Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-11-26 / 48. szám

PAPA RLAP >st je g t; s, jk in s iw m inden szombaton. Szerkesztőség: Liget-utca 6, szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Lapíulajtíonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- (tv, papirkereskedésében. — Vidéki előfizetőinkhez! Közöljük t. hátralékos vidéki előfizetőinkkel, hogy lapunk mai számához postautalványt mellékeltünk, amelyen kinek-kinek fel van tüntetve a hátraléka december 3í-ig, Igen kérjük t. hátralékos előfizetőinket, hogy a postautalvány felhasználásával szíveskedjenek hátralékaikat mielőbb rendezni, mert a kiadóhivatalnak hétről-hétre súlyos kötelezettségei vannak a nyomdával szemben. Korképnek is lehetne nevezni azt a képet, mely egy csókolódzó szerelmes párt ábrázol s melynek magyarázó szövege szerint, aki a képen hirdetett rougezshl keni-feni az ajkát, azt bátran csókolhatja a szerelmes férfi, mert . . . nem is tudom tulajdooképen, hogy mért? . . . tán mert annak az ajka nem ragadós és a férfi ajkán kellemetlen nyomot nem hagy s lévén t. i. az, ami a női ajkon szépségelőmozdí ó tényező, a másik nemre nézve undorító? Természetes, ha az oláh erkölcsök nálunk is hódítani fognak s esetleg majd a férfiak is a kenőcsöiés mezejére lépnek, akkor már mással kell a rouge jóságára a figyelmet f&]hivai. Egyelőre csak iít tartunk. Nekünk azonban ez is éppen elég ahhoz, hogy szégyenpír borítsa arcunkat a szemérmetlenség ilyen tobzódásán. Áiszeméremnek fogja tán valaki nevezni, hisz nemcsak képen, a valóságban is iátja az ember útonútfélen és főkép: útközben, a vasúti kocsikban, hogy azt, amit máskor a hálószoba rejtekén lopva, diszkréten ha talán csináltak, az ma nyilvános produkció lett, a szépségigazítás nyilt szinen folyik olyan kihívó módon, hogy jóérzésű ember csak elfordítja a fejét és fut előie. Új a fent megörökített gyönyörű reklámképben az erotikus vonás, mely eddig csak lappangva volt kiegészítője a rouge-akcióknak, most azonban nyílt szinen fellép, hirdetve, hogy nálunk minden felbuzdulás csak szalmaláng s az úgynevezett erkölcsrendészeti rendelet is csupán arra volt jó, hogy egy-egy durván káromkodó kocsistól birságban elszedtek pár pengőcskét, a nagy, az igazi mételyek: a Mersz-e Mary-k és a csókolódzó párok, illetve a rouge-uk ellenére magokat csókra kináló nőszemélyek ma is szabadon tenyésznek és rontják az erkölcsöket, mind szélesebb köröket hódítva meg a női magát-kikészítés ocsmány mesterségének. A jelen sorok célja pedig nem a rendőrség figyelmének felhívása volt. Ám ne tiltsák le ezt se, ha már annyi hasonló régi vidorságában tenyészhet, mi csupán a régimódi, becsületes magyar anyákat akartuk figyelmeztetni, hogy amikor lányaiknál eltűrik a kenőcsöiés undok divatját, akkor tág kaput nyitnak minden szabadosságnak, minden erkölcstelenségnek s minden kiszámíthatatlan nagy lelki és testi veszedelmeknek. Otthont & leventéknek! A levente-intézményt az őket létrehívó kormányrendeletek egyértelmüleg úgy állítják be, hogy ez a magyar társadalom kebeléből önmagától emelkedjék ki, hogy az egyes községek, városok, járások és vármegyék mintegy egymással vetélkedve igyekezzenek a hazának és a társadalomnak előnyére lenni, maradandó alkotásokkal és leventéik minél tökéletesebb kiképzésével. Ezen nagyon helyes rendeleteknek az ország nagy részében meg lett a hozzáfűzött eredménye ; nap-nap után lehet hallani újabb és újabb, szebbnél-szebb levente-otthonok felépítéséről, melyek mind azt bizonyítják, hogy a levente-intézmény azzá akar lenni, sok helyen azzá is lett már, aminek szánták: a közös munkálkodásból fakadó kölcsönös és becsületes megértés azon tényezőjévé, amelyre a magyar társadalomnak olyan véghetetlen n^gy szüksége van. Hogy ez volt a cél, mi sem bizonyíija jobban, mint az idén napvilágot látott rendelet, amely — valószínűen az elmúlt három és fél év tapasztalatai alapján — nyíltan kimondja, hogy mindenre való tekintet nélkül, minden 12—21 éves ifjú leventeköteles s az ezzel összefüggő tevékenységre hatóságilag is kényszeríthető. Ezen