Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-04-16 / 16. szám

egy erőltetettet köhint, mire János istrázsa rosszalólag sandít feléje. — János bátyám? — ... János bátyám, esik odakinn ? — Ne jártasd a szádat. Istrázsa nem beszél I — Hallja kend: dobognak a tornácon. Ki lehet? Kívülről tényleg lépések hallatszanak. Először lassan, azután gyorsabban, majd megint lassítva, de szünet nélkül. — Istrázsa az is. — Nem. Istrázsa csak itt az ajtó előtt van. Az is áll. Egyébként ne locsogj. — János bátyám itt má kend valamelyest? Mer én még nem. — Majd ha váttanak. Addig kibirgyuk. — De a rab úr őnagysága se itt. — Ne beszéli! Árulónak nem jár bor. Az áruló szóra fölkapja fejét Ocskay László, és ránéz az öregre. A fiatalabb elvörösödik és erősen figyelni kezd balra, az ablak felé. Nem vinné rá a lélek, hogy most a fogolyra tekintsen. Valamikor Ocskay brigádjában vitézkedett . . . Kívülről rövid szóváltás, majd kitárul az ajtó. Belép egy talpas, üveget és poharat hozva kezében. Szó nélkül leteszi az asztalra. A nyitott ajtóban kint álló strázsa mellett Ocskay Sándor alakja dereng. A talpas kimegy, hideg szél vágódik be utánna. Ismét csönd, a fogoly meg sem mozdul. — Nagyságos uram, itt a bor — szólal meg az öreg. A fiatalabbik megrökönyödve néz rá, azután ő is nekibátorodik. Balkezével teletölti a poharat. Az öreg rámordul: Ne mocorogj! De a rab most sem nyul a pohárhoz. Nemsokára őrségváltás. Ahogy a két régi strázsa kilép az ajtón, látják, hogy Ocskay Sándor a tornácon fel-alá járkál, mente nélkül, pedig ugyancsak foga van az időnek. A fiatalabb strázsa kardjával tiszteleg és bemegy az őrszobába. Az öreg néz az alezredesre, azután ő is megindul. Ocskay Sándor — véletlenül éppen az ablak alatt — megfordul és utána kiált: — János! — Igenis. Odaáll Ocskay elé. Emez halkabban kérdezi: Mit csinál a rab? Az öreg János kemény vonásai megenyhülnek, nagy szomorúság ütközik ki arcán: — Nem iszik, vitéz óbester uram. Még csak nem is mozdul. — Jól van, mehet kend! De az csak áll. — Nagyságos ifiur, hát tényleg pallos lesz a vége ? — Ne locsogjon kend. Árulónak az a büntetése. — Ej ej, hiszen igaz . . . Hm. Ki hitte vóna, amikor még a térdemen ringattam. Akárcsak Nagyságodat. . . Osztán mikor beestek a béka-tóba, télen, emlékszik? Meg mikor a László úrfi elszökött hazulról, aztán másnap akadtak rá a harmadik határba. Mátyásmadarat kergetett. Meg mikor Nagyságod leesett a jegenyefárul, osztán László úrfi hozta haza. Merhogy megrándút a bokája . . . Hát amikor az első csata után hazagyütt ? Alig mult tizenötesztendős, mégis milyen helyre kis legény vót! — Fogja be kend a száját! — Fogom má, dehát mit szólna a jó nagyasszony, ha tudná? Merhát ha nímet is lett, de azér mégis csak báttya az úrfinak. A dödögés behallatszott az olajpiros-ablakon. A néma fogoly meghallott néhány szót és felütötte fejét. Arca sápadt volt, sovány, szemei körül sötét karikák. Mi lett a daliás, rettegett karucbrigadérosból! Most az öreg hangját hallotta: ... Mit szólna a jó nagyasszony, ha tudná? Erre a rab nem bírta tovább: lecsapta két megláncolt öklét az asztalra és keserves zokogásra fakadt. A két új strázsa hökkenve nézte meg-megránduló, széles vállait. — Hát azért gondukodjék az úrfi — hallatszott kívülről János hangja ismét. Ocskay Sándor megtörve, hirtelen ráomlott az öreg vállára és kétségbeesetten ismételgette: — Már késő, János, késő, késő! Léptek hallatszottak, Ocskay Sándor fölkapta a fejét: Jávorka főhadnagy közeledett, a rettenetes barát. Ez előtt nem szabadott gyöngeséget mutatni. Odaállt Ocskay elé, tisztelgett: — Vitéz alezredes uramnak alásan jelentem, átveszem az őrséget. — Jól van Ádám,—hangzott a fáradt felelet. Ekkor Jávorka megfogta Ocskay két vállát, mélyen a szemébe nézett: — Te fáradt vagy Sándor, erigy aludni. — Eh, aludni — legyintett amaz, — inkább körülnézek a fogolynál. Benyitott az ajtón és visszatántorodott, ott látta az asztalra borulva zokogni a rabot, Rákóczi villámát, édes testvérbátyját. Ez sok volt. Bevágta az ajtót és Jánosra ordított: — A lovamat! Fölkapott rá és úgy ahogy volt, hajadonfőtt, bevágtatott az éjszaka sötétjébe. Csattogott a kövezet Érsekújvár városa utcáin és szikrákat hányt a paripa patkója. Hajnaltájt az egyik szélső bástyánál megállította tajtékos ménjét s réveteg szemmel, kuszált hajjal sokáig meredt maga elé. Hirtelen fölkapta fejét: „Megyek ismét a fejedelemhez" kiáltotta és újból sarkantyúba kapta reszkető vékonyu lovát. De már késő volt. A belváros felől tompa dobpergés hallatszott . . És Ocskay László feje legurult a piac kövére. N y i 1 t-t é r. (E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk.) Dr. C. Blodig cs. tanácsos, egyetemi tanár, Grácz, irja : „T. Mohai Ágnes forrás kutkezelősége, Moha. Kellemes kötelességemet tartom bizonyítani, hogy az Ágnes-forrás a húgyhólyag, a légzési és emésztési szervek hurutos bántalmainál a legjobb eredménnyel alkalmaztatott." A Mohai Ágnes viz mindenütt kapható! ÓRIÁSI VÁLASZTÉK, nagybani árak MINDENFÉLE SZŐNYEG ÉS BÚTORSZÖVETEKBEN •Ilim I"

1 SOPRONI SZŐNYEG- ES TEXTILMŰVEK R.-T. EZELŐTT HAAS FÜLÖP ÉS FIAI GYŐR, ARANY JÁNOS U. 10. TELEFON: 635. - GYÁRUNK FENNÁLL 1816 ÓTA. :-: FIÓKJAINK 15 ORSZÁGBAN. :-: Állami anyakönyvi kivonat. Születtek: Ápr. 9. Albert Lajos cipészsegéd és neje Somogyi Ida leánya: Juliánná, rk. Ápr. 11. Horváth Mihály kőmives és neje Sági Katalin fia: László, rk. — Bognár Sándor kőmivessegéd és neje Grácsmann Juliánná leánya: Margit, rk. Ápr, 12. Nakarjakova Anna napszámosnő, fia: Mihály, g.-kath. — Pap János napszámos és neje Horváth Anna fia: Zoltán, rk. Meghaltak: Ápr. 8 Böröcz Dánielné Somogyi Netti földmívelőnő, ref., 44 éves, hashártyagyulladás. — Mórocz Józsefné Szűcs Erzsébet, rk., 29 éves, vörheny. — Csoknyai Jánosné Török Teréz, rk., 58 éves, rák. — Lengyel Ilona Katalin, ref., 20 éves, tüdőlob. Ápr. 9. Horváth József béres, rk., 74 éves, elaggulás. — Tóth Andrásné Czirfusz Irén, kőmives neje, rk., 40 éves, agyvérzés. — Knapp Irén, rk., 16 éves, veselob. Házasságot nem kötöttek. A kiadóhivatal vezetője: Nánik Pál. Pápa, 1927. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezet* : Nánik Pál. 303/1927. vh. sz. r Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a pápai kir. járásbíróságnak 1926. évi 919. számú végzése következtében Puli János és társai békási lakos javára 599 pengő 68 fillér s járulékai erejéig 1926. évi október hó 7-én foganatosított kielégítési végrehajtás útján le- és felülfoglalt és 504 pengőre becsült következő ingóságok, u. m.: tejhütő és egyéb gépek nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a pápai kir. járásbíróság 1926. évi 5784. számú végzése folytán 599 pengő 68 fillér tőkekövetelés és ennek 1926. évi február hó 1. napjától járó 9% kamatai, 7

8°/O váltódíj és eddig bíróilag már megállapított költségek erejéig, Mihályházán, folytatólag Nemesszalókon leendő megtartására 1927. évi április hó 23. napjának délutáni 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881 : LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Pápán, 1927 április 7. napján. Asztalos kir. bir. végrehajtó. AZ A JO TRAKTOR AMELYIK KEVESET FOGYASZT KITÜNÖ ANYAGÚ SOKAT TELJESÍT BEVÁLT SZERKEZETŰ HOSSZÚ ÉLETTARTAMÚ EGYSZERŰ KEZELÉSŰ és ezenfelül olcsó áránál fogva is kifizeti magát. EZ A 25 LÓERŐS • ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^ ^^ ^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ | ^^ ^^ ^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ jg^ ^^ ^^ ^ # / Ára 7904 P. Ara 7904 P. Kedvező fizetési feltételek mellett szállítja: SATURNUS Műszaki és Gépkereskedelmi R.-T. Budapest, VI., Teréz-körut 40. szám.