Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-02-05 / 6. szám

Csiky Gergely, Dóczy Lajos és mások követték a példát, a romantikus vígjáték divatba jött, de egyre erősebben belenyomult a realizmus szelleme és maga Rákosi is egyre jobban belevette újabb müveibe a társadalmi és lelki élet valószerű rajzát. Néhány év múlva már olyan tekintély volt színházi dolgokban Rákosi Jenő, hogy őt állították a Népszínház megalapítására alakult mozgalom élére, ő csinálta az egész ügynek a propagandáját, szervezését, az ő agilitása teremtette elő a szükséges pénz legnagyobb részét, ő küzdőit meg napról-napra tornyosuló akadályokkal, s mikor végre az új színház létrejött, ő lett annak első igazgatója. Hogy mekkora munkát végzett itt, milyen nehézségeket győzött le, mennyi bizalmatlansággal, intrikával, rosszakarattal kellett szakadatlanul harcolnia és hogy vitte diadalra ezt a szép ügyet, amely Budapest megmagyarosodásának egyik leghatalmasabb tényezőjét jelentette, azt csak ő tudja egyedül. Meg is irta három kötetre terjedő emlékezéseiben, melyek most fognak megjelenni összes müveinek nagyszabású 12 kötetes jubileumi kiadásában, melyet rövid időn belül a nagyközönség kezéhez fog juttatni a Franklin Társulat. Ez az emlékirat érdekességénél fogva szenzációs regény, magában foglalja a magyar társadalmi életet, Budapest fejlődését, a magyar irodalom és zsurnalisztika egész történetét az utóbbi 75 év alatt. Beszámolója, életművének összefoglalása, ez a legnagyobb magyar zsurnalisztának, a magyar dráma ősz mesterének. Az összes művek 12 kötetében lesz összefoglalva mindaz, ami maradandót Rákosi Jenő a magyar irodalomnak adott; drámai, egyetlen nagy regénye hírlapi cikkei közül azok, amelyek érdekessége nem halaványodott el megírásuk pillanatának alkalomszerűségével. Rákosi Jenőt a publicisztát, a társadalmi mozgalmak fáradhatatlan lelkesedésü vezéremberét jelenlevőnek érezzük a magyar élet minden napján. Az iró nagyságát és rendkívüli jelentőségét müveinek e pompás gyűjteményéből fogjuk teljes méreteiben meglátni. Akik most készülő jubileumát rendezik, azok elsősorban az irót akarják megünnepelni, aki müveinek zsenialitásával és a nemzetre tett hatásával most már a negyedik vagy ötödik magyar generáció szellemi alkatára tette rá a maga lelkének bélyegét. Záborszky Endre. ÚJDONSÁGOK. — Egyházkerületi bírósági ülés. E héten, szerdán városunkban ülésezett a dunántúli református egyházkerület bírósága, melyen nyolc bírósági ügy nyert elintézést. A bírósági tárgyalások alkalmából városunkban időztek: dr. Antal Géza püspök, Balogh Jenő főgondnok, dr. Lázár Andor ker. ügyész, Kis József, Szűcs László, Lőke Károly esperesek, Chernel Antal egyházm. gondnok, Fülöp József, dr. Szűcs László tanácsbirák. — Képviselőnk a bizottságokban. A képviselőházban most történik a bizottságok megalakulása, melyek során dr. Paupera Ferenc képviselőnket eddig a pénzügyi és külügyi bizottságok tagjává választották meg. — Kaszinói közgyűlés. A pápai úri kaszinó január 30-án tartotta közgyűlését. Okolicsányi József a kultura iránt való, igaz lelkesedéstől s hazafias érzelemtől áthatott beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után a jegyző terjesztette elő a lefolyt év rövid történetét; ezután a háznagy referált buzgó, gondos tevékenységéről s a beteg pénztáros helyett is ő terjesztette elő a mult évről szóló leszámolást, majd a könyvtáros jelentése után a közgyűlés minden egyes leszámolásra kötelező tisztviselőnek megadta a felmentést, s nekik az elnök indítványára egyhangúlag köszönetet szavazott. Ezután Kirchmayer Győző előterjesztette a jövő évi költségvetést, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Az évi tagsági díjat 20 pengőben állapították meg. — Ezután az elnök saját és tiszttársai nevében is lemondott állásáról, de a közgyűlés mindnyájukat újból megválasztotta. A választmányi tagokat Kállay Ödön vezetésével titkos szavazás útján választották meg. A választmány új tagjai lettek: Leitschaft Károly őrnagy, dr. Mikulics Ferenc uradalmi jószágigazgató és Németh József plébános. Aebersold Leopoldina A Bern melletti Egghölzliből szomorú hirt kaptunk. Gyászkeretes levélben tudatta velünk az ottani tanítónők otthonának igazgatónője, hogy szeretett Aebersold Leopoldinájuk hosszú szenvedés után elhunyt. Amily fájdalmas megilletődéssel fogadtuk mi a hirt, úgy fogja az érinteni olvasóinkat s közülök főkép azokat a százakat, akik Aebersold Leopoldinának nálunk töltött három évtizedes munkássága alatt tanítványai voltak. Nincs közülök egy sem, aki e percben kegyelettel ne gondolna a nagyműveltségű, világlátott, fürge, tevékeny hölgyre, aki nemcsak a nyelvekben — németben, franciában, angolban, ha kellett: olaszban, japánban — volt tanítványai oktatója, de amellett minden szépre és jóra és főkép hazájuk szeretetére is oktatta őket. Mert Aebersold kisasszonynál, bár élte végéig svájci állampolgár maradt, kevesen szerették jobban ezt a mi hazánkat. Szerette nagy és dicső korában s szerette most nyomorúsága idején. Amit tudott, meg is tett mindent, hogy hazánk igazát a külföldön — nemcsak Svájcban, de Angliában is, hol sok előkelő volt tanítványával levelezett, hisz Angolországnak a japán-orosz háborúban volt nagykövetét is tanítványai közé sorozhatta — megismertesse s ügyünknek barátokat szerezzen. És példája volt tanítványainak a jólelküségben is. Olyan volt, mint a Vörösmarty szegény asszonya, ki imakönyvét is megosztotta a nála inségesebbel. Ő is — miután előbbi keresménye a háború következtében devalválódott — az utolsó néhány év jövedelmét összekuporgatta s mielőtt pihenőbe hazatért volna, Pongrácz József theol. tanár kezébe tette le, hogy ő a kamatokat volt háztartási alkalmazottjának juttassa, ha pedig ez elhalna, ossza ki magát a tőkét alapítványként a theológiai internátusnak, a nőnevelő-intézetnek és az irgalmaskórháznak. Valóban gyöngéd és nemes lélek volt a jó Aebersold kisasszony! A munka és a jó tett volt életeleme. 78 éves korában fáradtan pihenőbe ment, de mert nem dolgozhatott, nem is élt soká, másfél év se telt bele és örökre lehunyta szemét. De ha munkája be is fejeződött, jótetteinek, nemes lelkének emléke örökre élni fog! — A veszprémi mandátum. Veszprémben tudvalevőleg egyhangúlag Vass József népjóléti minisztert választották meg képviselőnek, aki azonban a veszprémin kivül még három mandátumhoz jutott. Köztük volt a szombathelyi is és mivel a népszerű minisztert Veszprémben is, Szombathelyen is nagyon szeretik, sokáig habozott, hogy melyiket tartsa meg. A héten dr. Körmendy-Ékes Lajos főispánunk vezetése alatt 50-tagu deputáció kereste fel a minisztert Pesten, kérve, hogy a veszprémiek képviselője maradjon. A döntés azonban nem ez lett, Vass miniszter csak helytartója útján lesz a veszprémieké, mert ö lemondván, maga helyett utódjának dr. Dréhr Imre államtitkárát ajánlotta. Ilyen megoldásba a veszprémiek beleegyeztek s ennek következtében előreláthatólag vármegyénk két kerületében is új választás lesz. Veszprémben Dréhr Imrét fogják valószínűleg egyhangúlag megválasztani, mivel azonban Dréhr enyingi képviselő, itt is új választás válik majd szükségessé. — A Pápai Hiteibank közgyűlése. A Pápai Hitelbank gyertyaszentelő ünnep délutánján tartotta évi rendes közgyűlését dr. Antal Géza ref, püspök, felsőházi tag elnöklésével. A gyűlés iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg; jelenvolt 41 részvényes 1167 részvénnyel. Elnök a gyűlést mélyreható közgazdasági fejtegetéssel vezette be. Összehasonlítván az intézet 1913. évi zárószámadásának egyes adatait a mult évi zárószámadások ugyanazon adataival, megállapította, hogy pengő-értékben majd minden üzletág forgalma megközelítette a békebelit s az intézet vagyoni állapota — a békebelihez viszonyítva — kedvezőbb arányokaí mutat fel a budapesti nagy pénzintézetek vagyoni arányainál. Ez a rohamos fejlődés maga