Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-02-19 / 8. szám

Helyben. Telefon Xöi. tá-zaixx Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Sajnálatos, hogy újabb és újabb rendeleteket kell hozni a mindjobban el­fajuló erkölcstelenség ellen és sajnálatos, ezáltal a rendőri felügyeletet mind foko­zottabb mértékben kell oiyan területre kiterjeszteni, amelynek pedig eredetileg semmi köze nem volt a rendőrséghez. A művészeteket: költészetet, zenét, festé­szetet szépművészeteknek is szokták ne­vezni és annyi kétségtelen, hogyha nem is ép kritériuma a szépnek a jó, de vi­szont az erkölcsileg rossz eo ipso nem lehet szép. Hogy a gyakorlatban ez más­kép nyer alkalmazást, hogy az izlés el­tévelyedése ma már operaszinpadra tudja juttatni a görcsös vonaglásokkal, perverz mozdulatokkal botránkoztató néger táncos­truppokat, az még nem bizonyít semmit, avagy mégis azt, hogy ama bizonyos belügyminiszteri rendeletre, mely a desz­kákat az eddiginél erősebben megrend­szabályozza, vajmi nagy szükség volt. Hogy a rendelet az utcán is körülnéz és aszfaltbetyárok garázdálkodását, sőt végre egyszer az utálatos káromkodást, a nagy­szájon világgá ordított trágár beszédeket is anatéma alá veszi, azt pláne öröm­mel üdvözölheti a jóizlés és tiszta erköics minden barátja. Reméljük, hogy ma­gának a rendelet meglételének is meg lesz a kellő hatása, kívánatos, hogy gya­korlati alkalmazásra lehető ritkán találjon. A miniszterelnök Veszprémben. — 1927 febr. 13. — Veszprémnek nagy napja volt múlt vasár­nap. Annak a nem várt és nem is sejtett körül­ménynek — hisz a veszprémiek az utolsó per­cig szentül hitték, hogy a négy mandátumos Vass miniszter végül is az övék marad —, hogy eme reményük mégse teljesedett, köszön­hették, amit viszont nem reméltek mostanában, Bethlen' miniszterelnök lejöveteiét. Ezt már két­ségen kivül vármegyénk r ritka szervező erejű főispánja, dr. Körmendy-Ékes Lajos szervezte és rendezte így, egyetlen csapással el akarván intézni a veszprémi mandátum sorsát. És ez sikerült is neki fényesen. De nemcsak a mandátum ügyének elin­tézése sikerült, hanem sikerült egyszersmind olyan fényes ünnepet rendezni székvárosunk­nak, aminőben még alig volt része. A fővárosi lapok részletesen beszámoltak Veszprém nagy napjáról, e sorok célja nem ismétlés, csupán néhány impresszió megrögzítése. A város maga szép, tiszta. Ha azt mondja valaki, hogy: „Parádés alkalomra, nem csoda!" akkor azt válaszoljuk neki, hogy: tévedni mél­tóztatik. Dr. Komjáthy László polgármester dicséretére legyen mondva, ez nekünk régi tapasztalatunk. E téren Veszprém előbbre jár Pápánál. Amióta a városi állomástól bevezető utat betonszegélyesen, díszesen megkészítették, mindig igen rendes képe van a veszprémi romantikusan hepe-hupás fekvésű utcáknak. Azt irta valamelyik lap, hogy Veszprém meg volt rakva rendőrökkel és detektivekkel? Úgylátszik pesti kollégám ismeri a detektiveket és összeszámolta őket. Én nem ismerem őket, hát a számukról sem beszélhetek. De hogy rendőr nem volt több, mint amennyi például egy Úrnapi körmenetre kivonul, az feltétlenül bizonyos. Mikor a programmgyülés után a szín­házból a vármegyeházára ment a miniszter­elnök, átlag minden 20 lépésre állt egy disz­sisakos rendőr, de a rend fenntartásával ezek­nek is alig volt dolguk. Pedig mindenütt nagy tömeg volt, de a lömeg mindvégig bizalmas és szerető magatartást tanúsított. Azt végre minden ember tudja, hogy tűrhető jólétünkéi, jövőbeli minden kilátásunkat Bethlen kormány­zatának köszönhetjük. Már arról szóltam, mikor a miniszter­elnök a szinházból a megyeházára ment. Ezzel megelőztem önmagamat, mert tulajdonképen a színházon akarom kezdeni mondanivalómat. Bár itt is végezhetném. Ez volt az alfa s az ómega. Hej, ez a szinház bizoiw nagy irigységünkre szolgál nekünk, de sok más*Városnak is. Artisz­tikusabban, egyben célszerűbben megépített szín­házi épületet, mint Meggyasszay Istvánnak ezt a mesterművét, nagyon keveset lehet találni az országban. Hatalmas a befogadó képessége és ma persze mégis szük. Pont 11-kor könyörgök sokasága a hátsó bejáratok előtt. (Az elülsők­höz már oda se engednek senkit.) A pápaiak kissé megkésett csoportja se tudna bejutni, ha a podesztának még veszprémi ügyész korából nem volna minden rendező jó ismerőse. így bquthatunk a páholyba, ahol, ha messzebb is vagyunk a színpadtól, mintha a földszinti fenn­tartott, de lekésett helyen ülnénk, ám vigaszul viszont hölgykoszorú vesz bennünket körül. Díszpolgári oklevél átnyújtása volt az ünnep első aktusa. A veszprémi polgármester már ekkor erősen emlegette a város vasúti