Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-04-30 / 18. szám

tINDEN SZOMBATON. Főiskolai Könyvtár Ref. főiskola. Helyben. ilajdonos főszerkesztő: :ÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Más világ volt az, amelyben a nemzetünk egyetemének igaz gyászára körünkből e héten örökre elköltözött Darányi Ignác élete nagy munkáját megkezdette, folytathatta s ha be nem is végezhette, de alkotások egész sorával emlékezetessé tehette. Más világ, szebb és boldogabb, a gazdag és hatalmas NagyMagyarország időszaka, amikor magyar telepesek dalától visszhangzott, magyar telepesek verejtékétől termékenyült meg a Délvidék, amikor a hegyvidékek gyógyhelyeit a magyar ész és tudás emelte és virágoztatta fel, amikor áldásos intézmények egész sora alakult, hogy a falu kulturáját a Széchenyi-ál modta színvonalra emelje fel, amikor ... de minek soroljuk fel mindazt, ami nevéhez fűződik, minek tegyük ezáltal fájdalmasabbá azt a tudatot, hogy e mi világunk bizony-bizony nem ama régi világ. És ha mégis a multat dicsértük Darányi Ignác halhatatlan érdemeire emlékezve, tettük annak ismételt megrögzítése végett, mennyire alaptalan, mennyire képtelenül badar az a némelyek által még ma is hangoztatott tétel, mintha az 1867tő! 1914-ig lefolyt korszaiv politikai irányzata lett volna előidézője mai Ínséges állapotunknak. Egy-egy ilyen Nagynak halála, egy-egy ilyen emlékmegújítás legeklatánsabb cáfolata ennek a csak megtévesztésre szánt, u. n. történeti alaptételnek. Megcsonkíttatásunk oka a világkatasztrófa, bűvös arkánuma pedig visszatérés ahhoz a szellemhez, amely a Darányi Ignácok alkotó munkájában jutott kifejezésre s amelyet akkor tekinthetünk át a maga egész valójában, ha mesterséges vámsorompók nem zavarják meg többé áttekiniésünk teljességét. A szomszédban nagyjából ugyanaz az arány a pártok csoportosulásában, mint aminő a köztársasági Ausztriában azóta, hogy a nagy változás óta kissé magához kezdett térni, tehát vagy hat esztendeje szinte állandósult. Egyik párt is, a másik is felsorakoztat ugyan parciális nyereségeket, operálnak a leadott szavazatok számával, a töredék szavazatokkal stb., mindez azonban nagyjában nem változtat azon a tényen, hogy a politikai vezetés az államkormányzat terén továbbra is a polgári blokk kezében maradt, mig a főváros, a hatmilliós ország kétmilliós metropolisa továbbra is megmaradt a maga szűkebb autonómiája körében szociáldemokrata többségűnek. Jellemzően érdekes, hogy ugyanakkor, amikor a neve szerint is kommunista párt, akárcsak a kimondottan monarchista, alig pár ezer szavazatot kapott az egész országban s így egy mandátumhoz sem jutott, ugyanakkor a bécsi többség — a Gemeinderat kétharmadrészének szocialista része — éppen a legkommunistább intézkedésnek köszönheti győzelmét. „Sichert den Mieterschutz! * — „Biztosítsátok a bérlők védelmét", volt a vörös választási jelszó, ami azt jelenti, hogy tartsátok fenn azt a teljes és tökéletes kommunista állapotot, hogy a háztulajdonos ne élvezhesse háza jövedékét, hogy ingyen lakhassanak másokéban a proletárok, azok a proletárok, akik más jövedelmek révén gazdagodnak akkor, mikor a polgári elem tönkre megy. Ez a tény, mely minden vitán felül álló megállapításon alapszik, jó tanulságul szolgálhat mindazoknak, akik nem Bécs, de Moszkva győzelmét látják abban, ha az enyém továbbra is a tiéd marad. s KIS JÓZSEF Szombaton reggel, mint sötét szárnyú madár, fekete zászló telepedett az ódon, szerény református paplak oromzatára s utána sorra felbukkantak középületeinken elmúlást, gyászt hirdető szomorú társai. Balsejtelem fogta el a lelkeket s mégis szinte hinni sem akarta senki, hogy a bús szinbolumok annak a férfiúnak elköltöztét hirdessék, ki még csak imént törhetlennek látszó munkakedvvel forgolódott, fáradott, tevékenykedett a maga szent hivatása körében. Pedig valóban úgy volt; Kis József esperes-lelkész távozott el az élők sorából szívbéli igaz fájdalmára híveinek, a város egész közönségének s közelben és távolban mindazok nagy