után vonja, hogy az intézet ismét tőkét emeljen; az igazgatóságnak erre vonatkozó indítványát elfogadásra ajánlotta. A zajos éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után dr. Tenzlinger József polgármester üdvözölte bensőséges szavakban az elnököt felsőházi taggá történt megválasztatása alkalmából nemcsak a részvényesek, de Pápa város egész közönsége részéről, s örömét fejezte ki azon, hogy a püspöki székhely r BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR 1927 április 30 — május 9. Rendezi A BUDAPESTI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA Vámszabadraktár. Bel- és külföldi szállítási és utazási kedvezmények. — Vizumkedvezmény. — Kiállítóknak és látogatóknak felvilágosítást nyújt: Budapesten: A VÁSÁRIRODA (V., Alkotmány-u. v: Pápára helyeződésével városunknak ismét állandó lakója lesz. Az elnök köszönő szavai után rátértek a napirendre, amelyet dr. Kende Ádám intézeti ügyész referált. Egyhangúlag elfogadták az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentését, a beterjesztett zárószámadásokat és a felmentvényt minden irányban megadták. Az 1926. évi 535,971.483 korona felosztására vonatkozólag elfogadták az igazgatóság javaslatát, mely szerint részvényenként 12.500 korona osztalékot adva, osztalékra fizetnek 250 milliót, a tőketartalék gyarapítására adnak 50 milliót, igazgatóság és felügyelő-bizottság tiszteletdíjára 120,193.250 K-t, tisztviselők drágasági pótlékára 30 millió K-t, jótékony célra 10 millió koronát, jövő évi átvitelre 75,778.233 koronát. Kimondották, hogy a részvénytőkét felemelik, oly módon, hogy a régi részvényeket 10-zel osztva összevonják, s minden összevont részvényre egy újat adnak 80 pengő áron. A szükségessé vált alapszabálymodósítás keresztülvezetése után Pongrácz József elnöklete alatt a szavazásokat ejtették meg. Az igazgatóságba új tagul Szabadhegyi Elemér nagydémi földbirtokost, a felügyelő bizottságba dr. Kóródi Simont, az igazgató-tanácsba dr. Mikolits Ferencet, dr. Osztermann Gyulát és Vargha Lászlót választották meg. A közgyűlés az elnök éltetése közben oszlott szét. — Uj állatorvos. Mészáros Gyula pápai gazdálkodó fiát, a pápai kollégium volt szorgalmas növendékét: Mészáros Lajost, sikerrel letett szigorlatai után, január 26-án a m. kir. állatorvosi főiskolán állatorvossá avatták. — A Testvériség köréből. Ma, szombaton este 9 órai kezdettel tánccal egybekötött családias jellegű összejövetel a sakkör helyiségében (Hungária-kávéház külön helyisége). Belépődíj nincs. — Csütörtökön, f. hó 10-én este fél 9 órakor választmányi ülés. — A pápai husiparosok kereseti adója. A pénzügyminiszter 20.500/1926. számú rendeletében fixirozta azt az adókulcsot, amely szerint a husiparosok kereseti adóját az 1926. évre meg kellett állapítani. Ezt az adókulcsot egy szarvasmarha után 14, egy borjú után 3, egy sertés után 8, egy birka után pedig 2 aranykoronában állapította meg. Ezzel szemben a pápai adókivető-bizottság a kincstári előadó javaslatára, a husiparosok 1926. évi kereseti adóját úgy állapította meg, hogy egy szarvasmarha után 38, egy borjú után 7 50, egy sertés után 20, egy birka után pedig 5 aranykorona adókulcsot vett alapul. Fellebbezés folytán, az adófelszólamlási bizottság is figyelmen kivül hagyta a pénzügyminiszter fixirozott adókulcsát, annak dacára, hogy a pápai ipartestület husipari szakosztályának elnöke minden kétséget kizárólag igazolta, hogy a dunántúli és az ország többi városában a 20.500 sz. rendeletben fixirozott adókulcsot alkalmazták. A pápai adófelszólamlási bizottság döntése érthető lehangoltságot támasztott a husiparosság körében, amely döntés a fogyasztóközönséget is közelebbről érdekli, mert hiszen a kétszáz és kétszázötven százalékkal magasabb adókulcs alkalmazásával előállott adómegterheltetést kénytelenek lesznek a fogyasztóközönségre áthárítani. Ezzel az érthetetlen döntéssel szemben az érdekelt iparosok állást foglaltak. Szerdán népes