Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-11-05 / 45. szám

>1 frZ „J JBv I. E 1 Ia MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-uíca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám dr. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. KOSSUTH. Harminchárom esztendő: egy teljes emberöltő telt el azóta, hogy az egész nemzet könnyes bánata kegyeletes diadalmenetben utolsó útjára kisérte a nagy száműzöttet, hogy honi földben pihenjen a szív, amely az idegenben is mindig hónáért dobogott. Harminchárom esztendő: egy teljes emberöiíő magában is hosszú idő, de századok távolára nyújtja tartamát a vérnek és könnynek, az a tengere, mely azóta szemünk előtt végighullámzott. És túl e gyászóceánon, tragikus bukásunk éji ködét eloszlatva, fénnyel, mit égi kéz gyújtott fel, vigaszul megtépett lelkünknek, hitéül a csüggedőknek, zálogául jobbjövőnek, felénk sugárzik romolhatatlan dicsőségben Ő, a halhatatlan : Kossuth Lajos. Holnaptól kezdve — így látomány gyanánt megformálva a művész képzelete által — ott áll a fővárosban is márványból kifaragott alakja. S mikor ünneplő sokaság előtt, minő nem hatalmi szóra, de önként, szive szerint még soha össze nem gyülekezett, lehull szobráról a lepel, milliók lelkét itt e zughazában s túl ezen szerte a régi határokig és túl még ezeken is, túl a tengereken mindenütt, ahol magyar él, egyetlen érzés tölti el: hála Isten iránt, aki nekünk Kossuthot adta multunk, jelenünk és jövőnk örökös kincséül. A nemzeti géniusz alkotó ereje testesült meg benne, amikor előkészítette, megalkotta azokat a törvényeket, melyek a magyar nemzetet elmaradottsága, elnyomatása nehéz századai után a szabad és művelt nemzetek sorába állították. Az az alkotmány, melyet lángelméje megteremtett, nem volt lázadás a régi ellen, egyenes, de korszerű folytatása volt annak, olyan intézmény, mely a fejlődésnek minden feltételeit magába foglalta. A jobbágyság felszabadítása, a polgári, vallási, a sajtószabadság, a törvény előtti egyenlőség ép úgy elválaszthatatlanul össze vannak forrva nevével, mint ahogy az állami öncélúság, az a ma már természetesnek látszó, de akkor és azután az önkény ádáz ellenállását ránk zúdító eszme, hogy egy nemzet nem lehet a másiknak rabszolgája, nem vethet, hogy más arasson, az ő eszméje volt s az ő eszméjeként is öltött testet. Ő volt nemzetének talpraállítója. Talpraállította akkor, amikor békés eszközökkel lehetett célt érni és küzdő bajnokként talpraállítotía akkor, amikor nemcsak mindazt a vívmányt, amit a nemzet elért, semmivé tenni akarta ugyanaz a legfőbb hatalom, mely egyszer azokat már szankcionálta, de céljának elérésére fellázította ellenünk azokat a nemzetiségeket, melyek pedig ép úgy élvezhették volna e vívmányok áldásait, mint maga a magyarság. Hogy Kossuth a nemzetet nem forradalomba vitte, hanem hogy csupán önvédelmi harcra lelkesítette, az ép úgy elvitázhatatlan történeti tény, amint minden újonnan előkerülő dokumentummal mind világosabban bebizonyosodott az is, hogy nem a nemzet lett 49-ben hütien dinasztiájához, hanem a dinasztia akarta hűtlenül megfojtani a nemzetet. A 48—49-es szabadságharc olyan heroikus tette voí* a magyar nemzetnek, mellyel örök időkre bebizonyította életképességét és nagyrahivatottságát. Bukása, mely orosz invázió nélkül soha be nem következett volna, ép úgy felséges és örökre tettre, új merésre buzdító marad, mint ahogy felséges volt az a munka, amit e szabadságharc vezére, Kossuth évtizedekig azután hazája érdekében a külföldön kifejtett. Az a rokonszenv, melyet ő akkor szerencsétlen, letiport nemzete számára szavának bűvös és meggyőző erejével megszerzett, megmaradt számunkra mind e mai napig és ezért kincse ő a múlton kívül jelenünknek és jövőnknek is. A nemzete testétől — mint parttól a sziget — elszakított Kossuth, kinek láthatása végett — hisz lelkünk vezére mindig ő maradt! — messze idegenbe kellett a magyarnak zarándokolnia, prófétai szemmel látta a jövőt. Nincs a világnak még egy hozzá hasonló államférfia, ki nemzetek, népek, államok sorsának alakulását biztosabban megmondotta volna. Mikor a „közösséginek a 48-as alkotmányon túlmenő nyakunkra hurkolódását látta, döbbenetes erővel idézte nemzete elé a „máglyát", melyen, ha e hurokból ki nem fejti magát, „Ausztriával és a dinasztiával együtt magának is el kell égnie\ A nemzet egy boldogítónak látszó és valóban — a válság döntő percéig — szépséges fejlődést nyújtó kiegyezést ősi becsületességgel állva, nem térhetett el az útról, melyen megindult. És mikor aztán a nagy katasztrófa ránk zúdult, akkor a nemzetiségek, melyeket a múltban a dinasztia mindig ellenünk használt fel, lettek magának a dinasztiának s vele együtt a magyar nemzetnek is sirásói. Ámde a nemzetek sorsát bölcsen intéző Mindenható — hitünk így vallja — ezt csak megpróbáltatásként zúdíthatta reánk, íme jelenünk kincse gyanánt délről és északról és a tengerentúlról hasonlatosképen felénk sugárzik az a baráti érzés, amit Kossuth Lajos teremtett meg számunkra. így kincse ő jelenünknek és így lesz kincse jövőnknek is. Kossuth megmutatta nemzetének, hogy mennyi benne az erő, mennyit tud saját akaratával elérni. Aki egy hét alatt csudával határos módon hadtesteket tudott megteremteni, akinek lelkesítése ifjat, férfit és aggot egyaránt harcba tudott vinni, aki nemzetink e hőskorában meg tudta teremteni a nemzeti nagyság fő feltételét: a célratörés egységét, annak emléke — jövendő kincs gyanánt — ugyanazt a hivatást fogja teljesíteni, ha a cselekvés perce elérkezik, mint amit véghezvitt a 48 dicső viharában. Szomorúan és látományszerüen, ahogy a művész elgondolta, áll ma a szobor, a magvető Kossuth szobra. A halhatatlan Nagynak képmásával jelképezi nekünk azt, hogy ma valóban szomorúság a sorsunk, de ha a magok, miket ez Istenáldotta kéz elhintett, egyszer újra kisarjadnak, akkor gazdag lesz aratásunk, akkor mindaz még valóra válhat, amiért valaha Kossuth élt és fáradott. SZIVES FIGYELEMBE! Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy a cipészek szövetkezetéből kiléptem és Yasár-utca 12. számú lakásomon önállóan dolgozom. Elsőrendű csizmákat és cipőket és javításokat is elfogadok pontos kiszolgálás mellett. Kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását, — kiváló tisztelettel Zsuppán István lábbelikészítő. Eladó, vagy bérbeadó ház Pápán, a Széchenyi-tér lO. szám alatt fekvő ház (5 szoba, előszoba, fürdőszoba, konyha, istálló, pince, magtár és egyéb mellékhelyiségekkel és kerttel) eladó, esetleg bérbe kiadó. Bővebb felvilágosítás dr. Adorján Gyula ügyvédnél (Deák Ferenc-utca 4. sz.) nyerhető. Árverési hirdetmény. Nagygyimót községben, a községházánál 1927 november 12-én d. a. 3 órakor 1 drb. 8 lóerős motor-géphez való cséplőszekrény a legtöbbet Ígérőnek nyilvános árverésen el lesz adva. Árverési feltételek Nagygyimóton a községházánál megtudhatók. Nagygyimót, 1927 október 25-én. Elöljáróság.