emberünk, pénzünk ellenben nincs, mire megkérdezték, mi az a pénz és olyan ártatlan arccal néztek ránk, mintha mindannyian csecsszopósok volnánk. Barátom, a hajóskapitány, boldogan üvöltötte, hogy »ez igen, ez már beszéd, itt van ő otthon, ezek között a szemérmetlen, tolakodó, meztelen, gonosz, korrupt páriák között!« Igazán azt hittem, meghibbant hirtelen. A benszülöttek ugyanis nyakig gombolt és cipősarokig hulló bő palástban jártak, káprázatos előzékenységgel engedtek utat, könyvkereskedéseik kirakataiban csakis szentkönyveket láttunk kitéve, asszonyaik fátyolt hordtak arcukon, mint egykor a török nők, ismétlem, pénznek és ami ebből természetszerűleg folyik, a szerelem vásárának hirét sem hallották és azzal foglalkoztak tízezrével, (kés'őbb megtudtam, hogy erre Erkölcstelenország Ököljog nevü fejedelme külön hadsereget tart) hogy egymásnak, de főként a tehetetleneknek, esetteknek, gyámoltalanoknak valamiben szolgálatukra legyenek. Nem értettem, miért kell egy ilyen' országot tűzesővel sújtani, mire megkérdezték, hogy nálunk mi esik az égből? Megmondottuk, hogy néha eső, de legtöbbször napfény. Kérdezték, lehet-e azokat enni? Tagadó válaszunk után elárulták, hogy az esőt és napfényt nem ismerik, ők tüzet esznek, ami pompásan pótolja a mannát és nagyon jól érzik magukat. Jobb helyre nem is hozhattuk volna tehát ezeket a nőszemélyeket: majd megtelik itt festett szájuk a revüszavak után egy kis tisztítótűzzel. Nem írhatom le Erkölcstelenország minden szokását, törvényét, azt azonban okvetlenül meg kell említenem, hogy a vadászatnak hirét sem hallották s mikor megkérdeztem véleményüket például a galamblövészetről, amit a mi előkelő uraink sportszenvedélyből űznek, elszörnyedve jelentették ki, hogy amennyiben náluk ilyen vérlázító öldöklés előfordulna, bár ez teljességgel lehetetlen, a sajtó irtó hadjáratot indítana a gyilkosok ellen. Önkéntelenül kalapot emeltem a sajtójuk előtt. Mondanom se kell talán ezek után, hogy a háborúnak hirét sem ismerik: hogyan is ölhetnének embert, ha állatot sem ölnek? A diadal extázisában vittük be a Pórikét és udvarhölgyeit rejtő ketrecet a Parázna-palota nagy tanácstermébe, ahol már talpig feketében ott ült a pulpitusnál hét komor benszülött. Rövid bevezetés — helyesebben: vádbeszéd — után, melyben többek között előadtuk, hogy a hölgyeket itt akarjuk hagyni örökre, felnyitottuk a ketrec ajtaját és kiengedtük lenge' foglyainkat. Olvasóim! Egy szegény, egyszerű utazótól ne kívánják, hogy élethűen le tudja írni Erkölcstelenország megbotránkozását. Heten hétfelé szaladtak. Pillanatok alatt megszólaltak a Parázna-palota összes vészcsengői, letakart arcú szolgák rohantak elő és Pórikét,! udvarhölgyeivel egyetemben, berakták a ketrecbe, mire a birák visszatérhették. Jóidéig

1 nem is birtak szóhoz jutni szegények. Hiába magyaráztuk, hogy ezeket a hölgyeket, akik irtóznak a tisztítótűztől, parázsevés céljából hoztuk ide szeretett hazánkból, ahol osztrigát esznek, — a birák minket akartak parázzsal megetetni, minket, akik bemutattuk őket! Csak a legkétségbeesettebb mosakodás után tudtunk ép bőrrel hajóra szállani, természeteseit ketrecestül, melyből egész uton szüntelen kiharsogott a gúnyos, diadalmas kacagás. Budapesten a revü hölgyeit visszaölföztettem hálóingükbe, (színpadi kosztümjeikhez viszonyítva most sarkutazóknak rémlettek) — és mivel hajnal volt, a kapitánynak az Erkölcsi Szanálással, melyben kétszáz tonna falrahányt borsó hevert, Mohácsra kellett indulnia, ahol több is veszett már, én álmos voltam, a hölgyek viszont pajzánok: ki-ki folytatta abbahagyott mesterségét... , Még hallottam, amint a nevezetes hajó három hosszú, éles füttyentéssel (mert három a magyar igazság) megindul a Dunán dél felé, s aztán fölébredtem. Éjjeliszekrényemen égett a villany, második bibliám a földön hevert, felemeltem, a villanyt leoltottam és mivel eddig baloldalamon feküdtem, a szivemen, átfordultam jobboldalamra, hogy további álmaimat ne háborgassák szeretett édes hazám kulturproblémái. S P 0 R T. Budapesti Postás—Kinizsi 2:2 (1:1). Barátságos. Biró: Hollósy. A tavaszi szezon legszebb mérkőzése egyenrangú ellenfelek mindvégig változatos küzdelmét mutatta, mely az erőviszonyoknak megfelelően igazságos eredménnyel végződött. A mérkőzést a Postások kezdik, egymásután vezetik a támadásokat, melyeknek a 17. percben