kívánságait. Itt azonban ezt csak észrevettük, nem ütött szeget a fejünkbe. Most a fiatalos öreg Óvári két szóval vezeti be a programm­beszédet s már a jelölt, dr. Dréhr államtitkár beszél. Amit a munkások rokkant-ellátásáról, az aggkori biztosításról mond, az maga ele­gendő programmnak. Ha ezt megcsinálja kor­mányunk, akkor örökre letöri fullánkját minden felforgató törekvésnek. De a jelölt helyi aspirá­ciókkal is foglalkozik és íme ismét a vasútról van szó. Hát bizonyos, hogy Jutás az végleg el van hibázva Veszprémben, de ezt már bel­jebb tolni nem lehet. Jó menetrend az persze készíthető, balatoni forgalom is emelhető. Váj­jon azonban ez elég? Nem itt, hanem egyebütt tudtuk meg, hogy nem, ennél sokkal több kell Veszprémnek: Székesfehérváron át a gráci for­galom 1 Ez pedig egy kicsit minket, pápaiakat is érdekel, mert ha ez megvalósul: mi degra­dálódunk vicinális állomássá. Még jó, hogy a terv kivitele töméntelen pénzbe kerül, különben már most azt kellene mondanunk: „Csülökre, magyar!" . . . És ezután alkalmunk volt meghallani Magyarország miniszterelnökét is. Ez volt pedig a legfőbb, ezért is jöttünk. Hogy akit a távol­ból tettei, munkái, annak a heroikus erőfeszí­tésnek nyomán, amit hazánk érdekében kifej­tett s a nagy sikerek miatt, miket diplomáciai téren elért, nagyra tartottunk, hódoló megbecsü­lésünkkel környeztünk, azt most közvetlen közel­ből beszélni halljuk. Bethlen egészen különös szónoki típus. Távol áll akár az Ugrón Gáborok pathetikus iskolájától, akár a Tisza Istvánok hideg fejte­gető módszerétői. Ő maga nyilvánvalólag az angolokkal rokonszenvez (aminthogy azok rokon­szenvét is nyerte meg legelőbb számunkra), de előadási módja határozottan franciás. Mikor szólani kezd, szinte szenvtelennek tűnik fel előadása. De mondatról-mondatra jobban len­dületbe jön, hangja, mely előbb színtelen volt, mélyebb, szonorikusabb zengést kap, halvány arcát megélénkíti szemének csillogása. És jön­nek az ötletek, melyek szellemsziporkái nem szállnak szét a levegőben, mivel ötletes formá­jukban csak igazságokat tartalmaznak. A hall­gatóság megfrissül általuk és szabadabb lélek­zethez jut, főkép mikor a hajdani osztrák kap­csolatok hűséges és szellemes rajzát kapja tőle. Am, amikor az igazságról kezd szólani, a mi igazságunkról, akkor egész más hangnem lesz úrrá beszédén. A pacifizmusról álmodozók váltják ki belőle azokat a szavakat, amelyek legjobban szivünkbe markoltak. így vallottuk mi is mindig: pacifista csak a győző lehet. Mi ellenben mindaddig, mig meg nem találjuk, kell, hogy keressük igazságunkat. Majd más rész következik. Egy állam­bölcselő áll előttünk, mikor az empirikus fej­lődés útját és módját megszabja. A magyar történet eleven tanúbizonyságait idézi, nem idézetekben: tényekben. Tényekben, miket ő teremtett meg: a belső rendet és az erőt, ami egyetlen biztosítéka az ország lételének. Most a jövő perspektíváját tárja fel. Nem­csak jóléti intézmények vannak tervbevéve, a j munkást az eddigi pártbéklyóktól fogják meg­szabadítani. A maga munkája értékelése érde­kében szervezkedjék szabadon, de ezzel ne legyen megkötve politikai szabadságában. Igaz jóakarat csendült ki szavaiból, mikor a mun­kásságról szól, látszik mennyire szivén viseli, hogy őket a nemzeti eszmének ismét megnyerje. És a befejező részben, ahol más szónok az u. n. lendületet szárnyalássá emeli, ott Bethlen ismét, mindössze egy szellemes ötlettel elégedett meg. Előbb a luxusról szólt, mely társadalmunk­nak egyik legnagyobb baja, hát most a veszpré­mieknek adta a tanácsot: ne engedjék meg azt a luxust, hogy improduktív képviselőt küld­jenek a parlamentbe. A zsúfolt szinház közönsége felállt a be­széd után és percekig tapsolta. Ez az ünnep­lés nem csinált valami volt. Veszprém meg­hódolt az ész, a szellem, a szív és az igaz­ság előtt. Jól szántani! ••••• Olcsón csépelni! ••••• Sokat vontatni! Hogy a gazdasági munkálatokat idejében elvégezhessük, szükséges, hogy minden előrelátó gazda idejekorán beszerezze a legolcsóbb, legkisebb üzemanyagfogyasztásu, legelterjedtebb és legjobban bevált 20-24 lóerős FORDSON-TRAKTORT Alkatrész-raktár, mintatelep, motorüzemü szerelőtelep Szombathelyen. Raktárról azonnal szállítható. — Üzembehelyezés, kezelő-betanítás díjmentesen. MELIS és PINTÉR SZOMBATHELY. — TELEFONSZÁM: 77. Ford személy- és teherautók, Fordson-traktorok. tárcsásboronák autorizált képviselete. Kedvező fizetési és szállítási feltételek. Képviseleteink: Keszthely, Sopron, Csorna, Zalaegerszeg, Tapolca, Nagykanizsa, Veszprém, Pápa, Marcali, Zalaszentgrót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom