Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-01-08 / 2. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Bizakodóbban köszöntöttük idén az új-évet, mint hosszú, kinos évek óta bármikor. Mi tette ezt, mi volt az oka, hogy többé nem azzal az elfojtott düh, tehetetlen elnyomottság érzésével telt el lelkünk, mint katasztrófánk óta azelőtt mindig, hanem helyet adott valamiféle vigasztalóbb, derűsebb hangulatnak, annak ténybeli alapját alig találhatnók meg. Hiszen ma is ugyanabban a csonka zughazában lakunk, mint azelőtt, ép annyira bénák maradtunk, mint aminővé Trianonban nyomorítottak bennünket és az egyéni jóléthez is sok, de nagyon sok hiányzik. Pengő érc? Az megérkezett, de pengése legfeljebb csak szimbólum, ám még nem valóság. Nyomort még eleget látunk, veszedelmet, örvényeket azok lábai előtt is, akiknek gazdasága szépnek, virulónak látszott. Ahhoz, hogy minden jóra forduljon, még nagyon sok kell, bátran mondhatnók,

r hogy mindaz, ami eddig is hiányzott. És mégis, tagadhatlanul és kétségbevonhatlanul sokkal, de sokkal bizakodóbb mindenkinek új-évi hangulata, mint akár csak egy esztendő előtt is. Bizakodóbb pedig azért, mert ha egyéb semmi: az önérzetünk emelődött ebben a lefolyt esztendőben. Az európai konstellációk, a nagy és kishatalmak egymáshoz való viszonya oly módon alakult ki a lefolyt esztendőben (s a kialakulási folyamat még nem is fejeződött be), hogy mi a törpék, a senkik, az észre nem vettek, a lenézettek egyszerre tényezőkké lettünk, akivel számolni kell és akit számba venni szokás. Mintha felocsúdtak volna valahogy a népek, hogy egy nyolc milliós nemzetet alig lesz lehetséges megligálni, nyolc millió olyant, aki felé további két millió vérebelinek is — ha így megy tovább még néhány millió más nemzetiségűnek is reménye, vágya, egyesülési óhaja tekint. A nagy szinpad, melyen országok sorsa dől el, kezd üresnek vagy legalább is hiányosnak tetszeni minélkülünk. Az akcióhoz ránk is szükség lesz. Kezdenek vetélkedni, hogy melyiknek az akciójában legyünk segítő társak, íme ez a mi bizakodó érzésünk kúttorrása. Ezért köszöntjük soha meg nem fört hitünk élőbb erejével az uj-évet, a boldogabb, a magyarabb magyar jövendő üj-esztendejét! •->•* Barátosi Bibó Károly dr., vármegyénk ezelőtt 10 hónappal nyugalomba vonult alispánja, az 1927. év első napján reggel fél 9 órakor Veszprémben a vármegyeházán bírt lakásán régebbi szervi szívbaja folyamányaképpen beállott szívszélhűdés következtében váratlanul elhunyt. Barátosi Bibó Károly dr. 1866. évi dec. hó 18-án a tolnavármegyei Felsőnyék községhez tartozó Belsőfürged pusztán született. Középiskoláit a budapesti II. kerületi kir. katholikus főgimnáziumban, jogi tanulmányait pedig a budapesti királyi magyar tudományegyetemen végezte s ugyanitt szerzett államtudori oklevelet. Tanulmányainak befejezése után 1890 szeptember 5-én, mint közigazgatási gyakornok lépett Veszprém vármegye törvényhatóságának szolgálatába, s fokozatosan előlépve, a vármegye közönsége 1915-ben vármegyei első főjegyzővé, majd dr. Véghely Kálmán alispán váratlan elhalálozása után 1917 szept. 20-án a vármegye alispánjává választotta. Az alispáni széket 1926 március 1-én hagyta el, amikor is a törvényhatóság előrehaladott betegsége következtében saját kérelmére nyugállományba helyezte. Bibó Károly nyolc és félévi alispánságának több mint felerésze nemzetünk súlyos megpróbáltatásának legnehezebb éveire, vagyis a világháború utolsó harmadára s az ezt kővető forradalmi levegővel telített és idegen megszállással is súlyosbított évekre esik. Ezekben az években páratlan erélyességgel vezette a vármegye közigazgatását és igyekezett az alkotmányosságot s ennek keretében a vármegye ősi autonómiáját és a törvények uralmát egészen a nyers erőszak megmutatkozásáig védelmezni. A békésebb idők beálltával alkalma nyilván arra, hogy teremtő munkára determinált egyéniségét érvényesítse, az ország és a nemzet megfogyatkozott gazdasági erői folyamányaként nagymértékben megszükült vármegyei háztartási és törvényhatósági közúti budgetek keretében rendelkezésére bocsátott nagyon is szűkös anyagi eszközökkel, zseniális odaadással és fáradságot nem ismerő buzgalommal fejezte be a ma már országos hírnévnek örvendő Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár állandó palotája építkezési munkálatait és igyekezett a vármegye leromlott úthálózatát lehetőleg minél gyorsabb ütemben a régi jókarba visszahelyezni. Az elhalálozott alispánt nemcsak hivatalos működésében, de a társadalmi érintkezésben is mindenkor legteljesebb objektivitás és a nem fitogtatott, de annál inkább átérzett emberszeretet jellemezte. A január hó 3. napjának délutánján Veszprémben a református templomban lefolyt temetésén a gyászszertartást dr. Antal Géza református püspök végezte, majd künn a temetőben a kriptánál Tihanyi-Kiss Sándor református tábori lelkész búcsúztatta. Ravatalánál nemcsak Veszprém város, de egész Veszprém vármegye közönsége állott impozáns számban és kisérte ki mély részvéttel utolsó nyugvóhelyére. Dr. K. Z. ÚJDONSÁGOK. — A felsőházi tagsági helyek. Mult szamunkban hirt adtunk a küszöbön álló felsőházi tagválasztás jelöltjeiről. E tárgyban csütörtökön a pápai törvényhatósági bizottsági tagok dr. Tenzlinger József összehívására értekezletet tartottak, melyen egyértelmüleg, nagy lelkesedéssel fpglaltak állást dr. Antal Géza s mellette dr. Óvári Ferenc jelöltsége mellett. Mivel az értekezlet tagjai arról értesültek, hogy dr. Antal Géza püspök egyházi méltóságával kapcsolatos bizonyos szempontok miatt vonakodik a jelöltség elfogadásától, erre őt táviratilag is felkérték hangsúlyozván, hogy személyében e vármegye legmunkásabb, országos érdemű közéleti férfiát tekintet nélkül egyházi jellegére óhajtják a felsőházi tagsággal megtisztelni. E tárgyban a pápai bizottsági tagok ma délután tartják döntő értekezletüket, melyen a póttagok személyében is meg fognak állapodni. — Uj megyebizottsági tagok. A dec. 30-án megtartott törvényhatósági bizottsági időközi tagválasztások során új megyebizottsági tagok lettek: Pápa I. ker.: Ruip Jenő kisgazda, Márkó: Pesovár János herendi h.-körjegyző, Városlőd: Molterer János nyug. miniszteri tanácsos, Peremarton: dr. Horváth Lajos alispán, Szilasbalhás: dr. Dréhr Imre népjóléti államtitkár, Doba: ifj. Andó Tamás kisgazda, Lázi: Réfi Viktor veszprémvarsányi községi biró. — A ferencrendiek ünnepe. A helybeli szentferencrendnek a rend megalapítója: Assisi Szent Ferenc halálának 700-adik évfordulója alkalmából rendezett jubiláris ünnepe e hó 2-án és 3-án a kegyeletes aktushoz méltó keretek között folyt le. A vasárnap délelőtti matiné a színházban a szombathelyi Haladás énekkar énekével vette kezdetét. Úgy ezzel az énekszámával, mint befejezőleg előadott énekszámaiaval a dalárda tökéletes művészit nyújtott. Jarisch János karnagy szinte szuggeráló erővel hat kitűnő dalosaira, akik minden mozdulatát áhítatos figyelemmel lesik. A remek szinezés, a pianók leheletfinomsága, az erőteljes fortissimók, a bársonyos átmenetek úgy hatottak, mintha valamely bűvös hangszer szólalt volna meg a színpadon. Dr. Tenzlinger József polgármester megnyitójában azt a hatást méltatta, amelyet Assisi Szent Ferenc élete és működése korának züllött társadalmára gyakorolt. Nagy Julián bencés tanár Hermán László finomari simuló zongorakisérete mellett Tartini „Arie"-jét és Rubinstein „Melodie

a-jét játszotta elmélyedő lélekkel, kiváló technikai készültséggel. A matiné fénypontja dr. Magyarász Ferenc bakonykoppányi cisztercita plébános ünnepi beszéde volt. Szent Ferenc őröm és békesség gondolatkörből kiindulva, magával ragadó ékesszólással és ellenállhatatlan logikával mutatott reá, hogy a mi társadalmunk különböző megnyilvánulásaiban mennyire eltért Assisi Szent Ferenc életétől, amely a maga harmonikus szépségében szívbéli öröm és a lélek békessége volt. A templomi csend, amellyel a föld porából egy tisztultabb, egy ideálisabb légkörbe emelő gyönyörű beszédet hallgatták, mutatta, hogy a szónoklat utat talált a szivekhez és mélyen bevésődött a lelkekbe. Saád Irénke behízelgő szopránján nagyon szépen énekelt két vallásos tárgyú éneket, (amelyekhez a zongorakiséretet ugyancsak dr. Hermann szolgáltatta. Végül Okolicsányi József záróbeszédében a lélekemelő ünnep tanulságaira mutatott rá, azután a szombathelyi dalárda énekével a délelőtti ünnepély befejezést nyert. Másnap este műkedvelők előadták P. Hédly Jeromos szentferencrendi atya hatásos színművét, amelynek „Isten dalosai" cimet adta. Előadást megelőzőleg három gyönyörű élőképet mutattak be; kettő ezekből Szent Ferenc életének legfontosabb mozzanatát, a harmadik pedig a szent halálát ábrázolta. Maga színdarab az előttünk lezajlott októberi forradalom és az ezt követő kommunizmusból meríti tárgyát, élénk színekkel rajzolván meg a gyászos időket. Az utolsó felvonás kibékítő szelleme szinte jól esett különösen a második felvonás kellemetlen emlékeket felidéző benyomásai után. Az ügyes szereplők közül főként Bakos József és Pintér János játékát emeljük ki; előbbi Magyary földbirtokost, utóbbi Páter Bernátot személyesítette meg jellemző erővel. A többi szereplők is nagy igyekezetről tettek tanúságot és róluk is csak jót mondhatunk. Szerzőt a harmadik felvonás végén lelkes tapsokkal hívták a lámpák elé. x Tréfás játékok és tombolatárgyak néhány fillérért a Versenybazárban. Figyelem, szombat este 7-ig nyitva lesz!