van eredménye, amennyiben Bódog közelről élesen a hálóba lő. Ezután a Postás könnyen veszi a mérkőzést, a Kinizsi pedig lelkesen támad és a 40. percben Vathy lapos lövése Füstös lábáról öngól alakjában kerül a hálóba. A második félidőt a Kinizsi heves irammal kezdi, egymásután veszélyezteti a Postások kapuját, de Tersánszky mindig idejében lép közbe, majd a Postás is felnyomul, a jobbszélső erős offseidről bead és Kertész közelről bevágja a labdát, kezdés után a Kinizsi lefut és Kohlmann labdájával Tompek kiegyenlít. A Postás hevesen küzd a győzelemért, de a Kinizsi most már nagyon vigyáz, sőt még veszélyeztet is és így sikerül a hizelgő döntetlen eredményt megőriznie. A Postások és egyben a mezőny legjobb embere Vánkos centerhalf volt, pompás fejjátéka, helyezkedése, labdaosztása első klasszisra vallanak, kivüle Tersánszky és Kertész váltak ki. A Kinizsi védelmében Potya ismét nagyvonalú játékot mutatott, a Postások nagytechnikáju csatársorával szemben érvényesült nagy tudása és mindvégig biztosan verte vissza az ellenfél megújuló támadásait, Tóth a kapuban mindvégig jól védett, a gólokat nem védhette. Á halfsor mindhárom embere szorgalmasan és jól játszott, a legnagyobb meglepetést a csatársor szolgáltatta, amely igyekezett elfelejtetni mult heti gyatra játékát, most látszott, hogy akarnak játszani és a drukkerok ajkán számtalanszor felhangzott a sóhaj: „ha Cellben így ment volna" . . . akkor valóban nem kapott volna ki a Kinizsi. Rigler a jobbszélen sokkal jobb, mint összekötőben, Tompek mindvégig agilisan és jól játszott, de legjobb volt Szentmihályi, csak az a hibája, hogy nem mer egyéni kitöréseket megkísérelni. Vasárnap a Kinizsi a legveszélyesebb ellenfelével a Kőszegi SE-vel játszik bajnokit, mig itthon a PFC a Soproni AFC-al játszik ugyancsak bajnokit. Állami anyakSeiyvi kivonat Születtek: Máj. 4. Kovács János állami mérnök és neje Rácz Ilona fia: Tihamér, ref. Máj. 5. Török Gyula napszámos és neje Sijewska Mária leánya : Rozália, rk. — Szalai István szabó és neje Polgár Rozália fia : László, rk. Máj. 6. Kreyc Károly gazdasági cseléd és neje Hóri Terézia leánya: Hona, rk. Máj. 7. Rózsa János vasúti munkás és neje Makrai Erzsébet fia: László, rk. — Tálos József földmívelő és neje Kovács Mária fia: József, ref. — Megyeri József szövőgyári munkás és neje Horejsi Mária leánya: Rozália, rk. — Szórádi Károly napszámos és neje Nyári Mária leánya: Rozália, rk. — Gergely István kocsis és neje Tunner Anna fia: halva" született. Máj. 8. Fitero Péter gépkocsivezető és neje Fazekas Zsuzsánna fia: Sándor, rk. — Balogh József cipészsegéd és neje Horváth Borbála leánya: Anna, rk. — Dekovics István földmívelő és neje Németh Terézia fia: Ferenc, rk. — Tóth Dániel kocsis és neje Antal Erzsébet leányai: Gizella és Erzsébet ikrek, ref. Máj. 9. Hancsics Nándor kőmivessegéd és neje Bodrovics Mária leánya: Erzsébet, rk. — Németh Katalin varrónő fia: Jenő, rk. Máj. 10. Meilinger József csizmadia és neje Danasi Erzsébet fia: Ferenc, rk. — Csörnyei Sándor bognár és neje Rotaridesz Mária fia: László, ev. Meghaltak: Máj. 6. Mohalek Jánosné Kovács Mária, cseléd neje, ref., 36 éves, általános gümőkór. Máj 7. Marton János, rk., 1 hónapos, görcsök. — Salzer Zsigmondné Stern Fáni, izr., 77 éves, szivbaj. — Vargyai Sándor napszámos, ev., 72 éves, szivbaj. Máj. 10. Dénes József gazdasági cseléd, rk., 30 éves, vérmérgezés. Házasságot kötöttek: Máj. 5. Kecskés Mihály kőmivessegéd, rk. és Nagy Mária dohánygyári munkásnő, ev. — Mayer Ferenc cipészsegéd, rk. és Varga Juliánná dohánygyári munkásnő, rk. — Nagy Ferenc béres, rk. és Kelemen Gizella napszámosnő, rk. Máj. 6. Szalai Elemér borbélysegéd, rk. és Végh Irén divatárusnő, rk. Máj. 7. Dr. Bodrogi Andor országgyűlési osztálytanácsos, izr. és 'Mannheim Erzsébet, izr. Máj. 9. Fillinger Géza füszerkereskedő, rk. és Győri Etelka, rk. A kiadóhivatal vezetője: Nánik Pál. Pápa, 1928. főiskolai könyvnyomda — Felelős vezető : Nánik Pák Autó- és traktorjavító műhely Pápán, Felső-Hosszu-utca 5. szám alatt. TURUL-G ARAGE. Vállalunk minden e szakmába vágó javításokat a legpontosabb és legmegbízhatóbb kivitelben és módot kívántunk nyújtani az autó- és traktortulaljdonosoknak, hogy gépeiket helyben, jutányos áron javíttathassák. Pápai Gépkocsiközlekedési Vállalat, Telefon: 163. Központi iroda: Griff-épület. Telefon: 23.