utóbb hivatkozott rendelet alapján magában Pápa városában kb. 1200 leventeköteles van, akiknek test" és lelki nevelése a mi kötelességünk. Ennek az 1200 ifjúnak, a mi gyermekeinknek, szüksége van egy „otthon"-ra ; ennek hiányában legalább is egy olyan megfelelő helyiségre, ahol a testi nevelésre alkalmas tornaterem is van a téli időkre, mert a helybeli középiskolák ilyen helyiségeit, ennyi levente-köteles ifjú számára a jövőben is igénybe venni: egy a lehetetlenséggel; ez ellen nagyon sok, a többek között közegészségügyi szempontokból is figyelembevehető érv szól. Otthon nélkül levente-egyesület el sem képzelhető ... és mégis, itt nálunk, a törvény alapján megszervezett egyesületünknek otthon nélkül, a szabad ég alatt kell azt a hivatást betöltenie, amelynek útja a magyar feltámadáshoz kell, hogy vezessen. Ennek ellenére a levente-intézmény nálunk él; sőt városunk becsülete, hogy akadt néhány lelkes ember, akik ezt az ügyet felkarolva, nem kíméltek sem időt, sem fáradságot, kiknek önzetlen munkája városunk büszkeségévé lett, mert a veszprémi vármegyei levente-ünnepnek a mi leventéink, a mi levente-zenekarunk, a mi magyarruhás leányaink adták meg a méltó keretét. Három éves nehéz, de mégis eredményes munka után a testnevelési törvényre és a fenti rendeletekre hivatkozva fordulunk most Pápa MAGYAR-FRANCIA BIZTOSÍTÓ FŐÜGYNÖKSÉGE PAPAI ÁLTALÁNOS BANK RT. FŐTÉR. TELEFON 61. városához, mint levente-egyesületünk apjához: adjon egy otthont a magyar nemzeti kultuszt képviselő leventéinek 1 Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy levente-oktatás külön Levente-ház nélkül el sem képzelhető. Az egyesület vezetősége tehát, ezen égető szükség megoldására, egy tervvel fordult Pápa városához, amely szerint lO.COO—12.000 pengő költséggel az otthon felállítható lenne és ha a város ennek kivitelét lehetővé teszi: ennek mintaszerű berendezésére a Testnevelési Tanács vállalt kötelezettséget. Az előterjesztett tervek a Levente-otthon egyszerű, de a nagy célnak azért megfelelő felállítását javasolják, számolva a rossz gazdasági viszonyokkal, hogy egyelőre ennél nagyobb áldozatot hozni nem lehet. A levente-gondolat a magyar becsületért elvérzett milliók emlékéből fakadt; mikor ennek áldozni kell: jusson eszünkbe sok millió elszakított magyar testvérünk elnyomott sóhajtása és cselekedjünk úgy, hogy a mi közös imánk, a „Magyar Hiszekegy" ne legyen csak az ajkakon elhangzó, elmúló fohász, de legyen tettekben is megnyilatkozó serkentés és akkor, de csakis akkor lehet hinni hazánk közeli feltámadásában. Lám, a szomszédban — dolgoznak . . . Tüzzel-vassal és mi ellenünk, a mi véreink között, akiket kényszerítenek lelkiismeretlen és kegyetlen eszközökkel is, hogy a felszabadításuknak még a lehetősége ellen is, ők, maguk tiltakozzanak . . . Mert ezt tenni nem akarják: börtön a sorsuk 1 Ki mondja, ki meri mondani, hogy nem kell nálunk is, mint már olyan sok helyen az országban a — levente-otthon? Figyelő. UTI KÖNYVEMBŐL. TORINÓBAN. Irta: Lampérth Géza. Torinóban, egy ház előtt, Az Ezrek utcájában — Egy szép vasárnap délelőtt Elmélázva megálltam A falban márványtábla van. írását betűzgettem — S ott termett csöndben, zajtalan Egy vén koldus mellettem. Azt sem haliám: a köveken A mankója hogy koppant. Azért tán, mert egy nagy neven Szivem épp akkor dobbant.. . Az öreg már szóba kapott, Már mondta magyarázva: — A Kormányzó úr itt lakott, Ez Kossuth Lajos háza 1 — Szent volt talán .. . mig itt vala, Zarándokok keresték. És elvitték hogy meghala Processzióba' testét .. . — Igen — feleltem csöndesen — A neve ma is szentség. És nem halt meg, lásd öregem, Testét bár eltemették . .. Az öreg keresztet vetett, Kezét imára zárta És különös beszédemet Szint' áhítattal várta. — Ha itt strázsálsz, e ház előtt, És idegenek jőnek, Hirdesd nekik: — elköltözött, De nem hal soha ő meg! Túl Venézia tornyain S vizén az Adriának: Magyarhon sikján, ormain Nap-nap után feltámad I Dicső alakja testet ölt Száz márványban és ércben És él, mig magyar az a föld, Kossuth egy nép szivében 1