sokaságának, akik e ritka képességekkel felruházott lelkészt és hazafit valódi érdemeiért, puritán jelleméért tiszteletükkel és szeretetükkel vették körül. Élete. Kis József egyszerű földmívelő család gyermeke volt s a somogymegyei Hedrehelyen született 1852-ben. Csurgón végezte jeles eredménnyel a gimnáziumot, s onnan jött a* pápai theológiára, melynek szintén kitűnő sikerrel történt elvégzése után 1885-ben szentelték lelkésszé. Rövid ideig tartó segédlelkészkedése után a csurgói gimnáziumhoz választották meg vallástanárnak. Itt nősült meg, elvevén feleségül Körmendy Sándor lelkész és országgyűlési képviselő, később egyházkerületi főjegyző Ilona nevü leányát, kivel aztán 40 évig éit együtt a legboldogabb házasságban. A tanári pályán tanúsított kiváló kvalitásainak köszönhette, hogy 1893-ban a pápai theológiai akadémia gyakorlati theológiai tanszékére választották meg. Kiváló szónoki képessége és nagy gyakorlati érzéke áldásossá tették ugyan itteni működését, de ő mégis inkább gyakorló pap kivánt lenni s így engedve a helybeli gyülekezet meghívásának, 1901-ben a pápai lelkészi állást foglalta el. Ámbár most már pap volt, a tudomány és irodalom művelését sem hanyagolta el, középiskolai vallástani kézikönyve, főkép azonban több kötetben megjelent egyházi beszédei országosan ismertté tették nevét. Mint pap ideális lelkipásztor volt, aki híveit mind ismerte, családi körükben felkereste, bajaikban vigasztalta, gyámolította. Világos előadású, erős logikájú, evangéliomi szellemű szónok volt. Ám ha értékesek, irodalmi becsűek voltak is beszédei, még felülmúlta ezeket imáival, melyek mind csodás áhítatot leheltek s a maguk egyszerűségükben költői szépek voltak. Temetési beszédei a más felekezetűek lelkét is, kik hallgatásukra összesereglettek, enyhítő balzsamként gyógyították, vigasztalták. A pápai egyházmegye 1903-ban választotta esperesévé s e tisztében a kötelességteljesítés mintaképe volt. Megalakította és 10 éven át gondozta a soproni leányegyházaí. Az egyházkerület bizalma konventi, zsinati, egyetemes tanügyi bizottsági rendes tagsággal és a főiskolai gondnoksággal tüntette ki. 1914-ben Antal Gábor halála után a kerület igen sok gyülekezete mint püspökjelöltre, reá adta szavazatát. Kis József munkássága zömét a helybeli református gyülekezetnek szentelte. Első feladatának tartotta az elemi iskolák jó elhelyezéséről gondoskodni. A Jókai-utcai hatalmas Ajkay fundus megvásárlása, melyen nemcsak az iskolák — 4 tanterem —, de a tanítói lakások is elhelyezhetők voltak, gyülekezete anyagi erejét nagy ériékkel gazdagította. Másik nagy, magasztos célja volt, hogy gyülekezetének központi jellegének megfelelő templomot építsen. Sok körültekintéssel és enéllyel keresztül vitt lelkes akciója eredményeként megvásárolta az egyház a Széchenyi-téri szinháztelket s ennek megtörténte után az építéshez szükséges tőke előteremtését tette élete egyetlen, szent lelkesedéssel ápolt céljává. Heroikus erőfeszítése megtört a háború tragikumán. 1914-ben már nagyon kevés hiányzott az összegből, mely az építkezéshez szükséges lett volna, de jött a véres vihar, a hadikölcsönök hazafias erkölcsi kötelezettsége, majd a devalváció és másodszor, harmadszor is ott állott, hogy újra kellett kezdenie a már kétszer szinte befejezett munkát. De hite élt, hite nem törött meg. Négy esztendő óta újra agitált, újra dolgozott a szent cél érdekében. Járt-kelt, prédikált, gyűjtött, nem törődve vele, hogy ereje rokkanni kezdett, nem bánva, hogy az Őrség egy meredek útján majdnem áldozata lett egy autó-balesetnek, a pápai, a veszprémi, a komáromi, mezőföldi traktátusokban és szerte az országban mindenütt és főkép itt saját hivei körében egyre tett, egyre fáradt és egyre dolgozott. Már fel is tünt a fáradhatlan munkás, a nem csüggedt vándor előtt az Jl Magyarországon üzemben leoö 3S00 darab étordson^trakior hirdeti az igazságot! Melis és Pintér Szombathely „Ford" autorizált képviselete Telefon 77. Alkatrész-raktár, mintaterem, motorüzemü szerelőtelep. Telefon 77. im